Majdnem lopott találkozások #havinégykönyv

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. december 16.

Megosztom:

Majdnem lopott találkozások

#havinégykönyv

Imádok olvasni. Amióta az eszemet tudom, mindig olvastam. Hol egy, hol egyszerre több könyvet — amiből egy a fürdőben, egy másik a konyhában, egy harmadik a hátizsákomban, egy negyedik az ágyamban, illetve egy ötödik a kezemben volt éppen.
Vannak olyan történetek, amik annyira mélyre visznek magamban, hogy az elsődleges szükségletek kielégítésére való azonnali késztetés teljesen eltörpül mellettük. Így lesz hajnal, majd reggel — egy-egy olyan történettel a kezemben, ami képes megváltoztatni a világról alkotott képemet. Hiszen ezt teszi velünk az olvasás — elfogadtatja az elfogadhatatlant. Aminek ereje van felülírni mélyen benned azokat a dolgokat, amiknek a megoldásához egyetlen működő tényező az idő. És mégis mivel telne hatékonyabban és gyorsabban — mint az olvasással?
E heti ajánlásom
A könyv címe

Majdnem lopott találkozások

Írója
Szabó Eszter – B. Szabó Zsolt
Műfaja: blogregény
Az íróról röviden: Kell egy olyan hely, ahol másként is tudunk beszélgetni, írni egymásnak, egy felület, ahol mélyebben, hosszabban tudjuk elmondani mindazt, ami bennünk van — így indított blogot Szabó Eszter és B. Szabó Zsolt, majd megszületett a szerzőpáros Majdnem lopott találkozások című blogregénye.
Szabó Eszter, 1993. október 21., Marosvásárhely — Könyvtár szakon végezte a középiskolát, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Teatrológia szakán szerzett diplomát. Ezalatt több színházi nevelési projektben is részt vett, egy általa adaptált, illetve két társíróként jegyzett munkáját is bemutatták. Ezt követően az Erdély FM rádiónál, valamint az Erdélyi Magyar Televíziónál vállalt munkát. Az egyetemi, illetve munkahelyi tevékenységek mellett aktívan foglalkozik olvasás-népszerűsítéssel, Okulusz néven vezet irodalmi podcastot.
B. Szabó Zsolt, 1986. március 28., Sepsiszentgyörgy — Iskoláit a művészeti, illetve elméleti szakok között ingázva végezte. Volt zenész tanuló, biokémia szakos és színész tanonc drámaosztályban. 2005-ben a Magyar Anyanyelvápolók Szövetsége Kazinczy-éremben részesítette. 2008- tól a Marosvásárhelyi Rádió, majd az Erdély FM rádió műsorvezető szerkesztője. 2015-ben elindítja a Transindexen az első erdélyi kortárs hangoskönyv-novella antológiát, később a Pergamon Hangoskönyvek alapítója. 2016-ban marketingcéget alapít, majd elvégzi a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem média és közkapcsolatok szakát. A vásárhelyi kulturális élet szervezője. Családapa, férj, marketingszakember és lankadatlan olvasó.

A könyv cselekményéről röviden:

Mi lesz, ha Fantasy és Sci-fi egymásba szeret? Mi ez a fura érzés, hogy minden totál mégsoha, ugyanakkor időtlenül ismerős? Napokig tartó szeretkezés után egy puszi csodája. Eszter és Zsolt most is íródó szerelmi blogja ez a kötet, egy öröklét-kérdés minden poszt. A kötet kettejük „levelezését” tartalmazza — 21. századi változatban. Találkozásuk, egymásra pillantásuk első pillanatától kezdve íródtak ezek a szövegek, mindkettejük részéről, egymásnak. Éppen ezért nagyon őszinték, nagyon bensőségesek és nagyon szépek. A kiadatás gondolata később vetődött fel, hisz szép történetüket miért ne olvassák mások is?! Azóta családot alapítottak, és elkezdték közös életüket.

Hogyan rezonált bennem a Majdnem lopott találkozások:

Eszter és Zsolt annyira bensőségesen írnak egymásnak az érzéseikről, hogy olykor olvasóként úgy éreztem magam, mint egy kukkoló, aki pontosan tudja, hogy nem illik a csoda magyarázatát, eredetét keresnie, mégsem képes levenni róla görcsösen rá szegződő tekintetét. Hangot kap a sóhajtások között a Csend, amelyre mindenki vágyik, de nem mindenki talál rá. (A gém is ezt várja vissza. Már lehet, hogy hiába, az örökkévalóságig.) Ez a két fiatal jókor van jó helyen — ott, ahol eddig még soha… — vallják be mindketten.
A csodát tapasztalva blogot írnak, amely eddig csak a kettejük „kisszobája” volt, most azonban készen állnak megosztani a nagyvilággal. A kötetben nincs helye az érzelmi giccsnek —noha szerelem ihlette és annak megvallásáról szól — nem hemzseg közhelyektől, nem lebegnek rózsaszín ködben, egyszerűen csak éreznek, de azt maximálisan. Rengeteg érzelem feszül egymásnak ebben a könyvben. A mindenkori Nőé és Férfié, aki egykoron mi voltunk, Te és Én, de a hétköznapok taposómalmában, talán magunk mögött hagytuk, elfelejtettük azt a csodát, amely kettőnk szerelmi történetének szülőanyja volt. Párhuzamosan esélyt kapok hát — feleleveníteni, ismételten rácsodálkozni, megköszönni és hálásan továbblépni az ő csodájukból, a miénk irányába.
Kedvenc idézeteim:
Én csak attól tartok, nehogy sok legyek.
Szívdobogás. Ha zeneszerző lennék, hangjegyekbe írnám. Hogyha meg festő, lefesteném. Vagy egy számítógépes játékot terveznék belőle.
A szabadságod, nem pedig a láncaidat hoztam.
A mesék rólam szóltak. A világ rajtam keresztül létezett. Aztán jött egy kedves, mosolygó keleti férfi. Aztán jöttél te. Most együtt mosolygunk és együtt engedünk át minden pillanatot.
Kellenek a csendjeim. Nem nélküled. A te jelenléteddel. Ezek olyan csendek, amikor úgy merülök el, hogy közben a kezed ott van a hasamon. Tudom, hogy tartasz.
Van ragasztó, ami két embert biztosan összeköt egy életre?
Neked is felrobban a gyomrod, ahányszor eszedbe jutok?
Írtunk a csodákról. Vágytunk a csodákra. Most pedig itt van. Mit kezdünk vele?
Az emberek életükön át keresik a csendet.
De milyen csendet?
A szótlanságot, az érintetlenséget, a háborítatlanságot, a hangtalanságot?
Nem. Azt a csendet, amit akkor érzel, amikor valakit a karjaidba zárhatsz, úgy, hogy az utolsó kis szelep is becsukódik a lényén, amin beáramolhat bármi az éterből, ami rossz lehet neki.
Ez az a csend, amit az anya érez, amikor a kicsinyét először öleli melléhez, ez az a csend, amit az univerzum összes lénye érez, amikor a mellkasában égő csillag fényét valaki bent tartja. Valaki nem engedi, hogy kiáramoljon a testéből, a lényéből, hogy szétszedje a világ. Ez az a csend, amit mi érzünk. Mert nekünk megadatik. Ez az a csend, mit mások életük végéig keresnek és végül egy fából készült dobozban találják szixfitánder. Ritka ajándék, amire igazából nem is számít az ember, csak tudja, hogy jó lenne megkapni. Elemi ösztönünk ennek a csendnek a keresése. A gém is ezt várja vissza. Már lehet, hogy hiába, az örökkévalóságig.

Csata Éva a Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•  Génjeimben a hiba II   

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Bennem a létra

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ