Amerikai almás pite

Kettes számú kedvenc amerikai ételem az almás pite. Ha nem szégyellném, és persze nem tartana rá senki más igényt a házban, bizony egy nyugalmas esti program folyamán eltüntetnék egy egész tálcával. Erre természetesen semmi esélyem, ellenben abból a szempontból igazán hálás lehetek, hogy nem csak az én szervezetemnek kell feldolgoznia a plusz zsírt meg cukrot. 

Holdmese

Hatvanhárom  éve indult  Föld körüli útjára az az űrhajó (Vosztok-1), melynek fedélzetén egy emberi lény tartózkodott, éspedig Jurij Gagarin őrnagy. Hasonló élményben, előtte, csak egyetlen, bolygónkról származó élőlénynek, Lajka kutyának lehetett része, egy 1957. november 3-án fellőtt műholdon (Szputnyik-2). 

Marmaládé

Gyermekkorom egyik felejthetetlen édessége a marmaládé névre hallgató ládás édesség. Máig számban az íze, orromban az illata, sőt a lelőhely is szemem előtt: kis falusi bolt, faláda, melyből Mihály Feri bácsi, a bolt teljhatalmú ura, igény szerint akkora darabot emel ki egy zsírpapírra, amekkorát a vásárló kér. Lévén gyakori vásárló (mivel a fogyasztók sorát is előszeretettel gyarapítottam), máig érzem a petróleummal felkent padlójú kis üzlet vegyes illatát. Régóta motoszkál bennem, hogy nyomába eredjek ennek az illatnak, íznek. Sajna, mint minden szép emléknek -az évek hosszú során át-, ennek is megváltozott egy (vagy több) összetevője, így hosszas keresgélés után sem leltem rá magára a marmaládéra, önmaga teljességében.

Felvágottak

E szép új világ, mely ugyan az 1930-as évek elején még disztópiának, és utópiának számított, számunkra már csak a mindennapjainkat jelenti. Ám még nem az az elképzelt, tökéletesen szervezett és tervezett társadalom (melytől a Jóisten őrizzen), még minduntalan felfedezések tömkelegével küzdünk. Melyek persze nem mindig az emberiség előrehaladtát szolgálják. Ezért aztán szelektálunk, és vagy elhisszük, amit mondnak nekünk, vagy sem.

Panna cotta

Elkészítése roppant egyszerű: a tejet, tejszínt és cukrot főzzük össze, keverjük zselatinnal, hűtsük le, majd mindenféle mártásokkal (persze ne sajt-, bor-, paradicsom-, esetleg kapormártásra gondoljunk!) meg gyümölcsökkel öntsük nyakon. Természetesen én nem lennék én, ha ragaszkodnék az eredetei recepthez. Így  alkottam meg a székely panna cottát, amit főzni sem kell, tej, meg tejszín sincs benne,  viszont remegni ugyanúgy tud, mint olasz rokona (pláne, ha a maffia egyik tagja kerül a látóterébe). Ebből máris és egyenesen következik, hogy zselatint viszont tartalmaz. Saját, különbejáratú panna cottám ma tehéntúróból, tejfölből, vaniliás cukorból készült, melyhez fagyott gyümölcs, citromlé és zselatin társult. Ez utóbbi egyébként egy furfangos kis alkotóelem, ha nem kezeljük kellő figyelemmel, és nem követjük precízen a használati utasításokat, csomósodásra hajlamos, miként a gríz, a tejbegrízben. Habár a csomó is nézőpont kérdése, ugyanis ismerek olyan személyeket, akik csakis a csomós tejbegrízt szeretik. Panna cottát mellesleg általában joghurtból készítek, merthogy a vaníliás joghurt számomra az édességek királya!

Édes élet

Ha az ember élete útján nem várt eseménybe botlik, sőt, esetleg akkorát esik, hogy barázdát szánt önmagával, önmagában (bőr alatt és fölött), a következményeket a legjobb tudása szerint kell kezelnie (például magokat ültet a barázdába, gondozza őket, majd leszüreteli a termést). Felkészülni erre csak annyiban lehet, hogy gyakran mondogatjuk magunknak: az élet nem mindig habostorta (csak néha). A habostorta amúgy nem túlságosan egészséges, csak annyiban, hogy boldoggá teszi az embert, ez pedig már­is fél egészség (de a reductio ad absurdum szerint mégsem).