14 nov A turkálásnak is megvannak az aranyszabályai
A turkálásnak is megvannak az aranyszabályai
Tudatos ruhatár
A turkálás, vagyis a ruhák másodkézből való megvásárlása egy sajátos életmód, legyen az tudatosan választott, vagy anyagi megfontolásból hozott döntés. Ma már nem leszel mások szemében a ciki lány a suliból, ha nem a legdrágább ruhákat viseled vagy az ultra fast fashion boltok polcairól veszed le a ruháidat, sőt akkor sem, ha látszik a viseleteden, hogy használt darabok is vannak rajtad. A lényeg azon van, hogy szeresd viselni a ruháidat.
Hajnal Zsuzsa, Marosvásárhelyen élő szín- és stílustanácsadó, aki személyi vásárlással is foglalkozik, és — óriási szerencsémre — ő az én húgom, legtöbbször a turkálókba viszi be klienseit ruhákat választani, de ő maga is onnan öltözködik, és nem azért, mert nem telik újra. El is mesélte, hogy miért.
Bár sok embert nem kell meggyőzni a turkálók jótékony hatásáról, hiszen néha egy terápiával is felér a változatos darabok megtapintása, a kincsek kiturkálása, de ennél sokkal prózaibb az oka annak, hogy a turkálás mellett döntött Zsuzsa pár évvel ezelőtt. Ott sokkal színesebb a felhozatal, mint más boltokban, de nem átvitt értelemben, hanem szó szerint: azaz a piros, a kék és a sárga, de az összes mellékszín szinte minden árnyalata megtalálható a second hand boltokban, míg egy fast fashion ruhaboltban nincs akkora választék, sablonra gyártott szabásminták és színek vannak. Főként az éppen aktuális divatszíneket vagy az évszak színeit leled meg ezekben a boltokba, nyáron például nagyítóval kell keresni az amúgy is ritkább barnás árnyalatokat. Ezenkívül méretekben is bővelkedik a second hand bolt, hiszen itt találsz három XL-es méretet is. Mivel Zsuzsa „munkaruhája” semleges színű szokott lenni, és ő a fekete mellett döntött, hogy ne zavarjon be a színelemzésbe, fontos, hogy több ilyen ruhája legyen, és ezeket mindig a turkálókban szerzi be, mert tudja, ha használtan feketén találja ezeket, akkor nála is az marad még hosszú ideig.
De a turkáló az egyetlen hely, ahol vintage darabokat találsz, vagyis olyan darabokat, amelyeket legalább húsz éve gyártottak le — viszont nem több mint száz, mert akkor az már antik kategória —, de a követhetetlenül gyorsan változó fast fashion ipar ruháit is megtaláljuk a legtöbb turkálóban. Továbbá olyan régebbi kollekciók darabjait, amelyeket már nem találod meg a márkaboltban.
Az elmúlt körülbelül tizenöt évben annyira felgyorsult a divatipar, hogy csak kapkodjuk a fejünket a kéthetente teljes árucserén átesett kirakatok, boltok látványán. Meg se próbáljuk követni ezt a fajta divatot, tanácsolja Zsuzsa, hiszen semmi értelme ennek, túl azon, hogy költséges és környezetszennyező, a stílussal köszönőviszonyban sincsen ez a vásárlói hozzáállás. A fast fashion elvén működő high street fashion márkáin belül is vannak különbségek, vannak gyorsabban — például a Prymark üzletlánc saját márkája, az Atmosphere — és a lassabban „mozgó” márkaboltok, az utóbbihoz tartozik például a Benetton. Mindezek nemrég legyártott ruhái is megtalálhatók a second hand boltokban, annyira gyorsan cserélődnek a polcokon a trendek.
Ezzel szemben ott vannak a high endnek nevezett drága márkaboltok, amelyhez például a Gucci, Chanel, La Perla, Pucci, Michael Kors, Burberry is tartozik, és amelyek szintén felgyorsultak az utóbbi években, de nem egy Forma1-es versenyautót is megszégyenítő módon süvítenek el melletted, hanem mondjuk csak annyira gyorsultak fel, mint egy jó öreg Mercedes Benz. Zsuzsa szerint annyit még illik tudni a divatvilág két végéről, hogy a fast fashion boltokat tápláló high street ihletődik a high endtől, és nem azért, mert ők nem tudnának kitalálni saját trendeket, hanem azért, mert így eladhatóbbak lesznek az ő ruhái is. A drága márkákat gyártó high end tartja először a divatbemutatókat minden szezonban, ők a divatdiktátorok. Már most, 2022 őszén tudják, hogy mi lesz jövő nyáron a divat. Itt rögtön meg is jegyzi a családi stílustanácsadóm, hogy mielőtt még bárki a hűtőszekrénybe és lámpabúrába öltöztetett, magassarkús férfimodellekre gondolna, nem ilyen jellegű divatshowról van szó, hanem a kollekciók bemutatásáról, az elkápráztatásról.
A másodkézből való öltözködésnek vannak aranyszabályai, hiszen ha napi szinten megyünk ilyen boltokba, és az egy lejes ruhákra vadászunk, akkor nagy eséllyel elértéktelenednek a ruháink, a mennyiség megöli a minőséget, és egy idő után gátat tömhetünk velük. Fontos, hogy a turkálóban is tudatosak legyünk, és ne csábítson el az egy nullával kevesebb árcímke. Tegyük fel ott is a kérdéseket magunknak, mielőtt leemelnénk valamit a vállfáról vagy kihalásznánk a ruhatömegből: szükségem van-e erre? Fogom-e többször hordani? Talál a többi ruhámmal? Talál hozzám?
A használtruhát vásárlók egy rétege nem csak a változatos és olcsó darabok miatt keresi fel a turkálókat, hanem azért is, mert jót tesz a lelküknek a tudat, hogy ezáltal minél hosszabb ideig kering a ruha az éterben. Azaz, ezzel is csökkentem a tömegigényt arra, hogy újabb ruhát gyártsanak a gyorsdivat indiai, kíniai varrodáiban éhbérért dolgozó varrónői. Naiv hozzáállás lenne elhinni, hogy ezzel megmentjük a világot a szennyező divatipartól, de legalább teszünk azért, hogy a már legyártott darabok minél később végezzék a földet elárasztó szeméttelepeken.
A legtöbb turkáló kilóra vásárolja a ruhás zsákokat mifelénk, nem számít számukra a brand, az anyag, a minőség, de egyre többen döntenek amellett, hogy olyan hálózatban dolgozzanak, ahol kiválogatják előbb a ruhákat, és a központi helyen lévő boltba viszik a jó minőségű árut, a kevésbé jót pedig a külvárosi boltokba. Majd az el nem adott jó árut átviszik a külvárosi boltokba, és ott olcsóbban adják el. Zsuzsa bevallja nekem, ő imád turkálni, és nem csak a kincskereső élmény miatt, hanem azért is, mert szereti megérinteni a textíliákat, a selymet például mindig kiszúrja, és meg is vásárolja. Az anyag sok mindent elárul egy ruha minőségéről, akárcsak a minta és a szín. De a turkáló nagy káoszt jelenthet annak, aki nem tudja, hogy melyek az ő színei, fazonjai. „Például most nagy divat a magas derekú nadrág, újan csak azt találod, de nem mindenkinek előnyös, az alma alakot idéző hölgyeknek egyáltalán nem előnyös. De pont ezért jó a turki, mert ott mindenféle van. A legutóbbi kliensemnek 150 lejből vásároltuk meg az alapdarabokat egy second hand üzletben, úgy, hogy előtte szinte soha nem tette be a lábát ilyen boltba. Említette is, hogy ő ennyi pénzből csak egy pólót szokott rendelni, és nagyon elégedett volt a turkálós szerzeményekkel” — említi Zsuzsa. Majd hozzáteszi, ahányan vagyunk, annyiféleképpen öltözködünk, és azzal sincs semmi baj, ha valaki nem venné fel mások levetett ruháit, a lényeg, hogy kezdjük el tanulni azt, hogy nekünk mi áll jól, miben vagyunk magabiztosan önmagunk.
Az öltözködés nem csak örömforrás, hanem sok szorongással és félelemmel is járhat, ezért is fontos, hogy leszámoljunk ezekkel az érzésekkel. Erre jó egy színtanácsadás, de nem mindenkinek van szüksége tanácsokra a színekkel kapcsolatban, van aki ösztönösen ráérez, van, aki úgy boldog, ahogy van, és számára a színeknél is fontosabb a ruha anyaga, alakja, illata. Ha önazonosak vagyunk a ruháinkban, az meglátszik rajtunk, és végső soron ez számít igazán.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
