13 ápr Pitypangméz
Pitypangméz
Tavasszal, mikor az udvar harsányzöldjét elönti a sárgavirág-tenger, tudomásul veszem: eljött a pitypangméz főzésének ideje. Sokat fogyasztunk belőle, mert finom, egészséges és olcsó. Tehát sokat is készítek belőle. A művelet eleje kissé horrorisztikus, ugyanis ollóval a kezemben virágfejeket vagdosok, ami ugyebár eléggé távol áll egy szorgos méhecske virágról-virágra röpdösésétől. De én már csak ilyen mutáns méhegyed módra gyűjtöm a virágport.
A virágfejeket (egészen pontosan négy maréknyit) egy liter hideg vízbe dobálom, lassan felfőzöm, majd hagyom őket másnapig ázni.
Szabadidőmben meg máris rohanhatok füvet vágni (amit ugye nem lehetett, míg meg nem szereztem a virágfejeket), mert már olyan nagyra nőtt, hogy a fűnyíró csak elhaló hörgések nyomán bírja lekaszabolni.
Másnap pedig folytatható a mézkészítés: a léből kiszűrjük a virágokat, beteszünk egy kiló cukrot, egy citrom levét, és főzni kezdjük, igen kicsi lángon, kályhától függően akár minimális hőfokon.
Eltart egy darabig, míg elkészül, ellenőrizni is lehet közben, mert csalafinta, melegen vízszerűen folyik, kihűlve ellenben mézállagot ölt. A műveletsor utolsó momentuma az üvegbe kanalazás, és szárazdunsztba tevés.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
