23 febr A gardróbunkat igazítsuk önmagunkhoz, ne fordítva!
A gardróbunkat igazítsuk önmagunkhoz, ne fordítva!
Nem tudunk huszonnégy órából huszonnégyet előre kitervelten élni, néha elveszítjük a fókuszt, de próbáljunk meg összhangba kerülni önmagunkkal, ehhez pedig fontos a tudatosság. A beszélgetés-sorozat segítséget nyújthat a stílustudatos ruhatár kialakításában. Rengeteg tévhit kering, amely befolyásolja az életünket, a megjelenésünk sem kivétel ez alól. Hajnal Zsuzsával három, öltözködéssel és stílussal kapcsolatos tévhitről beszélgettünk.
Az első és legfontosabb, hogy gyakran másokhoz hasonlítjuk önmagunkat. „Ha az a ruha jól néz ki egy magas nőn, vagy egy kirakati babán, és én is magas vagyok, akkor biztosan nekem is jól áll.” Ez egy olyan klasszikus tévedés, amelyet
mindannyian elkövetünk. Ilyenkor nem vesszük figyelembe, hogy mindannyian egyediek vagyunk, ezért fontos, hogy mi magunk legyünk a mérce önmagunk számára, fedezzük fel önmagunkban, ami tetszik, ami szép. Nem számít a súly és a magasság sem legtöbbször, mindig az arányokat kell figyelembe vennünk. A testalkatunk mindig megmarad, akkor is, ha fogyunk, vagy hízunk. Amilyen szabásminták jól állnak negyven kilósan, azok fognak jól állni húsz kilóval súlyosabban is. Tehát az is tévhit, hogy ha lefogyok, megváltozik a testalkatom is. Optikailag az ember teste olyan, mint a rágógumi: az optikai vonalakkal, szabásokkal, mintákkal lehet nyújtani magunkat, ha pedig szélességében felosztjuk magunkat a ruhadarabokkal, akkor szélesebbnek tűnünk. Tornagyakorlatokkal lehet, sőt ajánlott is izmosítani, alakítani a testünket, de egy alma alkatú hölgynek akkor sem lesz Shakira-szerű kerek csípője, bármennyire is szeretné, legfeljebb izmosabb combjai lesznek. Legyünk hűek önmagunkhoz, és hangsúlyozzuk ki azt, akik mi vagyunk.
A második „kibeszélt” tévhit az, hogy mindig vásároljunk ruhadarabot a meglévő ruhatárunkhoz, és akkor nem fogunk mellé.
Gyakran vásárolunk impulzív módon, nem gondolva végig, hogy miért is vesszük meg az adott ruhát. De van, amikor a meglévő darabjainkhoz vásárolunk, és kihagyjuk a képletből önmagunkat, pedig a gardróbunkat kellene magunkhoz igazítani, nem pedig fordítva. Tévhit tehát, hogy így használható és fenntartható gardróbunk lehet, ha mindig csak a már meglévő ruháinkat vesszük figyelembe. Ennél fontosabb az, hogy ismerjük alkatunkat, színeinket, méreteinket, és önmagunkat képzeljük el a ruhában. Gondoljuk végig, hogy ezzel a darabbal mit fogunk kihangsúlyozni a testrészeink közül, és valóban azt szeretnénk-e? Ha a derekunkat szeretnénk kihangsúlyozni, akkor semmiképpen nem veszünk egy derékban fodros tunikát, amely vastagítja és eltakarja a derekunkat. Ha például valaki alma-alkat, vagyis rövidebb a felsőteste, de szép hosszúak a végtagjai, akkor lehet, hogy egy lábakat hangsúlyozó és derekat nem túlságosan kiemelő darabban lenne arányosabb a megjelenése. Feltéve, ha arányosságra törekszik, hiszen az a lényeg, hogy mit akarunk mutatni önmagunkból. Mindegy, hogy milyen stílusunk van, mit képviselünk, nem kell semmiről lemondanunk, a lényeg, hogy önmagunkhoz vásároljunk. Tehát kell egy alaptudás önmagunkról, hogy mit is szeretnénk magunkon hangsúlyozni. Nem kell lemondanunk semmiről sem, amely mi magunk vagyunk. Ha farmerben érezzük jól magunkat, akkor abban járjunk, de vegyük figyelembe, hogy például farmerből is százféle van — szabástól, anyagvastagságtól, elasztikusságtól, varrástól, gomboktól stb. függően —, tehát az egyik nagyon jól tud állni, a másik nagyon rosszul. Lavinaszerűen elindulhat az, hogy mindig a rosszul megválasztott darabhoz veszünk még több ruhát, és a felhalmozott ruhákban nem találjuk önmagunkat. Látjuk, hogy minden talál mindennel, de nem értjük, hogy miért nem érezzük jól magunkat. A hiba tehát nem bennünk van, hanem a rosszul választott ruhákban, ezt is érdemes végiggondolni vásárlások előtt.
A harmadik fontos tévhit, hogy fölösleges lemosni magunkról a sminket, amikor színtanácsadásra megyünk, és nem kell letakarni a festett hajat sem, hiszen amúgy is így élem a mindennapjaimat.
Miért mossam le a szemfestéket, ha úgyis mindig smink van rajtam? Miért kell semleges színű kendőt kötni a fejemre, ha festett hajam van, úgyis mindig sminkben és festett hajjal élem a mindennapjaimat? — hangzanak el sokszor a kérdések. A válasz egyszerű: a színtanácsadás természetes fényben történik, mert a saját természetes, azaz genetikailag adott színeinkre vagyunk kíváncsiak — ezért fordulunk színtanácsadóhoz. A sminkkel pedig adunk egy kontrasztot magunknak, pedig lehet, hogy genetikailag nem is kontrasztos a színvilágunk. A hajszín árnyalata pedig nem biztos, hogy a legelőnyösebb számunkra, és csak bezavarna a színelemzésbe, ezért kell a kendő. Az a lényeg, hogy a sminket és hajszínt igazítsuk a saját színvilágunkhoz, és ne fordítva. A hajunk, bőrünk, még a szemíriszünk színén is tudunk változtatni egy kontaktlencsével, de a bőrünk altónusán nem. A bőr altónusa mindenkinél más, van, akinél sárgásabb, van, akinél rózsaszínesebb, szürkébb, barackosabb — ahányan vagyunk, annyi árnyalat lehet, akárcsak a csontunk színe is, például a fogazatunk árnyalata. A szemünk esetében pedig a szemfehérjénk árnyalata eltérő. Ha valaki nagyon kontrasztos például, akkor már-már kékes fehér árnyalat társul egy erősebb szemszínnel, vagy az íriszt körülölelő sötétebb karikával. Ha valakinek sárgásabb a szemfehérje, és egy halványabb vagy melegebb árnyalatú szemszínnel társul, akkor az nem annyira kontrasztos. Ezerféle lehet ez a párosítás is. Azért fontos tehát a smink nélkülözése és a festett haj eltakarása a színtanácsadáson, hogy minél jobban érvényesüljenek a velünk született színeink, amelyek idős korunkban sem változnak. Sokszor pedig „leírunk” egy egész színskálát azzal, ha kipróbálunk például egyetlen egy árnyalatú pasztellszínt, és azt mondjuk, hogy ez nem áll jól, akkor biztosan nem áll jól egyetlen pasztellszín sem. Ez tévedés, hiszen rengeteg árnyalata van minden színnek a hidegtől a meleg tónusokig, a sötéttől a világosig, amelyek között megtalálhatjuk a saját színeinket. Figyeljünk tehát a részletekre, az ördög bennük rejlik!
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
