Ici-pici zöld lábnyom

Szerző: Csukás Emese •  Fotók: Freepik • 2021. március 1.

Megosztom:

Ici-pici zöld lábnyom

A múltkor felkértek, hogy tartsak egy előadást a gyerekek környezettudatos neveléséről és meggondolatlanul igen mondtam a felkérésre. Az esemény előtt pár nappal már egészen biztosan tudtam, hogy nem vagyok a legmegfelelőbb prókátora ennek a témának, hiszen olyan sokszor megalkuszom, olyan sokszor nem a környezetbarát megoldásra esik a választásom, különböző okok miatt. Gyötör is a bűntudat, amikor a rossz időbeosztásom miatt rákényszerülök az autó használatára, vagy az előre meg nem tervezett vásárlásokra, ami nagyon ritkán tud csomagolásmentes lenni. No, de előttem volt ez a kihívás, úgyhogy nekiláttam kitalálni a környezettudatos nevelés módszerét és hát nem túl bonyolult.
A gyermekvállalás és a környezettudatosság kapcsán mindenkinek az első gondolata a mosható pelenka ugyebár, ami logikus is, hiszen az eldobható pelenka használata nagyjából egy tonna szemetet termel gyermekenként, míg egy rend mosható pelenkával két-három gyermeket is „ki lehet pelenkázni”, tehát élettartamuk nem pár óra, hanem öt-hat év is lehet akár. A szülők környezettudatossága azonban jóval a pelenkázás előtt elkezdődik. A babavárás ugyanolyan biznisz, mint az esküvő: egy első gyermekét váró családnak bármit el lehet adni, ezért ezt a profitorientált piac meg is teszi. Egy újszülöttnek sokkal kevesebb tárgyra van szüksége, mint azt gondolnánk.
Erről egyébként ITT írtam bővebben, de erre legtöbb szülő magától is rájön, nagyjából fél év után. De akkorra már feltelt a lakás az ígéretesnek mondott, haszontalan anya-pótlékokkal, amelyekre természetesen fittyet hány életünk értelme. Sőt, bizonyított tény az is, hogy a babákat sokkal inkább érdeklik a használati tárgyaink, mint a gondosan megtervezett babajátékok. Miért? Mert az evolúció arra tanította a babáinkat, hogy bennünket kell utánozzanak. Az igazat megvallva elég kevés szülőt láttam háton fekve csörgőt rázni, legtöbb anyuka, a babáját leszámítva a telefont, a fakanalat, a popsitörlőt tartja a legtöbbet a kezében, szóval alaptalan elvárnunk a babáinktól, hogy a villogó mikrofonra szavazzon a levesmerő kanál helyett.
Összegezve, a környezettudatos vagy egyszerűen csak tudatos döntéseink sorozata már várandósság alatt elkezdődik és előtervezve, utána olvasva, más szülők tanácsaira alapozva biztosan le tudjuk szűkíteni azon felesleges tárgyak halmazát, amit „babáknak kötelező” címkével tüntetnek fel a bababoltok. A babaholmik gondos megválogatása, a használt, úgynevezett „preloved” tárgyak választása az újak helyett, a mosható pelenkázás mind remek dolgok, de a saját döntésünk, a gyerek ettől még nem lesz környezettudatosabb. Attól viszont már igen, ha később majd visszautalunk a gyerekkorára és a mosható pelenkázást pozitív fényben tüntetjük fel. Nem nyűgként, hanem megfontolt döntésként utalunk rá, aminek a végeredménye nemcsak egy sokkal kisebb ökolábnyom lett, hanem egy űrhajómintás pelusban mosolygó babafotó is.
A gyerekek állandóan minket utánoznak. Kifigyelik, hogy mit hogyan csinálunk, de sokszor nem érthető számukra a szokásaink miértje. Ezért ha már a gyerekek kora megengedi, elmagyarázhatjuk nekik, hogy mi az oka annak, hogy egyszer ide, máskor meg oda dobjuk a szemetet, így a szelektív gyűjtés kérdése nyilvánvalóvá válik számára és ő is utánunk fogja csinálni.
Ugyanezt a rációt követve megindokolhatjuk nekik a többi környezettudatos döntésünket, illetve azok elmulasztását is. Totyogó korban pedig nem csak izgalmas, de tanulságos is lehet a gyerek számára, ha fokozatosan megismerkedik a környezetével. Megtanulja, hogy nem csak körülötte forog a világ, hanem ő is része kell hogy legyen az ökoszisztémának. A zöldségek, gyümölcsök eredetével is megismerkedhet, nagyszülők, ismerősök kertjében vagy közösségi kertekben, „szedd magad” események során. Nagyobb korában faültetési akciókra is magunkkal vihetjük (INNEN akár saját fája is lehet).
Egy kifejezetten nehéz téma a gyerekjátékok kérdése. Megfigyelhető, hogy ha kevesebb játéka van a gyereknek, sokkal önfeledtebben játszik, mégis sokszor azon kapjunk magunkat, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére is kéretlen játékok hegyeit kell elpakolni esténként, hogy a gyerek ágyát meg lehessen közelíteni. Általában a rokonok, ismerősök, barátok hajlamosak a szeretetüket játék formájába önteni és így megtörténhet, hogy a nagyitól kétszer annyi ajándékot kap a gyermekünk, mint az óvoda teljes játékkészlete. Nálunk erre a jó megoldást az szolgálta, hogy kiválasztottunk egy nagyobb értékű játékot, szobabútort, sporteszközt, ruhadarabot, és ahhoz járult hozzá a rokonság anyagilag. Így nem telt fel a lakás fölösleges játékokkal és a gyerekben sem alakult ki az elhalmozottság élménye.
A bővíthető játékok választása egy másik olyan előre megfontolt döntés, ami nem adja az elhalmozás érzését. Bizonyos játékok újraértelmezése meg kifejezetten jó hatással lehet a gyermek kreativitására és rávezethetjük arra, hogy ugyanazokból az építőkockákból tűzoltóállomás, jégbirodalom és víz alatti világ is tud épülni.
Sajnos egyre nehezebb dolgunk van nekünk, szülőknek, hiszen mindenhonnan a rajzfilmfigurás tucatáru ömlik szembe a gyerekeinkkel és nekünk kell meghoznunk a nehéz döntést, hogy mit vásárolunk meg és mit nem. Viszont egy dolog egészen biztos, mégpedig az, hogy a gyerekünk egy faággal is szívesen játszik, ha azt velünk együtt teheti.
A környezettudatos gyereknevelés tehát velünk kezdődik, a mi példánkkal, a mi jelenlétünkkel és valószínűleg sosem ér véget. A mostani gyerekeknek már elvárás lesz a szelektív gyűjtés, a tudatos fogyasztás, a helyi értékek védése és támogatása, a műanyagmentes életmód. Csak rajtunk múlik, hogy ezt a feladatot teherként vagy megszokásként fogják majd kezelni.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ

AJÁNLÓS