Ha megérinted az arcod: Arcápolási rutin egy abszolút kezdő szemén keresztül

Szerző: Szabó Eszter • Fotók: Freepik • 2022. augusztus 31.

Megosztom:

Ha megérinted az arcod: Arcápolási rutin egy abszolút kezdő szemén keresztül

Sosem voltam tudatos arcápoló. Nem hibáztatok ezért senkit, igazából magamat sem. Nem ebben szocializálódtam sem én, sem a családom. És most, hogy már egy nálam tizenöt évvel fiatalabb is betéve tudja, hogy milyen sorrendben, milyen lemosót és hidratálót használjon, picit talán frusztrált is lettem, emiatt pedig először tagadtam, majd csendesen belefolytam ebbe a tudáshalmazba. És bár nem oda lyukadtam ki, ahová vezethet ez az út, de valami csodálatosat fedeztem fel. És most már lépten-nyomon mindenkit bíztatok. Rutinozzatok!
Aki otthon van az instagramos influenszer-világban, valószínűleg találkozott már az arcápolási rutin megnevezéssel, vagy akár Lilu — hivatalos nevén Kovalcsik Ildikó tévés műsorvezető — arcápolási influenszer Rutin című könyvével, ami nagyon érthetően és egyszerűen járja körül az egészséges arcbőr kitételeit. Ugyanúgy, a lilugram nevű instagram oldalon is bárki ingyenesen hozzájuthat nagyon hasznos tippekhez a témában. És ez nem reklám. Azért indulok ki ebből, mert én ezzel kezdtem, ezt kezdem ismerni, és bátran tudom ajánlani, mert nem néz hülyének, ha nem tudsz valamit.
Ha az elmúlt éveknek lenne egy toptíz szavas listája, akkor a tudatos mindenképp rajta lenne. Nyilván, ennek az alapkoncepciója teljesen tiszta és kétségbevonhatatlan. Ránk zúdult egy csomó ember által alkotott molekula, aminek a felére igazából szükség sincsen, mégis itt van, és leépít úgy, hogy észre sem vesszük. Erről nem kell írni. Mindenki tudja, hogy ott van a levegőben, az ételben, amit megeszünk (igen, abban is, amire az van írva, hogy bio), a mindennapokban. Mi, jobban mondva a szervezetünk nem tudja a lépést tartani, ezért rengeteg helyzettel egyszerűen nincs mit kezdjen. Lehet azon sopánkodni, hogy régen nem kellett tudatosnak lenni, és nem volt ennyi fura nevű és kétes betegség, meg bio meg öko, meg mindenféle, ami csak azért van, hogy valaki meggazdagodjon.
Viszont ideje elfogadni azt, hogy jelenleg minden más mint régen, és minden egyes nap százával szembesülünk valami embert és környezetet rombolóval.
A szüleink nem mentek havonta fogászatra, mert nem volt szükség rá. Nem ettek annyit és olyat, mint mi. Laktózérzékenyek sem voltak, csak simán nem bírta a gyomruk a tejet. És nem volt reggeli és esti arcápolási rutinjuk sem, mert nem érte annyi szennyező anyag az arcukat napközben, és nem forgott körülöttük ennyire gyorsan a világ.
Most minden más. Vagy tudatosak vagyunk, vagy pedig megesz minket az a mocsok, ami igazából nem is látszik annak. Ezért tudatosan kell vásároljunk, szemetet gyűjtenünk, táplálkoznunk és a bőrünket is jó, ha tudatosan ápoljuk. Ma már azt is tudjuk, hogy egy bőrproblémának nem feltétlenül az az oka, hogy valaki ezzel születik, vagy elhanyagolja az alap higiéniai lépéseket. Az is lehet, hogy az étrendünk rossz, nem iszunk elég vizet, vagy pedig pszichés háttere is lehet. Vagy pedig, nem utolsó sorban olyan termékeket használunk, ami egyenesen károsan hat ránk. Csak mert nem vagyunk tájékozottak az összetevőket illetően. A megfelelő arckezelési rutinnal viszont segíteni tudunk azon, hogy legalább az arcbőrünk egészséges maradhasson. És amúgy az sem újdonság, hogy a természetes összetevők jobbak, csak annyi a különbség, hogy a mostani, természetes összetevőkből álló szerek koncentráltan tartalmazzák az adott hatóanyagot, ezáltal pedig hatásosabbak, mint az otthon készített kencék.
Tudtad, hogy a kozmetikumok első régészeti bizonyítéka az ókori Egyiptomból származik? Elsősorban itt sem az esztétikai szempontokat szolgálták, hanem arra, hogy megvédje őket a naptól és a rovaroktól. Ami a bőrápolást illeti, az ókori egyiptomiak ricinus-, szezám- és moringaolajat használtak a ráncok ellen. Az ókori egyiptomiak agyagból és olívaolajból is készítettek szappanpasztát bőrük tisztítására. Sőt, az egyiptomi nők mézes és tejes maszkokat is beépítettek szépségápolási rutinjukba, hogy hidratálják a bőrüket, és holt-tengeri sót is használtak a bőrük hámlasztására, megfiatalítására és gyógyítására. Szóval a rutin nem újdonság. Hatásos és szükséges is. De a bőr ápolásánál sokkal többet adhat.
Kezdjük onnan, hogy megvásárolod a könyvet, hazamész, és egy nyugodt este alatt kiolvasod a nagyját. Igazából elsőre a lényeg az, hogy megállapítsd, hogy milyen típusú az arcbőröd, és milyen problémák léphetnek fel ezen belül. Ezután jön az a rész, hogy mi is az a rutin. Kissé idegesítő is lehet számodra, hogy huszonéves influenszerek köpködik az arcodba, hogy rutin, rutin, rutin, te meg egy szót sem értesz belőle. És már csak azért sem nézel utána, de aztán behúzott farokkal mégis rákeresel a neten. Tehát, máris tanultál valamit. Ami nem más, mint, hogy a nem tudás nem szégyen. Szóval, a rutin az röviden egy reggeli és esti rituálé, lépésekre lebontva. Röviden reggel is, este is el kell töltened az arcoddal 5–10 percet, és nem, nem elég, ha csak gyorsan lemosod a sminket. Először jöhet egy olaj, vagy egy habos lemosó, majd ezt követi a tonik, majd valami szérum, amit pontosan a te arcbőrödre találtak ki, utolsónak pedig valami jó kis pakolás, vagy sima arckrém. Ja. És reggel a fényvédő. Lilu szerint magadra pakolhatsz bármilyen öregedésgátlót. Ha nem teszel fényvédőt, akkor mindegyik csak pénzkidobás. A fényvédő az napkrém, kifejezetten arcra. Csak mondom, mert nekem ez sem volt világos.
Ha ez már tiszta, akkor jöhet az a rész, hogy megnézed, számodra milyen összetevőjű kencék a megfelelőek, és beszerzed őket. Valahogy már ez a lépés is ad egy magabiztosságot, hogy akkor te most megpróbálod. És tudatos leszel. Legalább ebben. Talán az első dolog, ami feltűnik, hogy ezeket a termékeket tényleg jó érzés az arcodra kenni. Jó az illatuk, jólesik érezni a bőrödön, ahogyan hatnak. Én nagyon szeretem a természetes illatokat és anyagokat használni testápoláskor. Ezért imádom a csipkebogyós lemosóolaj melegségét, a borsmentát, ami nem csak tisztít, de fel is ébreszt. Vagy van egy arcpakolásom, ami egyből felmelegíti az arcbőrt. De úgy, hogy még nyáron is jólesik. Azt hiszem, jó dolog azt érezni, hogy valami tényleg hat ránk. Egyáltalán nem mellékes, hogy a szaglásunk képes a legerősebben kapcsolódni az emlékeinkhez, ezzel együtt pedig az érzelmekhez az összes érzékszervi rendszer közül. Egy illat képes még azelőtt előhívni egy emléket, hogy felismernénk a hozzá tartozó aromát.
Az arcápolási rutinnal gyakorlatilag akár egy negyedórán keresztül is masszírozod, simogatod az arcod. Mikor tennél ilyet magadtól? Ha a nagymamád szerint jó, hogy neked van időd az ilyesmire, hogy simogasd az arcod, akkor vigyél neki is krémeket és kérd meg, hogy próbálja ki ő is.
De nem ez a legjobb az egészben. Nagyjából két hónapja használom ezeket a termékeket, és mint sok minden mást az életben, ezt a rutint sem tudom napi szinten tartani. És azt sem fogom hazudni, hogy fényévekkel szebb lett az arcbőröm, de ez nem feltétlenül az eljárást, vagy a termékeket minősíti. Ahogy fentebb írtam, a problémás arcbőrnek sokszor pszichés okai vannak, és amennyiben azt nem kezeljük, hiába vásárolunk össze bármilyen csodaszert. De nem is ez a lényeg. Mert én egy hatalmas ajándékot kaptam ettől a Lilu-féle rutintól.
Elkezdtem látni magam. Már a második alkalommal zavarba jöttem attól, hogy ennyi időn keresztül kell szembenéznem magammal.
Jól bele is dörzsöltem a szemembe a borsmentát zavaromban. Egy idő után pedig már közel is kibírtam állni. Egyre lassabban masszírozni a különböző állagú szérumokat és krémeket. Végül, a sok tükörbe nézés miatt már nem szégyellem a hibákat, és megszerettem az arcom. Ez pedig egy több lépcsőfokos ugrás az egyensúly felé. Tudom, hogy ezt sokan tudatosan használták már azelőtt, mielőtt instagram téma lett volna. Viszont valamiért nem beszélgetünk róla. Sminkekről annál gyakrabban. Pedig milyen jó lenne, ha erről is szólnának a beszélgetések. Nem csak csajok között.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ