Táskák

Szerző: Berszán-Árus Csilla • Fotók: Berszán-Árus Csilla • 2024. június 1.

Megosztom:

Táskák

Soha nem voltam a táska&cipő kiegészítők elvakult rajongója, a fő cél mindig az volt, hogy a cipő legyen kényelmes, a táska pedig könnyen kezelhető. Annak meg még jobban örültem, ha tányéron tették elém -mármint a táskát-. A magyar konyhára ugyan kevésbé jellemző a töltött táskák tömkelege, említésre méltó tán a derelye (barátfüle), meg a bukta, de már tésztájukban is különböznek, ugyanis az első krumplis, a második pedig élesztős, méretben is nagyobbak, töltelékük pedig édes. A nagyszüleim, szüleim, meg a saját konyhámban is, a tészták (laskák) leginkább köretként szerepeltek, alkalmanként pedig összekeveredhettek sajttal, túróval, káposztával, prézlivel, darált dióval meg mákkal.
A különféle töltött tészták a földgyolyó sok pontján nagyon népszerűek, mely fölött nem is illik csodálkozni, ugyanis igenecsak változatos módon készíthető finomságok, csak valahogy e sziklás, hideg talajon nem bírták megvetni lábuk -főleg a főttek, mert nagyon csúszósak-. A tészta és a töltelék mibenléte, meg az elkészítés módja során, a skála a tucatárutól a Gucciig terjedhet. A táskák, batyuk burkolata általában egy nagyon vékonyra nyújtott liszt&víz&só elegy (konyhámban gyakrabban sógyurmaként jelent meg), melyhez társulhat tojás, vaj, annak függvényében, hogy a világ mely tájékán kalandozunk épp. Főzve, párolva, zsiradékban, vagy sütőben sütve, már textúrájuk is változatos, lehet ragacsos, ropogós, picit nyúlós, rágós. Leghíresebbek e témában az olasz ravioli&tortellini, a japán gyosa, a kínai wonton, a vietnami Banh Bot Loc, a lengyel pierogi, a török manti, a brazil coxinhas, a koreai mandu, az indiai samosa… Nálunkfele legismertebb az örmény angadzsabur, (melyet, mérete folytán sokkal könnyebb fogyasztani, mint gyártani), de róla már sok szó esett e lap hasábjain, ezért inkább rokonairól mesélünk.

Mandu

A koreai mandu (miként többi társa) a gasztronómia színpadán sokfajta szerepben léphet fel, többek között levesbetétként. E leves neve pedig -mily meglepő-, manduguk, származási helye Korea északi része, fajtáját tekintve pedig a húslevesek családjának tagja. Alapja általában marhacsontból főtt erőleves, de a konyhaművészet szabadságának jegyében készülhet bármilyen húsból, sőt csak símán zöldségből is. A batyu töltéléke alapvetően darált marhahúsos, de itt sem fogják vissza kreativításukat az alkotók, ajánlottak már kimchist is.
Hozzávalók: 10 batyu (200 g liszt/120 ml langyos víz/1 tk só az alapészta, ebből sokkal több lesz, de lefagyasztható), tartalma párolt csirkemell, póréhagyma, kínai kel, gyömbér, szójaszósz, szezámolaj, fokhagyma, bors, melyeknek pontos mértékegysége az otthon fellelhető alapanyagok mennyisége folytán változhat, ezért számszerűen nem megnevezhető -melyért most sokak haragudni fognak rám-.
Alaplé: 5 csésze csirke erőleves, 1 ek szója- vagy halszósz, só, bors, 1 tk aprított fokhagyma, 1 zöldhagyma.
Elkészítése: Míg a csirkehús fő, az előző nap (jót tesz neki a pihenés) gyúrt tésztát kinyújtjuk, köröket vágunk, tölteléket helyezünk bele, majd összehajtogatjuk. Jelzem, hiába néztem manduhajtogató filmecskéket, nem itt kellett volna születnem, hogy sikeres legyek benne, de sabaj, az íz a fontos, nem a haj (vagy valami hasonló).Megfőzzük őket a leszűrt levesben, megszórjuk zöld/metélőhagymával, majd elfogyasztjuk.

 

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ