Soha nem voltam a táska&cipő kiegészítők elvakult rajongója, a fő cél mindig az volt, hogy a cipő legyen kényelmes, a táska pedig könnyen kezelhető. Annak meg még jobban örültem, ha tányéron tették elém -mármint a táskát-. A magyar konyhára ugyan kevésbé jellemző a töltött táskák tömkelege, említésre méltó tán a derelye (barátfüle), meg a bukta, de már tésztájukban is különböznek, ugyanis az első krumplis, a második pedig élesztős, méretben is nagyobbak, töltelékük pedig édes. A nagyszüleim, szüleim, meg a saját konyhámban is, a tészták (laskák) leginkább köretként szerepeltek, alkalmanként pedig összekeveredhettek sajttal, túróval, káposztával, prézlivel, darált dióval meg mákkal.

Általában pünkösd és a nyár egyszerre érkezik kis városunkba, aztán ilyenkor minden és mindenki, csaknem, mint egy gombnyomásra, magához tér túl hosszas (számomra mindenképp) téli álmából. Nagy felbolydulás, jövés-menés, búcsús tömegek hömpölygése, éles napsugarak, csivitelő madarak (velem sajnos nem állnak szóba, pedig minduntalan szólok nekik, hogy ne lopkodják az elvetett magjaim!), mindnyájan a meleg évszak jövetelének hírnökei.

Nem tudom, e tájakon hányan eszik a saláta levest túrós puliszkával, tény, hogy én elég kevesekről tudok, holott gyermekkoromban ez egy menünek számított nálunk. Igencsak kedvelhető ízkombináció a saláta és puliszka elegye, míg a savanykásan krémes leves az enyhén édeskés puliszkából kibuggyanó túróösvényeken szánkázik lefele torkunkon, feledhetetlen perceket szerez fogyasztójának. A szalonnapörc pedig a hab a tortán, korona az ízeken, stb., stb…. Változatosságra vágyván, a salátaleves helyett készíthetünk öntött salátát is.

Négyperceseim (Örkény után, szabadon) nem pont ennyi idő alatt kerülnek az asztalra, ellenben minden alkotóeleme ennyit pirul, sül, fő, a lábosban, serpenyőben. Első elem a krumplistészta (nudli, gnocchi, spatzle)), melyből már elfogadható változatokat lehet leemelni az üzletek hűtőpolcairól. Formájában mindenképp mutatósabb, mint az enyém, nem utolsó sorban pedig időkímélő, mindazok számára, kiknek túl rövid az élete, hogy otthon alkossák meg. Persze, egy otthon gyúrt mindig jobb, finomabb, ízesebb, de az évek teltével, az ember hajlamos felmérni, hogy a maradékot mire fordítja, pláne, ha a krumplitörője hősi halált halt a csipkebogyópréselés oltárán. Krumplistésztánk négy percet pirul forró zsiradékon, majd felváltja a mángoldlevél és tört fokhagyma elegye. Ha ez is elkészült, összevegyülvén, a köretkészítés terheitől meg is szabadultunk. Következhetnek a halhús-csíkok, melyek bundába öltözve, egy serpenyőben, szintén forró zsiradékon sütünk. Természetesen, négy-négy percig, mindkét oldalát.

Tavasszal, mikor az udvar harsányzöldjét elönti a sárgavirág-tenger, tudomásul veszem: eljött a pitypangméz főzésének ideje. Sokat fogyasztunk belőle, mert finom, egészséges és olcsó. Tehát sokat is készítek belőle. A művelet eleje kissé horrorisztikus, ugyanis ollóval a kezemben virágfejeket vagdosok, ami ugyebár eléggé távol áll egy szorgos méhecske virágról-virágra röpdösésétől. De én már csak ilyen mutáns méhegyed módra gyűjtöm a virágport.

Végre megérkezett a tavasz Gyergyóba is, holott már megijedtem, hogy a kanyargós, hosszú, fáradtságos út végén lemond a mindenféle hegyi hágókon való átkelésről. De Tavasztündérünk ritka jó munkaerő (mai viszonylatban pláne), maradéktalanul elvégzi a rá bízott feladatot, így  hát daloló lélekkel vetettem be magam a kerti munkálatokba (a magokat meg a földbe).

Túl sokat nem szoktam cicomászkodni, ezért a „tükröm, tükröm…” című mondokát kissé átalakított formában használom, úgymint: csülköm, csülköm, mond meg nékem, ki e legszebb e vidéken? Aztán rögvest büszkén válaszolhat is, hogy ő, amint ez a mellékelt ábra is mutatja. Persze, huzamosabb ideig nem élvezhetei a sztárélet előnyeit, nevezetesen: fotózás, rajangók hada, dícséretek, ugyanis szempillantás allatt eltűnik családom tányérjairól. Készítés szempontjából nem egy macerás eledel, inkább csak időigényes. De, ha az ember reggel idejében nekifog, jó eséllyel tálalhat  a családnak egy finom ebédet. T.i. a csülök először fő (nem félreérteni, csülkünk nem a disznó feji végtagjaként kezdte életét!), azután meg sül.

Ha már Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget, akkor én sem adhattam alább, zacskóban sütöttem az ebédet. Persze, míg én a konyhában sürgölődtem, ők nyugodtan kocsmázhattak, az idén túl sok meleget nem kellett cipelniük (merthogy már eleve meleg volt). Ugyanis a történet szerint az emberek márciusra annyira megunták a sok hideget, hogy imáikban csak melegért könyörögtek. Szent Péter ezt megelégelvén, Sándorral le is küldött egy zsáknyit nekik. Csakhogy, milyen a férfiember? A hosszú út porát igyekezvén lemosni, betévedt egy italmérésbe, aholis kissé ottfelejtve magát, elfeledte a dolgát. Szent Péter pedig fölöttébb csodálkozván, hogy az imaáradat csak nem apad, utánaküldte Józsefet, majd őutána Benedeket. Ugye, mondanom sem kell, szintén csak a kocsmáig jutottak?! Mikor továbbra sem történt változás az időjárásban, Szent (mérges) Péter végső megoldásként Mátyást szalajtotta, egy korbáccsal. S ő ezt nem is volt rest kollegális hátakon használni, melynek utóhatásaként a tavasz rögvest megérkezett. 

Habár a környező országok leveseit szívesen eltanultuk és fogyasztjuk, a szláv/balkáni eredetű borscsnak valahogy nem sikerült betörnie e piacra, kevesen ismerik, és még kevesebben fogyasztják. Tán a cékla lehet a ludas, elég megosztó tud lenni, habár ebbe a levesbe igencsak szépen bele tud épülni, ugyanakkor színesebbé is teszi.

Még tart a forró levesek időszaka, amikor szervezetünk fokozottabban igényli a melegítést, melyet általában fűtés, mozgás által érhetünk el, de jó módszer a meleg szájon át való bevitele is. Egy jó tartalmas, meleg leves után az ember életkedve is feltámad, főleg az olyanoké, akiknek nem épp kedvence a hideg évszak (lásd jómagam).