2020 februárjáig még dübörgött a gazdaság, szinte mindenki szaladt a megrendelések kivitelezése, szolgáltatások, eladások eredményei után, kitűnő ötletekkel és megvalósításokkal. Majd egy hónap alatt teljesen beférkőzte magát a vírus és annak hatásai az erdélyi hétköznapokba is. Visszaesett a megrendelések száma, a szolgáltatások és eladások lelassultak, az ötletek megszűntek. Mondhatnám, hiszen ez nagyrészt így is van. De egyre több vállalkozón látom azt, hogy nem hagyja magát. Ha megszűnnek a megrendelések, kitalál valami újat, vagy rendbe teszi az üzleti vagy magánéleti fonala elvarratlan szálait. Ha leállnak az eladások, szolgáltatások, átáll online-ra, ha teheti, megtalálja a módját. Ha nem tud hasznot termelni, közössége számára teszi hasznossá magát. Ők azok az emberek, akik igazán élni és megélni szeretnék a jót, a rosszat vagy éppen a mát. A megoldásokat keresik még akkor is, ha nagyon nehéz, ha kilátástalannak tűnik az országos és globális gazdasági, szociális és egészségügyi helyzet. A második mentorprogram győztesében pedig úgy érezzük megtaláltuk mindezt.

A kiválasztott mentorált

Vállalkozásában gyerekeknek és felnőtteknek nyújt fejlesztő tanfolyamokat: román társalgó tanfolyamot magyar kisiskolásoknak, illetve Feuerstein módszeres kognitív fejlesztést gyerek és idős felnőttek számára. A döntést leginkább az befolyásolta, hogy szolgáltatásának a célközönsége számára értékes tartalma van, amelyben hisz, amelyet képvisel, és igyekszik a lehetőségekhez képest a legnagyobb professzionalitással tenni. De egy kezdő vállalkozónak nem könnyű, főleg egy ilyen periódusban, mely a legtapasztaltabbakat is a padlóra küldheti. Viszont a tenni akarása megmaradt, a mentorokkal együtt pedig a közös fejlesztés útján fogunk együtt haladni.

A mentorok benyomásai, érzései:

Ballok Ildikó

Szakterülete: a kül- és belföldi kapcsolatépítés, vállalatszervezés, értékesítés, HR

„Egy dolog volt biztos, hogy minden kérdéses. Mentor társaim, Csilla, Bea, Orsi személye volt a biztos és a jelentkezők neve egy listán. Csilla számomra szerintem egy életre beég a lelkembe, mint egy nagyon finom biztos origo ebben a csodálatos projektben. Ezúton is köszönöm stabil jelenlétét. Komoly kémiai vegyület lett ebből a helyzetből, amikor a mi sok kérdésünk (lelkünkben, a megváltozott helyzet miatt ) találkozott a jelentkezők kérdéseivel…, és ott kavargott körülöttünk az a széndioxid, amit a válság hozott magával.

Technikai nehézségek, félelmek, kérdések, mélypontok jellemzik mindegyikünk életét ezekben a hetekben. Ha nem magunk, akkor a környezetünkért van az aggódás. Gazdasági és társadalmi szempontból is komoly változások lesznek. Melyek lesznek a női reakciók, erők, amelyek kimozdíthatják a közösségünket az alagútból amelybe kénytelenek vagyunk bearaszolni? Olaszországban egy női virológus mondta ki először azt, hogy a statisztikák azt mutatják, a nőket sokkal kevésbé sújtja ez a vírus, mint a férfiakat ( még 70 fölött is jelentős a különbség). A miniszterelnöknek azt súgta, lehet, hogy a nők kellene legyenek az elsők, akik az életünk visszaépítését elindítanák. Hihetetlen ez a helyzet, és mágikus is. Vegyük egy különleges jelnek, hogy most már egy ilyen extra energia is kísérheti vágyainkat, hogy egy érzékenyebb világot építsünk.”

Farkas Csilla

Szakterülete: PR, kommunikáció és marketing

„Februárban, amikor meghirdettük a Mentorprogramot, egyszerűnek tűnt a képlet: kiválasztunk a mentorokkal közösen egy vállalkozást, amelyiket a leginkább érdemesnek tartunk a programban való részvételre, elegendő releváns információt gyűjtünk be róla, kidolgozunk egy „haditervet”, amit pár hónap alatt a vállalkozóval közösen gyakorlatba ültetünk, majd néhány hónapig „biztonságos távolságból” követjük a folyamatot, mérjük az eredményeket, finomítunk a rendszeren és amikor időszerűnek tartjuk, elengedjük a kezét, hadd szálljon a magasba nélkülünk.

A pályázat szolgáltatóknak volt kiírva. A 25 jelentkező részletes űrlapját lapozgatva csapott meg a tornádó előszele és egyenként pörgött le a fejemben, hogy mekkora változást hozott a jelen vállalkozók életében ez a láthatatlan mumus.

• Jelen szolgáltatások javarészt személyes találkozást feltételeznek a klienssel;

• 1-5 fősek, de többnyire egy személyre épülnek;

• 30-40-es éveikben járó nők által vezetettek, akikre ebben az időszakban több szerep hárul, mint eddig. (Nincs iskola, nagyszülőkhöz kevésbé ésszerű küldeni a gyerekeket, és a „majd eszünk a városban” is kevésbé működőképes opció);

• Pár éve vannak a piacon;

• Nincs tartalék;

• Hiányos a know-how és még sorolhatnám…

Hirtelen még nagyobb felelősséget éreztem. „Jó lenne kitágítani a kört és ezáltal több vállalkozónak segíteni!”, ez jutott egyből eszembe, ami kapacitás függvényében, minden bizonnyal meg is fog történni. Aztán az ugrott be, hogy evolúciós szinten az a faj él túl, amelyik képes alkalmazkodni. Hát „akkor alkalmazkodjunk!”. De mihez?! És meddig tart az a piaci-környezet, amihez alkalmazkodunk? Meg kellene ismernünk a vállalkozás eddigi működését, megerősíteni ami eddig eredményt jozott és változtatni azon, ami eddig nem vált be… de minél több hasonló eddig működőképes elv ugrott be, annál tisztábbá vált a kép, hogy ez a helyzet olyan, mint egy pókháló, ahol minden-mindennel összefügg és itt nem csak a vállalkozóval együtt húzogatod a szálakat a hálón belül és annak a következményét vizsgálod, hanem jelen esetben mozog az egész háló és benne kell megkapni az egyensúlyt és kontrollálni azt, amire hatással lehetünk. Kiválasztottunk egy remek potenciállal rendelkező vállalkozást és vezetőt. Megvolt „az első pár randi”, azon vagyunk, hogy eléggé megismerjük, ahhoz hogy tudjuk mire van szüksége és megbízzon bennünk eléggé ahhoz, hogy a javaslatokat gyakorlatba is ültesse.

Izgalmas folyamat, eddig az számított az első üzleti találkozások alkalmával, hogy kinek milyen a mimikája, testbeszéde, fellépése, öltözete. Most felértékelődött a kamera, hangszóró minősége, milyen a fejed körüli másfél négyzetméter, fontossá váltak a fényviszonyok és sokkal személyesebbé a beszélgetések. Nem ritka, hogy egy-egy kíváncsi kobak jelenik meg a képben és az sem, hogy a napi produktivitást az alvásidő vagy a rajzfilm időtartama határozza meg.

Gergely Orsolya

Szakterülete: egyetemi oktató, vállalkozáskutató

„Aztán amikor anya lettem, nem ártott volna karnyújtásnyira egy sokgyerekes édesanya lazasága és ítélkezésmentes kar alá nyúlása. Néha egy kiváló szakács is mentorálhatna, aki érti azt, hogy a munka mellett mennyire nem az insta, hanem a családbarát konyha az én kishitű célom. Most meg kéne egy biokertész, vagy egy online személyi edző… Úgy érzem programszerűen a mentorálás kimaradt az életemből. Eddig. Most viszont nem mentorált lettem, hanem egyenesen mentor. Nem is értem. Elsőre mondtam is Ildikónak, hogy elájulok a megtiszteltetéstől, csak nem hiszem, hogy én vagyok az erre legalkalmasabb ember, mivel még vállalkozó sem vagyok! Sem túl idős sem pedig túlontúl fiatal nem vagyok, nincs túl sok tapasztalatom, sem pedig annyi gyermekem ahhoz, hogy nőknek tanácsokat adjak. Nyilván tudom, nekem is van két olyan szimbolikus vállalkozásom (minden gyerek egy minimum 18 évre szóló vállalkozás, copyright Czirjék Kati).

De vannak eltántoríthatatlan vízióval rendelkezők, és ilyen a csatárunk, Ildikó is. És még azt is elérte, hogy életemben először komolyan elgondolkodjak azon, hogy nem vagyok teljesen veszett fejsze nyele vállalkozói szempontból: 12 évnyi vállalkozónői társadalomtudományi téma-szerelem után lehet egyszer én is vállalkozni fogok. (na nyilván akkor keresek magamnak valami rendes mentort, nem ilyen dilettánsat, mint én vagyok). Nyilván volt nekem egy rejtett célom is ezzel: nemsokára indul egy mentorprogramunk az egyetemen, fiatal vállalkozónők számára, és gondoltam nem árthat, ha ebbe kicsit belekóstolok. Ehelyett sokkal többet kaptam: egy steril modell helyett inspirációt, kapcsolódásokat, rokon lelkeket, ámulatba ejtő szerénységet és alázatot…

Ildikóval egyetlen egyszer találkoztunk, egy nagyobb találkozón, de Facebookon már másfél éve követtem közösségi jelenlétét. A Matusinkáról hallottam és néha olvastam, de Beát és Csillát is csak Facebookon láttam. Számomra az egyik legnagyobb hozadéka ennek az egész mentorprogramnak, hogy mennyire össze tudott hozni bennünket ez a kihívás a kizárólagos online tér ellenére. És valahogy az elmúlt 2 hónap alatt a szerdai „találkozónk” vált életem egyik meghatározó fix pontjává. És a kihívás, hogy bár minden változik körülöttünk, mi mégis itt vagyunk, és végigvisszük azt, amit elterveztünk. Megismertem 28 vagány vállalkozónőt és vállalkozást, gyűjtöttem sok-sok empirikus anyagot arról, hogy melyek egy vállalkozónő számára a legnagyobb kihívások. És szereztem 3 társat egy igencsak szép cinkosságban. Csak azt sajnálom, hogy nem én vagyok az, akit ez a társaság mentorálni fog.”

Matusinka Beáta

Szakterülete: kommunikáció, PR, marketing, brandépítés, vizuális kommunikáció

„Úgy érzem a folyamatot, a kialakult szoros kapcsolódást és a mindennapjainkban betöltött fontos szerepét ebben a helyzetben kitűnően szemléltették mentor társaim. Számomra is ez az első mentorálás, noha mentorált nem is olyan régen voltam ismét. Érdekes folyamat volt több tapasztalt szakember, több területről, de mégis egy célra fókuszáló jótanácsait, vezetését elfogadni, követni, vagy akár néhányat indokoltan elvetni.

Ami a mentori szerepemet illeti, igazság szerint nagyon furcsa és megtisztelő érzés, mivel régóta felismertem, hogy alapjában „megmentő” típus vagyok, csak nagyon sokáig nem volt meg vagy még nincs is meg teljesen a kellő tapasztalatom, szemléletem mindahhoz, hogy az adott személy, szituáció, entitás számára milyen eszközökkel lehet ezt a leghatékonyabban végezni. Hogy azt a tapasztalatot és tudást, amelyet emberi és szakmai szempontból eddig összegyűjtöttem hogyan tudnám a saját árnyékomból kilépve az érintett felé a legmegfelelőbben és felelősségteljesen adaptálni.

Azok az emberek és vállalkozások inspiráltak eddig is, akik úgy tudják az aktivitásaikat végezni, hogy közben másokat erősíteni és nem pedig gyengíteni, lenyomni tudnak. Ahol a számok és keret között létezik a tartalom. Ezt a tartalmat pedig egy közös egész elemének tekintik, amely függ a többi szereplőtől is. A társadalmi vállalkozások virágkorát éljük, talán éppen amiatt, mert a legtöbben csak PR-tevékenység jól hangzó funkcionalitása miatt alkalmazták a társadalmi tényezőt. Az Erdélyi Női Vállalkozók valódi védőhálójára pedig talán most van a legnagyobb szükség, hogy együtt támogassunk, tanuljunk, segítséget kérjünk és kapjunk egymástól. Ez a projekt pedig erről szól. És talán most érződik leginkább a súlya, ugyanakkor a legitimitása is a létezésének. Örülök, hogy mindennek több síkon is a részese lehetek.”

Végezetül

A folytatásról…

A következő hetekben a mentor társaimmal alaposan felmérjük Iza vállalkozását, erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit vagy éppen akadályait, majd akciótervet dolgozunk ki, amit prezentálunk számára, és várhatóan együtt implementálunk. Ezután egy utánkövetési fázis jön. Illetve remélhetőleg egy érdekes anyag is Izáról, erről a folyamatról, a közös munkáról, amely talán már egy kedvezőbb jövőt fog előrevetíteni.

A program kitalálójával és motorjával, Ballok Ildikóval beszélgettünk a projektről.

Ez egy projekt, aminek az a célja, hogy legyen konkrét lépés arra, hogy megmutassuk: összefogással csodákat lehet művelni! Hat vállalkozónő fogott össze azért, hogy egy vállalkozónőnek olyan energiát adjunk, amit egyedül nehéz begyűjteni és elraktározni. Feladatunk volt vizionálni a kiválasztott vállalkozás potenciálját, és felmérni, hogy mire van szüksége a főszereplőnek benne. Azt követően pedig megmutatni neki konkrét lépéseket is. Majd táplálva benne a szenvedélyt, hitet és kitartást, hogy olyan pályára tudjuk állítani, amin saját maga is száguldani tud.

Honnan jött az ötlet? Láttál külföldi példát, voltál már részese ilyen projektnek, vagy teljesen egyedi kezdeményezésről van szó?

A szenvedélyből, amit a Női vállalkozók Erdélyben inspirál.

Az információáramlás turbójában. Nem szoktam külföldi megoldásokat sasolni, persze tudat alatt mindent magamba szívok, ami történik körülöttem. Ebben még olyan vagyok, mint egy gyerek, „szivacs”, akit minden érdekel, de minden, amit elkezdek, belső hajtásból van, valamilyen igénnyel szervesen összekapcsolódik. Sőt, gyakran igyekszem kerülni azt, hogy máshol jól működő megoldásokat keressek, mert utálom azt, ha megvádolnak, hogy másoltam. Pedig ma már minden másolás. Vallom, „a másolt az az igazi”. Na jó, nem ennyire élesen igaz (kézműves csoportokban ez nagyon kiélezett téma szokott lenni), de próbálom érzékeltetni egy példával. A történelemben szinte sose az eredeti feltaláló lett az ismert, hanem a második, n-edik, aki kézbe vette az eredeti tervet, terméket. A továbbgondolást is gyakran másolásnak érezzük, pedig távolról sem az, sőt, nagyon hasznos mindenben. A tudományágakban, a közösségek energizálásában, és még sorolhatnám.

Miből áll a projekt? Mik a konkrét feladatai a mentoroknak és mi a mentoráltnak? Milyen célokat fogalmaztatok meg, amelyeket közös erővel igyekeztetek elérni?

Piacot kutattunk, Viki (az első kiválasztott mentorált, székelyudvarhelyi vállalkozó – szerk.) erősségeit és fejlesztésre szoruló pontjait szedtük elemeire, és raktuk össze. Magunkba szívtuk Udvarhely illatát is. Azt követően adtunk egy vázat és dinamikát a projektnek. Célokat és határidőket. A projekt lényeges elemei, hogy megmutassuk Vikinek, mire képes ő, mire képes a piac, és mi a jövő. Emellett letisztáztuk, mi volt a múlt. A Viki vágyát helyeztük a projekt központjába, ami minden nő vágya, aki 20 éve első szám első személyben felel a cége fejlődéséért. Azaz szeretne egy olyan tevékenységet, ami nélküle is működhet, és forgalmazzon eleget ahhoz, hogy ő saját fejlődésére, és energiatöltésére is tudjon koncentrálni. Nem teljes egészében, hiszen egy jóízű vállalkozás mindig igényel jelenlétet, de ne legyen ez az igény teljes körű.

Áruellátásban is elég komoly feladatot vállaltak, mivel egy offline bolt egyik fontos eleme, hogy állandóan legyen izgalmas, új áru, problémára választ adó megoldás. Ahol szükséges volt, pénzügyi forrásokat, megoldásokat adtak. Konkrét célok voltak: a pénzügyi kontroll, forgalomszint elérés, online felület rugalmas kezelése, kommunikációs módszerek elsajátítása, Viki megerősítése minden szempontból (például jövőkép letisztázása önmagának), termékfejlesztés, kíváncsiság ébresztés, közösségépítés, mert Udvarhely egy nagyon finom hely, csak kell nekik az összefogás, hogy ezt mások is jobban lássák, és ők is érezzék. Viki pedig egy nagyon pozitív személyiség egy ilyen folyamat elindításához.

Azt hallottam egy tévés beszélgetős műsorban, ahol te voltál az egyik meghívott, hogy nehéz volt kiválasztani az első mentoráltat. Mégis milyen szempontok alapján választottatok, és mi volt a döntő érv a nyertes, Ilyés Éva Viki mellett?

Nagyon izgalmas volt! Nekem, aki szereti, ha egy ilyen fázis hamar lezárul, nehéz volt, de így utólag nagyon örülök neki, hogy így alakult, mert a legjobb döntés született, a mentorcsapat, és az én légből kapott vágyaimat is finoman, de biztosan egyensúlyozta. Leginkább ebben a fázisban mutatkozott meg a mentorcsapat ereje. A döntő érvek: mennyire akarja a jelentkező a részvételt a projektben, mennyire nyitott bármilyen változásra, milyen fázisban volt a vállalkozása, és még sok tényező, de ezek voltak a legfontosabbak.

A mentorok mi alapján szálltak be a projektbe? Ki fogja össze őket, és ki osztja le a feladatokat? Vagy mindenki azzal száll be, amivel akar?

Ezekkel a mentorokkal dolgozni az én vágyam volt elsősorban. Kialakult az utóbbi évben pár olyan kapcsolódás, amely inkább csak a felszínen jött létre. Azaz éreztük egymás energiáit, de nem tudtunk kapcsolódni. Így volt bennem egy vágy, hogy kapcsolódjunk mélyebben, mert éreztem, hogy tudunk egymásnak adni. A dinamikába mindegyikünk beletette a sajátját, direkt vagy indirekt módon, de hatottunk egymásra. Egy finom koncert, aminek néha én voltam a karmestere, és néha a többiek vették át az irányítást. Hetente alakítottuk az ütemet, a koreográfiát az inspiráció adta, amivel egymásra hatottunk. Sok kérdés és válasz felvetése adta viszont ennek a munkának a gyümölcsét. Leosztottuk a területeket elég egyértelműen, de mindenki beszállt, ha szükséges volt az erősítés valamilyen területen.

3 hónap elteltével van-e látható és számszerűsíthető eredménye a programnak? Honnan indult Viki és hová jutott?

Viki forgalmát megdupláztuk. De csak egy képességiránytű volt ez a 3 hónap. A boltnak és Vikinek külön-külön, és egyben is. Az ő kiindulópontja az volt, hogy MIÉRT NEM LEHET MEGCSINÁLNI, és most ott tartunk: BIZTOSAN MEG LEHET CSINÁLNI, NÉZZÜK, HOGYAN IGEN. Vikinek nyitottunk sok ablakot. Megvolt neki minden ablak a házon, amit épített, és rengeteg munka volt benne. Csak nem hagyta őket nyitva. Gyakran zárta be őket, így egy igazi energiahuzat nem tudta belendíteni eddig. Most kezdi érzékelni az erejét. Viszont eddig volt pár elem, ami erőszakkal tartotta nyitva ezeket az ablakokat, vagy nyitotta ki teljesen vagy csak résnyire (mi mentorok). Most azt kell megszoknia, hogy ezeket a nyitogatásokat is magának kell csinálni, és velünk inkább arról konzultálni, hogy melyiket milyen résre, és hogyan szépítse, gazdagítsa ezt a házat.

Mik a kilátások? Meddig segítitek a mentoráltat, meddig követitek?

Harmadik hónap végénél tartunk. Ez egy fontos határ. Innen kezdve nem dolgozunk annyira szervesen a cégben, hanem inkább stratégaként, és támaszként vagyunk. Még 3 hónap utókövetési folyamatban fogunk közösen dolgozni. Most az agyunk fog sisteregni, eddig a kezünk és lábunk tette ezt.

Hogy érezted magad a program alatt? Mit jelent neked ez a program?

Nagyon nagy energiatöbbletet ad, ezért imádom! Sokat tanít és formáz engem is, és örömmel látom, hogy mindegyikünknek tudott adni, elvenni semmit. A program adta azt a löketet, hogy másik 5 projektet nyissak, és úgy gondolom, hogy elég komoly energiákat fogunk felszabadítani ebben az évben Erdélyben.

Mennyire volt kihívás egy másik vállalkozó előrehaladását szem előtt tartani, és véghezvinni a programot, vagy voltak benne rutin elemek?

Az igazi kihívás a konkrétum megszületése volt. A projekt minden eleme, végül is. Amikor csapatban működünk, és színesek is vagyunk, ilyenkor fennáll annak a veszélye, hogy nem vagyunk elég konkrétak. Illetve nehézségi faktor volt, hogy a lépések 90%-ának fizikai kapcsolódás nélkül kellett megvalósulnia.

Sikeres volt az első mentorprogram? Mondj egy csúcspontot és egy mélypontot az első program időszakából!

Színes, kemény, munkával tele volt. Nemrég mondta nekem valaki egy számomra nagyon fontos ügy kapcsán, amikor én is faggattam, hogy jó hír vagy rossz hír? „Ildikó, tudod ebben a keretben nincs jó vagy rossz.” Nos, nálunk is kicsit ilyen: ha maximalista vagy, és magasra teszed a mércét, csapatban kell harmonikusan eredményt elérned, akkor nem fehér vagy fekete, hanem színes. Csúcspont volt, megérezni Viki energiáit, eredmények tükrében. Minden hónapban túlteljesítette a kitűzött szintet. Mélypont az időhiány, nem volt elég idő rengeteg feladat megvalósítására, és itt Vikire és magunkra, mentorokra is gondolok, emiatt úgy gondolom nehezebb lesz a következő 3 hónap annál, mint ahogy elképzeltük.

Tudjuk már, hogy hamarosan indul a második mentorprogram. Miben fog különbözni az elsőtől? Tudom, hogy minden vállalkozás más, és valószínűleg a mentorprogramot személyre szabottan alakítjátok, de van-e olyasmi, amire — az elsőből tanulva — azt mondják a mentorok, hogy ezt biztosan másképp csináljuk, vagy kihagyjuk majd?

Ez a mentorprogram szolgáltatást végző vállalkozónőt fog választani. Mások a mentortagok, és más lesz nagyon sok minden, hiszen máshol vannak a súlypontok, és másképp kell energiákkal is teletűzdelni a folyamatot. Ugyanúgy olyan energiákat akartam bevonzani, akikkel szeretnék egy lehetőséget a mélyebb kapcsolódásra, tehát én már biztosan tudom, hogy valamit kapok ettől a programtól. A mentorcsoporttól függ, melyek lesznek a más jellegű dinamikák. Én magamat ismerem, így nem én leszek az, aki ezt igazán formázni tudja majd, viszont itt annyi pluszt tudatosan tettem be, hogy az egyik mentor energiáit azért vágytam nagyon, mert szeretném, ha az lenne az ő fókusza, hogy figyeljen a csapatdinamikára, a részletekre, ránk. Hogy tudjunk tölteni az aksijainkat. Én ebben nem vagyok jó csapatszinten, ha más feladatom is van. Nagyon kell az, hogy a mentorált, és mi is kapjunk egy ilyen figyelmet, támogatást abban, hogy a nagy hajrában ne égessünk felesleges energiákat.

Sok sikert a továbbiakban is, és kérdezünk majd a második programról is!

A sorozat előző részeiről olvashatsz itt.

Az első vállalkozásomat 2000-ben indítottam fodrászként, de azt, hogy tényleg vállalkozóvá is váltam, azóta érzem, mióta megnyitottam az első boltomat. Ez is a tevékenységemhez kötődött: fodrászkellékek, parókák, bizsu és kisebb kiegészítők szerepeltek a termékskálán, eladással is foglalkoztam már.

Miért váltottál, pontosabban bővítettél, és hogy alakult ki a Vixie?

Három tevékenységem van egyszerre: fodrászat, kézműveskedek, és a boltomat vezetem. De kezdem érezni, hogy lassan le kell mondanom valamiről, mert ezt a tempót nem lehet hosszú távon tartani, és az egyik része a másik rovására fog menni. A váltás, vagyis tevékenységbővítés kicsit kényszerből lett, mert a helyiséget, ahol 12 évig dolgoztam bezárták volna, és hogy maradhassunk, kibéreltem a teljes ingatlant, aminek addig csak egy részét használtam, így adott volt, hogy plusz tevékenységbe kezdjek, hogy ki tudjam fizetni a költségeket. Ekkor született meg az első bolt, a szalonon belül. Anyagilag nem voltam abban a helyzetben, hogy elég árut tudjak folyamatosan rendelni,

Egy évig egyedül vittem mindent. Annyira kimerültem, hogy felvettem egy alkalmazottat magam mellé, hogy tudjak felszusszanni. Két év után eladták a helyiséget, akkor költöztünk át a jelenlegi üzletünkbe, ugyanebben a felállásban: fodrászat, kozmetika, manikűrös, és a kisbolt. Lényegében a szalon volt a húzóerő mindig, de feleakkora helyünk lett mint azelőtt, és egy idő után ki is nőttük. Én közben egyre több terméket készítettem munka mellett. Nem fértünk már el, nem volt kapacitásunk több embert felvenni, nem tudtunk például pedikűrnek helyet biztosítani, ezért az ezzel foglakozó bérlők felmondtak, maradtam én, meg az alkalmazottam. Ismét változtatni kellett, átalakítottuk a helyet, kibővítettük a bolt részét, és én háttérbe vonultam kicsit a fodrászattal. Ekkor készült el a rövidáru és hobbirészleg, mivel egyre több alapanyag kellett a termékeimhez, és a másik rész közel sem volt annyira jövedelmező, hogy kijöjjön egy fizetés belőle. Utána folyamatosan nőttünk és fejlődtünk, mert meglepően nagy igény van a termékeinkre, de nem tudtuk biztosítani a folyamatos árukészletet, és még mindig nem lett a bolt forgalma elég ahhoz, hogy kihozza a bért és a fizetést. Beleestem a csapdába: egyik zsebembe jött a pénz, a másikon kiment, és csak dugdostuk a lyukakat. Hiába dolgoztam 8 órát fodrászként, szabadidőmben termeltem a boltnak a kézműves terméket, csak topogtam egy helyben.

Hogyan találkoztál a Mentorprogram lehetőségével?

Kicsit határozatlan és tanácstalan voltam, hogy merre tovább. Minden energiámat arra fordítottam, hogy javítsak a helyzeten, de bármennyire iparkodtam, csak arra volt elég, hogy fennmaradjunk. Arra is alig. Ekkor csöppentem bele a Női vállalkozók csoportba, ahova egy kedves vásárlom hívott meg, mert épp a hajamat téptem valamiért, amit nem tudtam hogyan oldjak meg. Miért nem kérdezed meg a csoportban? — kérdezte, a csoportban, amiről én nem is hallottam addig. Mindig hálás leszek neki ezért a kérdésért és azért is, hogy bekerülhettem ebbe a csodálatos közösségbe.

Én ebben teljességgel hiszek is, csak az nem mindegy, hogy mikor lesz meg az eredmény. Már az első Női vállalkozós találkozó után, amit a csoport szervezett, mintha villanykörtéket kapcsolgatnának a fejemben: jönnek az ötletek, felpörögtem, akkora élmény volt számomra az a pár órás beszélgetés, hogy minden fáradtságom elmúlt, visszataláltam önmagamhoz. Tervezgetni kezdtem, merre nyissak, hogy haladjak.

Miért jelentkeztél a Mentorprogramba? Mik voltak a szándékaid, elképzeléseid? A Mentorprogramba való jelentkezést segítségkérésnek fogtad fel?

Ezek után nem is volt kérdés, hogy jelentkezek a Mentorprogramba. Ha nem tévedek, elsőként töltöttem ki a kérdőívet, amivel jelentkezni kellett. Fogalmam sem volt, hogy mire vállalkozok, mit fog ez jelenteni, vagy miből áll egy ilyen program, csak azt tudtam, hogy szeretném, nagyon szeretném, és első perctől reménykedtem, hogy engem fognak kiválasztani. Életem nagy lehetőségeként fogtam fel, és el is döntöttem, hogy ha rám esik a választás, négykézláb is végigcsinálom, bármit is jelentsen.

Hol tartasz most, három hónappal a Mentorprogram elindulása után a kiindulási helyzethez képest?

Ahonnan indultam: adott a vállalkozás, több vonalon fut a tevékenység, nyakig vagyok a munkában és még sincs sikerélmény. Bő két hónap telt el azóta, hogy elkezdtük a mentorokkal a programot. Addig is azt hittem, hogy hülyére dolgozom magam. De azóta ezt hatványoztuk! Voltak pillanataim, amikor elvesztem a teendőkben, az első hónapban az volt a legnehezebb, hogy egyszerre nagyon sok dologra kellett koncentrálnom, és még az én kis megszokott életemmel is összeegyeztetnem az új világomat. Nem volt könnyű, de teljes vállszélességgel beálltam és ittam a mentoraim szavait. Úgy táncoltam, ahogy kérték a mentorok. Nem mondom, hogy nem néztek furcsán rám az emberek néha, de bevállaltam a jó cél érdekében.

Mit változtattál vállalkozói vagy emberi hozzáállásodon a program révén? Miben segített a program?

Legnagyobb változásnak talán azt mondanám, hogy a nagyon sok jó, pozitív visszajelzés visszaadta az önbizalmamat, sokkal bátrabb és nyitottabb lettem, és nem utolsósorban rengeteget tanultam belőle eddig is, és remélem még fogok is, hiszen még nincs vége. Nagyon nagy a változás a vállalkozásban és bennem is. Eddig a kitűzött célokat mindkét hónapban teljesítettük, sőt, túlteljesítettük, elégedettek lehetünk mindannyian. Én legalábbis nagyon az vagyok.

Melyek a közép és hosszú távú céljaid, terveid?

Kicsit összekuszálódtak a terveim, át kell gondolnom a továbbiakat, mivel Mentorprogram nélkül más irányba haladnék valószínűleg. Elég rövid idő 2 hónap ahhoz, hogy megtanulj teljesen másképp gondolkodni, és más szemszögből nézni a dolgokat. Nálam most lényegében ez történik: tanulok.

Említetted a nehézségeket a programban. Elkezdenéd-e még egyszer?

Nagyon igyekeztem betartani a határidőket, minden feladatot végigcsinálni, ami rám volt bízva. A legnehezebb az eleje volt, temérdek olyan információ és megoldandó probléma volt, amikkel sosem találkoztam előtte, és mivel amúgy is zsúfolt volt minden munkanapom, elég sokszor elvesztem a tennivalókban. Nehéz volt megtalálni az egyensúlyt, hogy mindennel haladjak is, sokat túlóráztam, rámentek a hétvégéim, de gondolkodás nélkül belevágnék még egyszer.

Volt mélypont a program ideje alatt, amikor azt érezted abba kell hagynod? Mondj egy csúcspontot is!

Nem igazán tudok mélypontról beszélni, nincs időm sajnálgatni magam, haladni kell az árral, itt nincs olyan, hogy lemaradsz. Rövid az idő, és ha tényleg sikerre vágyunk, akkor mindenkinek tennie kell a dolgát, úgy nekem, mint a mentoroknak. Volt egy 3 napos többé-kevésbé közös programunk. Az nagyon jó volt, és nagyon kellett is, hogy kicsit személyesen is kapcsolódjunk, beszélgessünk. Minden egyes sikeres napnak együtt örülünk. Számomra kicsit olyanok lettünk, mint egy család, ahol egymást biztatják, dicsérik és örülnek a sikereknek, és én vagyok benne a gyerek, aki ugyebár több figyelmet igényel.

Van-e folytatás? Elengedik a kezed a mentorok, vagy van utánkövetés?

A programnak még nincs vége, de én úgy gondolom, hogy nem fogják teljesen elengedni a kezem, míg nem állok biztosan a saját lábamon, és úgy érzem, hogy ha teljesen befejeződik is, bármelyikükre számíthatok a hat mentor közül, ha elakadnék valamiben.

Mit hoz 2020 neked és a Vixienek? Hogyan tovább?

Egyelőre 2020 még közösen indul és szinte az év feléig együtt tevékenykedünk, dolgozunk, én tanulok és fejlődöm. Ha sikerül mindent kivitelezni, ami tervben van, akkor nagyon sikeres évnek nézünk elébe, és bízom benne, hogy utána egyedül is fogom tudni folytatni, amit elkezdtünk és felépítettünk.

Adj három tanácsot hasonló cipőben járó vállalkozónőknek!

Az első és talán legfontosabb tanácsom: merj belevágni! Én nem sok mindent kaptam ingyen az életben, mindenért keményen megdolgoztam, de legalább azt csináltam, amit szerettem. Merj kérdezni, tanácsot kérni, valószínű én sem itt tartanék, ha hamarabb felfedezem a lehetőségeimet. És ami ugyancsak nagyon fontos: légy jóban önmagaddal!

Kiknek javaslod a Mentorprogramot?

A Mentorprogramot mindenkinek ajánlom, aki nem a sült galambokat várja, változást szeretne a vállalkozásában, tenne is azért, hogy haladjon, nem tudja merre is tartson, és főleg, ha ki akarja próbálni a határait. Hajrá lányok, asszonyok! Én köszönöm mindenkinek, aki bármivel is hozzájárult a programunkhoz és főleg a mentoroknak, minden egyes percüket, amit rám áldoznak, és a bizalmukat, hogy engem választottak!

Az előállítónak beszélnie kell a kampányról, felhívni a figyelmet rá, például azzal, hogy a vállalkozása, és akár saját közösségi oldalán jelzi bejegyzésben, hogy részt vesz a kihívásban, azzal a céllal, hogy idén minél több helyi termék kerüljön a fa alá. Természetesen a közösségi média összes lehetőségével élni lehet, például a külön erre a célra kitalált és megszerkesztett logót, fényképkeretet lehet használni a profilképre, vagy cover fotóra szerkesztve, vagy helyette.

A kampány szervezői gondoskodtak, hogy többféle vizuális elem közül is választhassanak a Karácsony100-ban résztvevők. Amikor az illető elad egy terméket, akkor jelzi a vásárlónak, hogy segített neki a cél elérésében azzal, hogy megvásárolta az x. számú terméket. Időnként azt is lehet jelezni az oldalukon, hogy milyen irányban haladnak a kihívásban: „most készül a 49. termék”, vagy „ma kelt el a 38. termék”, mindezt persze fotóval is illusztrálva. Minél több kézműves csatlakozik a kampányhoz, annál nagyobb mértékben terjed a hír magáról a kampányról, ezáltal a termékeik és ők is ismertebbek lesznek, ami eladást és jövedelmet is kreál számukra.

Két nagy célja van a projektnek: az egyik az, hogy a kézműves merjen nagyban gondolkodni és igyekezzen eladni ennyit. A másik az, hogy a vásárlókat elérjék, és rávegyék őket arra, hogy helyi terméket vásároljanak, mert környezettudatosabb, és mert gazdaságilag is előnyösebb: helyben marad a pénz, és ez mindig jót tesz a helyi gazdaságnak.

Tehát a kampányban résztvevők szeme előtt az lebeg, hogy minél többen vásároljanak kézműves terméket karácsonyra, amelyet — nem mellékesen — minimálisan vagy egyáltalán nem csomagol be az eladó. Summa summarum: a kampány a környezettudatosság jegyében is zajlik! Azokra is gondolnak, akik élményt ajándékoznának: csatlakoztak olyan családi vállalkozások is a Karácsony100-hoz, akik szolgáltatásokat nyújtanak.

Aki tőlük vásárol, az helyi vállalkozót támogat, aki majd abból a pénzből vásárol, azt költi családjára. Ha idealizálni akarjuk a folyamatot, akkor azt is mondhatnánk: miért ne legyen a te pénzedből egy másik erdélyi családnak is jobb karácsonya?

A projekt sikerességéről árulkodik, hogy akad olyan kisvállalkozó, akitől — a kampányban való részvételének meghirdetése után alig pár órával —, már megrendeltek 100 darab terméket, és le kellett zárnia a rendelők sorát. Van olyan vállalkozó, aki már bejelentette, hogy célba ért, sikerült eladni 100 terméket, pedig messze vannak még az ünnepek.

Végezetül olvassátok az egyesület lényegre törő felhívását a kampánnyal kapcsolatban:

„Légy olyan Angyal, aki helyi kézműves műhelyéből szerzi be az ajándékokat. Legyen két kézzel és tiszta szívből készült ajándék a fa alatt. Ez itt a #karácsony100, ahol erdélyi kézművesek és szolgáltatók kínálják portékájukat.
Legyen részed benne!”

Van egy program. Mentor Program, nőknek. Vállalkozó kedvű nőknek. A tehetségkutatókhoz hasonlító, nagy háttér stábbal, nagy marketingkampánnyal felépített, több milliós, a médiában felkapott műsorokétól eltérő mentorprogram ez, mert kézzel fogható. Mert mellettünk történik, velünk, részesei lehetünk.

A 2018 elején alakult Női Vállalkozók Erdélyben Facebook csoportban született meg a program ötlete, majd fejlesztették a gondolatot Ildikó és segítői. Mert van egy csapata, mindenre. Erre is. Mert tudja: mindig kell egy csapat! Elképzelte, elmondta, a többiek társultak, és megvalósították! A program elindult, és dübörög.

Ilyen szárnyalásnak a lehetőségét adják meg a mentorok ezen programon keresztül egy kiválasztott mentoráltnak. Tapasztalt szakemberek, vállalkozók egy- egy már meglévő vagy éppen most induló vállalkozás irányvonalát adják meg, hatékonyságát és versenyképességét növelik. Ildikó nagyon hamar rájött a közösség eget rengető erejére a kapcsolatok és a kapcsolódás által, így körülvette magát olyan vállalkozónőkkel, akik a mentorprogram kidolgozásában segítik és társként, mentorként vesznek részt a projekt kivitelezésében. A Női Vállalkozók Erdélyben csoport (melyről már olvashattatok itt) alapító tagjának szívügye a női sorsok, utak egyengetése. A mentorprogram is ebben a közösségben került meghirdetésre, és a jelentkezők ebből a több mint 2600 tagot számláló közösségből kerültek ki.

A program célja, hogy a kiválasztott mentorált hatékonyságát, versenyképességét növelni tudják, személyes és szakmai mentorálást adjanak át, és formálni tudják a pénzügyi és a vállalkozói szemléletét. Továbbá, be szeretnék bizonyítani, hogy közös erővel, összefogással, együtt gondolkodással, csodálatos eredmények születhetnek.

A mentorok

Ballok Ildikó vállalkozó: szakterülete a kül- és belföldi kapcsolatépítés, vállalatszervezés, értékesítés, HR / munkaerő

Piri Annamária vállalkozó: szakterülete a gyártás, termékfejlesztés, szervezetépítés, termelés

Antal Hajnal vállalkozó: marketing, kommunikáció, PR, brandépítés, vizuális kommunikáció, értékesítés

Kis Izabella vállalkozó: értékesítés, beszerzés

Papp Réka vállalkozó: szakterülete a szervezetépítés, szervezés, admin

Berde Zsuzsanna vállalkozó: szakterülete a gyártás, szervezés, admin

De ahhoz, hogy sikereket lehessen elérni, az energiákat egy irányba kell fókuszálni. Így egyszerre egy vállalkozóra (mentoráltra) koncentrálnak. Sok nagyon jó projekt és vállalkozás ötlet került be a jelentkezési rendszerbe, és nem volt egyszerű a döntésük. Első körben egy olyan projektet mentorálnak, amit időben és érdemben is sikeresen kivitelezni tudnak. Hosszas gondolkodás, elemzés és értékelés után hozták meg a nehéz döntést, mert hiszik és tudják, hogy minden jelentkező értékes ember, mindannyiuk személyisége, hitvallása megragadta őket, de a hatékonyság jegyében egyszerre csak egy projektre akarnak koncentrálni egyelőre.

A program meghirdetésekor a jelentkezők egy rövid kérdőív kitöltésével jelezték szándékukat a programba való felvételre. A kérdésekre adott válaszok alapján indult a második selejtező kör, amikor a mentorcsapat leült külön-külön a kiválasztott jelentkezőkkel további konkrét, vállalkozást megismerő kérdéseket átbeszélni, így közelebb hozva a jelentkezőben, illetve vállalkozásában rejlő potenciált. Tapasztalataikat átbeszélve, mérlegelve választották ki azt a vállalkozót, akit a legmegfelelőbbnek ítéltek az első közös projekthez. Nyitott, motivált mentoráltat kerestek, és szempont volt az is, hogy olyant válasszanak, aki valóban igényli a támogatást.

A választás Ilyés Vikire esett, aki vállalkozó, meghitt kis boltjában hobby és kézműves termékeket kínál és szolgáltat. Azért ő, mert számára nem kérdés az, hogy a saját vállalkozásában szeretné a céljait, a vízióját, a vágyait megvalósítani, anyagi biztonságot szeretne saját maga és a családja számára kialakítani. A már elkezdett tevékenységének sikerre vivése kihívást is jelent a mentoroknak. De ők ettől nem riadnak vissza, sőt, ők ezektől a kihívásoktól kapnak szárnyakra!

Czirjék Katalin, a Női Vállalkozók Erdélyben másik alapítótagjának, és mondhatni anyjának mondása: Hagyjátok a nők szárnyát, ne bántsátok, vagy adjatok nekik, mert csodákra képesek!

A Mentor Programot és a mentorált vállalkozásokat követni fogjuk, és beszámolunk róluk. Mert úgy gondoljuk, érdemes!

Eddig enyhén szólva szkeptikus voltam a különböző Facebook csoportokkal, érdekképviseletekkel szemben, amelyeket távolról elkerültem. Majd egy-két baráti ajánlásra beléptem az említett csoportba. Meglepett már az elejétől fogva, hogy bárki kérdez valamit, elakad a vállalkozásában, segítséget szeretne kérni, van egy ötlete, de nincs bátorsága vállalkozni, számtalan, valóban segítő szándékú visszajelzést kap.

Sőt nem csak visszajelzést, hanem konkrét segítséget, kapcsolódást, támogatást. Persze ez túl szép, hogy igaz legyen — gondoltam. Mi a helyzet az irigységgel — ne segítsük mások megerősödését —, a konkurenciával, a versengéssel, az okoskodásokkal, az ezt ki ne tudná reakciókkal? Mivel a valós életben sok-sok egyeztetés után sem tudtam elég olyan külső munkatársi kapcsolatot kialakítani, amelyekkel mindkét fél szárnyalhatna, meg kellett próbálnom. Majd írtam a csoportba egy felhívást a kapcsolódásra. És egyszerűen annyira meglepett, hogy felém is ugyanaz a segítőkészség és jó szándék irányult. Legalább 50–60 levelet kaptam, támogatást és leginkább nyitottságot, őszinte elismerést a kezdeményezésem iránt. Persze majd el fog múlni a kezdeti lelkesedés, gondoltam. De tévedtem, mára is több tíz élő és nagyon jól működő kapcsolat maradt.

A Női vállalkozók Erdélyben kezdeményezést, csoportot, melyből mára egyesület is lett, 3 erdélyi erős nő, Ballok Ildikó, Czirjék Kati és Foszner-Korodi Ildikó alapította valamikor 2018 elején. Mindhárman anyák, vállalkozók, szárnyalnak, tele vannak sok-sok ötlettel és pozitív energiával. 1–2 év leforgása alatt több mint 2800 hasonló módon gondolkodó erdélyit gyűjtöttek maguk köré. A hangsúly az építő jellegű munkára, nemes egyszerűségre és őszinte kapcsolódásokra helyeződik, semmiképpen sem egy kirakatéletet támogató, felszínes pénzcsinálásra.

Egy aktív csoportot alakítottak ki, mely tele van jobbnál jobb, Erdélyt, erdélyi nőket, férfiakat, anyákat, családokat, végül is a helyi társadalmat érintő ötletekkel, projektekkel. Ilyen az éppen aktuálisan futó Mentorprojekt, Karácsony100, Angyalkaraván. Ezekre a következő hetekben részletesen kitérünk.

No, de vissza ezekhez a hihetetlenül energikus nőkhöz. Miért látták szükségét egy ilyen csoport megalakulásának? — merül fel jogosan a kérdés. Czirjék Kati négy gyermek anyukája, aki a Román Televízió Fogadóóra műsorában az alábbi módon nyilatkozik erről:

A férfiak, ha kell, elmennek harcolni, de ha lelki okai is vannak egy problémának, inkább megijednek. Mindig női közösségekkel dolgoztam, és mindig volt egy hálóm, amelyikre tudtam alapozni, ha baj van. Ahogy haladtunk előre a korban és családot alapítottam, rájöttem, hogy miután szültél 2–3 gyereket, senkit sem érdekel, hogyan oldod meg utána az anyagiakat. Addig mindenki biztat, hogy szülj, de utána már senkit sem érdekel, hogyan is oldod meg. Rádöbbentem arra, hogy a nők nagyon sokszor cserben vannak hagyva. Eladnak nekik egy csomó projektet, mint például a gyerekvállalást, de amikor a gyakorlati részhez érnek, egyedül maradnak. Minél inkább haladtam előre, egyre több sorstársam lett nagyon kiszolgáltatott.

Először úgy gondoltam, hogy vállalkozást kellene tanítani, szövetkezetekbe kellene tömörülni, kerestem a jogi formáit, és ennek a mellékterméke véletlenszerűen ez a közösség. Akkora volt a hiány ezen a területen, hogy amikor létrejött, nagyon gyorsan berobbant.” Ballok Ildikó, a csoport motorja, akinek mindig van egy zseniális ötlete, valahogy így látja az elmúlt két évet:

„Az volt a tapasztalatunk, hogy a nők sokszor nem tudják megszervezni az idejüket a háztartás és a gyerek mellett. A női vállalkozások egyszemélyesek, melyek 70%-a nem tud kiteljesedni. A női vállalkozók kínlódnak, hogy kitermeljék az egy fizetésnyit, és többet dolgoznak, mintha elmennének másnak dolgozni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a női vállalkozóké a jövő. Sokan vannak, akik még nem vállalkoznak, még nem mernek elindulni. Nincs meg a tudás, vagy félnek, ezért kell a támogató közösség.

A Védem Egyesülettel közösen megszervezve Marosvásárhelyen volt az első találkozója a közösségnek, majd Kolozsváron az Életfa Egyesület segítségével. Majd egyre több helyre jutottunk el Erdélyben. A kezdeti előadások után igény mutatkozott arra, hogy az erdélyi vállalkozó nők számára legyen egy felület, ahol tudják a kapcsolatot tartani.”

Foszner-Korodi Ildikó a medgyesi Báthory István gimnáziumban tanít és egy levendula ültetvénnyel foglalkozik szabadidejében. Fontosnak tartja, hogy több lábon álljon pénzügyi szempontból.

Akik a hagyományos női feladatok mellett szárnyalni szeretnének, otthon és a munkájukban, családjukban és egy tágabb körben. A többi tag pedig ahol csak teheti bátorítja, segíti ezt a szárnyalást, leveszi a súlyokat, hogy tovább emelkedhessen valaki, vagy éppen lehúzza egy kicsit őt a földre, ha túl kockázatos lenne az a szárnyalás.

Így született egy erdélyi vállalkozói védőháló. Női kapcsolódásra épül. De mégis mindenkit érint. Köszönet érte!