5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Arra a kérdésre, hogy mi a fontos egy nőben/férfiban párkapcsolat szempontjából, sokszor találkozom azzal a válasszal, „hogy legyen humora az illetőnek”. A válaszadók 90%-a azt emeli ki. Nálam ez soha nem volt prioritás. Megnevettet, ha valaki más nevet (ez ragadós nálam, mint az ásítás), vagy például egy vicces kutyás/macskás/állat videó is képes nevetést csalni az arcomra.

6. Mit jelent számodra a rutin?

Imádom a rutint: időspórló számomra, biztonságot, magabiztosságot, kényelmet, kiszámíthatóságot ad. Mindig vágyódom, szinte sóvárgom a rutin után. Lehet ez azért van, mert főleg a munkámban mindig új és új helyzeteket kell megoldani és hiányként élem meg a rutint, ami nyugalmat és kényelmet jelent.

Az alvás!
Bármilyen mennyiségben!
És a zene.

A barátok számomra olyan emberek, akik a nap bármely pillanatában bejelentkeznek egy annyival, hogy mi a helyzet, csak azért, mert eszükbe jutottam. Olyanok, akik elfogadják azt is, ha nem egy az álláspontunk valami felett, és nem akarnak meggyőzni vagy megváltoztatni. Olyan emberek, akiktől tanulni tudok és akik tanulhatnak tőlem, akikkel boldog pillanatokat élhetek át, és akik boldog pillanatokat élnek át a társaságomban. A barátokkal lehet közös titkod, náluk tárolhatsz olyan információkat, amiket ha nem mondanál el nekik, akkor „kipukkadnál”.

Nagyon sok van. A vers az, ami rövid idő alatt koncentrált dózisú hatást tud gyakorolni rám.
Ady: Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

………..

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

………..

Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak…

Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

………..

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja

ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat

nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok

már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak.

Kedvenc festményem Gustav Klimt A Csók című műve. Azért szeretem, mert gyönyörűen ábrázolja a szenvedélyt.

Sajnos lemondást. Annak ellenére, hogy a kávé ízét nagyon szeretem, csupán koffeinmentes változatban tudom fogyasztani. Ezért inkább marad a tea, az pedig naponta.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Minden, ami majonézzel készült: majonézes vinetta, krumpli, kukorica.

Erős kifejezés lenne azt mondani, hogy szeretek, de szívesebben megcsinálom, mint például a takarítást. Ezért a hétvégi nagyobb takarításnál inkább leegyeztetem a férjemmel, hogy amíg ő takarít, én főzök.

Általában minden, amihez hozzáfogok leköt, és képes vagyok valamit akár egy ültömben végigcsinálni.

Most valami nagyon szépet illene mondani, de számomra kihívást jelent. Nagyon szeretem a természet által nyújtott látványt, rengeteget utazunk, gyönyörű helyeket látogatunk, ami rendszerint mély nyomot hagy bennünk. De kimondottan az a típus vagyok, aki szívesebben utazik autóval, nagyon nyugisan, nem megerőltető tempóban sétálgat, és a fizikai fáradságtól mentes természetjárást részesíti előnyben. Van, aki 10 perc alatt felrohan egy hegycsúcsra zuhogó esőben és utána a látvány kárpótolja őt és tudja élvezni a kirándulást. Én az vagyok, aki kinézi a legkönnyebb utat és megvárja, hogy süssön a nap, de az se annyira, hogy plusz harminc fok legyen. Ilyen körülmények között tudom értékelni azt a látványt, ami elém tárul.

Talán azt, hogy bizonyos lehetőségeket nem hagynék ki az életben, vagy voltak olyan helyzetek, amiknek az ütemezésén változtatnék (lennének amiket hamarabb és könnyebben, merészebben, nem gondolkodva a következményeken, úgy csinálnék és lennének olyanok, amelyeket később ahhoz képest, mint ahogy megcsináltam).

— Mi az örök élet titka:)?
— Hogyan lehet úgy élni az életet, hogy soha semmi félelemérzetet ne érezzünk?
— Hogyan lehet megoldani azt, hogy a szeretet mindig kölcsönös és kiegyensúlyozott legyen két ember között?

Mark Manson: Egy kis remény egy elb*szott világban

Jól csinálod! Csak magabiztosan!

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Szeretem a gyerekek naiv humorát. A sajátjaim gyakran megnevettetnek. De általában szinte mindenki meg tud nevettetni. Mondhatni vidám környezetben élek, férjem is, szüleim, meg a testvérem is humorosak. Sokat poénkodunk. Szeretem, amikor a legváratlanabb pillanatokban formálódik egy komikus pillanat.

6. Mit jelent számodra a rutin?

Egy vegyület A P-vitamint. Azon túl pedig azokat a hétköznapi tevékenységeket, amelyeket tisztességes polgárokként végrehajtunk, megszabott időintervallumban és már úgy megy, mint a karikacsapás. Ovi, suli, munka — és annak az összes árnyalata — szakmai és magánszférában. Valamiért számomra az egyhangúsággal rezonál, amit nem szeretek.

Az erdő. A sport. Az írás. A zene. A csend. A társaság. A magány. A család. Mindig más tölt fel. Attól függ, éppen milyen hangulatban vagyok.

Horgonyokat. Nyugi szobákat. Egy kezemen meg tudom számolni az igazi barátokat, akik azok, kikkel akár hetekig nem beszélek, de amikor újra találkozunk, olyan mintha azelőtt 1 órával váltunk volna el. Tudom, hogy rájuk bármikor számíthatok, és tudják, hogy ez kölcsönös. Érett barátságok ezek, több évtizedes mind.

Van. Testemet is díszíti: „Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik”.

Salvador Dalí mitikus elefántjait.

Ébredést. Szünetet. Újratöltődést. Találkozást. Érzékelést. Imádom a frissen őrölt kávé illatát.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Nincs. Ahhoz túl sok mindent szeretek. Ételben, zenében, életben. A töltött káposzta illatának nehezen tudok ellenállni. Azt bármikor szívesen megeszem, tejföllel és hagymával. De az ázsiai konyha illatai és színei is könnyen kísértésbe ejtenek.

Nagyon szeretek főzni. Az is feltölt és szerintem egy nagyon kreatív, csodás folyamat, ahogy az alap, a nyers átalakul valami ínycsiklandóvá.

Az alkotás, a tanulás, a játék, a jelen.

A természet a létünk bölcsője. Az iránytűnk, amit ápolnunk és követnünk kell. Úgy érzem, összhangban vagyok vele, és ez ad egy nyugtató érzést. Hozzá tartozom. A természetet éreznünk kell, kívül és belül.

Semmit. Hálás vagyok a jelenlegi életemért, semmit nem változtatnék rajta. Legalábbis nem varázslattal, hanem önerőből. Ha bármit is újra kezdenék, kevés eséllyel lenne az a végkifejlete, ami most van. Ezért nem változtatnék semmit. Minden a helyén van és így van jól.

Szeretem az ezotériát, az alkímia meg egy igen izgalmas terület számomra. Viszont én úgy gondolom, hogy mindannyian birtokoljuk a Bölcsek Kövét. Csak éppen az a gond, hogy az ember annyira elszakadt a természettől és az egységtől, ami összeköt bennünket égiekkel és földiekkel, hogy már csak materiálisan tud gondolkodni. A bölcsek köve szerintem szimbolikusan egyfajta megvilágosodás. Az az állapot, amikor tudatában vagyunk annak, hogy kik vagyunk, miért vagyunk és egésznek érezzük magunkat, megtapasztalva az egységet, miközben magunkba tudunk fordulni, hogy időnként szembenézzünk önmagunkkal, magunkra mosolyogjunk és érezzük a késztetést, hogy ezt a különleges tapasztalást át kell adnunk másoknak is.

Edith Eva Eger Döntés című könyve mozgatott meg nagyon bennem valamit. Felkavaró, fájdalmas és inspiráló egyben.

Bízz magadban és kövesd a saját utad!

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Én és a családom is jó humorérzékkel rendelkezünk. A nevetés, poénkodás hozzájárul az egészséges lelki állapotunk megőrzéséhez. A mindennapi életünket vidámsággal, humorral fűszerezzük, máris szebbnek látjuk a mindennapokat és ez persze hatékony módja annak is, hogy nyitottabbak legyünk egymással és környezetünkkel.

6. Mit jelent számodra a rutin?

Biztonságot. Kiteljesedést. Valamint azt a folyamatot, amiben sikerül fejlesztenem a bennem lakó énekest és képessé tesz megnyílni az előadásaim során, növeli a performanciám.

Szeretem az ÉN időt, amikor egyedül vagyok és hosszasan sétálhatok a természetben.

Nincs sok barátom, de vannak olyan barátaim akikkel jó szórakozni és összeköt a szakmai érdeklődésünk. Számomra a barátság azt jelenti, hogy kölcsönösen számítunk egymásra és feltétel nélkül ragaszkodunk egymáshoz.

„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma…” József Attila
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra…” Weöres Sándor

A tékozló fiú hazatérése, Rembrandt sötét tónusokat ötvöző fényhatásait jeleníti meg, ami számomra a fókuszra figyelést sugallja.

Napindítót. A kávé indítja a reggeleket, rituáléként épült be az életünkbe, őröljük és hagyományos kotyogóban főzzük, legnépszerűbb innivalónkká vált.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Kedvenc ételem, amit a szeretetteimmel fogyasztok el ünnepeken, legyen az bármi.

Igen, szeretek. Változatosan szeretek főzni és legnagyobb öröm számomra, ha nagyobb összejövetelekkor a vendégeknek is ízlik a főztöm.

Tanulás, gyakorlás. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen első éves doktoranduszként tovább fejlesztem magam a színház és zene művészetében, ez egy újabb kihívás számomra. Szeretem az állandó kihívásokat, önfejlesztést és nyitást az új felé.

Nyugalmat és az aktív kikapcsolódást jelenti számomra. A természetben történő mozgás testileg és lelkileg felüdít. A természet puszta látványa megnyugtatólag hat rám.

Semmit… Elégedett vagyok eddigi teljesítményeimmel. Elfogadom azt hibáimmal és keserűségeivel együtt. Ha újrakezdeném, akkor sem lennék tökéletes, de végül is nem is célom erre törekedni.

Mi a hosszas barátságok titka?
Találkozom-e még a túlvilágon a szüleimmel?
Érdemes-e lépést tartani az egyre nagyobb sebességgel rohanó társadalommal?

Edith Eva Eger: Döntés…, felfoghatatlan a mai napig számomra, az ember hogyan tud annyira becsavarodni, hogy hidegvérrel ártson a másiknak, engedve az ördögi kísértéseknek? Csodálatos, ahogyan az Áldozat a maga sérelmeivel, lelki traumáival, a borzalmakat túlélve vissza tud illeszkedni a mindennapokba, elfogadva a jelent és megbocsátva a múltat.

Nagyobb önbizalommal foglald el a helyed a hivatásodban!

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

6. Mit jelent számodra a rutin?

Régebb nem voltak rutinjaim, ami a napi rutint illeti, szerintem ez az évekkel jön az ember életébe. Mára mondhatom, hogy rutin nálam a reggelizés és utána kávézás, amit nem hagyok ki, csak nagyon ritkán, és az rosszul is esik. De rutinosan mozgok most már a Mozaik műsor sárga kanapéján, ami biztonságot ad. Viszont az ismétlődést nehezen viselem, a kreatív részemet is életben kell tartsam, ezt pedig a rutin képes lefagyasztani.

Egy jó beszélgetés valakivel, amit megfűszerezünk sok-sok nevetéssel. A napsütés. Úszás. Egy jó könyv, vagy film. Az alkotás öröme, legyen szó lakberendezésről, kézzel készített tárgyakról vagy finom ételekről. És végül de nem utolsó sorban a kutyámmal, Bogyóval töltött idő.

Azok az emberek, akikkel igazán önmagam lehetek. Akikről úgy gondolom, hogy a botlásaimról, kételyeimről is tudok beszélni, és nem látnak ettől kevesebbnek. Fontos, hogy tudjunk örülni egymás boldogságának.

“És ki viszi át fogában tartva, a Szerelmet a túlsó partra?” vagy “A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, s hallgat a mély.” (Nagy László és József Attila verseiből – szerk. megj.)

Legelőször a Lilaruhás nő jut eszembe, Szinyei Merse Pál festménye. Ül egy réten, elegáns lila ruhában, a fa árnyékában egy fiatal hölgy. Ezt a festményt sokat néztem kiskoromban, mert gyönyörű fényes lapon feküdt a Lányok évkönyvében. Egyébként nincs kedvenc festményem, ez a művészeti ágazat jelenleg picit távolabb áll tőlem. Meg tudom mondani, hogy a szememnek mi tetszik, vagy hogy mit látnék szívesen a falon. Itt is inkább az absztrakt kerül előtérbe.

A reggeli borom a kávém, mondtam egyszer. És ugyanúgy az elmélkedést jelenti, akárcsak néha este egy pohár vörösbor. Apró kortyokban iszom, és mindig rossz, amikor vége van az egyébként nagy bögre tejeskávémnak.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Most így hirtelen, és igazából minden ilyen kérdésnél a házi szalmakrumpli jut eszembe bécsiszelettel, ami fokhagymás-tejfölös-majonézzel van leöntve, sajttal lereszelve. Lehet ez a kedvencem. Cukros salátával. Egyébként nem vagyok válogatós, kevesebb az, amit nem szeretek, mint amit igen.

Nagyon. Az viszont fontos, hogy valakivel meg is tudjam osztani az ételt, és az örömöt, másképp nehezen látok hozzá. Szeretek változatosan étkezni, kreatívan válogatni a különböző alapanyagok közül, szeretem jól megadni az ízeket. És mindig nézek receptet, amit többé- kevésbé be is tartok. Főzés után szeretem elrendezni az ételt, fontos számomra a tálalás, a megfelelő tányér és evőeszköz választás is, hogy még kívánatosabb legyen. Ha jól sikerül, fotó is készül róla.

Bármi képes lekötni, ha élvezettel fogok hozzá. Szeretek hosszan végezni bizonyos dolgokat, elmerülni benne, emiatt is érzem azt, hogy semmire nincs elég időm. Túl gyorsan kell váltani egy napon belül különböző tevékenységek között.

Azt a fajta vadságot, ahol végre semmi másra nem koncentrálva élhetek az ösztöneimnek, bemehetek a hideg vízbe, érezhetem a köveket a talpam alatt, bekoszolhatom a ruhámat, lefeküdhetek a fűre, mászhatok fára, ülhetek a farönkön, gyűjthetek köveket, szedhetek virágot, bogyókat.

Valószínűleg nem tudnék semmit másképpen csinálni, mert általában mindent épp úgy tettem, ahogy akkor a legjobbnak gondoltam, senki nem gátolt meg benne. Sok mindent megéltem, nem volt unalmas az eddigi életem, bátran kezdtem újra, változtattam, ha szükség volt rá, nem spóroltam magammal. És így tartok itt, ahol vagyok. Tudom, még sok minden áll előttem, abban szeretnék az eddig összegyűjtött tudásommal és tapasztalataimmal helytállni.

1. Mi az, amit semmiképpen sem szabad kihagyni az életünk során?

2. Mi az, amiről azt gondoljuk, hogy szükségszerű, de mégsem függ tőle a boldogságunk?

3. Hogyan kellene viszonyulni az idő múlásához?

Edith Eva Eger: A döntés és Az ajándék. Nem változtatta meg az elképzeléseimet, csak segített tisztábban látni. A pszichológia amúgyis nagyon érdekel, bár azért abban sem hiszek, hogy mindig magunkkal és a bensőnkkel kellene foglalkozni, hiszen közben zajlik az élet. De azért jó néha megfigyelni, hogy miért is éppen úgy mozgolódunk a világban, ahogy.

Bátrabb vagy, mint hiszed. Okosabb, mint véled. És erősebb, mint érzed. (Ez is egy idézet, amit gúglizás nélkül írtam le)

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

6. Mit jelent számodra a rutin?

Alap. Életem erőt adó kerete. Következetes vagyok ebből a szempontból. Korán fekszem, korán kelek. A köztes időben mindennek van helye, mint egy sokfiókos szekrényben. Amit kinyitok, arra teljes valómban figyelek.

Nagyon kevés barátom van. Ők sincsenek fizikailag közel hozzám. De midig ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Az idő főszerepét átvette a nyitott szívű, tudatos jelenlétünk a kapcsolatunkban. Ha találkozhatunk, az mindig nyomot hagy és feltölt.

— Anyám katáng szirmaival borogatta-borogatta — katáng légy, hogy lássalak!

— Tudod, hogy nem tehetem, nem katáng Nevenincs, Nevenincs: Nevenincs.

(Szilágyi Domokos, Utóhang)

Ajándékba kaptam. Üvegre festve. Falra akasztva négylevelű. Ha fényre teszed, életre kel. Színesebb lesz. Egyszer egy ablakra akasztom, tudom. Írni fogok alatta. És olvasni.

Napom indítója. Énidőm nyitója.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

 Igazából mindent nagyon szeretek, amit elém tesznek. De mivel ez ritka alkalom, a saját főztömből a húsgombóc levest mondanám. Nagyon finom tud lenni. A majonézes vinetém is finom, mert a vendégeink sorra ezt kérik évek óta.

Nagyon. Tudatosan választottam ezt az életmódot, hogy főzhessek a családomnak. Érték, nem teher számomra.

Igazából az, amit épp csinálok. Nagy erő lakik benne, hogy azt csinálom, amit épp szeretek. Akkor váltok, amikor akarok.

Levegőt.

Néhány fordulat előtt nyomnék egy szünet gombot, és jobban átgondolnám a következő lépésemet.

Találkozunk-e még? Megmutatná-e a gyerekeim életét? Van-e valahol egy szünet gomb a jobban átgondolásért?

Julie Otsuka Buddha a padláson című regénye jó bátran becsapott. Nemrég fejeztem be, azóta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy megnyirbálta a mindig kitárt szárnyaimat. Transzgenerációs trauma feldolgozásra vártam. Erre döbbenten ébredtem rá, hogy megváltoztatott. Tudod, én mindig úgy tudtam, hogy a világ bármelyik részén élnék, ha célja és szüksége lenne a munkámnak, ottlétemnek. Próbáltam már. Ebben most már nem vagyok annyira biztos.

Köszönöm, hogy megsúgtad, hogy minden jóra fordul! Igazad volt! Hálám!

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

6. Mit jelent számodra a rutin?

A rutin számomra unalmasat jelent. Kissé negatív konnotációja van az én fejemben, mert ha a rutinra gondolok, akkor az csak unalmas lehet és megszokott. De a reggeli kávézást, nyáron a napi szintű napozást, a tanácsadásaim menetét, a kirándulásaink kiválasztását nem rutinszerűnek tartom, hanem inkább rituáléknak, amelyek mindennapi örömforrások számomra.

A reggeli kávé a kedvesemmel, a tenger vizén csak lebegni, a homokban napozni, a kreativ ötleteim kivitelezése, egy könyv vagy film inspiráló személyekről, a családommal egy finom ebéd, valamint, egy pohár Prosecco a három kedvenc csajommal.

Értéket és szeretetet. Nincs sok, de azokat megbecsülöm. Nem veszem készpénznek a barátságukat, ezért ápolni kell és tisztelni. A barátság nem egyik napról a másikra alakul ki, hisz olyan szépen lemorzsolódnak idővel a nem barátnak szánt emberek. Van olyan barátom akivel tini korom óta barátok vagyunk, és ha nem is beszélünk napi vagy havi szinten a lényegen nem változtat. A barátoknak nem kell magyarázkodni, nem szükséges napi szinten beszélgetni egymással.

Igen. Jozsef Attila verse, a Mama. Ezt még édesapám tanította meg nekem egy óvodai szereplésre, így az óvodában kiosztott vers mellett ezt is elmondtam. Akkoriban selyp voltam, és nagyon viccesen adtam elő a szokatlanul sok csé meg jé betűkkel a verseket. Imádtam szerepelni, és megnevettetni az embereket, de csak beszélnem kellett, és már siker is volt.

Frida Kahlot majommal és fekete párduccal a vállain.

Örömforrást. Meglepődtem, hogy az a szó ugrott be először, most meg azt hiszem, hogy koffeinfüggő vagyok.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Igen. A szalmakrumpli. De abból is az, amit anyukám készít nekem. Még ha ugyanabban az edényben, ugyanabból az olajból, ugyanolyan krumpliból sütöm én is, úgy sem lesz olyan finom, mint amit ő készít.

Nem. Nem látok benne fantáziát (lehet most pár szakács megkövez majd érte). Sütni úgy szeretek, hogy sok zöldséget és esetleg csirkehúst meglocsolok olívaolajjal, rászórok fűszereket, és egyszer csak megsül. A pácolás, a forgatás és locsolás, a kicsit kivesszük majd betesszük, stb. stb. nálam nem működik. Nálam ez olyan ‘rutinos’. Ha nem készül el valami 15 perc alatt, akkor neki sem fogok. Unom. És ha igazán finomra vágyom, akkor a profikra bízom és rendelek (étteremből, barátoktól, anyukámtól, aposómtól).

Az ékszerkészítés. Sok-sok órán keresztül képes vagyok egy ékszert készíteni különleges python kígyóbőrből, drágakövekből, színes tollakból, gravírozni, égetni, antikolni, festeni kis festményeket rá. Minden, amit tervezek és kreálok. Gyakran szombat esténként kitöltök magamnak egy pohár bort, és éjszakába nyúlóan csak festek, varrok, alkotok.

Szabadságot és nyugalmat. A vizet és a napsütötte partokat jobban szeretem, mint a hegyeket és a nedves, nyirkos, hűvös erdőket.

Nagyjából mindent ugyanígy csinálnék, csak a tinikori önbizalmammal és az önmagam felvállalásával még dolgoznék. Például nagyon nehezemre esett saját magamnak is beismerni, hogy nem vonz, nem szeretem és nem érdekel a hegymászás, a sátorozás, a téli sportok. Fiatalabb koromban erőltettem, már-már szégyelltem, hogy nem értékelem a hegyeket, hisz itt élek Erdélyben, a Kárpátokkal körülvéve. De mostanra már kristálytiszta lett számomra, hogy nem szeretem, és nem fogok az erdőben sátorozni, megmászni az Istenszékét csak azért mert más szereti. Inkább elmegyek egy panzióba a dézsába, elutazom melegebb éghajlatra, és napozom meg koktélozom és élvezem a szabadidőm, ahogy én szeretem, és nem akarok megfelelni senki elvárásainak.

Van-e lélek, és ha van, akkor mi történik vele a test halála után?
Merre fejlődik a világ?
Lehetséges-e az időutazás- és a teleportálás feltalálása?

Orvos Tóth Noémi Örökölt sors című könyvéről. Sok mindent megmagyarázott és konkrét élethelyzeteket, családi viszonyokat értetett meg velem.

Hajrá Zsuzsi, csak így tovább.

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Lenyűgöznek a humoros emberek, van, aki képes humorba foglalni azt az információt, amit a legtöbb ember ki sem mond. Csodálatos az a képesség, hogy meg tudod fogni, fel tudod nagyítani, ki mered mondani a súlyos- vagy tabutémákat, mindezt könnyedén.

6. Mit jelent számodra a rutin?

Biztonság és unalom, néha hiányzik és vágyom rá, legtöbbször kerülöm. Azért van egy pár rutin az én életemben is, pl. a reggeli fekete tea, tejjel.

Ha az égvilágon senkire és semmire NEM KELL figyelnem (leginkább egyedüllét), vagy az igazi kapcsolódás… a jó alvás és a szabad tánc…

Kapcsolódást, megosztást, érintkezést, inspirációt, tanulást, jó példát.

Jelenleg: Egyik legfontosabb dolog, amit az életben csinálhatsz, hogy tudasd az emberekkel, hogy nincsenek egyedül (One of the most important you can do on this earth to let people know they are not alone). Az életben egy játékot érdemes játszani, mennyire kerülhetek közel a másikhoz a nélkül, hogy fájdalmat okoznánk egymásnak (Feldmár A.) …emlékből idézett.

Klimt, A csók. Kapcsolódás és misztikum avagy a kapcsolódás misztikuma.

A természetes alvás-ébrenlét ciklus mesterséges szabályozását :)).

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Sajtok minden formában, olaszos ételek minden formában (az olaszos életfilozófiát is dicsőítve :)) )

A főzés is lehet alkotás, kísérletezés és lehet rutin. Szívesen főzök, ha mindig kell főznöm, akkor teher.

A fotós utómunka, zenével, hanganyaggal összekötve, ami sokszor belső utazássá és önkifejezéssé válik.

A természet a fizikai, lelki meztelen való, amikor megmutatjuk sebezhetőségünket, a természet mi vagyunk, ha levesszük az álarcot. Számomra a vízi élmények (tóban, tengerben fürdeni) jelentik a végső egybeolvadást a természettel.

Ráció vagy lélek? Végiggondolva, ebben az életben, testben, ezzel az énemmel, lélekkel, valószínű csak ezeket választanám (nagyobb hittel és bizalommal a saját erőmben).

Hogy lehet könnyedèn élni és mégis a maximálisat kihozni? És gazdag érzelemvilágot, de kevesebb szenvedést megélni, hogy lehet?

Edith Eva Eger A döntés című könyve, olyan volt mint az élet, drámai, erős, benne volt minden mélység és magasság és köszönöm a boldog véget. Megjárni a poklot és méltósággal felülkerekedni, a leginspiróbb életmese.

Te vagy a legfontosabb (mondták már neked?)

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

A gyerekek és az állatok tudnak legkönnyebben megnevettetni. De különösen szeretem azt, amikor a barátaimmal egy-egy mélyebb beszélgetés után felbugyog belőlünk a kacagás. Ezek igazán felszabadító nevetések.

6. Mit jelent számodra a rutin?

Amikor különösebb erőfeszítés nélkül tudok megoldani valamit, gyorsan, elfogadható minőségben. Ha kapcsolataimban vagy a tanításban jelenik meg, akkor az vészjelzés. Ott gyorsan kell változtatni. Lényeges dolgokban a rutin egyenlő a halállal.

A valódi emberi kapcsolatok, egy jó beszélgetés, az utazás, az olvasás, az írás és néha a munka.

A választott családot, az elfogadást, az intellektuális és érzelmi sokszínűséget. Olyan felnőtt kapcsolatok ezek, ahol kölcsönösen tartjuk egymást és ahol lehetünk önmagunk. Hatalmas felelősség, mert olyan közelség ez, ahol könnyen ejthetünk egymáson sebet, de ami meleget tart a léleknek. Életem egyik legnagyobb áldása a baráti köröm.

„Ki minek gondol, az vagyok annak…” — ez az, ami elsőre beugrott, de van pár Dsida- és József Attila-idézet, na meg elég sok Eminescu, de az románul.

A nagymamámat. De ez egy nagyon gonosz kérdés, hogy lehet az embernek egy kedvence? Főleg, ha nagyapád és apád is festőművész.

Egy olyan függőséget, amit el tudtam engedni. Az illata emlékeztet az életem nagyon nehéz időszakaira és a sok jó beszélgetésre, aminek apropója volt. Mindennapi rituáléból ritka szükséglet lett.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Én ételbe ágyazom az emlékeim. Emlékszem kivel mit ettem, kinek mit főztem. Ez egy fontos szeretetnyelv az életemben. Szóval itt tényleg nem tudok egyet megnevezni.

Nagyon. Sütni is. Mást etetni is. Enni is. A főzés és sütés az egyik leghatásosabb stresszlevezető tevékenység.

Az emberek. Lenyűgöznek.

Csendet és otthont.

Nem szeretnék semmit újrakezdeni. Mindenből kihoztam a legtöbbet és nem érzem szükségét a változtatásnak. Az eddigi életem eredménye vagyok és rendben vagyok azzal, aki most vagyok.

Hogyan lehetne elérni, hogy együttérzéssel bánjunk egymással? Mit tegyünk, hogy az utánunk jövőknek jobb világot hagyjunk? Meddig tart az egyén felelőssége?

A Beesing/Nogosek/O’Leary féle Enneagramot. Vagy Polcz Alaine Meghalok én is?-ét? Még találgathatok pár oldalnyit. Én szinte minden olvasmányom után úgy gondolom, hogy ez aztán megváltoztatott.

Nem lehet megspórolni az érzéseket. Az elméd, mint a penge, de ha csak azt használod, egyszer beléd harapnak az érzéseid. Nem igaz, hogy ők megbízhatatlanok vagy instabilak, csak másképp lenyomatai a valóságnak, mint a gondolataid. Legyél türelmes és csak akkor harcolj, ha elkerülhetetlen. Inkább építkezz, az hasznosabb. Ja és az anyaság az nem cél, hanem egy lehetőség.

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Imádom a finom humort. A párom, a gyermekeim tudnak megnevettetni. Mindkét lányommal könnyekkel tudunk nevetni. Könyveken is tudok hahotázni. Mémeken. Egy üzeneten. A te írásaidon…:) Amikor megismertem Zsoltot (gyermekeim apját), mondtam neki, hogy ha már nem tudok nevetni a viccein, a fene megette az egészet!

6. Mit jelent számodra a rutin?

Biztonságot. Nagyon fegyelmezett vagyok a munkámban. Vannak mindennapi rutinjaim, ezek keretet adnak az életemnek, a napjaimnak.

A gyermekeim. A sízés. Egy jó beszélgetés a barátnőmmel, barátainkkal. Egy scrabble parti. Egy ebéd szűk családi körben. Egy jó könyv. Utazás. Amikor kikerül egy baba a kezem közül… az már csak hab a tortán, ha visszajelzés is érkezik, fotóval, hogy mennyire boldog a gyerek, akinek a baba készült. Ha befejeztem a köreimet a Somin. Egy jóga- vagy pilates óra.

A barátság fogalma teljesen átalakult a fejemben és a mindennapjaimban, mióta megszülettek a gyermekeim. És az nem ma volt :). Az én barátnőim, barátaim felnőtt emberek, akikkel nem vagyok együtt „sülve-főve”, hanem akkor, amikor „kell”. Vagyis, ha nekik szükségük van rám, vagy nekem szükségem van a közös pillanatokra. Én itt vagyok nekik, egy év múlva is, fél év múlva is, ha akkor jutok eszükbe, de ma délután is akár. Nincs harag, ha közben nem keresnek. Volt fontosabb dolguk is. Ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk.

Egy Piramis-szám sorai jutnak hirtelen eszembe: Ha volna két életem című dalból idézem. „Mennyivel könnyebb volna, Ha két életem volna. Egyet örökre odaadnék neked, A másik szabad lenne, Mindennap szárnyra kelne, S mindenkit szeretne, akit lehet.” Vagy, ha nagyon ragaszkodunk vershez: „Legyen erőd lent hagyni, amit nincs erőd följebb emelni.” (Fodor Ákos: Jókívánság)

Nincs kedvenc festményem. Szeretem a tájképeket, de sokkal inkább az illusztrációkat, fotókat követem. Azt viszont olvastam valahol, hogy Paul Gauguin azt mondta: „Behunyom a szemem, hogy lássak” — amikor arról kérdezték, honnan merít ihletet a képeihez. Azért jegyeztem meg, mert ez nekem is sokszor segít. Ennek ellenére a képei nem a kedvenceim.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Mivel lányaim vannak, elmondanám nekik, hogy a világon az egyik legjobb dolog szerelmesnek lenni. Boldog szerelmesnek. Hogy mindenki szerelmes, vagy legalábbis egyszer volt életében. De felhívnám rá a figyelmét, hogy az, aki meghúzza a copfját, lökdösi és ráncigálja, az nem szereti őt, ez nem egy elfogadott dolog, és ezt jelezni kell nekem és az óvónéninek. Soha semmilyen korban, ha valaki fájdalmat okoz, az nem szerelem. Attól a gyerekről tartsa távol magát.

Igen. A tatárbifsztek. A húsleves, a káposztás kocka, a töltött káposzta, a kókuszreszelék, a somlói, a Milka csoki. Imádom a salátákat. Még tudnám sorolni…

Nem. De a párom szeret és nagyon jókat tudunk dumálni egy pohár bor mellett, míg ő főz és én meg vagy a babáimat varrom, vagy csak üldögélek mellette. Imádom ezeket a pillanatokat.

A lányaim, egyelőre. A velük kapcsolatos dolgok. Egy jó könyv. Egy film. A hobbim: waldorf jellegű babákat varrok, szabadidőmben. A munkám is élvezem. Egy jó színházi, táncszínházi előadás.

Sízést. Futni a Somostetőn. Pihenést. Kirándulást. Úszni, sup-ozni. Tópartot. Társaságot, mert a barátainkkal sokat kirándulunk. Egy hosszú hétvégét a gyermekeim apjával, kettesben, természetben. Feltöltődést.

Ha két életem volna, az egyikben nem vállalnék senkiért felelősséget és csak utaznék. Mivel nincs két életem, ha újrakezdhetném, ugyanezt az életet, a páromat, a gyermekeimet, a szüleimet és testvéremet válsztanám.

Egy kérdésem lenne: hogyan tudnék szépen megöregedni, hogy ne legyek senki terhére és aktív maradni az utolsó percig? Ha van erre egy recept, azt szívesen meghallgatnám.

DTK: Jöttem, hadd lássalak. Amikor elolvastam és letettem a könyvet, tudtam, ha valaha én rákos leszek, akkor én túlélem és felnevelem a gyermekeimet. Ez eddig össze is jött.

Jó gyerek voltam. Kevés dolgot változtatnék. Pontosan nem is tudom, mit. Mindaz amit akkor tettem, jót, rosszat, a hibákat amit elkövettem, azok által lettem a mai felnőtt. Szép életem volt akkor is, most is. Talán, több önbizalom jól jött volna, de hát mindenre meg kell érni.

5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?

Sokat nevetek az értelmetlen dolgokon, ami körülvesz ebben a túlbürokratizált és centralizált rendszerben. Tudok nevetni, amikor nem eredményorientáltan (de motiváltan) játszunk valamit, és hibázom.

6. Mit jelent számodra a rutin?

Számomra a rutin egy fajta biztonságot jelent. A kiszámíthatóságot. A rutinban pihenek meg az újszerűség tengerében.

Elsősorban a családban tudok feltöltődni. EGYÜTT lenni (csupa nagy betűvel), és nem a sablonos válaszként értsétek, hanem együtt lenni egy közös figyelmi térben. Megélni, hogy jó nekünk együtt lenni! Minden olyan pillanat, ami hosszabb, mint egy elköszönés vagy üdvözlő simogatás, minőségi idő lehet.

Az életkor előrehaladásával a barátságok deflálódnak: egyre kevesebb, egyre többet ér! Számomra a barátság, egy baráti beszélgetés egy tükör a jellememre, lehetőség az önreflexióra, annak megtapasztalása, hogy valakinek fontos vagyok!

A beszéd a lélek lélegzése. Nem tudom, hogy olvastam-e, vagy a tanácsadó munkám tapasztalatainak a lecsapódása, de ezt sokszor élem-tapasztalom.

A legutóbb Pécsen volt „kép-élményem”. Csontváry Almát hámozó öregasszony című képét emelném ki, ezen belül a kéz ábrázolását.

12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?

Nincs kedvenc ételem, két folyamat találkozása zajlik most a 30-as éveimben: még nagyobb élvezettel fogyasztom gyerekkorom egyszerű ételeit (olajos-kenyeret, mákos laskát), másrészt közösen fedezek fel új ízeket (saláta-leves). A főzés és étkezés nálunk valóban több, mint táplálkozás.

Nem kifejezetten szeretek főzni, a reggeli készítésébe néha beszállok, de azt sem kifejezetten kedvből.

Legjobban az olvasás köt le. Pihenés, reflexió, elcsendesülés. Gyorsan olvasok, nagyon benne tudok lenni egy könyvben. Leköti a figyelmemet, segít fókuszálni. Vagy azért olvasom, mert egy témára készülök és tematikusan keresek új impulzusokat, vagy már annyira túlpörget a hétköznap, hogy szeretnék elszakadni gondolatban és akkor valami szépirodalmat olvasok.

A természet annak a megtapasztalása, hogy milyen lenne a világ lassítva. A technológia felpörgeti az életemet, mintha egy gyorsított felvételt néznék magamról. Amikor természetben vagyok, nem telefonozom, nem képet készítek, csak vagyok. Ilyenkor az életem lelassul, mint egy állókép.

Nincsenek bennem ilyen nagy kudarc élmények, és nem bántanak kihagyott lehetőségek. Ha újra kellene kezdjem, azon izgulnék, hogy mindent ugyanúgy csináljak, és ugyanide jussak.

1. Hogy lehet stresszmentesen, de mégis az élet dolgaiba bevonódva élni?
2. Hol van az elégedettség és a nagyravágyás közötti aranyközépút?
3. Hogyan kell a gyerekeimet a boldogságra való képességre nevelni?

Erre egyértelműen Yuval Noah Harari három könyvét mondanám: Sapiens, Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra. Egy új fajta narratívába helyezte a történelmet-látásomat és az emberi létről való gondolkodásomat.

Nagyon sok esetben éreztem azt egy problémahelyzet, vizsga után, hogy túlértékeltem előtte, túlstresszeltem. Talán ezt üzenném vissza magamnak (persze kérdés, hogy akkor megérteném-e), hogy amit falnak látunk sokszor csak ajtó a jövőre.