Miért mossam le a szemfestéket, ha úgyis mindig smink van rajtam? Miért kell semleges színű kendőt kötni a fejemre, ha festett hajam van, úgyis mindig sminkben és festett hajjal élem a mindennapjaimat? — hangzanak el sokszor a kérdések. A válasz egyszerű: a színtanácsadás természetes fényben történik, mert a saját természetes, azaz genetikailag adott színeinkre vagyunk kíváncsiak — ezért fordulunk színtanácsadóhoz. A sminkkel pedig adunk egy kontrasztot magunknak, pedig lehet, hogy genetikailag nem is kontrasztos a színvilágunk. A hajszín árnyalata pedig nem biztos, hogy a legelőnyösebb számunkra, és csak bezavarna a színelemzésbe, ezért kell a kendő. Az a lényeg, hogy a sminket és hajszínt igazítsuk a saját színvilágunkhoz, és ne fordítva. A hajunk, bőrünk, még a szemíriszünk színén is tudunk változtatni egy kontaktlencsével, de a bőrünk altónusán nem. A bőr altónusa mindenkinél más, van, akinél sárgásabb, van, akinél rózsaszínesebb, szürkébb, barackosabb — ahányan vagyunk, annyi árnyalat lehet, akárcsak a csontunk színe is, például a fogazatunk árnyalata. A szemünk esetében pedig a szemfehérjénk árnyalata eltérő. Ha valaki nagyon kontrasztos például, akkor már-már kékes fehér árnyalat társul egy erősebb szemszínnel, vagy az íriszt körülölelő sötétebb karikával. Ha valakinek sárgásabb a szemfehérje, és egy halványabb vagy melegebb árnyalatú szemszínnel társul, akkor az nem annyira kontrasztos. Ezerféle lehet ez a párosítás is. Azért fontos tehát a smink nélkülözése és a festett haj eltakarása a színtanácsadáson, hogy minél jobban érvényesüljenek a velünk született színeink, amelyek idős korunkban sem változnak. Sokszor pedig „leírunk” egy egész színskálát azzal, ha kipróbálunk például egyetlen egy árnyalatú pasztellszínt, és azt mondjuk, hogy ez nem áll jól, akkor biztosan nem áll jól egyetlen pasztellszín sem. Ez tévedés, hiszen rengeteg árnyalata van minden színnek a hidegtől a meleg tónusokig, a sötéttől a világosig, amelyek között megtalálhatjuk a saját színeinket. Figyeljünk tehát a részletekre, az ördög bennük rejlik!

Ezzel szemben ott vannak a high endnek nevezett drága márkaboltok, amelyhez például a Gucci, Chanel, La Perla, Pucci, Michael Kors, Burberry is tartozik, és amelyek szintén felgyorsultak az utóbbi években, de nem egy Forma1-es versenyautót is megszégyenítő módon süvítenek el melletted, hanem mondjuk csak annyira gyorsultak fel, mint egy jó öreg Mercedes Benz. Zsuzsa szerint annyit még illik tudni a divatvilág két végéről, hogy a fast fashion boltokat tápláló high street ihletődik a high endtől, és nem azért, mert ők nem tudnának kitalálni saját trendeket, hanem azért, mert így eladhatóbbak lesznek az ő ruhái is. A drága márkákat gyártó high end tartja először a divatbemutatókat minden szezonban, ők a divatdiktátorok. Már most, 2022 őszén tudják, hogy mi lesz jövő nyáron a divat. Itt rögtön meg is jegyzi a családi stílustanácsadóm, hogy mielőtt még bárki a hűtőszekrénybe és lámpabúrába öltöztetett, magassarkús férfimodellekre gondolna, nem ilyen jellegű divatshowról van szó, hanem a kollekciók bemutatásáról, az elkápráztatásról.

A másodkézből való öltözködésnek vannak aranyszabályai, hiszen ha napi szinten megyünk ilyen boltokba, és az egy lejes ruhákra vadászunk, akkor nagy eséllyel elértéktelenednek a ruháink, a mennyiség megöli a minőséget, és egy idő után gátat tömhetünk velük. Fontos, hogy a turkálóban is tudatosak legyünk, és ne csábítson el az egy nullával kevesebb árcímke. Tegyük fel ott is a kérdéseket magunknak, mielőtt leemelnénk valamit a vállfáról vagy kihalásznánk a ruhatömegből: szükségem van-e erre? Fogom-e többször hordani? Talál a többi ruhámmal? Talál hozzám?

A használtruhát vásárlók egy rétege nem csak a változatos és olcsó darabok miatt keresi fel a turkálókat, hanem azért is, mert jót tesz a lelküknek a tudat, hogy ezáltal minél hosszabb ideig kering a ruha az éterben. Azaz, ezzel is csökkentem a tömegigényt arra, hogy újabb ruhát gyártsanak a gyorsdivat indiai, kíniai varrodáiban éhbérért dolgozó varrónői. Naiv hozzáállás lenne elhinni, hogy ezzel megmentjük a világot a szennyező divatipartól, de legalább teszünk azért, hogy a már legyártott darabok minél később végezzék a földet elárasztó szeméttelepeken.

A legtöbb turkáló kilóra vásárolja a ruhás zsákokat mifelénk, nem számít számukra a brand, az anyag, a minőség, de egyre többen döntenek amellett, hogy olyan hálózatban dolgozzanak, ahol kiválogatják előbb a ruhákat, és a központi helyen lévő boltba viszik a jó minőségű árut, a kevésbé jót pedig a külvárosi boltokba. Majd az el nem adott jó árut átviszik a külvárosi boltokba, és ott olcsóbban adják el. Zsuzsa bevallja nekem, ő imád turkálni, és nem csak a kincskereső élmény miatt, hanem azért is, mert szereti megérinteni a textíliákat, a selymet például mindig kiszúrja, és meg is vásárolja. Az anyag sok mindent elárul egy ruha minőségéről, akárcsak a minta és a szín. De a turkáló nagy káoszt jelenthet annak, aki nem tudja, hogy melyek az ő színei, fazonjai. „Például most nagy divat a magas derekú nadrág, újan csak azt találod, de nem mindenkinek előnyös, az alma alakot idéző hölgyeknek egyáltalán nem előnyös. De pont ezért jó a turki, mert ott mindenféle van. A legutóbbi kliensemnek 150 lejből vásároltuk meg az alapdarabokat egy second hand üzletben, úgy, hogy előtte szinte soha nem tette be a lábát ilyen boltba. Említette is, hogy ő ennyi pénzből csak egy pólót szokott rendelni, és nagyon elégedett volt a turkálós szerzeményekkel” — említi Zsuzsa. Majd hozzáteszi, ahányan vagyunk, annyiféleképpen öltözködünk, és azzal sincs semmi baj, ha valaki nem venné fel mások levetett ruháit, a lényeg, hogy kezdjük el tanulni azt, hogy nekünk mi áll jól, miben vagyunk magabiztosan önmagunk.

Ha például valakinek hideg színkombinációja van bőre, szeme, haja, bőrének az altónusai alapján, akkor neki a hideg színek állnak jól, ha valakit melegebb színvilág jellemez, akkor rá a melegebb színek vannak jó hatással. Tehát a tudatosságon múlik ez is, mint minden más az életben. Egyszerűnek tűnik, pedig egyáltalán nem az. Mert tényleg csak azon múlik, hogy látod-e a leheletnyi különbséget a színárnyalatok között, amelytől valamely szín előnyödre vagy hátrányodra válik. Ráadásul ez a „látás” függ a lelkiállapotunktól, fényektől, tapasztalatainktól egyaránt. Ez számomra nem mindig könnyű, de ha egymás mellett vannak a színek, akkor talán egyszerűbb a dolgom.

Nem a tökéletes megjelenés a cél, hanem a szerethető

Cél, hogy szeressük magunkat abban a ruhában, abban a pillanatban, abban a helyzetben. Ehhez pedig jó, ha tudjuk, hogy mi milyen hatást vált ki rajtunk, mi előnyös. Hozzáteszi még, három dologra kell figyelni, amikor színt választunk a boltban, hogy sötét vagy világos az alapszínünk, vagyis a hajunk, bőrünk, szemünk színe. Továbbá arra, hogy hideg vagy meleg, illetve pasztell vagy élénk a színvilágunk. A képlet tehát a következő: mindig azt vegyük fel, amilyenek mi vagyunk. De vegyük figyelembe a próbafülke fényviszonyait is, ha vásárolunk, hiszen ha benti fényben állunk, kontrasztosabbak vagyunk, ezért lehet, hogy az utcán a természetes fényben már másként áll ugyanaz a ruha.

„Az optikai vonal az állunk alatt fentebb kerül a jó színnel, a rossz színnel pedig lentebb, ezáltal fáradtabbnak, nyúzottabbnak nézünk ki. A jól választott szín mindig a szemünkre hívja fel a figyelmet, nem az arcunk alsó részére” — teszi hozzá „családi” színtanácsadóm, aki nem olyan szigorú ma. Azt tanácsolja, ha megkívánok valamilyen színt, akkor vegyem meg, hisz valamiért üzen nekem, de ne ez legyen az alapszín a gardróbomban.

Vásároljunk önmagunknak!

Rég tudjuk, hogy időt és pénzt spórolunk, ha ismerjük a színeinket és a számunkra előnyös fazonokat, de ami még ennél is meggyőzőbb, hogy mindig önmagunknak vásárolunk, ha tudatosan vásárolunk. Ha például veszek egy blúzt, amiről nem tudom, hogy mivel fogom majd felvenni, de impulzív módon azonnal le akarom rántani a próbababáról, akkor ezt nem magamnak vásárolom, hanem egy elképzelt másik ruhadarabnak, amely nincs is a szekrényemben. Ilyenkor jön elő otthon a jól ismert „nincs amit felvennem”-érzés, hiszen nem találnak egymással a darabjaim, és hozzám sem passzol a a gardróbom nagy része. Zsuzsa vallja, hogy semmi baj nincs azzal, ha hozzánk színben nem találó, vagy fazonban előnytelen ruhát veszünk fel, ha mindezt tudatosan csináljuk. Például azzal sincs gond, ha egy körte alkat, mint ezen írás szerzője mégis úgy dönt, hogy hangsúlyosan színes csípőnadrágot húz, hogy még inkább előtérbe kerüljön az alkata, de ennek tudatában cselekedjen. Nem úgy mint én a kilencvenes években, amikor még az MTV volt a személyes stílustanácsadóm, így halvány fogalmam sem volt arról, hogy a csípőnadrág mennyire hangsúlyozza a csípőmet, mindig jól meg is lepődtem a tükörképemen. Nevetünk ezen, de olyan keserédesen, mert sok szorongást és frusztrációt megspórolhattunk volna tinédzserként, ha valaki felhívja erre a figyelmünket akkor — egyezünk meg Zsuzsával az utolsó korty kávé előtt.

Szakmai tudása egyre bővült, a divatvilág egyre inkább beszippantotta és formálta a mára kialakult vezérelveit, melyek mai napig inspirálják munkáit. A temesvári tapasztalások, a hatások és a megélései egy olyan mély benyomást gyakoroltak rá, hogy diplomamunkájának témájaként a városi rabságot választotta.

Hiányérzete viszont és a fejlődés iránti vágya, hogy a szakma nagyjait megismerje és tanulhasson tőlük, egyre nőtt. Talán erre adott lehetőséget neki a sors mesterképzése alatt, amikor Kínába utazhatott egy teljes félévre tanulni. A döntése gyors kellett hogy legyen, de mindenben támogatást élvezett, így egyértelműen igent mondott. A kíváncsisága, az újdonság iránti vágya és a késztetés, hogy fejlődjön, mind tapasztalatokká alakultak a Kínában töltött idő alatt. Valóban a szakma nagyjaival alkothatott és tanulhatott tőlük. A Chanel, a Dior tervezői mind részesei voltak a történetének. Visszatekintve, az élmény, a tapasztalat és a kulturális sokk mind formálták őt, úgy emberileg mint szakmailag, szintén diplomamunkát inspirálva, hiszen mesterképzése záróakkordjaként kollekcióját Kína emlékének szentelte, mely kollekció szintén elért egy nagyobb nemzetközi közönség elé.

Ezt a fiatal nőt, aki a pályája elején állt, a tettvágy és a stílus iránti formabontó tervei mind előrébb vitték, s Budapestet készült meghódítani, ott szeretett volna alkotni és élni. Időközben viszont az élet másként alakult, és úgy érezte, nem érzi ott jól magát annyira, hogy ott maradjon.

Itthon, Erdélyben más tényezők határozzák meg az öltözködést. Az igényesség, az események megkülönböztetése és megtisztelése egy-egy jól megválasztott ruhadarabbal értéket képviselnek. Elég egyetlen hangsúlyos viseleti elem, mely által kifejezhetjük hangulatunkat, stílusunkat és az eseményhez való hozzáállásunkat, melyen viseljük.

Evelyn ilyen darabokat alkot. Bár legközelebb hozzá a kabátkészítés és az utcai viseletek megtervezése áll, a különleges alkalmi ruhákat is hatalmas lelkesedéssel, precizitással és ami a legfontosabb, személyre szabással készíti el. Figyel a jellemre, a személyre, aki a ruhát viselni fogja. Felismeri, hogy a kért ruha megfelel-e majd viselője karakterének, tudni fogja-e kellő magabiztossággal viselni ahhoz, hogy jól érezze magát benne és ha úgy ítéli meg, hogy nem, akkor a megfelelő kérdéseket feltéve ad tanácsot, hogy a végeredmény egy egyedi ruha lehessen, melyben mindenki önmaga lehet.

A mindennapokra megálmodott kollekciók elemei is a sikkes kényelmet, a stílusos praktikumot és az igényes anyagválasztást hivatottak bemutatni. Nem elérhetetlen tervező szeretne lenni, hanem egy olyan női alkotó, aki a mindennapjaid szeretné élettel és nőiességgel telibbé tenni azáltal, hogy értékeket sző a ruháiba, hogy azokban akár egyetlen nap minden helyzetében úgy jelenhess meg, hogy a tekintetek elismerően szegeződjenek rád s érezd annak a történetnek a hangulatát, mely a ceruzában születik, a tűben íródik és veled folytatódik.

Látszólag ez a merev keret nem tűr sok szárnyalást, a valóság azonban másként fest. A felhívás is úgy szól, hogy mindenki engedje szabadon fantáziáját és a korra jellemző építészeti elemekből, festményekből, ruhakészítési technikákból, jellemző szabásvonalakból, motívumokból éppen azt ragadja ki, ami számára fontos vagy inspiratív. Csupán annyi az elvárás, hogy ez az elem jól felismerhető legyen és a kollekció egészére jellemző legyen.

A bemutató előtt szerveztek egy workshopot is, ahol Csíki Szabó Ágnes ismertette a művészeti kort, majd én a szabásminta tervezés rejtelmeibe avattam be a résztvevőket. A felhívásra idén 15 amatőr vagy hivatásos ruhatervező jelentkezett. A Marosvásárhelyi Művészeti Szaklíceum diákjai 1–1 ruhát terveztek és készítettek, a többi tervezőnek a minimum 3 darabos kollekció volt a minimum.

Balázs Enikő (LeafBe) egyedi növényi nyomattal dekorált termékeket mutatott be. Balázs Erzsébet, Bustya Orsolya (Heyonka Creations) ékszereket készített. Csibi Cecília (Szeszilszoknya) magyaros motívumokkal hímzett szoknyákat tervezett és készített, Ferencz Zsolt szép, igényesen kivitelezett bőrtáskákat mutatott be. Hajnal Zsuzsa (Hajnal-bohó) dekoratív bőr ékszereket készített, Jánosi Mária ékszereivel mutatkozott be. Kurjatkó Orsolya (KUO design) gyerekruhákat vonultatott fel. Mihály Eszter nemez művész ezzel az ősi technikával díszített ruhákat és sálakat készített. Pascu Annamária már-már extravagáns ruhákat tervezett, Pető Jolánka ruhái között nappali és estélyi ruhák is voltak. Szakács Ágnes mutatós, dekoratív ruhákat készített. Jómagam (Angel’s chic) az empire korra jellemző „Spencer”-t gondoltam újra és társítottam az estélyi ruhákhoz. Az eseményről készült fotókból készítettem a montázsokat. A fotókat Szigeti Szenner Szilárd, Rab Zoltán, Barbócz Zsolt, Fülöp Barna készítették.

Ha szívesen néznétek még képeket a rendezvényről, akkor a Korok, divat, stílusok Facebook-oldalán többet is találtok.

Mitől lett ilyen? Tanulta ezeket a dolgokat, vagy hozta magával? Minden nőben él a vágy, hogy megjelenésével hatást gyakoroljon környezetére: a többi nő elismerését, a férfiak hódolatát vívja ki. Néha bonyolultnak látszó feladat, de kis odafigyeléssel, az alapoktól kezdve és lépésenként haladva nem lehetetlen célt érni. Íme 10 támpont, amire építeni lehet:

1. Merjünk öltözködni és jól kinézni nap mint nap. Ne elégedjünk meg azzal, hogy valamit felkapunk. Kényelmes ruhákban is lehet jól kinézni. Nem kell lestrapált legyen a kinézetünk akkor sem, ha “csak” a gyerekekkel a játszótérre megyünk, vagy mert a kutyát sétálni vittük estleg a piacra készülünk bevásárolni.

3. Ismerjük meg önmagunkat. Tudjuk, hogy mi illik a haj és bőr- színünkhöz, az alkatunkhoz, korunkhoz. Azt is fontos tisztáznunk magunkban, hogy mit szeretnénk közvetíteni a megjelenésünkkel. Úgy válasszunk ruhát, hogy könnyen illeszkedjen a meglévő ruhatárunkba. Ha mindezek tudatában alakítjuk ki gardróbunkat, akkor rengeteg fölösleges időt és pénzt takaríthatunk meg.

A világ a “casual” fele tolja a stílust, de mi megőrizhetjük ápoltságunkat egy kis erőfeszítéssel. Nincs szükség hatalmas áldozatokra, csupán arra, hogy a slampos ruhadarabokat tudatosan próbáljuk háttérbe szorítani. Helyettük olyan dolgokat viseljünk amik illenek hozzánk.

5. Nem kell minden áron divatosan öltözködni, sokkal inkább fontos, hogy stílusosak együnk. A két fogalom egyébként is teljesen mást jelent. Divatosnak lenni azt jelenti, hogy az aktuális trendeket követve öltözködünk. Nem sok köze van a stílusos öltözködéshez. A trendek követése helyett inkább jó minőségű, tartós, jó szabásvonalú alap darabokra költsünk. A gyorsan változó trend rengeteg silány minőségű ruha kidobásával jár, ez a környezetünkre rendkívül rossz hatással van. A minőségi darabokkal felszerelt gardrób kevesebb ruhát jelent. Ezek a ruhák egymással jól kombinálhatók, és erőfeszítés nélkül gyorsan tudunk nap mint nap, néhány szép kiegészítővel jó összeállításokat kihozni belőlük.

6. A cipők öltözékünk annyira fontos részei akár a ruhák. A jó cipő fő jellemzője, hogy viselni jó. Nem kínozza lábainkat, hanem segít abban, hogy egész nap magabiztosan járjunk.

Az sem jó, ha az esztétikumot áldozzuk fel a kényelem oltárán. Miért kellene egy lenge, finom selyemből készült ruhához ormótlan sportcipőt társítani, csak azért, mert ez számít trendinek, vagy mert csak a kényelem fontos? Sokkal stílusosabb a selyemruhát bájos balerinával viselni.

7. A kiegészítőkről semmiképpen ne feledkezzünk meg.

Fontosak, mert segítségükkel tudjuk azt a pluszt hozzáadni megjelenésünkhöz, amitől egyedi és megismételhetetlen lesz. Fontos azonban, hogy ne vásároljunk egy szezonban öt sálat, csak azért mert jó áron kínálják. Inkább vegyünk egy selyem sálat, ami szép és viselete minden egyes alkalommal örömet szerez.

8. A hajunk mindig legyen ápolt. Ha jó formát vágott a fodrászunk, akkor a frizuránkat naponta kis erőfeszítéssel mi magunk is rendken tudjuk tartani. A sminkünk ápoljon , de ne legyen a hétköznapokban drámaian sok. A szép ápolt kéz egyfajta névjegykártya. Sokat elárul rólunk. Nem kell hozzá sok, egy jó körömreszelő, egy áttetsző sápadt rózsaszínű körömlakk és máris kész az ápolt manikűr.

9. A “kevesebb több” elvét kövessük, mert a finom visszafogott stílus mindig vonzóbb, mint a harsány túlöltözöttség. A jó stílus nem pénztárca függő. Ha jó szemünk van és tudjuk, hogy mi illik hozzánk, valamint azt, hogy mik a jó szabásvonalak, milyenek a nemes anyagok – selyem, gyapjú, kasmír, stb- akkor ruhákat, kiegészítőket, sálakat vásárolhatunk akár turkálókból is. Arra figyeljünk, hogy csak azt vegyük meg, ami igazán minőségi, szép és jó szabású. Ne hagyjuk magunkat elcsábúlni fölösleges, értéktelen kacatoktól.

10. Tiszteljük meg magunkat azzal, hogy igényesek vagyunk. Ne feledjük, hogy utódaink is a mi példánkat látva cseperednek és válnak igényes felnőtté.

Ennek a stílusnak köszönhetően újranyíltak a régi idők borbélyüzletei, a barber shop-ok a világ minden táján. Ugyanakkor megjelentek az új férfi imidzsek, olyan formákkal, amelyek kicsit a Beatles korszak hajviseleteire emlékeztetnek: hosszabra növesztett kontúrhajjal és enyhén rendezetlen hajformával.

A hosszú haj egyik vezető vonala a „californian style” (relax attitude), ami fufrut, enyhén, fokozatosan lépcsőzetesre vágott formát jelent, melyet kicsit Charlie- szerűre, a ’80-as évek diszkóirányzatára hasonlító formára fésülünk.

Az Alternativ Hair Show-t idén 37. alkalommal rendezték meg, lenyűgöző esemény, melyet ezúttal a világ 15 leghíresebb fodrásza keltett életre egy-egy külön előadással. Céljuk most is, mint minden alkalommal, a jótékonykodás, a leukemiás gyermekek és családjaik megsegítése volt (idén csak egy este alatt sikerült több mint 160 000 eurót összegyűjteni). A show idei főcíme PARODY (Paródia).

Hang- és fénytechnika bevonásával próbálja mindenik csapat átadni a résztvevőknek azokat az érzeseket, gondolatokat, amelyek az elmúlt időszakban a legtöbbet foglalkoztatták őket. Számomra a legelgondolkodtatóbb, legérzékenyebben érintő előadások a Toxic fashion és a Favourite című produkciók voltak, és még két olyan bemutató, ami az embert mint robotot mutatta be — úgy mint kiszámítható, gépies szokások és viselkedés, és mint hasonlóságok: függőség a technológiától, elektronikai eszközöktől.

A fodrász szakmát ugyanaz foglalkoztatja, mint más ágazatokat, pont úgy halad a világ sodrásával, és ez tükrőződik vissza a hajviseleti trendekben is, amit diktál.