Általában a megújuló energiaforrásokat értik ezek alatt. Mert ha megfelelően odafigyelünk rájuk, akkor nem fogynak el. Ahogy egy szénbánya ki tud merülni, a nap az sütni fog a jövőben is. Ezekkel amúgy nem csak áramot tudunk termelni, hanem hőenergiát is. A legfontosabb fajtái a napenergia, ide tartoznak a napelemek és a napkollektor. A szélenergia, erről sokunknak eszébe juthatnak a nagy szélturbinák, ez történhet a szárazföldön, de ahol van tengerpart, ott nyílt tengeren is helyeznek el ilyen egységeket. A vízenergia alatt a kicsi, vagy nagy vízerőműveket értjük, és ott van még a termális energia, ami a föld hőjét hasznosítja. Aki járt már termálfürdőben, az tudja, hogy meleg víz tud feljönni a földből a megfelelő helyeken, és ezt lehet használni fűtésre.

Ezenkívül kiemelném a különböző bioenergia forrásokat, ami előállítható akár különböző növényi hulladékokból, vagy szennyvízből is. Biometál, biodízel, ezek ide sorolhatóak, és hát a tűzifa, mint szilárd biomassza, tulajdonképpen ez is ebbe a körbe tartozik. Illetve akinél van otthon hőszivattyú, ezek az eszközök is vonnak be hőt, szóval végül is ez is egyfajta megújuló energia. Meg van egy-két kisebb, ilyen például az árapályerőmű (szerk. az árapályból eredő energia kiaknázására létrehozott erőmű), erre két példa van a világon. Nem megújuló energia, de szintén ide sorolható az atomenergia, viszont a nukleáris hulladék az, ami ebben az esetben problémaként felmerülhet.

Szerintem ha a zöld energia használatát nézzük, akkor két elkülönülő dologról beszélhetünk. Az egyik, amikor egy vezetés, egy nagyhatalom használja ezeket, és a másik, amikor egy háztartásról beszélünk. Ha Európát nézzük nagyban, akkor mennyire használják a megújuló energiát?

Egyre inkább használják ezeket, az EU-nak kitűzött célja is van arra, hogy hogyan kellene fokozni ennek a használatát. Például nemrég született egy megállapodás, amely szerint 2030-ig a tagállamok energiaigényének 42,5 százalékát megújuló energiából kell ellátni. Jelen pillanatban egyébként a 2021-es adat a legfrissebb, ekkor az EU-ban 21,78 százalék a megújuló energia felhasználásának az aránya, Romániában 23,6 százalék, Magyarországon 14,1 százalék. Ebbe beleérthető a háztartási tűzifával való fűtés is, de egyre nagyobb arányban jön be a nap- és szélenergia. Jelenleg, ha országos szinten nézzük, akkor azokban az országokban van nagyobb arányú felhasználás, ahol az áramrendszert előbb vízenergiára építették ki, mint a Skandináv országok, vagy Ausztria. Meg egyre nagyobb politikai fókuszt is kap ez a kérdés, úgyhogy a többi típusú megújuló energia is bővül. Érdemes megemlíteni Dániát, vagy az Egyesült Királyságot, vagy Németországot, ugyanakkor fontosak az adott országok hely adottságai, például Izlandon a legnagyobb potenciálja a geotermikus energiának van a fűtés tekintetében, és ezt ki is használják.

Mi a legnagyobb akadálya annak, hogy ezt bátran használják? Politikai vagy anyagi okok miatt lassabb ez a folyamat?

Ha nagyban gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy van egy költség oldala, ami ugye megtérül, de attól még rá kell szánni az elején a pénzt. Másrészt van egy hálózatfejlesztési igény hozzá, főleg a nap- és a szélenergiára utalnék, amik időjárástól függően termelnek — ugye éjszaka nem süt a nap. És az évszakok között is van különbség. Az engedélyeztetés is sokszor elég lassú és macerás, ez is lassíthatja a folyamatot. Ezek olyan tényezők, amelyek kicsit lassan működnek, de úgy veszem észre, hogy igyekeznek az országok úrrá lenni rajta.

Ha mondjuk egy család úgy dönt, hogy ezután csak zöld energiát szeretne használni, akkor miféle tervezésre van szüksége?

Mindenképpen javasolnám, hogy egy szakemberrel terveztessék meg a rendszert. Akár energiahatékonyságról beszélünk, akár megújuló energiáról. Kicsiben nyilván könnyebb csinálni, napelemmel, napkollektorral, vagy akár tűzifával, vagy hőszivattyúval, ami akár levegőből, vagy talajból tud felvenni hőt. Mondjuk itt bejöhetnek egyéni különbségek. Mondjuk ha tetőre akarunk tenni, akkor meg kell nézni, hogy a tető milyen állapotban van, mert ha nem megfelelő, akkor arra is be kell fektetni. Viszont ha teljes egészében akarjuk csinálni, az sokkal nagyobb falat. Mert el kell tárolni magunknak az energiát, amit megtermel mondjuk a napelem, be kell szerezni akkumulátorokat. Az évszakok közötti tárolás elég nehezen megoldható. Fontos, hogy olyan épülettel lehet ezt megtenni, ami gyakorlatilag passzív ház, tehát erősen szigetelt, és nem igényel komoly fűtést télen.

Valószínű, hogy egy most építkező családnak picit könnyebb előre betervezni hasonló befektetéseket.

Ez így igaz. Sokkal nagyobb így a mozgásterünk, mint egy meglévő háznak az átalakításánál. Ilyen esetben sokkal jobban oda lehet figyelni a nyílászárókra, a tájolásra, hogy milyen fajta fűtésrendszert teszünk bele. A passzív házaknál például az energiahatékonyság olyan magas, hogy már a szellőztetést is sikerül energiahatékonyan megoldani, gyakorlatilag a benti meleg levegő átadja a hőenergiáját a kinti, friss levegőnek, és ezáltal működik automatikusan a szellőztetés. Ha építünk egy házat, az hosszú évekig ház lesz, és hosszú távon mindenképpen megtérül az üzemeltetési költség. És fontos kiemelni minden esetben az energiahatékonyságot. Mert ha egy épület masszívan szigetel, akkor sokkal kevesebb energiát kell megtermelni benne, tehát egy kisebb napelem is ki tudja szolgálni az igényeket. Tulajdonképpen hosszú távon olcsóbb, ha eleve csökkentjük az energiaigényt, és azután építünk ki hozzá zöldenergia-ellátást, mint ha utólag építünk ki egy nem hatékony épülethez, egy nagy kapacitású zöld energiát, és majd utólag próbáljuk szigetelni.

Most ugye építkezésről beszéltünk. Mennyire vannak szakmailag tisztában az építkezésben ezekkel a megújuló módszerekkel. Illetve vannak-e elérhető képzések az építkezésben dolgozók számára?

Fontos, hogy olyan szakembert válasszunk, akinek vannak már referenciái. Ugyanakkor jó egy energetikus szakembertől segítséget kérni. Magyarországon már van olyan tanácsadó cég, ahol megbízható kivitelezők után nézhetünk. Nyilván egy olyan kivitelező, aki rendszeresen továbbképzi magát, az jobban képben van, mint egy olyan valaki, aki húsz éve a szakmában van, de nem ismeri az új technológiákat. És képzések azok vannak, a kérdés csak az, hogy akar-e az illető tovább fejlődni.

Ha csak a zöld energiát nézzük, akkor mekkora változásokat lehetne elérni ezzel? Mekkora erőfeszítésre lenne szükség a lakosság részéről, hogy látható eredményeket érjünk el?

Most az energiaválság idejét éljük, úgyhogy ez is egy olyan faktor, amely mindenki számára fontossá vált, merthogy nem csak környezetvédelmi kérdés, hanem akár komoly megtakarításokat is tud okozni a rezsiköltségek tekintetében, és akár üzletileg is megéri. Magyarországon például tavaly nyáron egyből megugrott a kereslet. De lassanként az ipar is alkalmazkodik az igényekhez. Én azt mondom, hogy magunkkal is jót teszünk, a környezettel is jót teszünk, ha elindulunk ezen az úton.

A vendéglátóipari és kereskedelmi egységekben a tervezőkkel való egyeztetést követi a kivitelezés, viszont kisebb, személyi ajándéktárgyak esetében az ószeren beszerzett különleges tárgyak is felhasználásra kerülnek egyedi ajándékok létrehozása érdekében. Szóval ha valami igazán különlegesre vágysz otthonod vagy vállalkozásod számára, akkor keresd őket bizalommal. Munkáikat megtalálod Facebook-oldalukon: GreenVisionMoss  vagy weboldalukon a: www.greenvisionmoss.com.

Edinát az ő miértjéről kérdezve megtudtuk, hogy az ő sikertörténete lényegében nem egy tervezett út volt. Azt, hogy ő kiállt a nyilvánosság elé, lényegében egy pedagógusképzésen tartott előadásnak köszönhette, ahol ő teljes természetességgel beszélt olyan szokásairól, mint a vászonzsákos bevásárlás, ami akkor még meghökkentette az embereket, hiszen nem egy teljesen természetes dolognak számított, hanem egy tudatos döntés eredményének. Akkor lett nyilvánvaló előtte is az, hogy erről beszélni kell, be kell mutatni és ki kell használni a kommunikációban rejlő erőt arra, hogy meghozza az áttörést ezen a területen. Akkor még nem volt elterjedve a zero waste kifejezés, sőt a nulla hulladék is csak szakmai körökben, így elég sok kihívással szembesült, tekintve, hogy be is akarta mutatni, hogyan csinálja. Mára kitisztult számára is az, hogy megérte ezzel foglalkozni. Előadótermek telnek meg érdeklődőkkel, egy üzletág épült a téma köré, és talán ami a legfontosabb, az az, hogy érezhetjük mindannyian, hogy mekkora károkat okoztunk és okozunk a környezetünknek a mindennapi nem meggondolt döntéseinkkel, a műanyaghasználattal.

Az általa működtetett webshop kialakulását is saját tapasztalat szülte, hiszen a kezdeti időszakban számára is nehézséget jelentett, hogy honnan szerezze be a természetes és tartós vagy éppen csomagolásmentes eszközöket, s ezt tetézték azok a kérdések, melyek a beszerzésre vonatkoztak. Egy blog elindításával kezdte, ahol be szerette volna mutatni, hogy ő mit hogyan csinál, hisz így egyszerre több emberhez is el tudta juttatni a válaszait, de ő is kíváncsi volt akkor még, hogy van-e ennek értelme. Jelenleg úgy alakult, hogy csak ezzel foglalkozik, sok befektetett munka árán működteti a körforrás nevű zero waste blogot és webáruházat, ahol az elmúlt 15 év szakmai és gyakorlati tapasztalatai is megmutatkoznak.

Kíváncsi lettem volna, hogy mégis kik azok, akik inkább hajlandóságot mutatnak a változásra s bár azt gondoltam, hogy sztereotipikus gondolatmenetemet, Edina meg fogja erősíteni, miszerint leginkább a nők, a háziasszonyok, az anyák azok, akik nyitottabbak, lényegében nem cáfolta meg, hisz a nők önmagában nyitottabbak, leginkább, amikor anyává válnak és tudatosabban kezdenek a jövőre tekinteni, de ugyanilyen mértékben vannak jelen a férfiak is, csak ők nem olyan hangosak, nem látjuk őket. Akár kommentek formájában is a nők szerepvállalása hangsúlyosabb. A férfiak a miérteket keresik, meg kell érteniük, hogyan működnek bizonyos termékek, folyamatok, amíg mi, nők sokkal impulzívabban vágunk bele az új dolgokba.

Megkérdeztük azt is, hogy hogyan kezdje az életmódváltást az, aki most, akár egy előadás kapcsán határozza el azt, hogy hazamegy és átformálja az életét. A válasz egyszerű és nagyon szimpatikus.

Ha már az elindulásnál tartunk, akkor adjunk időt magunknak, hogy beépíthessük az életünkbe az új szokásokat, termékeket. Szokjuk meg őket, különben nagyon költséges és nehéz lesz az indulás. A meglévő eszközeinket használjuk ki, használjuk fel és kis lépésekkel induljunk el a tudatosodás útján. Ha mindent egyszerre szeretnénk megvalósítani, akkor bizony nagyon sok mindent el fogunk felejteni, akár a kulacsot megtölteni, akár magunkkal vinni a vászonszatyrot a bevásárláshoz. Inkább alakítsuk át lépésenként a megszokott mintáinkat, mintsem kudarcként éljük meg és lehetetlennek tituláljuk a zöldebb életet.

A mai gyermeknek ebbe beleszületni könnyebb, ők már más értékrendet hoznak majd magukkal. De Edina elmondása szerint a fiatalok azok, akikbe sikerült már ezt az életmódot belenevelni, viszont pont ők azok is, akikben nagyon jelen van a klímaszorongás. Egy hangos, de cselekedetekben még nem erős korosztályként említette a húszas éveikben járókat, akik nem tudják mit tegyenek, iszonyatosan szoronganak és eszköztelennek érzik magukat. A harmincasok már cselekedetekben előrébb járnak, függetlenebbek háztartás területén, s már jobban meg tudják valósítani a tudatos döntéseiket. Több egyetemi kutatás emeli ki, hogy a fiatalok szavak szintjén nagyon erősek, de cselekedetekben az idősebb korosztály jár elől, akikre ujjal mutogatnak viszont. Ők azok, akik még megjavítják dolgaikat, nem pazarolnak és természetesebb eszközöket használnak, viszont náluk nem fogunk kulacsot látni, nem hangsúlyozzák ki a ma divatos tárgyak használatát. Ők egyszerűen megélik mindezt s nem látványos a megvalósításuk. Lényegében mindez pozitív, s mindenkitől van mit tanulni.

Összegzésképpen pedig megkérdeztük Edinát arról, hogy sikerül-e megélnie azt a sikert, azt az eredményt, amit elért. Személyiségéből eredően kihívások elé állítja magát és amint célját eléri ahelyett, hogy vállon veregetné magát, inkább természetesnek veszi a beérett munka gyümölcsét és csak ritkán, amikor tudatosan leül és átgondolja eddigi útját, tudja összegezni azt, milyen nagy hatással van az emberekre és a visszajelzésekből, akár az előtte-utána fotók láttán kap megerősítést, hogy mindez megéri. Természetesen vannak olyan emberek, akik árgus tekintettel figyelik minden tettét, ha évek elteltével egy alkalommal is papír zsebkendőhöz nyúl, megbotránkoznak rajta. Az ilyen személyek még nem értették meg azt, hogy lehetősége van neki is és mindenkinek bármilyen termékeket fogyasztani, de minden az elhatározáson és tudatos döntéseken alapul. Egyszerű, kis léptekkel már nagyon sokat tehetünk környezetünkért.

A Bihar Megyei Erdészeti Igazgatóság és a környezeti nevelést küldetésként vállaló, az első nagyváradi közösségi kertet megnyitó Grund Community Egyesület olyan ismeretterjesztő útvonalat alakított ki az említett erdőben, ahol annak „titkait” fedezhetik fel a sétálók. Milyen fák nőnek ott? Milyen madarak és milyen virágok láthatók? Erre és még sok más érdekességre kap választ az arra járó.

A Grund Egyesület, mivel hivatása a természetben és a természettel tanulás és nevelés, gondolkodás nélkül munkához látott az első megbeszélést követően kialakult együttműködésben. A tanösvény elméleti részének kidolgozója Szabó Zsófia, aki természetpedagógusként diploma dolgozatában a tanösvények oktatási eszközként való működésével és azok fontosságával mélyrehatóan foglalkozott, ösvényeket tervezett, és aki természettudománnyal foglalkozó kapcsolatrendszerét is bevonta a lehető legmegbízhatóbb és legélvezetesebb végeredmény érdekében.

Élményt a kézbe egy szkenneléssel!

A három km hosszú tanösvény több irányból is megközelíthető, legegyszerűbben az Apollo stranddal szemben lévő alagút előtt kihelyezett kezdőtáblától érhető el, az útvonal innen indul és erdészeti parcellákat elválasztó utakon haladva kerüli meg a Félixfürdő-i erdészházat. A kezdőtáblára a tanösvény útvonal térképe valamint az állomások és a látogatási szabályok kerültek fel. A turista minden állomáson talál egy 3 QR-kóddal ellátott jelzőtáblát, a három kód három különböző nyelvű leíráshoz vezet (román, magyar és angol). Okostelefonnal történő egyszeri beolvasásra a látogató máris több mindent megtudhat az erdőről, a benne lévő élőlényekről, a fákról és gyümölcseikről, még az erdészeti hivatal munkájáról is. Ezenkívül a felhasználó minden beolvasott kódnál információt talál az útvonalról és az irányról. A szövegeken és a képanyagokon is számos lelkes, önkéntes szakértő dolgozott.

Hogyan is lett a természet maga az iroda?

Pályaválasztás előtt állva a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karra esett Arni választása, ezen belül is a biológia szakra. A tanulmányi évek során felkeltette az érdeklődését a madarász élet, hisz tanáraik különböző aktivitásokat (gyűrűző tábor, terepgyakorlatok) szervezve vonták be a diákokat a szakma rejtelmeibe. Évfolyamtársai között botanászok, rovarászok és egyéb állatcsoportokkal foglalkozó személyek is vannak. Az egyetemi évek végére olyannyira megkedvelte a madarakat, hogy záródolgozatában is őket kutatta, és ekkor már biztosra tudta, hogy ő ezzel szeretne foglalkozni. Románia-szerte több olyan cég és szervezet is működik, amelynek a fő tevékenysége a madarak monitorizálása.

És hogy mivel foglalkoznak az ornitológusok?

Minden évszaknak megvan a maga gyönyörűsége az állatvilágban is. A tavaszi és nyári hónapok a leginkább zsúfoltak, ilyenkor zajlanak a hétköznapi madaraink felmérései (ide tartoznak a mindenki által jól ismert galambok, verebek, fecskék, de a nem nagyon ismert zöldike, citromsármány, nagy őrgébics stb.), vízimadarak monitorizálása (réce, kócsag, gém, bíbic), éjszakai madarak megfigyelése (bagoly, fülemüle, erdei pacsirta, lappantyú), ragadozó madarak számlálása (ölyv, sas, héja, karvaly). Majd az ősz beköszöntével és a madarak vonulásával könnyebb a fészkeket számolni, odúkat kihelyezni.

Az említett felmérések mindegyikének megvan a maga módszertana. Különböző négyzeteken belül, minimum 10 pontot kell felmérni például a hétköznapi madaraink megfigyelésénél. Egy adott ponton öt percet szükséges eltölteni, és egy adatbázisba kell bevezetni az ott látott és hallott madarakat. Pont ezért nagyon fontos, hogy a madarakat külsejük és hangjuk alapján is tökéletesen ismerje a szakember, például nem mindegy, hogy milyen poszátát sikerült beazonosítani. Lehet az kerti, mezei, kis- vagy akár barátposzáta.

“Az adat az új arany”

Miért szükséges tudnunk a fent említett madarak számát, ismernünk habitusukat? Egyik oka az, hogy vannak úgynevezett indikátor fajok. Például, ha jégmadár van a vizeinken, az azt jelenti, tiszta az adott víz. Különböző trendeket, állományméretet számolnak, amiből megtudható az élőhely minősége. Vonulási adatokból lehet következtetni különböző éghajlati változásokra, például a darvak telelő területei egyre jobban kitolódnak északra, ami egyértelműen a melegebb zónák kiterjedésének utal. Nagy szerencsénk van azzal, hogy országunkban mindenféle domborzati forma megtalálható, ennek köszönhető a madarak nagy diverzitása.

Mire van szükség, hogy terepen boldoguljon az ember?

Elsősorban egy terepkocsi meg tudja könnyíteni az ember dolgát a nehéz pontok megközelítésekor, illetve biztonsági szempontból is fontos ez, mivel sok a juhászkutya, bármerre jár az ember terepen. A kutyák miatt riasztót is szoktunk hordani magunknál, ez olyan hangot bocsát ki, amitől a kutya nem fog közeledni az emberhez. A ruházatra ugyancsak nagy hangsúlyt fektetünk: a dimbes-dombos helyek növényzete tele van szúrós növényekkel, illetve reggelente ez a növényzet nedves is, tehát fontos a minőségi cipő a terepnadrág mellett.

Fontos, hogy az okostelefon mindig töltve legyen, mert terepen ez GPS-ként szolgál. Egy négyzeten belül található pontokat itt szükséges mindig rögzíteni. A pontok rögzítésével lehet visszakövetni, hogy ki merre járt. Mikor két kijárást is meg kell ejteni, és ezeket különböző kollégák végzik, ez nagyon hasznos, illetve így bizonyítja az ember, hogy tényleg dolgozott. A minőségi távcső is elengedhetetlen ennél a munkánál, hisz a madarak sokszor távol vannak, és enélkül lehetetlen lenne a pontos beazonosítás.

Különböző területeken más és más veszélyforrás akadhat. Az elmúlt hetekben a Kazán-szoros környékén dolgoztunk, ahol sok a vipera. Emiatt hordunk magunknál egy speciális készüléket, ami a méreg kiszívásában segít, ha már megtörtént a baj. Ami a szállást illeti, ez általában biztosítva van különböző panziókban, a munkáltató által, azonban vannak olyan különleges esetek, azon térségekben, ahol szállást nyújtó egységek nem találhatóak, hogy saját sátorban szükséges eltölteni az éjszakát.

Hogyan nyilvánul meg a mindennapjainkban ez az említett közelség?

Tudatosan teszünk azért, hogy ne távolodjunk el. Ha nem is munka céljából, de kikapcsolódás miatt is igyekszünk minél több időt tölteni a természetben. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy rengeteg opció vesz körül minket, amikor hegyekbe, erdőbe vágyunk. Mindemellett figyelünk arra, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Törekszünk arra, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk, szelektíven gyűjtjük, gyakran mások után is összeszedjük, mivel elég frusztráló műanyag palackot találni egy patak mellett. Kenyeret és gyümölcsöt is saját, direkt erre a célra varrt zsákokba vásárolunk (ami mindig nálunk van, ha bevásárlásokra megyünk).

A madárvilág megfigyelése nemcsak szakmabelieknek, hanem laikusoknak is érdekes lehet. A megfigyeléseinket segítheti nagyon sok kiadvány a madarakról, amelyekből megfigyeléseink segítségével sokat lehet tanulni. Ha kirándulni megyünk, vigyünk magunkkal egy madárhatározót, de akár telefonunkra is letölthető madárfelismerő applikáció lehet segítségünkre. Gyerekeinknek meséljünk a madarak hasznáról, és a madárvilág sokszínűségéről, arról, hogy miért kell őket védenünk. Ez a téma egy külön írást is megérdemel, amivel hamarosan jelentkezünk!

Az én tevékenységeimnek gyakran vannak negatív globális környezeti hatásai. Hiszen fosszilis energiahordozókat égetek el, kisebb vagy éppen nagyobb mértékben, de terhelem a környezetet mindazzal, amit elfogyasztok, felhasználok, megvásárolok, utazom vagy éppen melegszem.

Az én tevékenységeimnek miért ne lehetnének pozitív globális környezeti hatásai is? Például azzal, hogy elültetek egy facsemetét, ötöt vagy akár tízet. Ha hozzájárulok ahhoz, hogy több fa, vagy akár nagyobb területű erdő legyen, így pár év elteltével nemcsak a levegő jobb minőségét befolyásolhatom magam és gyermekeim számára, hanem számos állatfajnak biztosíthatok élőhelyet.

A My Forest – Pădurea Mea kezdeményezés valami hasonlóra vállalkozott. Minderről az áprilisi, első faültetés során mesélt az ötletgazda, Bartha Botond, valamint olyan támogatók, akik nem csak facsemetéket vásároltak, hanem erdősítettek is együtt, közösen a klímaváltozás ellen. Szerencsére egyre többen látják mindennek a fontosságát, sőt, nem csak gondolják, hanem tesznek is érte. Bármikor lehet csatlakozni e felelős közösséghez, bármikor lehet facsemetét vásárolni az egyesülettől, bármikor az én erdőm a te erdőddé is válhat. Vagy talán, ami a legfontosabb, hogy minél több fa legyen Szatmárnémetiben, Erdélyben vagy a nagyvilágon bárhol.

Az én tevékenységeimnek miért ne lehetnének pozitív globális környezeti hatásai is? Miért ne varázsolhatnám, még ha egy kicsivel is, de szebbé azt a világot, melyre oly gyakran vagyunk már puszta létünkkel is negatív hatással?

És talán így fenntarthatóbbá válik a MI környezetünk, jövőnk, ÉLETÜNK…

Az elmúlt hónapokban írtunk az országos EKÉ-ről, valamint a szatmárnémeti szervezetéről, mivel úgy gondoljuk, hogy nem kis mértékben végeznek inspiráló tevékenységet, amely a természet megismertetését, szeretetét és tiszteletét jelenti.

• Bár leginkább a tulipánra emlékeztet ez a növény, megtudtuk, hogy mégis a liliomfélék családjába tartozik. Kotuliliomként is ismert mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) hagymás évelő. Keskeny, szálas tőlevelei akár 20 cm hosszúak is lehetnek, mely alapján nehéz felismerni, azonban kockás fehér-bíbor szirom mintázata teszi egyedivé, és semmivel össze nem téveszthetővé. A mocsár- és lápréteken, illetve ligeterdőkben előforduló kotuliliom Magyarországon és Romániában is védett növénynek minősül.

• Jobban megismertünk egy Szatmár megyei takaros kis települést, melynek nevét már a XIII. században megemlítik, mint a Szatmárhoz tartozó szőlőhegyet. Felfedeztük a környékét, a házak mögötti határban található kockásliliommezőt, az erdő aljában létrehozott gyümölcsfaligeteket, a dombon elhelyezkedő kápolnát, melyről a megyeszékhelyig is el lehet látni.

• Szikrázó napsütésben, igazi tavaszi időben sétáltunk a természetben.

• Kisbakancs-túra lévén a séta rövid volt és lassú tempójú, amelyhez nagyon sok kisgyermekes család is csatlakozni tudott, akik fontosnak tartották megmutatni a gyerekeik számára, hogy mennyire szép és változatos lehet a természet, vagy csak egyszerűen kis mozgásra vágytak a friss levegőn.

• Noha a kockásliliomrét sajnos kicsi területen virágzott, mivel a régi kaszálókat beszántották, és elég nagy számban volt a túrázó társaság, mindenki vigyázott, hogy ne ártson ezen tulipánra emlékeztető, kockás szirmú kis védett virágoknak. Figyelt, hogy ne tapossa le őket. A letépés gondolata természetesen fel sem merült.

Nemrég fedeztük fel a szintén Szatmár megyei Tamásváralján túrázva az áprilisban nyíló mocsári kockásliliom erdei változatát. Egyből eszünkbe jutott mindaz, amit hallottunk, tapasztaltunk, és mosolyogva csodáltuk meg e törékeny, de pompás védett virágot.

Köszönjük mindezt, EKE!

Tinédzser koromból könnyen felidézem a Vágyat, hogy megszólítson az Isten. Érzem a szagát, a lüktetését az ereimben, a zamatát a számban. Ma már szívesebben beszélnék Teremtőről, de akkor, a tizenéves, dogmák és lázongás között csapongó fejletlen agytekervényeimben ilyen formában született meg a Vágy.

Nagy dolog az elengedés. Figyelted már meg, hogy mennyi minden oldódik meg magától, ha megszűnsz görcsösen akarni? Amikor már nagyon rég nem kerestem az Istent, már nem is gondoltam rá, akkor talált rám a Teremtő. Na nem jött egyből, csak úgy ajtóstul a házba. Tudta, hogy megijednék tőle. Egyszer csak megint felébredt bennem a Vágy. Ja, hogy Isten iránt? Á, dehogy! Csak levegőt akartam.

Nyolcadik emeleti irodámban üldögélve, amint az üvegfalon keresztül bámultam az elém tárulkozó várost, éreztem, hogy menten megfulladok. Tudod azt a szorító érzést a torkomban, azt a pánikrohamszerű légszomjat, amit sehogy sem tudsz legyűrni. Lassan, de megállíthatatlanul elindult egy paradigmaváltás. Amikor elköszöntem a korporatista munkahelyemtől és a főnököm avval próbált visszatartani, hogy azt mondta, ha most elmegyek, a családom terhére leszek majd… nem csak azért indultam el, mert valami ködös cél felé akartam haladni, hanem inkább azért, mert éreztem, itt nincs maradásom.

Virágokat akartam termeszteni! Nem én választottam őket, hanem ők szólítottak meg engem. Vagy inkább rajtuk keresztül a létezés maga. Nem volt egy tudatos folyamat, s mégis annak az embernek a bizonyosságával haladtam előre, aki valamilyen oknál fogva zsigeri szinten érzi, hogy ez a helyes út, még ha nem is tudja, hogy valaki kézen fogva vezeti rá. Érteni nem értettem a virágtermesztéshez. Egyáltalán semmit. Sem a termesztéshez, sem ahhoz, hogy is lehetne ebből megélni… de tudtam, hogy nekem el kell ültetni a magokat.

Korábban sosem volt olyan munkám, ami áhítatra tanított volna. Amikor a húgom meghalt, tehetetlenségemben bazsarózsa kertet ültettem neki, mert ez volt a kedvenc virága. Így búcsúztam tőle. Most éppen magvető idő van. Ha az üvegházban befejezem a dolgom, mindig összeteszem a kezem és meghajlok. A teremtés előtt. És mosolyognom kell.

Minden icipici magban benne van minden, a kezdetektől fogva. Ö tudja mi a dolga, mert a Teremtő működik benne. Bennem is. Benned is. Ha nem szakadtunk volna el a természettől, még látnánk az összefüggéseket ahelyett, hogy mindig újakat próbálnánk kierőszakolni. A természeti világban benne van minden törvény, amely szerint a létezés működik. És benne van maga a Teremtő. Nem kell keresni. Létre kell hozni a megfelelő körülményeket és várni, hagyni, hogy kibontakozzon.

A múltkor felkértek, hogy tartsak egy előadást a gyerekek környezettudatos neveléséről és meggondolatlanul igen mondtam a felkérésre. Az esemény előtt pár nappal már egészen biztosan tudtam, hogy nem vagyok a legmegfelelőbb prókátora ennek a témának, hiszen olyan sokszor megalkuszom, olyan sokszor nem a környezetbarát megoldásra esik a választásom, különböző okok miatt. Gyötör is a bűntudat, amikor a rossz időbeosztásom miatt rákényszerülök az autó használatára, vagy az előre meg nem tervezett vásárlásokra, ami nagyon ritkán tud csomagolásmentes lenni. No, de előttem volt ez a kihívás, úgyhogy nekiláttam kitalálni a környezettudatos nevelés módszerét és hát nem túl bonyolult.

Erről egyébként ITT írtam bővebben, de erre legtöbb szülő magától is rájön, nagyjából fél év után. De akkorra már feltelt a lakás az ígéretesnek mondott, haszontalan anya-pótlékokkal, amelyekre természetesen fittyet hány életünk értelme. Sőt, bizonyított tény az is, hogy a babákat sokkal inkább érdeklik a használati tárgyaink, mint a gondosan megtervezett babajátékok. Miért? Mert az evolúció arra tanította a babáinkat, hogy bennünket kell utánozzanak. Az igazat megvallva elég kevés szülőt láttam háton fekve csörgőt rázni, legtöbb anyuka, a babáját leszámítva a telefont, a fakanalat, a popsitörlőt tartja a legtöbbet a kezében, szóval alaptalan elvárnunk a babáinktól, hogy a villogó mikrofonra szavazzon a levesmerő kanál helyett.

Összegezve, a környezettudatos vagy egyszerűen csak tudatos döntéseink sorozata már várandósság alatt elkezdődik és előtervezve, utána olvasva, más szülők tanácsaira alapozva biztosan le tudjuk szűkíteni azon felesleges tárgyak halmazát, amit „babáknak kötelező” címkével tüntetnek fel a bababoltok. A babaholmik gondos megválogatása, a használt, úgynevezett „preloved” tárgyak választása az újak helyett, a mosható pelenkázás mind remek dolgok, de a saját döntésünk, a gyerek ettől még nem lesz környezettudatosabb. Attól viszont már igen, ha később majd visszautalunk a gyerekkorára és a mosható pelenkázást pozitív fényben tüntetjük fel. Nem nyűgként, hanem megfontolt döntésként utalunk rá, aminek a végeredménye nemcsak egy sokkal kisebb ökolábnyom lett, hanem egy űrhajómintás pelusban mosolygó babafotó is.

Ugyanezt a rációt követve megindokolhatjuk nekik a többi környezettudatos döntésünket, illetve azok elmulasztását is. Totyogó korban pedig nem csak izgalmas, de tanulságos is lehet a gyerek számára, ha fokozatosan megismerkedik a környezetével. Megtanulja, hogy nem csak körülötte forog a világ, hanem ő is része kell hogy legyen az ökoszisztémának. A zöldségek, gyümölcsök eredetével is megismerkedhet, nagyszülők, ismerősök kertjében vagy közösségi kertekben, „szedd magad” események során. Nagyobb korában faültetési akciókra is magunkkal vihetjük (INNEN akár saját fája is lehet).

A bővíthető játékok választása egy másik olyan előre megfontolt döntés, ami nem adja az elhalmozás érzését. Bizonyos játékok újraértelmezése meg kifejezetten jó hatással lehet a gyermek kreativitására és rávezethetjük arra, hogy ugyanazokból az építőkockákból tűzoltóállomás, jégbirodalom és víz alatti világ is tud épülni.

Sajnos egyre nehezebb dolgunk van nekünk, szülőknek, hiszen mindenhonnan a rajzfilmfigurás tucatáru ömlik szembe a gyerekeinkkel és nekünk kell meghoznunk a nehéz döntést, hogy mit vásárolunk meg és mit nem. Viszont egy dolog egészen biztos, mégpedig az, hogy a gyerekünk egy faággal is szívesen játszik, ha azt velünk együtt teheti.

A környezettudatos gyereknevelés tehát velünk kezdődik, a mi példánkkal, a mi jelenlétünkkel és valószínűleg sosem ér véget. A mostani gyerekeknek már elvárás lesz a szelektív gyűjtés, a tudatos fogyasztás, a helyi értékek védése és támogatása, a műanyagmentes életmód. Csak rajtunk múlik, hogy ezt a feladatot teherként vagy megszokásként fogják majd kezelni.

Az embernek az iparosodás és a technológia fejlődése ellenére is mindig igénye volt a természet megismerésére, és az azzal való kapcsolat fenntartására. Az egyre inkább civilizálódó embert valahogy mindig húzza vissza a természet öle, hisz abból szakadt ki valamikor.

Az ERDÉLYI KÁRPÁT EGYESÜLET (EKE), nem kormányzati, nonprofit civil szervezetként 1891-ben alakult meg, Kolozsváron. Annak ellenére, hogy az egyesület alakuló gyűlését már január 11-én megtartották a városháza nagytermében, az alapszabályzat szerinti működését csak május 12-én kezdte meg, ezért az utóbbi dátumot tartják az EKE születésnapjának. Az EKE elsődleges céljainak a természetes és az épített örökség védelmét, a zöld turizmus művelését és népszerűsítését, a kulturális értékek védelmét és népszerűsítését nevezte meg.

A 20. század eleje óta Erdélyt érintő viharos és nagy megrázkódtatásokkal járó politikai és társadalmi változások ellenére az egyesület létezik és dolgozik. Létezése folyamán az Erdélyi Kárpát Egyesület sokirányú tevékenységet fejtett ki, amelyek elsősorban az erdélyi magyarságot érintették. Ez a tevékenység felölelte Erdély természeti szépségeinek és kincseinek — főleg ásványvizeinek és gázömléseinek — a felkutatását, bemutatását és értékesítését, a szervezet osztályain belül a közösségek összekovácsolását és turista szellemben való nevelését. Az EKE és folyóiratának, az ERDÉLY-nek, majd később az Erdélyi GYOPÁR-nak a tevékenysége turisztikai cselekvésre, ugyanakkor nemzetiségünk önismeretére serkentő szelleme áthatotta az egész erdélyi természetszerető és olvasó társadalmat, alakulásától napjainkig.

Az EKE az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) javaslatára jött létre, ennek kebléből nőtt ki. Megalakításának szükségessége már 1889-ben felvetődött. A gondolat megfogalmazója pákéi Sándor József (1858–1945) író volt, őt tekinthetjük az EKE alapítójának, akit az alakuló gyűlésen az új egyesület alelnökévé és első örökös tiszteletbeli tagjává választottak.

Az EKE erdélyi egyesület lévén egész Erdélyre kiterjesztette tevékenységét, osztályait megyék szerint szervezte. A mai EKÉ-nek is ez a szervezési alapelve. Megalakulásának első évében hihetetlen munkalendülettel lát hozzá feladatainak elvégzéséhez. Az egyesület első elnöke gróf Bethlen Bálint, fáradhatatlan titkára Radnóti Dezső (1865–1903). A taglétszám az alakuló közgyűléskor 300 körül volt, ez azonban már az első évben megkétszereződött. Az EKE történetének első szakasza, mely az első világháborúval végződik, valódi aranykor volt, jelzik ezt azok a kitüntetések is, melyeket az egyesület kapott világ- és országkiállításokon.

Az EKÉ-nek a királyi Románia hatóságaival fenntartott szívélyes viszonya 1934-ben kezd beárnyékolódni. Az írott szövegekben megtiltják a magyar település- és földrajzi nevek használatát. A Monitorul Oficial 1933. április 11-i számában megjelent törvény alapján útjelzések, egyes ösvények, források stb. elnevezéseit csakis a természeti emlékek tartományi bizottságának engedélye alapján lehet eszközölni. Ez a magyar elnevezések használatának a betiltását jelentette. Mindezek ellenére felépítik a szervezet utolsó menedékházát, Hargitafürdőn az Úz Bencét. Ilyen körülmények között érte meg az EKE a bécsi döntést, melynek értelmében Észak-Erdély Magyarországhoz került.

A II. világháború nehéz éveit az EKE ismételten megsínylette. Dr. Ferenc Sándor tudós tanár, az ERDÉLY volt szerkesztője a nyilas terror áldozata lett. Végkövetkeztetésként levonhatjuk, hogy az EKE az I. világháború után egyre inkább az erdélyi magyarság összetartó erejévé vált. A háború következtében 1945-től beálló drasztikus politikai változások megpecsételték az egyesület sorsát is. Megerősödtek a központosítási és uniformizálási irányzatok és felfogások, melyek nem tűrték el önálló egyesületek létezését. Ez a felfogás az 53 éves múltra visszatekintő EKE erőszakos beolvasztását eredményezte. 1945. március 4-én megalakult az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület (ENKE), a Gyopár Turista Egyesület, a Kolozsvári Munkás Testedző Egyesület és az Aurora Turista Egyesület részvételével. Az ENKE 1948 tavaszáig működött, amikor véglegesen felszámolták és beolvasztották az országos szinten működő ONT-be (Oficiul National de Turism), illetve ennek fiókvállalatába, az OJT-be (Oficiul Judetean de Turism). Az ENKE elnöke mindvégig Vámszer Géza volt.

Az 1989. decemberi események hatására mélyreható változások történtek az ország életében. Megkezdődik az erdélyi magyar turista mozgalom újjászervezése. Turista egyesületek jönnek létre Kolozsváron, Aradon, Brassóban, Csíkszeredában, Szilágysomlyón, majd később a többi megyékben is. Így felvetődik az Erdélyi Kárpát Egyesület újjászervezésének kérdése is. Ennek alapgondolata Kolozsvárról indul el.

1990. február 14-én, Kolozsváron, az Apáczai Csere János Líceumban Egri László tanár és Varga Alfonz mérnök javaslatára összeültek a természetjárók egyesületének újjászervezését kezdeményezők. A 23-án tartott közgyűlésen dr. Tövissi József elnök ismertette az alapszabályzatot, az ideiglenes vezetőség névsorát, az egyesület hivatalos bejegyzésének szükségességét, melynek hatásköre Kolozsvár és Kolozs megye. Itt hangzik el először az a javaslat, hogy fel kell venni a kapcsolatot a többi erdélyi turista egyesülettel és újjá kell szervezni az Erdélyi Kárpát Egyesületet. A KTE fő célkitűzése volt a természetjárás megszervezése és a környezetvédelem, továbbá sátortáborok szervezése, útjelzések felújítása, idegenvezetők képzése, források kiépítése, diavetítéssel egybekötött előadások tartása tájainkról és műemlékeinkről. De azonosak voltak a többi erdélyi egyesületek célkitűzései is. 1991 szeptemberében az Erdélyi Kárpát Egyesületet bejegyezték a Kolozsvári Bíróságon mint jogi személyiséget. Tehát több évtized kényszerszünet után az EKE újjáalakult, és napjainkban 18 erdélyi településen van fiókszervezete, kolozsvári központtal. Az EKE kéthavonta megjelenteti közlönyét, Erdélyi Gyopár (Floare de Colţ) névvel.

Az EKE tulajdonában 18 menedékház és számtalan ingatlan volt, mivel az újonnan alakult EKE törvényes jogutódja a régi EKÉ-nek, miután megjelenik az erre vonatkozó törvény, beindítják az illetékes fórumokon a volt EKE ingó- és ingatlan javainak visszaszerzését. 1994 januárjától a legtöbb megyében bevezették a turista avatást, a fogadalomtételt ünnepélyes keretek között, az EKE régi hagyományainak megfelelően. Ugyanakkor minden osztály bevezette a természetjáró minősítési szabályzat alkalmazását.

2018-as adatok alapján az Erdélyi Kárpát Egyesületnek 1537 aktív tagja van és 17 tagszervezete. Az EKE jelenlegi elnöke Kovács Lehel István, titkára Veres Ágnes. Céljaik és feladataik a természeti- és az épített környezet értékeinek tudatosítása és megőrzése, menedékházak létesítése, az ifjúság természet- és környezettudatos nevelése, az ökoturizmus támogatása, a fizikai erőnlét, lelki egyensúly, életképesség, önuralom és csapatszellem fejlesztése, hagyományőrzés, környezetvédelem. Mindezt itthon, a természetben, ami csak jó hatással van ránk, kis közösségben, amihez jó tartozni, de mégis egy nagy, jól kiépített és régi hagyományokkal rendelkező szervezet égisze alatt.