Zero Waste, beszélgetés Kump Edinával

Szerző: Juhász Zita • Fotók: Unsplash • 2022. május 12.

Megosztom:

Zero Waste, beszélgetés Kump Edinával

Van, aki már akkor környezettudatosan élt, mikor ez a fajta életmód még csak közismert szlogen sem volt, sőt még csak neve sem volt annak, amit csinált. Kump Edina már 2013-ban hulladékmentes, zero waste életmódba kezdett. Bár nem gondolta, hogy bárkit is érdekelne mit és hogyan csinál, sőt az, hogy mi van vagy mi nincs a szemetesében, a sok kérdés miatt mégis úgy gondolta, indít egy blogot, hogy könnyebb legyen megértetnie másokkal a hogyanokat.
Kump Edina környezetkutatóval beszélgettünk. Magyarországon a hulladékmentes életmód, a zero waste mozgalom úttörője, népszerűsítője, aki hitelességét leginkább annak köszönheti, hogy saját maga példáján keresztül tudatosít, ő maga is sikeresen és természetesen éli meg mindezt. A hogyanokra voltunk kíváncsiak, a miértekre, azért, hogy jobban megérthessék azok is ezt az életmódot, akik még idegenkednek ettől, sőt megterhelőnek gondolják, vagy valami miatt szorongást éreznek iránta.
Edinát az ő miértjéről kérdezve megtudtuk, hogy az ő sikertörténete lényegében nem egy tervezett út volt. Azt, hogy ő kiállt a nyilvánosság elé, lényegében egy pedagógusképzésen tartott előadásnak köszönhette, ahol ő teljes természetességgel beszélt olyan szokásairól, mint a vászonzsákos bevásárlás, ami akkor még meghökkentette az embereket, hiszen nem egy teljesen természetes dolognak számított, hanem egy tudatos döntés eredményének. Akkor lett nyilvánvaló előtte is az, hogy erről beszélni kell, be kell mutatni és ki kell használni a kommunikációban rejlő erőt arra, hogy meghozza az áttörést ezen a területen. Akkor még nem volt elterjedve a zero waste kifejezés, sőt a nulla hulladék is csak szakmai körökben, így elég sok kihívással szembesült, tekintve, hogy be is akarta mutatni, hogyan csinálja. Mára kitisztult számára is az, hogy megérte ezzel foglalkozni. Előadótermek telnek meg érdeklődőkkel, egy üzletág épült a téma köré, és talán ami a legfontosabb, az az, hogy érezhetjük mindannyian, hogy mekkora károkat okoztunk és okozunk a környezetünknek a mindennapi nem meggondolt döntéseinkkel, a műanyaghasználattal.
Arra a kérdésre, hogy hogyan alakult közösség mellé és a mellé az értékrend mellé, amit ő képvisel, egy szerény bár őszinte választ kaptunk. Ő nem törekedett arra, hogy közösséget építsen, nem is hitt abban, hogy ez igazán érdekli az embereket és 2013-ban, ha még érdekelt is valakit az, hogyan lehet változtatni, az kimerült abban, hogy hogyan gyűjtse szelektíven a hulladékot. Annak köszönhetően, hogy most már ilyen sokan nyitottak a változás felé és követelik ezt a fajta környezettudatosságot, most már ez vállalati szintet is öltött. Ahogyan lassan a világban is trenddé változott a környezettudatosság, úgy a köré alakult közösség is organikusan növekedett, nem erőltette ezt, és senkire sem erőszakolta rá ezt az életstílust. Most már viszont népes követőtáborral rendelkezik, mely mintegy 85 000 főt számlál, előadásain is 12 000 fő vett már részt.
Az általa működtetett webshop kialakulását is saját tapasztalat szülte, hiszen a kezdeti időszakban számára is nehézséget jelentett, hogy honnan szerezze be a természetes és tartós vagy éppen csomagolásmentes eszközöket, s ezt tetézték azok a kérdések, melyek a beszerzésre vonatkoztak. Egy blog elindításával kezdte, ahol be szerette volna mutatni, hogy ő mit hogyan csinál, hisz így egyszerre több emberhez is el tudta juttatni a válaszait, de ő is kíváncsi volt akkor még, hogy van-e ennek értelme. Jelenleg úgy alakult, hogy csak ezzel foglalkozik, sok befektetett munka árán működteti a körforrás nevű zero waste blogot és webáruházat, ahol az elmúlt 15 év szakmai és gyakorlati tapasztalatai is megmutatkoznak.
Kíváncsi lettem volna, hogy mégis kik azok, akik inkább hajlandóságot mutatnak a változásra s bár azt gondoltam, hogy sztereotipikus gondolatmenetemet, Edina meg fogja erősíteni, miszerint leginkább a nők, a háziasszonyok, az anyák azok, akik nyitottabbak, lényegében nem cáfolta meg, hisz a nők önmagában nyitottabbak, leginkább, amikor anyává válnak és tudatosabban kezdenek a jövőre tekinteni, de ugyanilyen mértékben vannak jelen a férfiak is, csak ők nem olyan hangosak, nem látjuk őket. Akár kommentek formájában is a nők szerepvállalása hangsúlyosabb. A férfiak a miérteket keresik, meg kell érteniük, hogyan működnek bizonyos termékek, folyamatok, amíg mi, nők sokkal impulzívabban vágunk bele az új dolgokba.
Megkérdeztük azt is, hogy hogyan kezdje az életmódváltást az, aki most, akár egy előadás kapcsán határozza el azt, hogy hazamegy és átformálja az életét. A válasz egyszerű és nagyon szimpatikus.

Ez egy folyamat, nem pedig egy forrófejű döntés eredménye kell hogy legyen.
Hiába dobálunk ki minden műanyag terméket egyik napról a másikra és vásárolunk be
költséges „zöld” termékeket, ha ezeket még csak megfelelően használni sem tudjuk.

Ha már az elindulásnál tartunk, akkor adjunk időt magunknak, hogy beépíthessük az életünkbe az új szokásokat, termékeket. Szokjuk meg őket, különben nagyon költséges és nehéz lesz az indulás. A meglévő eszközeinket használjuk ki, használjuk fel és kis lépésekkel induljunk el a tudatosodás útján. Ha mindent egyszerre szeretnénk megvalósítani, akkor bizony nagyon sok mindent el fogunk felejteni, akár a kulacsot megtölteni, akár magunkkal vinni a vászonszatyrot a bevásárláshoz. Inkább alakítsuk át lépésenként a megszokott mintáinkat, mintsem kudarcként éljük meg és lehetetlennek tituláljuk a zöldebb életet.
A mai gyermeknek ebbe beleszületni könnyebb, ők már más értékrendet hoznak majd magukkal. De Edina elmondása szerint a fiatalok azok, akikbe sikerült már ezt az életmódot belenevelni, viszont pont ők azok is, akikben nagyon jelen van a klímaszorongás. Egy hangos, de cselekedetekben még nem erős korosztályként említette a húszas éveikben járókat, akik nem tudják mit tegyenek, iszonyatosan szoronganak és eszköztelennek érzik magukat. A harmincasok már cselekedetekben előrébb járnak, függetlenebbek háztartás területén, s már jobban meg tudják valósítani a tudatos döntéseiket. Több egyetemi kutatás emeli ki, hogy a fiatalok szavak szintjén nagyon erősek, de cselekedetekben az idősebb korosztály jár elől, akikre ujjal mutogatnak viszont. Ők azok, akik még megjavítják dolgaikat, nem pazarolnak és természetesebb eszközöket használnak, viszont náluk nem fogunk kulacsot látni, nem hangsúlyozzák ki a ma divatos tárgyak használatát. Ők egyszerűen megélik mindezt s nem látványos a megvalósításuk. Lényegében mindez pozitív, s mindenkitől van mit tanulni.
A gyerekek oktatása még egy kényes kérdés ezen a területen, hiszen az iskoláknak már vannak kezdeményezései a szelektív hulladékgyűjtésre, a komposztálásra és igyekeznek a kicsik tantárgyaiba is beépíteni a környezettudatosságot, de az iskolákban inkább csak meg kellene valósulnia az otthonról hozott példáknak. Az intézményes oktatásból valahol a középiskolában eltűnik ez a tudatos nevelési forma.
Összegzésképpen pedig megkérdeztük Edinát arról, hogy sikerül-e megélnie azt a sikert, azt az eredményt, amit elért. Személyiségéből eredően kihívások elé állítja magát és amint célját eléri ahelyett, hogy vállon veregetné magát, inkább természetesnek veszi a beérett munka gyümölcsét és csak ritkán, amikor tudatosan leül és átgondolja eddigi útját, tudja összegezni azt, milyen nagy hatással van az emberekre és a visszajelzésekből, akár az előtte-utána fotók láttán kap megerősítést, hogy mindez megéri. Természetesen vannak olyan emberek, akik árgus tekintettel figyelik minden tettét, ha évek elteltével egy alkalommal is papír zsebkendőhöz nyúl, megbotránkoznak rajta. Az ilyen személyek még nem értették meg azt, hogy lehetősége van neki is és mindenkinek bármilyen termékeket fogyasztani, de minden az elhatározáson és tudatos döntéseken alapul. Egyszerű, kis léptekkel már nagyon sokat tehetünk környezetünkért.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ