Házi feladatok indulás előtt— mik az ajánlott teendők? – Via Transilvanica

Szerző: Deák Anna, Maxim Orsolya • Fotók: Deák Anna, Maxim Orsolya • 2023. július 12.

Megosztom:

Házi feladatok indulás előtt— mik az ajánlott teendők? – Via Transilvanica

Miután megismerkedtünk a VT koncepciójával, tudjuk, hogy mik a sajátosságai, összepakoltuk a csomagunkat és beszereztük az útravalókat, még mindig hátravan pár teendőnk annak érdekében, hogy biztonságban túrázhassunk. A legfontosabb talán az, hogy a terepen való eligazodásunkat megalapozzuk és navigáció szempontjából bebiztosítsuk magunkat. Ebben az írásban ehhez szeretnénk némi segítséget nyújtani.

Pecsételő füzet beszerzése

Amennyiben gyűjteni szeretnénk a pecséteket, számolnunk kell azzal, hogy a füzetet a VT-útvonalon csak pár helyen lehet beszerezni (a pontos címek az útikönyvben vannak felsorolva). Online is megrendelhető, de érdemes időben intézkedni, hogy a füzet még indulás előtt megérkezzen.

Útikönyv (avagy a „ghid”) alapos tanulmányozása

A folyamatosan frissülő (és magyarul is elérhető) útikönyv a szervezők által is leginkább ajánlott anyag a felkészüléshez — az általunk 2023 tavaszán letöltött román verzió azóta már háromszor frissült! A magyar és angol nyelvű változatok is követik a frissítéseket, habár valamivel lassabban. A leggyakoribb változások a lefoglalható szálláshelyekre és azok áraira vonatkoznak, de ezekről amúgy is előzetes telefonos egyeztetés során lehet a legbiztosabb információkhoz jutni.
Az útikönyv pár általános tudnivalóval indít, ezt követi majd a hét túraszakasz, ajánlott napi bontásban. Minden naphoz tartozik térkép az út- és szintvonallal, a lemért táv és egy becsült időtartam, ami alatt az aznapi út lejárható, majd ezeket követi az adott nap leírása: megtudjuk, hogy mik a kritikus pontok, a legérdekesebb látnivalók, hol található forrás vagy bolt, vagy ha van-e bármilyen más tudnivaló, amit érdemes szem előtt tartanunk. Ugyanitt tájékozódhatunk az ajánlott szálláshelyekről, melyek néha akár kis árleszállítással fogadják az előzőleg bejelentkezett túrázókat. Innen tudjuk meg azt is, hogy melyik településen hol található a pecsét.
Mi sosem indulunk el anélkül, hogy végig ne olvasnánk a tervezett szakaszunkra vonatkozó oldalakat, sőt, azt a pár fejezetet ki is nyomtatjuk, hogy amennyiben a telefonok lemerülnének, legyen nálunk offline. Sokat segít, ha látjuk pár napra előre, hogy mi vár ránk, például ha tudjuk, hogy egy pár napig nem lesz bolt az útvonalon, ehhez igazítjuk a bevásárlást.

Útvonal kiválasztása

Indulás! De honnan? Merre? Ezek olyan kérdések, amelyekre ahány kilométer az útvonalon, legalább annyi válasz lehetséges. Melyik az kiindulópont, ami jól megközelíthető? Ha autóval megyünk, van-e ahol hagyjuk, és vissza tudunk-e jutni érte, ha befejeztük a gyaloglást? Hogy haladjunk, északról délre, a „hivatalos” útirány szerint, vagy fordítva? Hány szabadnapot tudunk rászánni? Milyen vidék érdekel jobban? Kisebb szintkülönbségeket szeretnénk, vagy megbirkózunk a kaptatókkal?
Bármi is áll össze a válaszokból, ha kezdetben csak ismerkedni szeretnénk az útvonallal, érdemes szem előtt tartani, hogy az számos erdélyi városból könnyen megközelíthető: áthalad Szovátán, Parajdon, Székelyudvarhelyen, Segesváron, Medgyesen, Besztercén, Gyulafehérváron, így akár egy egynapos sétával is próbálkozhatunk, ha az időnk úgy engedi.
Mi 2020-ban Medgyes és Segesvár között gyalogoltunk, az eredeti útiránnyal ellentétesen: az autót Segesváron hagytuk egy barátunknál, átvonatoztunk a kiindulópontra, majd onnan pár nap alatt visszatértünk Segesvárra. 2022-ben az „alfától” indultunk: az autót Dornavátrán hagytuk egy ismerősnél, három váltással elstoppoltunk Putnára, majd onnan indultunk délre. Idén pedig vonattal utaztunk Dornavátrára, hogy a tavalyi szakaszt folytathassuk, majd amikor szétváltak útjaink, egyikünk stoppal és vonattal hazajutott Tordára, másikunk továbbgyalogolt, majd pár nappal később busszal utazott haza Marosvásárhelyre. Mi már valószínűleg az ajánlott útvonalat fogjuk darabonként, sorrendben lejárni, de van olyan ismerősünk is, aki hangulat alapján dönt arról, hogy épp Hargita vagy Fehér megyében fog túrázni.

Telefonos háttér

Bár a szervezők is az útmutatót ajánlják elsődleges tájékozódási segítségnek, minket sokszor kihúzott a csávából az, hogy előzőleg a telefonunkra is letöltöttük a megfelelő szakaszok útvonalát (például akkor volt nagyon hasznos, amikor térdig érő hóban meneteltünk egy bukovinai fennsíkon és sehol nem láttuk a felfestett jeleket, mert mint utólag kiderült, a jelzett fákat kivágták…).
A VT oldalán találunk segítséget online térképekhez is: betölthetjük a teljes útvonalat Google maps térképbe, vagy letölthetjük egyenként a szakaszok gpx koordinátáit és egy megfelelő gpx-olvasó programban követhetjük az útvonalat. Érdemes mindezt otthon elvégezni, ahol van internet-lefedettség és reggelenként, indulás előtt betölteni az útvonalat, hogy azt tudjuk aznap követni. Sajnos az útvonalat számos helyen szabotálják a tudatlan vagy rosszakaró emberek (erről írunk bővebben a következő bejegyzésben), érdemes magunkat minden lehető módon előre bebiztosítani.

Facebook-csoport

A most már több tízezer tagot számláló Facebook-csoportnak rengeteg hasznos aspektusa van. A túrázók gyakran osztanak meg beszámolót arról, hogy milyen a szakasz, amin járnak, ez hasznos lehet, ha mögöttük jövünk. Az útvonal kisebb részeit „örökbe fogadók” („părinte de drum”) figyelemmel kísérik az itt megjelenő posztokat: tippeket vagy akár konkrét segítséget nyújtanak szükség esetén, vagy megvendégelnek pár jó szóval, egy kávéval. Itt jelenthetjük, ha valami rendellenességet, mondjuk kidőlt útirányjelzőt látunk: a szervezők figyelik a csoportot és reagálnak a konkrét kérdésekre, felvetésekre. Megtartó és lelkesítő ereje van a csoportnak, sokszor drukkolunk azoknak, akik napról napra posztolnak.
Az egyik kedves emlékem a Facebook-csoportról az idei utunkhoz kapcsolódik: a második-harmadik naptól a szállásadóink már jelezték, hogy látták az előző posztjainkat (mi is mindig írunk helyzetjelentést a terepről, hátha másnak segítségére lesz), felismerték a neveinket és már sokkal lelkesebben vártak minket. Volt, aki felismert minket az utcán egy terepfutó pedig egy erdei szakaszon köszönt ránk, mert látta a bakancsaink nyomát az ösvényen és a bejegyzéseink alapján sejtette, hogy mi lehetünk a nyomok gazdái.
Reméljük, hogy ezzel az írással tudunk abban segíteni, hogy az ezután útnak indulók kevesebb plusz kört járjanak az útvonal mellett, mint mi tettük. Az első túránk hatalmas tanulási folyamat volt, azóta már tudjuk, mit lehetett volna jobban csinálni — ezt szerettük volna az Olvasókkal is megosztani.
Váljon ez az írás mindannyiunk javára! 🙂
Az előző részt itt olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ