Valahogy mindig úgy éreztem, hogy akinek köze van magyarként Kolozsvárhoz, az megértett valamit a közösségi erő mibenlétéről, amit sokan nem érzünk. Nem tudjuk a magunkévá tenni. És nem csak a nagyobb közösségekről beszélek, hanem az olyanokról is, mint a család.

Valami furcsa és megmagyarázhatatlan történik a közösségi médiában. Igazából nem is olyan furcsa, viszont annál nyomasztóbb már csak beszélni is róla. A halál és a születés egyre növekvő térhódításáról beszélek hashtagek-be, képekbe, vagy éppen vlogokba gyömöszölve.

Egyre gyakrabban és egyre határozottabban próbáljuk definiálni azt, hogy mit is jelent a család. Valaki kulturálisan, más vallási meggyőződésből, és megint más egyszerűen a természetre hivatkozva érvel a meglátásai mellett.

Pontosan meg tudom fogalmazni, hogy honnan indult a rajongásom a robotok, a mesterséges intelligencia felé. Viszonylag későn fedeztem fel magamnak a Fekete tükör című tévésorozatot, viszont annyira elvarázsolt, hogy nyomban nekifogtam témában, hangulatban hasonló olvasmányokat keresni.

Miután megismerkedtünk a VT koncepciójával, tudjuk, hogy mik a sajátosságai, összepakoltuk a csomagunkat és beszereztük az útravalókat, még mindig hátravan pár teendőnk annak érdekében, hogy biztonságban túrázhassunk.