17 febr Mutasd magad! – Frigy Szabolcs
Mutasd magad!
– Frigy Szabolcs
Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.
Frigy Szabolcs, a szatmári Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum iskolai tanácsadója, nevelési igazgatója, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szatmári kirendeltségének oktatója.
1. Ki vagy te?
Családapa, segítő, iskolai tanácsadó, tanár, oktató, gondolkodó, kereső-kételkedő.
2. Melyik szerepeddel tudsz a leginkább azonosulni?
Nagyon tudom értékelni azokat, akinek annyira letisztult az élete, hogy a névjegykártyájukra tudnak csak egy szót írni, ami teljesen lefedi (vagy épp betölti) szakmai munkásságukat, élethivatásukat. Én még nem tartok ott az életemben, hogy ennyire letisztult legyen (de a szándék megvan rá!). Az utóbbi időben, mikor nagyon összegyűl minden, akkor azt érzem, hogy a tanításban pihenem ki magam, talán most ezzel tudok azonosulni!
3. Mit mesélnél egy tizenhat évesnek a boldogságról?
Nem tudom lenne-e bátorságom erről mesélni egy tizenhat évesnek. Egyrészt kiszagolják mindazt, ami sablon/kamu/közhely szöveg, ami nem őszinte, másrészről olyan lelki kéreg van rajtuk, amin nehéz áthatolni. De ha mégis mondani kellene valamit, akkor azt hangsúlyoznám, hogy boldogság az, amikor nem hiányzik semmi abban a pillanatban, és teljesen jelen (nem a múltban, nem a jövőben) vagy abban a pillanatban.
4. Milyen gyakran szoktál sírni?
Nem sírok gyakran, de sok mindentől meghatódom, ha nem is könnyekig.
5. Mi vagy ki az, aki képes megnevettetni?
Sokat nevetek az értelmetlen dolgokon, ami körülvesz ebben a túlbürokratizált és centralizált rendszerben. Tudok nevetni, amikor nem eredményorientáltan (de motiváltan) játszunk valamit, és hibázom.
6. Mit jelent számodra a rutin?
Számomra a rutin egy fajta biztonságot jelent. A kiszámíthatóságot. A rutinban pihenek meg az újszerűség tengerében.
7. Mi az, ami igazán feltölt?
Elsősorban a családban tudok feltöltődni. EGYÜTT lenni (csupa nagy betűvel), és nem a sablonos válaszként értsétek, hanem együtt lenni egy közös figyelmi térben. Megélni, hogy jó nekünk együtt lenni! Minden olyan pillanat, ami hosszabb, mint egy elköszönés vagy üdvözlő simogatás, minőségi idő lehet.
8. Mit jelentenek számodra a barátok?
Az életkor előrehaladásával a barátságok deflálódnak: egyre kevesebb, egyre többet ér! Számomra a barátság, egy baráti beszélgetés egy tükör a jellememre, lehetőség az önreflexióra, annak megtapasztalása, hogy valakinek fontos vagyok!
9. Van olyan vers vagy idézet, amit könnyedén, anélkül, hogy rá kellene googlizz, fel tudsz idézni?
A beszéd a lélek lélegzése. Nem tudom, hogy olvastam-e, vagy a tanácsadó munkám tapasztalatainak a lecsapódása, de ezt sokszor élem-tapasztalom.
10. Mit ábrázol a kedvenc festményed?
A legutóbb Pécsen volt „kép-élményem”. Csontváry Almát hámozó öregasszony című képét emelném ki, ezen belül a kéz ábrázolását.
11. Mit jelent számodra egy csésze kávé?
Sok csésze kávé mellett épült fel a feleségemmel a saját valóságészlelésünk Kolozsváron. Sok csésze kávé és babakocsi mellett írtam a doktori értekezésemet. Minden reggel kávét főzök feleségemnek, amiben benne van majd két évtized ragaszkodó szeretete. Kávézóban tudok kreatív alkotómunkát végezni, kávézni szellemi és társasági élmény!
12. Hogyan mesélnél egy ötévesnek a szerelemről?
Kicsit társadalom-kritika is, de inkább én hallgatnék szívesen egy ötévest a szerelemről. Az a teljes személyiséget átadó ragaszkodás, amivel egy ötéves tud szeretni, ezt a lelkületet kell megőrizni felnőttként egy jó házassághoz. Amikor a másik nélkül nincs világ, amikor nincs B-terv, amikor elképzelhetetlen, hogy a másik nincs, és mégis abszolút hálásan természetes az, hogy a másik VAN, bízva abban, hogy Ő is ugyanezt érzi.
13. Van kedvenc ételed?
Nincs kedvenc ételem, két folyamat találkozása zajlik most a 30-as éveimben: még nagyobb élvezettel fogyasztom gyerekkorom egyszerű ételeit (olajos-kenyeret, mákos laskát), másrészt közösen fedezek fel új ízeket (saláta-leves). A főzés és étkezés nálunk valóban több, mint táplálkozás.
14. Szeretsz főzni?
Nem kifejezetten szeretek főzni, a reggeli készítésébe néha beszállok, de azt sem kifejezetten kedvből.
15. Mi köt le a legjobban?
Legjobban az olvasás köt le. Pihenés, reflexió, elcsendesülés. Gyorsan olvasok, nagyon benne tudok lenni egy könyvben. Leköti a figyelmemet, segít fókuszálni. Vagy azért olvasom, mert egy témára készülök és tematikusan keresek új impulzusokat, vagy már annyira túlpörget a hétköznap, hogy szeretnék elszakadni gondolatban és akkor valami szépirodalmat olvasok.
16. Mit jelent számodra a természet?
A természet annak a megtapasztalása, hogy milyen lenne a világ lassítva. A technológia felpörgeti az életemet, mintha egy gyorsított felvételt néznék magamról. Amikor természetben vagyok, nem telefonozom, nem képet készítek, csak vagyok. Ilyenkor az életem lelassul, mint egy állókép.
17. Ha kapnál egy esélyt az újrakezdésre, mit csinálnál másként?
Nincsenek bennem ilyen nagy kudarc élmények, és nem bántanak kihagyott lehetőségek. Ha újra kellene kezdjem, azon izgulnék, hogy mindent ugyanúgy csináljak, és ugyanide jussak.
18. Ha egy idős, a bölcsek kövét őrző emberrel beszélgethetnél – mi lenne az a három kérdés, amit mindenképpen feltennél neki?
1. Hogy lehet stresszmentesen, de mégis az élet dolgaiba bevonódva élni?
2. Hol van az elégedettség és a nagyravágyás közötti aranyközépút?
3. Hogyan kell a gyerekeimet a boldogságra való képességre nevelni?
19. Mit olvastál utoljára, amiről azt mondtad – ember, ez forradalmi, megváltoztatta az életről való elképzeléseimet!
Erre egyértelműen Yuval Noah Harari három könyvét mondanám: Sapiens, Homo Deus és a 21 lecke a 21. századra. Egy új fajta narratívába helyezte a történelmet-látásomat és az emberi létről való gondolkodásomat.
20. Mit üzennél fiatalkori önmagadnak?
Nagyon sok esetben éreztem azt egy problémahelyzet, vizsga után, hogy túlértékeltem előtte, túlstresszeltem. Talán ezt üzenném vissza magamnak (persze kérdés, hogy akkor megérteném-e), hogy amit falnak látunk sokszor csak ajtó a jövőre.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
