15 szept Mesterségesen kreatív ez az új világ — MI a digitális művészetekben
Mesterségesen kreatív ez az új világ — MI a digitális művészetekben
Pontosan meg tudom fogalmazni, hogy honnan indult a rajongásom a robotok, a mesterséges intelligencia felé. Viszonylag későn fedeztem fel magamnak a Fekete tükör című tévésorozatot, viszont annyira elvarázsolt, hogy nyomban nekifogtam témában, hangulatban hasonló olvasmányokat keresni. Így akadtam rá Philip K. Dick életművére, és igazából nem is tudom, hogy hogyan élhettem addig nélküle. Az első könyvem tőle az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal, ami a Szárnyas fejvadász című film alapját szolgálja, viszont az abszolút kedvenc az Elektronikus álmok című novelláskötet marad, ami gyönyörű, fájdalmas, izgalmas és keserédes egyben. Azóta félve és rajongva követem a technológia újításait — bár az igazat megvallva, az okosházaktól egy kicsit félek, egy gyerekkori horrorfilm bennem ragadt emléke miatt, ahol a ház túlságosan is öntudatra ébredt.
Az idei év sok szempontból jelentett hatalmas előrelépést az MI-t illetően. Ha csak a művészeteket nézzük, a mesterséges intelligencia dalt ír, filmet készít, vagy éppen festményszerű képeket rajzol szavakból. Amesterséges képalkotás terén már több rendszer létezik, viszont a DALL·E és a Midjourney eddig mindegyiket túlszárnyalta. Ezek gyakorlatilag másodperceken belül készítenek olajfestményt, cyberpunk- szerű képet, vagy éppen élethű fotót. Mindezt pedig szöveges utasítás alapján. Ugyanakkor a felhasználók, bizonyos összeg fejében fel is használhatják a generált képeket, akár üzleti célokra is. Ma már rengeteg általuk generált kép érhető el a neten, instagramon, redditen és sok más portálon is kedvünkre nézegethetjük, akár órákig ezeket a sokszor fantasztikus alkotásokat. Picit talán a Dixit nevű társasjáték jut eszembe. Csak szabadjára kell engedni a fantáziát, a képek pedig magukba rántanak.
A Salvador Dali szürrealista művészről, és a Pixar WALL-E nevű robotjáról elnevezett DALL-E-t a San Francisco-i OpenAI kutatólaboratórium adta ki 2021 januárjában. Ez az első variáns egy különleges újdonságnak tűnt, de semmi többnek. A képek inkább csak azért voltak figyelemre méltóak, mert mesterséges intelligencia generálta őket. Ezzel szemben a 2022 januárjában piacra dobott DALL-E 2 fényévekkel összetettebb, és fejlettebb képgenerátor, és nem utolsó sorban elképesztő sebességgel fejlődik. A DALL-E 2-t úgy tervezték, hogy felelni tudjon az emberi nyelv parancsaira. Joanne Jang, az OpenAI termékmenedzsere úgy fogalmazott, hogy olyan ez, mintha egy gyereket tanítanánk képes kártyák segítségével a fogalmakra. Tehát, ha mondjuk a DALL-E több elefántos képet ismer már, akkor meg tudja alkotni saját magának az elefánt fogalmát.
Elméletben a DALL-E egyszerűen működik. Beírjuk a parancsot, hogy milyen képet szeretnénk látni, és körülbelül egy percen belül négy képvariánst is kaphatunk. Ezek után pedig kiválaszthatjuk azt, ami a legközelebb áll ahhoz, amit szerettünk volna, és tovább szerkeszthetjük. Viszont egyáltalán nem könnyű megtanulni azt, hogy hogyan fogalmazzunk. Ugyanis ha kevés, vagy nagyon általános címszavakat adunk, akkor gyenge, vagy eltérő képeket fog generálni a rendszer. Tehát a DALL-E-t használó személynek továbbra is vizuálisan kell gondolkodnia.
Ennek ellenére a mesterséges intelligencia technológia gyors ütemben fejlődik, és nehéz megszabadulni attól az érzéstől, hogy egy jelentős paradigmaváltás küszöbén állunk.
Az OpenAI szerint a DALL-E egy olyan eszköz, amely javítja és kiterjeszti a kreatív folyamatot. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy művész különféle műalkotásokat néz ihletet keresve, a DALL-E segíthet a művésznek kreatív koncepciók kidolgozásában.
A hasonlóan működő Mindjourney talán akkor kapott igazi hírnevet, amikor idén a Colorado State Fair éves művészeti versenyén az egyik jelentkező, Jason M. Allen a Midjourney-vel készítette el munkáját, amivel díjat nyert. A „Théâtre D'opéra Spatial” magyarul Űroperaszínház nevű munka az egyik első mesterséges intelligencia által generált alkotás lett, amely ilyen díjat nyert. A művészek körében pedig felháborodást váltott ki ez a döntés. Allen viszont elmondta, hogy a három kép elkészítése, amivel benevezett a versenyre, több mint nyolcvan munkaórát igényelt, ugyanakkor több mint 900 próbálkozásra volt szükség, ameddig megtalálta a legtalálóbb parancsot, és még utómunkára is szükség volt.
Olvastam egy nagyon izgalmas interjút David Holzzal, a Midjourney vezérigazgatójával a The Verge portálon. Nagyon fontosnak tartja itt kiemelni azt, hogy azért, mert egy gép jobb képeket készít, mint az emberek nagy százaléka, még nem fogja azt jelenteni, ahogy az emberek többet nem alkotnak. Rámutatott, hogy a fényképezőgép megjelenése sem zárta ki a festészetet. Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is elmondani, hogy a MI nem az ördögtől való. Jelenleg az emberek teljesen félreértik, hogy mi is az a mesterséges intelligencia — fogalmaz. Fenyegetésként látják azt, egy veszélyforrásként, ami felfalhat minket. Holz a vízhez hasonlította, ami veszélyes is lehet, viszont megtanulhatunk úszni benne.
W. Szabó Péter marosvásárhelyi informatikus, helyi tanácsos, és az Erdélyi Magyar Innovációs és Technológiai Társaság alapítója, illetve az AeTech cég tulajdonosa. Ha a közösségi média felületeit nézünk, két dolog biztosan megállapítható. Szeret társasjátékozni, és a mesterséges intelligencia nemcsak szakmailag, hanem személyesen is lelkesíti. Így nem volt kérdés, hogy őt is meg szeretném kérdezni a témával kapcsolatban. Arra voltam kíváncsi, hogy van-e esély, hogy ezek a fejlesztések elvegyék a művészek munkáját.
Elmondta, hogy igazából azért tevődhet fel egyáltalán ez a kérdés, mert az MI alapú rendszerek azzal váltak népszerűvé, hogy megcáfolták a tényt, miszerint a gép az nem képes kreativitásra. Meg nyilván, ezzel több szó definíciója is kérdéseket vetett fel, mint például, hogy mit jelent alkotni, vagy egyáltalán mi az a művészet. Vagy a nagy kérdés, hogy vannak-e a mesterséges intelligenciának érzései.
Ami egészen biztos, az az, hogy a mesterséges intelligencia bármit képes megoldani, viszont ehhez sok adatra van szüksége, illetve szüksége van egy úgynevezett hibafüggvényre is.
Például meg kell különböztetnie a jó irányt a rossztól. És ha meg tudjuk fogni, és ezzel meg tudjuk tanítani, hogy egy kép mitől jó, vagy rossz, akkor a MI jobbnál jobb képeket fog készíteni. Ebben pedig igen, benne van az is, hogy elveheti a hagyományos művészek megélhetését. Viszont ezzel együtt azt is érdemes elmondani, hogy a grafikus dizájnerek rájöttek arra, hogy sokkal könnyebb dolguk lesz, ha használnak egy mesterséges intelligencia alapú képalkotó rendszert, és mivel ez nagyon lerövidíti az alkotási időt, ez oda vezet, hogy a felkapott illusztrátor sokkal többet tud alkotni, a kevésbé felkapottak pedig kiszorulnak a piacról.
Míg eddig több napot tartott egy változat elkészítése például egy könyvborítóhoz, addig ma egy ilyen könyvborítóból a grafikus el tud készíteni 3–4-et is akár egy nap alatt, a MI segítségével. Ezzel sokkal hatékonyabban fel tudja használni a munkaidejét, sokkal többet tud dolgozni és sokkal több ideje marad a magánéletére. Viszont igen. Ahogy ez minden nagyobb ipari ugrás után megtörtént, most is lesznek majd, akiknek emiatt szűnik meg a munkájuk.
Egy másik hír, ami talán picit megakasztotta a társadalmat, az a metaverzum beharangozása volt. Számunkra talán még most is távolinak tűnhet ez a párhuzamosan létező virtuális világ, viszont semmiképp nem mehetünk el mellette. Főleg most, hogy a mesterséges intelligencia ennyire fantasztikus képi világot tud alkotni.
Ahogy erre W. Szabó is felhívja a figyelmet, gyakran hallhatjuk ma már a virtuális álom kifejezést. David Holz is úgy fogalmaz, hogy a videójátékok élményszerűségét odáig fejlesztené, hogy egy álomban érezzük magunkat közben. W. Szabó Péter szerint ahhoz, hogy a virtuális valóság fejlődjön, hogy létrejöjjenek a valósággal egyenértékű valóságként elfogadható virtuális világok, ahhoz rengeteg emberi munka kellene. Annyi, amennyi nincsen ezen a bolygón. Egy olyan szűk világ, mint egy videójáték is rengeteg emberi erőforrást és időt igényel, és ezt kiküszöbölve az működhetne csak, ha mesterséges intelligencia hozná létre ezeket a valóságokat. Ezért is van az hogy nagy az átfedés. Azok az emberek, akik sokat foglalkoztak virtuális valóságokkal, elkezdtek nyitni a gépi tanulás általi képgenerálás felé.
Nyilván megijeszthet a tény, hogy ezek a rendszerek azáltal okosodnak, hogy mi folyamatosan használjuk őket. Viszont az is tény, hogy ötven éve megjósolták a sci-fi írók, hogy mára már rég repülő autókkal fogunk száguldozni, a Szép új világ pedig egy kifejezetten érzelemmentes életet jósolt nekünk. Mégis, a művészetek élnek, mi pedig naponta fogyasztjuk. Hogy szívesen dolgoznék-e DALL-E vagy Midjourney által gyártott képekkel? Igen! De ettől még nem azt jelenti, hogy nem fogom ugyanúgy értékelni a művészeink munkáját. És vízfestéket adok a lányaim kezébe, rajzoló táblagép helyett.
Az alábbi felületeken hallgatható:
Spotify https://spoti.fi/3S4zvrB
Apple Podcast https://apple.co/3QN3Iuh
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
