fbpx

Fogyókúrák, evészavarok és ételfüggőség — egy bűvös kör hálójában

Szerző: Simó Ünige •  Fotók: Envato  • 2019. december 9.

Megosztom:

Fogyókúrák, evészavarok és ételfüggőség — egy bűvös kör hálójában

Csak néhány plusz kiló, ettől pikk-pakk megszabadulok, hangzik el gyakran az első sikertelen fogyókúra előtt, majd újabb sikertelen próbálkozások sora, és azon kapjuk magunkat, hogy ahelyett, hogy fogytunk volna, még kövérebbek lettünk. A sok kudarc elhiteti velünk, hogy képtelenek vagyunk változni, összeszedni magunk, nincs elég akaraterőnk, sokszor ezt még akarva-akaratlanul a környezetünk is megerősíti.
Mire feleszmélünk, már ott lógunk rajtunk az akaratgyenge bélyeg és felborultak az étkezési szokásaink. Kontrollvesztettséget élünk meg, nem a biológiai késztetések irányítják éhségünket, hanem az érzelmek veszik át az uralmat. Szinte észrevétlenül belemászunk egy evészavaros, túlevéses, falásrohamos helyzetbe, amiről kiderül, hogy függők lettünk. Ételfüggő, drogfüggő, vásárlásmániás, mind hasonló probléma, kezelni kell, beszélni kell róla, foglalkozni kell vele.
Dr. Lukács Márton Réka pszichológus elmondása szerint az evészavarok a viselkedési addikciók közé tartoznak. Az addikcióknak a fő szempontjai az anyaggal való túlzott foglalatoskodás, a kontrollvesztés élménye. A gondolatok mindig az anyag körül forognak, jelen esetben az étel, az étkezések körül.
Megegyem, ne egyem, mennyit egyek, mikor, mit és hogyan egyek kérdések körül forog az egyén élete, gondolatai. Ugyanúgy a viselkedési addikciók közé tartoznak az evészavarok is, mint a vásárlási mánia, a játékszenvedély.
A pszichológus szerint csupán arra van lehetőség, hogy egy rosszabb, károsabb addkitív viselkedési formából egy kevésbé károsra térjünk át. Ehhez érdemes elmenni szakemberhez, aki segít felismerni a probléma okozóját. Az okok, amik gyakorta a túlevések, falásrohamok mögött állnak: a félelem, a feszültség, a szorongás, a stressz, a szeretethiány, az elfojtott vágyak, szavak. A pszichológus szerint az evés helyett más módszert kell találni, ami segít ellazulni, felszabadulni.
„Menjen el sportolni, próbálja meg úgy levezetni a feszültségét. Ez is egy addikcióhoz vezethet, mivel a tested hozzászokik ehhez a viselkedéshez. Ezt fokozza az ekkor termelődő endorfin. Ilyenkor, vagyis testmozgás közben, szexuális tevékenység közben és csokievés közben termelődik az endorfin. Lehet ezt helyettesíteni egy kicsivel egészségesebb addikcióval: ha feszült vagyok, akkor nem eszek meg 2 tábla csokit, hanem kimegyek, egyet sétálok, vagy elmegyek edzeni, vagy valami olyan tevékenységet választok, ami nálam személyesen hozzájárul az endorfin termeléshez. Az endorfinmegvonás kellemetlen a szervezetnek, éppen ezért nagyon durvák lehetnek az elválasztó és drasztikus megvonásokkal járó diéták, ezek elvonási tüneteket produkálnak. Szédülés és más panaszok is előfordulhatnak.”
Úgy tűnik, nincs menekvés, a függőség mindig belengi mindennapjainkat. Igazából mindenki függő, mind függünk valamitől, ha vállaljuk, ha nem. Ezek a függőségeink lehetnek egészségesek és egészségtelenek is, arra kell törekednünk, hogy a kevésbé káros mellett tartsunk ki.
Ebben megerősített a szakember: „Az evészavarokból nincs is kigyógyulás, többnyire csak tünetmentes időszakok vannak, amikor kevésbé szenved az egyén attól, ami van. Teljes gyógyulás nincsen, ha ezt meg tudja tanulni kezelni, akkor jól tud működni. Viszont lehet, hogy lesznek nehezebb élethelyzetei, amikor ismét visszatérhet abba a kóros viselkedésbe. Ugyanúgy, mint a száraz alkoholisták, lehet, hogy egész életében többet nem fog inni, de ő attól még szenvedélybeteg.


Meg lehet tanulni ezekkel a zavarokkal tünetmentesen együtt élni, minőségi életet élni, hogyha ezeket a tüneteket csökkenteni tudjuk. Sajnos azt mondják, hogy ebből úgy igazán kigyógyulni, mint egy influenzából nem lehet.
Külföldön léteznek már olyan központok, illetve csoportok, ahol segítséget lehet kérni, itthon kicsit nehezebb a dolgunk, de sok pszichológus van, aki foglalkozik ilyen esetekkel is.

Érdemes szakemberhez fordulni, amikor az evés már nem az éhség csillapítását szolgálja, ilyenkor felmerül a gyanú, hogy evészavar lehet a probléma.

Sokat segíthet a terápia, türelemmel, kitartással kell végigjárni ezt az utat, a gyógyulás nem egyik hétről a másikra várható: hónapok vagy akár évek is szükségesek.
Ne rémüljünk meg, nézzünk szembe a problémákkal, a lelki konfliktusokkal. Az evés vagy nem evés nem megoldás, a személyiségem, az énképem, a belső tulajdonságaim értékesebbek, mint a testsúlyom. Meg kell tanuljuk szeretni magunkat, ez sokszor nem is olyan egyszerű, de hiszem, hogy mindenki képes találni magában nap mint nap valami jót, valami dicséretest, valamit, ami miatt a nap végén vállon veregetheti magát és hálát érezhet az eltelt napért.
Hidd el, értékes vagy, szeretetreméltó vagy!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.