Műfaja: blogregény

Az íróról röviden: Kell egy olyan hely, ahol másként is tudunk beszélgetni, írni egymásnak, egy felület, ahol mélyebben, hosszabban tudjuk elmondani mindazt, ami bennünk van — így indított blogot Szabó Eszter és B. Szabó Zsolt, majd megszületett a szerzőpáros Majdnem lopott találkozások című blogregénye.

Szabó Eszter, 1993. október 21., Marosvásárhely — Könyvtár szakon végezte a középiskolát, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Teatrológia szakán szerzett diplomát. Ezalatt több színházi nevelési projektben is részt vett, egy általa adaptált, illetve két társíróként jegyzett munkáját is bemutatták. Ezt követően az Erdély FM rádiónál, valamint az Erdélyi Magyar Televíziónál vállalt munkát. Az egyetemi, illetve munkahelyi tevékenységek mellett aktívan foglalkozik olvasás-népszerűsítéssel, Okulusz néven vezet irodalmi podcastot.

B. Szabó Zsolt, 1986. március 28., Sepsiszentgyörgy — Iskoláit a művészeti, illetve elméleti szakok között ingázva végezte. Volt zenész tanuló, biokémia szakos és színész tanonc drámaosztályban. 2005-ben a Magyar Anyanyelvápolók Szövetsége Kazinczy-éremben részesítette. 2008- tól a Marosvásárhelyi Rádió, majd az Erdély FM rádió műsorvezető szerkesztője. 2015-ben elindítja a Transindexen az első erdélyi kortárs hangoskönyv-novella antológiát, később a Pergamon Hangoskönyvek alapítója. 2016-ban marketingcéget alapít, majd elvégzi a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem média és közkapcsolatok szakát. A vásárhelyi kulturális élet szervezője. Családapa, férj, marketingszakember és lankadatlan olvasó.

A könyv cselekményéről röviden:

Mi lesz, ha Fantasy és Sci-fi egymásba szeret? Mi ez a fura érzés, hogy minden totál mégsoha, ugyanakkor időtlenül ismerős? Napokig tartó szeretkezés után egy puszi csodája. Eszter és Zsolt most is íródó szerelmi blogja ez a kötet, egy öröklét-kérdés minden poszt. A kötet kettejük „levelezését” tartalmazza — 21. századi változatban. Találkozásuk, egymásra pillantásuk első pillanatától kezdve íródtak ezek a szövegek, mindkettejük részéről, egymásnak. Éppen ezért nagyon őszinték, nagyon bensőségesek és nagyon szépek. A kiadatás gondolata később vetődött fel, hisz szép történetüket miért ne olvassák mások is?! Azóta családot alapítottak, és elkezdték közös életüket.

Hogyan rezonált bennem a Majdnem lopott találkozások:

Műfaja: dráma, kortárs regény, vajdasági magyarok sorsáról – egy házaspár életéről, mindennapjairól és egy majdnem húsz éve tartó házasságról, amelyet közösen igyekeznek megmenteni

Az íróról röviden: Pap Éva magyar írónő, akinek elhivatottsága, hogy írásain keresztül a délszláv kultúrát közvetítse a hazai olvasóközönség számára. 1969. április 6-án született Szegeden. Kezdeti alkotóéveiben meghatározó volt az amatőr színjátszás és újságírás. 2019-től jelentek meg első publikációi, novellák a Pannon Tükör és Irodalmi jelen folyóiratokban. „García Márquezhez hasonlóan azt vallom, hogy az írónak három élete van. A nyilvános, a privát és egy titkos. Az olvasó számára ez mind érdekes lehet, de úgy gondolom, sokkal izgalmasabb, ha ezek tapasztalatait ötvözöm és belefűzöm a regényeimbe. Ezt teszem, mert egy érzést nehéz kitalálni, ha nem velünk történik meg. A szöveg ettől lesz hiteles, erre mondja azt az olvasó, hogy igen, ott voltam a szereplővel, velük együtt éreztem, sírtam és örültem.” – Pap Éva 2020-ban jelent meg első nagysikerű történelmi romantikus könyve az És újra felkel a nap, amely egy különös szerelmi háromszög történetét meséli el. A regényt 2021-ben egy újabb jugoszláv vonatkozású történet, a Mielőtt lemegy a nap követte. 2022-ben a szerző zsánert vált és megjelenik a Megbocsátás, amely mai kérdést boncolgat. Egy házasságot, ami egy félrelépéstől megingott, vajon meg lehet-e menteni?

Eddig megjelent könyvek:
2020 – És újra felkel a nap
2021 – Mielőtt lemegy a nap
2022 – Megbocsátás

A könyv cselekményéről röviden:

„Nem ​az a kérdés, tudok-e, hanem hogy akarok-e, és kinek…”
Mekkora terhet bír el egy házasság?
Lizi és Tomo közös élete hosszú évek egzisztenciális megpróbáltatása után egyenesbe kerül. Végre élvezhetik az életet. Ám egy átlagos délelőttön Lizi férje bejelenti, hogy az életükből néhány hónapja eltűnt közös barátjuk, Klaudia születendő gyermekének lehet, hogy ő az apja – bár nem Tomo az egyetlen apajelölt. Újvidék nyüzsgő városában Lizi eltökélten küzdeni kezd a házasságáért. Úgy érzi, a másik nő a gyereket eszközként használja arra, hogy elvegye tőle a férjét. Ám ahhoz, hogy eldöntse, merre lépjen tovább, minden részletet tudni akar. A mélybe zuhan, ahonnan nehéz felemelkedni, főleg úgy, hogy családjának tagjai, érthetetlen okból, a másik nő mellé állnak. Egy nap végül arra ébred, elveszítette korábbi önmagát. Pokoljárását a múlt is kísérti. Rájön, hogy legfőbb ellenségei nem is az őt körülvevő emberek, hanem a másik nő a puszta létezésével. Négy év küzdelem után még mindig nem biztos abban, hogy végre maga mögött tudja-e hagyni a múltat. És hogy éli meg mindezt a férfi, akit – meglehet – manipuláltak? Elég erős-e a házasság, hogy a megpróbáltatásokat kibírja? Mi lesz a megszületett gyerek sorsa? Vajon tényleg Tomo a gyerek apja? Nem az a kérdés, megtud-e bocsátani, hanem hogy akar-e és kinek. Pap Éva új regénye a nő és a férfi szemszögéből mutat be egy valós eseményeken alapuló drámát. Olyan drámát, amely velünk is megtörténhet. Vagy már meg is történt.

Hogyan rezonált bennem a Megbocsátás:

Műfaja: nagyon mély és összetett emberi tragédiákat bemutató lélektani kortárs regény

Az íróról röviden: Fredrik Backman svéd író , blogger és rovatvezető. Könyvei bestsellerek voltak Svédországban , és több mint huszonöt nyelven jelentek meg. Fredrik Backman a svédországi Scania megyei Helsingborgban nőtt fel. Eredetileg bloggerként ismerték. Amikor 2006-ban a Helsingborgs Dagblad elindította ingyenes újságját, az Xtra Helsingborgot , Backman, aki akkoriban teherautó-sofőr volt, írónak jelentkezett az újságba. Egy próbarovat után megengedték neki, hogy tovább írjon az újságnak. Írt a svéd Helsingborgs Dagblad újságnak és a Moore svéd férfimagazinnak, valamint a City i Skåne, Vecko-Revyn, Café, Vi Föräldrar, és 2012-től a Metro újságokba. A Metro magazin egyik rovatvezetője volt. 2012-ben debütált regényíróként Az ember, akit Ovénak hívnak című regénnyel (2015-ben megfilmesítették ). Björnstad című könyvének jogait a Filmlance svéd produkciós cég vásárolta meg, és TV-sorozat készült belőle. A Britt-Marie var här című filmet is leforgatták és 2019. január 25-én mutatták be. Backman 2009 óta házas. Feleségével és két gyermekükkel, valamint kutyájukkal a Stockholm melletti Solnában élnek.

A könyv cselekményéről röviden:

Van egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved.

A hoki itt maga a remény.

Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét. Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő. Mennyire fontos a győzelem? Mit érünk a csapatunk nélkül? Mit bír ki egy barátság? Hogyan védhetjük meg a gyerekeinket? Backman Björnstad- sorozatának első része egészen más, mint amit a szerzőtől megszoktunk, mégis hihetetlenül ismerős. Ezt a történetet meg kellett írni. Mert nemcsak a björnstadiakról, de rólunk is szól, mégpedig húsba vágóan. Aki egyszer belépett Backman világába, az nehezen szakad el tőle.

Győztesek:

„A hokival és az élettel is az a probléma, hogy alig akad bennük egyszerű pillanat. A többi pedig küzdelem.” Két és fél év telt el a zord erdők közepén megbúvó Björnstadban azóta az esemény óta, amit mindenki igyekszik elfelejteni. Csakhogy a bánat és az erőszak beleivódik az emberekbe. Szeretjük a boldogan végződő meséket, de a lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem mindegyik lehet az. Ezúttal egy hatalmas viharral kezdődik minden. Valaki, aki már régóta távol volt, hazatér. Valakit eltemetnek. Valaki szerelmes lesz. Valaki az NHL-ről álmodik, valaki pedig bosszúról. Valaki igyekszik rendbe hozni a házasságát, valaki pedig megpróbálja megmenteni a gyermekeit. Valaki gyűlöl, valaki küzd, valaki fegyvert fog. És nem minden szerettünk éri meg az öregkort.

Mit jelent a család? Mit jelent egy hokiklub? Mit jelent egy város? És mit vagyunk készek feláldozni azért, hogy mindezt megóvjuk? Erről mesél Fredrik Backman a Björnstad-trilógia befejező kötetében.

Hogyan rezonált bennem:

Műfaja: valós eseményeken alapuló történet meddőségről, béranyaságról, örökbefogadásról — hogy meddig képes elmenni egy nő azért, hogy gyermeke lehessen

Az íróról röviden: Durica Katarina Pozsonyban született 1983-ban, Csallóközben nőtt fel. 20 évesen Egyiptomba költözött fél évre, majd a következő években újra utazott. Évekig dolgozott arab országokban — Egyiptomban, Jordániában, Tunéziában és Törökországban. Tapasztalataiból és az ott megélt élményeiből született első regénye, a „Szökés Egyiptomba”, amely szlovák fordításban is megjelent. Második regénye, a „Szlovákul szeretni” már a Libri Könyvkiadónál jelent meg. Volt idegenvezető, és egy szlovákiai magyar miniszter szóvivője. Tudósított parlamenti választásokról, beszámolt a kelet-afrikai vidéki nők helyzetéről, forgatott női börtönben. Jelenleg újságíróként dolgozik, főleg nőket érintő témákkal foglalkozik. Harmadik regényéhez, ami „A rendes lányok csendben sírnak” címmel jelent meg, évekig gyűjtötte az érintettek beszámolóját.

A rendes lányok csendben sírnak című bestseller után Durica Katarina ismét egy kívülről láthatatlan világba vezeti be olvasóit Városi rókák című regényében. A hatalom, a kiszolgáltatott nők, a kompromisszumok és lázadások világába. A szerző regénye izgalmas krimi, felkavaróan őszinte vallomások sora, három nő harcának és útkeresésének felemelő története.

Új regényéről így vall: „Ha történelmi regényt írnék, levéltárakban és archívumokban kutatnék, de mivel ez a jelenünk, így a közösségi médiát böngésztem. A téma feltérképezéséhez először fórumokon kutattam, a termékenységgel és meddőséggel kapcsolatos cikkek alatti kommentfolyamokat olvastam, majd azokat az embereket szólítottam meg. Amerikában legális a béranyaság, ahogy a petesejt-, és spermadonorság is, így eléggé transzparens a piac. Ott a béranyának jelentkező nők bejegyzésekben hirdetik a testüket, megmutatják az egészséges életvitelüket, így próbálják meggyőzni a gyerekre várókat, hogy alkalmasak lesznek a feladatra. És nem kertelnek a béranyaság kapcsán, az Instagramon hirdető nőkkel így könnyen kapcsolatba tudtam kerülni, őszintén válaszoltak a kérdéseimre. Az egyik fiatal nő huszonnyolc évesen már öt gyereket szült másoknak. De volt olyan is, aki újságíróval nem akart beszélni, viszont kérte, hogy ha tudom, kössem össze béranyát kereső magyar párral. Még jutalékot is felajánlott. – Három gyerekem van, így sokat járok játszótérre, játszóházba, a homokozó mellett álldogálva az anyák sokszor avatják bizalmukba a másikat, én is sok történetet, őszinte vallomást hallottam örökbefogadásról, lombikprogramokról, akár petesejt- vagy spermadonációról is. Ezek is közrejátszottak abban, hogy kíváncsi lettem, ki meddig képes elmenni azért, hogy saját gyermeke szülessen. Én is nagyon erősen vágyódtam a gyerekre, és sikerült, természetes úton, ingyen. És persze bennem is felmerült a kérdés: én elmentem volna a falig, hogy anyává válhassak?” Durica Katarinát könyvei megjelenésének sorrendjében ajánlom olvasni. Hiszen így az olvasó együtt fejlődik az íróval, teljesebb képet kapva annak szokatlan őszinte lencséjén keresztül a világról.

A könyv cselekményéről röviden:

Lányok és asszonyok, béranyák és biológiai szülők, petesejtdonorok és meddő nők. Lemondás, pénztelenség, kiszolgáltatottság az egyik oldalon; szégyen, remény és hatalom a másik oldalon.

Vannak nők, akik elmennek a falig, hogy gyerekük lehessen, hogy megtalálják a boldogságukat, hogy kerek legyen az életük, és vannak nők, akik mindenre képesek azért, hogy a felszínen maradjanak, hogy fel tudják nevelni a gyerekeiket, hogy normális körülmények között élhessék hétköznapjaikat.

Durica Katarina új regényében ismét tabutémákat döntöget, és ahogy azt tőle már megszokhattuk: ő is újra elmegy a falig, de ő azért, hogy megírja azoknak a sorsát, akik nem beszélnek, vagy akikről mindenki más hallgatni szokott.

Hogyan rezonált bennem a Mennyit adtál érte?:

Műfaja:  lassú lefolyású családi dráma, transzneműséggel foglalkozó könyv

Az íróról röviden: Charity Norman Ugandában született, gyermekévei Yorkshire-ban és Birminghamben töltötte. Jogi tanulmányokat folytatott, büntető- és családjogra specializálódott, majd mediátorként kezdett el dolgozni. Egy idő után, mikor felismerte, hogy a munkája mellett kevés ideje jut három gyermekére, Új-Zélandra költözött. Első regénye Freeing Grace címmel 2010-ben jelent meg, ezt követte a Zuhanás két évvel később. (Harmadik könyve, A lányunk férje 2013-ben látott napvilágot. Erről más egy előző recenzió alkalmával említést tettem. ) Jelenleg is az új-zélandi Napierben él, ma már főállású író.

A könyv cselekményéről röviden:

Csak ​hazugságban lehet tisztességesen élni? A lányunk férje illetve a Zuhanás bestseller szerzőjének legújabb regénye ez. Luke Livingstone szerencsés ember: nagyszerű férj, gondos családapa, sikeres ügyvéd, a társadalom megbecsült tagja. Házassága irigylésre méltóan szép és a Londonhoz közeli családi háza maga a nyugalom szigete. Pedig Luke hatalmas titkot rejteget. Az évek múlásával egyre képtelenebb elviselni a terhet, és egy napon úgy dönt, bevallja a családjának: amióta az eszét tudja, mindig nőnek érezte magát. A hátralevő éveit nem szeretné továbbra is úgy élni, ahogy azt mások elvárják tőle. Lehet-e eltemetni valakit, ha nem halt meg, csak ezután másképp él köztünk? Mit szól Luke átváltozásához a feleség, a gyerekek, a kollégák? Ki marad mellette és ki fordul el tőle?

Hogyan rezonált bennem Luke Livingstone titkos élete:

Műfaja: fejlődésregény – diszfunkcionális anya-lánya kapcsolatról, elrendezett házasságról, igaz barátságról, amely egy éltere szól, veszteségről, gyászról, újrakezdésről – az ezerkilencszázas évek elejének Afrikájáról.

Az íróról röviden: Az írónőt már gyermekként is lázba hozta az irodalom. Nem csak lelkes olvasó, de buzgó, szárnyait próbálgató íróként is debütált. Története, amely egy családról szólt elvezette egészen a győzelemig, amely maghatározta egész életét. Húszas éveiben szörnyű síbalesetet szenvedett. Kerekesszék segítségével közlekedett, és kezelő orvosai azt mondták neki, hogy csekély a lehetősége annak, hogy valaha járni fog. A szenvedésből menekülve, elkezdte írni első regényét, és rájött, hogy ez teszi igazán boldoggá és szabaddá.

Időközben, rengeteg munkának köszönhetően, sikerült lábra állnia. Három regénye, valamint számos novellája és cikke jelent meg. Férjével és három gyermekével Norfolkban él, ahol kreatív írásműhelyeket vezet gyerekeknek és fiataloknak, és megszállottan olvas. Egészségi állapota nem tökéletes, de úgy érzi, hogy csekély árat fizetett azért, hogy találkozzon az írás és olvasás szeretetével, amelyhez balesete vezette vissza.

A könyv cselekményéről röviden:

Felejthetetlen ​történet egy elrendezett házasságról és megdöbbentő következményeiről.
KELET-AFRIKA, 1903
Amikor a tizennyolc éves Iris Johnson arról kénytelen dönteni, hogy feleségül menjen-e a kellemetlen és ijesztő Lord Sidcuphoz, vagy egy sosem látott idegen férfihoz, aki a távoli Afrikában él, ő bátran az utóbbit választja. Azonban amikor Iris megismeri leendő férjét, minden ábrándja szertefoszlik. Mr. Lawrence rideg és kegyetlen ember, aki egyáltalán nem törődik ifjú felesége érzelmeivel. Iris ennek ellenére megpróbál alkalmazkodni Nairobi szélsőségeihez s a szikes, forró, ám mégis gyönyörű vidékhez, melynek egyik örömforrása egy apró kismadár, amely minden egyes nap meglátogatja a házukat. A lány megismerkedik a fiatal kikuju tanítóval, Kamauval, akiben minden megvan, ami Mr. Lawrence-ből hiányzik: szenvedélyes, kedves és figyelmes. Iris úgy érzi, teljesen elveszett, minden gondolatát kitölti Kamau iránt érzett szerelme. Újra választania kell. Ám ha követi a szívét, akkor olyan árat kell fizetnie érte, mely mindannyiuk számára pusztító lesz.

Hogyan rezonált bennem A lány és a nektármadár:

Műfaja: fejlődésregény – életről, halálról, veszteségről, gyászról, újrakezdésről, szerelemről

A kiadó fülszövege: Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, és mogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza – ha egyáltalán hazajött. Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi. Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet?

Az íróról röviden:

Valérie Perrin 1967-ben született, A vasárnap koldusai (Les oubliés du dimanche, 2015) az első regénye, amellyel berobbant a francia irodalmi életbe. 13 irodalmi díjat nyert el vele, köztük a legjobb első regénynek járó Chambéry-díjat, a Chronos-díjat és a francia könyvesek díját. Irodalmi munkássága előtt fotósként dolgozott, majd 2006-ban találkozott a világhírű filmrendezővel, Claude Lelouchsal, akivel azóta egy párt alkot, és nemcsak filmforgatásokon dolgozik fotósként, de egy ideje besegít a forgatókönyvírásba is. Második könyvét, a Másodvirágzás (Changer l’eau des fleurs, 2018) című regényét 26 nyelvre fordították le, és csak Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el. A regény Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert. Harmadik regénye Trois címmel 2021-ben jelent meg.

A könyv cselekményéről röviden:

Violette egy francia kisváros temetőgondnoka. Férje tizenkilenc éve eltűnt az életéből, de a nő nem kerestette, hiszen már rég nem volt mit mondaniuk egymásnak. A férfi minden nap felpattant a motorjára, ésmogorván, idegen nők illatát árasztva jött haza — ha egyáltalán hazajött. Violette békében és nyugalomban él a temetőben: ápolja a veteményesét, feljegyzést készít minden temetésről, a gyászbeszédekről, gondozza a sírokat és a temetőkertet éppúgy, mint a hozzá betérő gyászolók lelkét. Mindenkihez van egy megértő szava, a temető három sírásójához barátság fűzi.

Egy nap beállít hozzá egy nyomozó, aki anyja végakaratát teljesítve az asszony urnáját jött elhelyezni egy számára ismeretlen férfi nyughelye mellé. Különös kapcsolat alakul ki közöttük, és lassan megismerjük nemcsak a nyomozó édesanyjának különös szerelmét, de Violette, a férje és a kislányuk történetét is. Az újabb és újabb találkozások, történetek, a sírfeliratok mögött megbúvó életek és egy izgalmas nyomozás kaleidoszkópszerűen kapcsolódik össze Violette sorsával, aki nem halogathatja tovább, hogy választ találjon a kérdésre: túl lehet-e lépni a legmélyebb fájdalmon, amit el tudunk képzelni, és újra lehet-e kezdeni az életet? A regény Olaszországban a 2020-as, karanténban töltött év legnépszerűbb könyve volt, és számos irodalmi díjat nyert.

Hogyan rezonált bennem a Másodvirágzás:

Műfaja: kortárs ír gyászregény

Az íróról röviden: Colm Tóibín ( KUL-əm toh-BEEN ) 1955. május 30-án született. Író, novellaíró, esszéíró, dramaturg, újságíró, kritikus és költő. Colm Tóibín a kortárs ír próza egyik legmeghatározóbb alakja, aki sokáig ismeretlen volt a magyar nyelven olvasók számára, hiszen első magyar nyelvre fordított könyve, a Mária testamentuma csak tavaly jelent meg a Park Kiadó gondozásában. Annak ellenére, hogy Mária testamentuma hihetetlenül jó kritikákat kapott, nem bizonyult elegendőnek, hogy felkapjuk a fejünket, egészen addig, ameddig meg nem jelent Brooklyn – aminek megfilmesítésére hollywood azonnal rácsapott. Tóibín jelenleg a bölcsészettudomány és kreatív írás professzora az Egyesült Államokban. Izgatottan várjuk a következő Tóibín kötetet.

A könyv cselekményéről röviden:

Írország, az 1990-es évek eleje.
Három nő — Dora Devereux, a lánya, Lily és az unokája, Helen — sokéves viszálykodás után törékeny békét köt. Helen imádott öccse, Declan ugyanis haldoklik, és a három nő a nagymama roskatag tengerparti házában találkozik vele meg két barátjával. Ez a különböző korú és különböző gondolkodású hat ember kénytelen meghallgatni és elviselni egymást.

„Kiskoromban, amikor feküdtem az ágyban, úgy hittem, hogy a Tuskar egy férfi, a blackwateri világítóhajó pedig egy nő, és mindketten jeleket küldenek egymásnak meg más világítótornyoknak, mintha nászidőszak lenne. A férfi energikus volt és erős, a nő gyengébb, de állhatatosabb, és néha már a sötétség beállta előtt világítani kezdett. És azt gondoltam, hívják egymást; nagyon megnyugtató volt, hogy a férfi erős, a nő pedig hűséges.”

Hogyan rezonált bennem A blackwateri világítóhajó:

Műfaja: „Szívszorító történet szerelemről és veszteségről, előítéletekről és fájdalomról, a kötelékekről, amelyek összetartanak egy családot.” Kristin Hannah

Az íróról röviden: Asha Lemmie a Boston College-ban diplomázott: irodalmat és kreatív írást tanult, majd New Yorkba költözött, és a könyvkiadásban helyezkedett el. Egyedi nézőpontból elmesélt történelmi regényeket ír, és az idejét New York, London és Kiotó között osztja meg.

A könyv cselekményéről röviden:

„Nem kérdezősködsz, nem küzdesz, nem ellenkezel.”
1948-ban ezzel az intelemmel hagyta az anyja a nyolcéves Norikót a nagy hatalmú Kamiza család birtokának a kapujában. És Nori szót fogad. Nem kérdezi, miért hagyta el az anyja, sem azt, miért zárják egy padlásszobába, és zokszó nélkül tűri a mindennapos vegyszeres fürdőket, amivel ki akarják fehéríteni a bőrét.

Nori szerelemgyerek, egy japán nemes úr ágyasának és egy afroamerikai katonának a lánya. Rideg nagyanyja gyűlöli, mert a létezése foltot ejtett a család becsületén, és csak azért fogadja be, hogy elrejtse a világ elől. Az intelligens kislány pontosan érzi, hogy a mássága az oka az elutasításnak, és mindenben engedelmeskedik.

Amikor három év múlva váratlanul megjelenik a birtokon a néhány évvel idősebb féltestvére, Akira, a két gyerek között erős kötelék szövődik. A tehetséges hegedűművész fiú tanítgatja a húgát, és a zenén keresztül új világ tárul Nori elé, ami végérvényesen megváltoztatja mindkettőjük életét. Nori ráébred, hogy igenis van helye a világban, és bármily nagy árat fizet is érte, érdemes harcolnia a szabadságáért.

Hogyan rezonált bennem az Ötven szó az esőre:

Műfaja: lélektani thriller

Az íróról röviden: Louise Candlish Northumberland, Észak-Angliai városban született, majd Northamptonban nőtt fel. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után Londonba költözött, hogy irodalom szakon folytassa egyetemi éveit. 15 kiadott regény szerzője, amelyeknek egyike a méltán ismert és elismert Mi házunk című lélektani krimi, amelyből filmes adaptáció is készült. Tizenhatodik regényének, szabad fordításban – Az egyedüli gyanúsított című könyvnek megjelenését következő év elejére harangozzák be, lelkes és egyre növekvő rajongótábora örömére. Minden bizonnyal, egyre izgalmasabb történetek látnak napvilágot, hiszen az írónő zseniálisan bánik a karakterek megformálásával és az izgalom fokozásával egyaránt.

A könyv cselekményéről röviden:

Egy napfényes délelőtt egy család költözködik be újonnan vásárolt házába a londoni kertvárosban, a Trinity Avenue-n. Nincs ebben semmi különös. Kivéve, hogy az a te házad. És hogy nem adtad el.

Hogyan rezonált bennem a MI HÁZUNK: