fbpx
Mentorprogram-krízishelyzetben4

Mentorprogram krízishelyzetben

Szerző: Matusinka Beáta •  Fotók: Facebook, Unsplash • 2020. április 17.

Megosztom:

Mentorprogram krízishelyzetben

Előzmények:

2019-ben ismertem meg a Női vállalkozók Erdélyben csoportot, amely 2018 elején alakult, és bő két év után közel 4000 tagja van. Egy nagyon aktív erdélyi védőháló, mely tele van jobbnál jobb, Erdélyt, erdélyi nőket, férfiakat, anyákat, családokat, végül is a helyi társadalmat érintő ötletekkel, projektekkel. 2019 őszén hirdették meg az első Mentorprogramjukat, majd rá fél évre a másodikat. A program célja, hogy a kiválasztott mentorált hatékonyságát, versenyképességét növelni tudják, személyes és szakmai mentorálást nyújtsanak és formálni tudják a pénzügyi és a vállalkozói szemléletét. Továbbá, be szeretnék bizonyítani, hogy közös erővel, összefogással, együtt gondolkodással, csodálatos eredmények születhetnek.

A fordulat:

2020 februárjáig még dübörgött a gazdaság, szinte mindenki szaladt a megrendelések kivitelezése, szolgáltatások, eladások eredményei után, kitűnő ötletekkel és megvalósításokkal. Majd egy hónap alatt teljesen beférkőzte magát a vírus és annak hatásai az erdélyi hétköznapokba is. Visszaesett a megrendelések száma, a szolgáltatások és eladások lelassultak, az ötletek megszűntek. Mondhatnám, hiszen ez nagyrészt így is van. De egyre több vállalkozón látom azt, hogy nem hagyja magát. Ha megszűnnek a megrendelések, kitalál valami újat, vagy rendbe teszi az üzleti vagy magánéleti fonala elvarratlan szálait. Ha leállnak az eladások, szolgáltatások, átáll online-ra, ha teheti, megtalálja a módját. Ha nem tud hasznot termelni, közössége számára teszi hasznossá magát. Ők azok az emberek, akik igazán élni és megélni szeretnék a jót, a rosszat vagy éppen a mát. A megoldásokat keresik még akkor is, ha nagyon nehéz, ha kilátástalannak tűnik az országos és globális gazdasági, szociális és egészségügyi helyzet. A második mentorprogram győztesében pedig úgy érezzük megtaláltuk mindezt.

A kiválasztott mentorált

Mentorprogram-krízishelyzetben6

Noha számos nagyon jó, szolgáltatást érintő jelentkezés érkezett, egyhangú döntésként Nika Izabellára esett a választás, aki az IZGÁGA Oktatási Központot működteti Brassóban.

Vállalkozásában gyerekeknek és felnőtteknek nyújt fejlesztő tanfolyamokat: román társalgó tanfolyamot magyar kisiskolásoknak, illetve Feuerstein módszeres kognitív fejlesztést gyerek és idős felnőttek számára. A döntést leginkább az befolyásolta, hogy szolgáltatásának a célközönsége számára értékes tartalma van, amelyben hisz, amelyet képvisel, és igyekszik a lehetőségekhez képest a legnagyobb professzionalitással tenni. De egy kezdő vállalkozónak nem könnyű, főleg egy ilyen periódusban, mely a legtapasztaltabbakat is a padlóra küldheti. Viszont a tenni akarása megmaradt, a mentorokkal együtt pedig a közös fejlesztés útján fogunk együtt haladni.

A mentorok benyomásai, érzései:

Ballok Ildikó
Szakterülete: a kül- és belföldi kapcsolatépítés, vállalatszervezés, értékesítés, HR

„Mentorprogram, amikor minden körülötted egy nagy MIÉRT. Imádom a kérdéseket. Sőt amióta megtanultam jó kédéseket feltenni még izgalmasabbá vált az élet.”

„Egy dolog volt biztos, hogy minden kérdéses. Mentor társaim, Csilla, Bea, Orsi személye volt a biztos és a jelentkezők neve egy listán. Csilla számomra szerintem egy életre beég a lelkembe, mint egy nagyon finom biztos origo ebben a csodálatos projektben. Ezúton is köszönöm stabil jelenlétét. Komoly kémiai vegyület lett ebből a helyzetből, amikor a mi sok kérdésünk (lelkünkben, a megváltozott helyzet miatt ) találkozott a jelentkezők kérdéseivel…, és ott kavargott körülöttünk az a széndioxid, amit a válság hozott magával.
Nők, akik egyet tudnak: NEM ADJÁK FEL. Nem tudják milyen lesz ez az új jövő, de tudják – annyira akarják -, hogy az egyetlen dolog ami nem kérdés, ha megvan az összefogás, őrültség lenne nem azon agyalni, hogyan LEHET MEGCSINÁLNI, és nem azon, hogyan NEM LEHET.
Technikai nehézségek, félelmek, kérdések, mélypontok jellemzik mindegyikünk életét ezekben a hetekben. Ha nem magunk, akkor a környezetünkért van az aggódás. Gazdasági és társadalmi szempontból is komoly változások lesznek. Melyek lesznek a női reakciók, erők, amelyek kimozdíthatják a közösségünket az alagútból amelybe kénytelenek vagyunk bearaszolni? Olaszországban egy női virológus mondta ki először azt, hogy a statisztikák azt mutatják, a nőket sokkal kevésbé sújtja ez a vírus, mint a férfiakat ( még 70 fölött is jelentős a különbség). A miniszterelnöknek azt súgta, lehet, hogy a nők kellene legyenek az elsők, akik az életünk visszaépítését elindítanák. Hihetetlen ez a helyzet, és mágikus is. Vegyük egy különleges jelnek, hogy most már egy ilyen extra energia is kísérheti vágyainkat, hogy egy érzékenyebb világot építsünk.”

Farkas Csilla

Szakterülete: PR, kommunikáció és marketing
„Februárban, amikor meghirdettük a Mentorprogramot, egyszerűnek tűnt a képlet: kiválasztunk a mentorokkal közösen egy vállalkozást, amelyiket a leginkább érdemesnek tartunk a programban való részvételre, elegendő releváns információt gyűjtünk be róla, kidolgozunk egy „haditervet”, amit pár hónap alatt a vállalkozóval közösen gyakorlatba ültetünk, majd néhány hónapig „biztonságos távolságból” követjük a folyamatot, mérjük az eredményeket, finomítunk a rendszeren és amikor időszerűnek tartjuk, elengedjük a kezét, hadd szálljon a magasba nélkülünk.
Mentorprogram-krízishelyzetben2

Építgettük ehhez a önkéntességen alapuló mentorcsapatot, ami mára már egy szép egészet képez, ami több, mint a részeinek az összessége. Kis túlzással telepatikusan kommunikálunk és ez még csak a kezdet.

A pályázat szolgáltatóknak volt kiírva. A 25 jelentkező részletes űrlapját lapozgatva csapott meg a tornádó előszele és egyenként pörgött le a fejemben, hogy mekkora változást hozott a jelen vállalkozók életében ez a láthatatlan mumus.
  • Jelen szolgáltatások javarészt személyes találkozást feltételeznek a klienssel;
  • 1-5 fősek, de többnyire egy személyre épülnek;
  • 30-40-es éveikben járó nők által vezetettek, akikre ebben az időszakban több szerep hárul, mint eddig. (Nincs iskola, nagyszülőkhöz kevésbé ésszerű küldeni a gyerekeket, és a „majd eszünk a városban” is kevésbé működőképes opció);
  • Pár éve vannak a piacon;
  • Nincs tartalék;
  • Hiányos a know-how és még sorolhatnám…
Hirtelen még nagyobb felelősséget éreztem. „Jó lenne kitágítani a kört és ezáltal több vállalkozónak segíteni!”, ez jutott egyből eszembe, ami kapacitás függvényében, minden bizonnyal meg is fog történni. Aztán az ugrott be, hogy evolúciós szinten az a faj él túl, amelyik képes alkalmazkodni. Hát „akkor alkalmazkodjunk!”. De mihez?! És meddig tart az a piaci-környezet, amihez alkalmazkodunk? Meg kellene ismernünk a vállalkozás eddigi működését, megerősíteni ami eddig eredményt jozott és változtatni azon, ami eddig nem vált be… de minél több hasonló eddig működőképes elv ugrott be, annál tisztábbá vált a kép, hogy ez a helyzet olyan, mint egy pókháló, ahol minden-mindennel összefügg és itt nem csak a vállalkozóval együtt húzogatod a szálakat a hálón belül és annak a következményét vizsgálod, hanem jelen esetben mozog az egész háló és benne kell megkapni az egyensúlyt és kontrollálni azt, amire hatással lehetünk. Kiválasztottunk egy remek potenciállal rendelkező vállalkozást és vezetőt. Megvolt „az első pár randi”, azon vagyunk, hogy eléggé megismerjük, ahhoz hogy tudjuk mire van szüksége és megbízzon bennünk eléggé ahhoz, hogy a javaslatokat gyakorlatba is ültesse.
Izgalmas folyamat, eddig az számított az első üzleti találkozások alkalmával, hogy kinek milyen a mimikája, testbeszéde, fellépése, öltözete. Most felértékelődött a kamera, hangszóró minősége, milyen a fejed körüli másfél négyzetméter, fontossá váltak a fényviszonyok és sokkal személyesebbé a beszélgetések. Nem ritka, hogy egy-egy kíváncsi kobak jelenik meg a képben és az sem, hogy a napi produktivitást az alvásidő vagy a rajzfilm időtartama határozza meg.
Új szelek fújnak, úgy érzem most még fontosabb a tudatos életmód, a prioritások felállítása és az, hogy a figyelmünkkel a jelenben legyünk, mint ahogy a balerina is piruette közben akkor tud egyensúlyban lenni, ha 1-2 pontra fókuszál, érzi a teret, a jelenben van és megfelelő sebességgel pörög.”

Gergely Orsolya

Szakterülete: egyetemi oktató, vállalkozáskutató
Mentorprogram-krízishelyzetben5

„Mindig arra vágytam, hogy mentoráljon valaki. Diákként egy karrier-tanácsadó lett volna jó, egyetemistaként örültem volna, ha egy idősebb diák vagy egy lelkes tanár szárnyai alá vett volna, pályakezdőként egyik idősebb tapasztalt kolléga tanácsai jöttek volna jól, talán megspórolhattam volna néhány szakmai vargabetűt….”

„Aztán amikor anya lettem, nem ártott volna karnyújtásnyira egy sokgyerekes édesanya lazasága és ítélkezésmentes kar alá nyúlása. Néha egy kiváló szakács is mentorálhatna, aki érti azt, hogy a munka mellett mennyire nem az insta, hanem a családbarát konyha az én kishitű célom. Most meg kéne egy biokertész, vagy egy online személyi edző… Úgy érzem programszerűen a mentorálás kimaradt az életemből. Eddig. Most viszont nem mentorált lettem, hanem egyenesen mentor. Nem is értem. Elsőre mondtam is Ildikónak, hogy elájulok a megtiszteltetéstől, csak nem hiszem, hogy én vagyok az erre legalkalmasabb ember, mivel még vállalkozó sem vagyok! Sem túl idős sem pedig túlontúl fiatal nem vagyok, nincs túl sok tapasztalatom, sem pedig annyi gyermekem ahhoz, hogy nőknek tanácsokat adjak. Nyilván tudom, nekem is van két olyan szimbolikus vállalkozásom (minden gyerek egy minimum 18 évre szóló vállalkozás, copyright Czirjék Kati).
De vannak eltántoríthatatlan vízióval rendelkezők, és ilyen a csatárunk, Ildikó is. És még azt is elérte, hogy életemben először komolyan elgondolkodjak azon, hogy nem vagyok teljesen veszett fejsze nyele vállalkozói szempontból: 12 évnyi vállalkozónői társadalomtudományi téma-szerelem után lehet egyszer én is vállalkozni fogok. (na nyilván akkor keresek magamnak valami rendes mentort, nem ilyen dilettánsat, mint én vagyok). Nyilván volt nekem egy rejtett célom is ezzel: nemsokára indul egy mentorprogramunk az egyetemen, fiatal vállalkozónők számára, és gondoltam nem árthat, ha ebbe kicsit belekóstolok. Ehelyett sokkal többet kaptam: egy steril modell helyett inspirációt, kapcsolódásokat, rokon lelkeket, ámulatba ejtő szerénységet és alázatot…
Ildikóval egyetlen egyszer találkoztunk, egy nagyobb találkozón, de Facebookon már másfél éve követtem közösségi jelenlétét. A Matusinkáról hallottam és néha olvastam, de Beát és Csillát is csak Facebookon láttam. Számomra az egyik legnagyobb hozadéka ennek az egész mentorprogramnak, hogy mennyire össze tudott hozni bennünket ez a kihívás a kizárólagos online tér ellenére. És valahogy az elmúlt 2 hónap alatt a szerdai „találkozónk” vált életem egyik meghatározó fix pontjává. És a kihívás, hogy bár minden változik körülöttünk, mi mégis itt vagyunk, és végigvisszük azt, amit elterveztünk. Megismertem 28 vagány vállalkozónőt és vállalkozást, gyűjtöttem sok-sok empirikus anyagot arról, hogy melyek egy vállalkozónő számára a legnagyobb kihívások. És szereztem 3 társat egy igencsak szép cinkosságban. Csak azt sajnálom, hogy nem én vagyok az, akit ez a társaság mentorálni fog.”

Matusinka Beáta

Szakterülete: kommunikáció, PR, marketing, brandépítés, vizuális kommunikáció
„Úgy érzem a folyamatot, a kialakult szoros kapcsolódást és a mindennapjainkban betöltött fontos szerepét ebben a helyzetben kitűnően szemléltették mentor társaim. Számomra is ez az első mentorálás, noha mentorált nem is olyan régen voltam ismét. Érdekes folyamat volt több tapasztalt szakember, több területről, de mégis egy célra fókuszáló jótanácsait, vezetését elfogadni, követni, vagy akár néhányat indokoltan elvetni.
Ami a mentori szerepemet illeti, igazság szerint nagyon furcsa és megtisztelő érzés, mivel régóta felismertem, hogy alapjában „megmentő” típus vagyok, csak nagyon sokáig nem volt meg vagy még nincs is meg teljesen a kellő tapasztalatom, szemléletem mindahhoz, hogy az adott személy, szituáció, entitás számára milyen eszközökkel lehet ezt a leghatékonyabban végezni. Hogy azt a tapasztalatot és tudást, amelyet emberi és szakmai szempontból eddig összegyűjtöttem hogyan tudnám a saját árnyékomból kilépve az érintett felé a legmegfelelőbben és felelősségteljesen adaptálni.
Mentorprogram-krízishelyzetben1

Régóta figyelem az embereket és a kialakult krízishelyzet csak még jobban aláhúzza azt, ahogyan eddig is élték az életüket. Azok, akiknek csupán a saját életük körül forogtak a mindennapok, még inkább bezártak, azok akik nyitottak voltak és egészségi, egyéb szempontból megtehetik, most is igyekeznek másokra is figyelni.

Azok az emberek és vállalkozások inspiráltak eddig is, akik úgy tudják az aktivitásaikat végezni, hogy közben másokat erősíteni és nem pedig gyengíteni, lenyomni tudnak. Ahol a számok és keret között létezik a tartalom. Ezt a tartalmat pedig egy közös egész elemének tekintik, amely függ a többi szereplőtől is. A társadalmi vállalkozások virágkorát éljük, talán éppen amiatt, mert a legtöbben csak PR-tevékenység jól hangzó funkcionalitása miatt alkalmazták a társadalmi tényezőt. Az Erdélyi Női Vállalkozók valódi védőhálójára pedig talán most van a legnagyobb szükség, hogy együtt támogassunk, tanuljunk, segítséget kérjünk és kapjunk egymástól. Ez a projekt pedig erről szól. És talán most érződik leginkább a súlya, ugyanakkor a legitimitása is a létezésének. Örülök, hogy mindennek több síkon is a részese lehetek.”

Végezetül

A folytatásról…
A következő hetekben a mentor társaimmal alaposan felmérjük Iza vállalkozását, erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit vagy éppen akadályait, majd akciótervet dolgozunk ki, amit prezentálunk számára, és várhatóan együtt implementálunk. Ezután egy utánkövetési fázis jön. Illetve remélhetőleg egy érdekes anyag is Izáról, erről a folyamatról, a közös munkáról, amely talán már egy kedvezőbb jövőt fog előrevetíteni.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.