Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy egészséges életmóddal, helyes táplálkozással, mozgással, stressz kerüléssel a jó közérzet nem csak ígéret, hanem elérhető. Mégis, a megvalósításban gyakran elbukunk.

Legyünk türelmesek, magunkkal és a környezetünkkel egyaránt. Törekedjünk arra, hogy sikerélményünk legyen minden nap, találjunk minden napban valamit, ami miatt megveregethetjük a vállunkat.

Csak néhány plusz kiló, ettől pikk-pakk megszabadulok, hangzik el gyakran az első sikertelen fogyókúra előtt, majd újabb sikertelen próbálkozások sora, és azon kapjuk magunkat, hogy ahelyett, hogy fogytunk volna, még kövérebbek lettünk. A sok kudarc elhiteti velünk, hogy képtelenek vagyunk változni, összeszedni magunk, nincs elég akaraterőnk, sokszor ezt még akarva-akaratlanul a környezetünk is megerősíti.

Dr. Lukács Márton Réka pszichológus elmondása szerint az evészavarok a viselkedési addikciók közé tartoznak. Az addikcióknak a fő szempontjai az anyaggal való túlzott foglalatoskodás, a kontrollvesztés élménye. A gondolatok mindig az anyag körül forognak, jelen esetben az étel, az étkezések körül.

Sokat segíthet a terápia, türelemmel, kitartással kell végigjárni ezt az utat, a gyógyulás nem egyik hétről a másikra várható: hónapok vagy akár évek is szükségesek.

Ne rémüljünk meg, nézzünk szembe a problémákkal, a lelki konfliktusokkal. Az evés vagy nem evés nem megoldás, a személyiségem, az énképem, a belső tulajdonságaim értékesebbek, mint a testsúlyom. Meg kell tanuljuk szeretni magunkat, ez sokszor nem is olyan egyszerű, de hiszem, hogy mindenki képes találni magában nap mint nap valami jót, valami dicséretest, valamit, ami miatt a nap végén vállon veregetheti magát és hálát érezhet az eltelt napért.

Hidd el, értékes vagy, szeretetreméltó vagy!

Akkor beszélünk túlsúlyról, amikor a testtömegindex (BMI) értéke meghaladja a 25-öt, és akkor beszélünk kóros I. fokú elhízásról, amikor ez az érték meghaladja a 30-at. Ha meghaladja a 35-öt, akkor már II. fokú, 38-as érték fölött már harmad-, illetve negyedfokú elhízásról van szó.

A helytelen táplálkozás elhízáshoz vezethet, de genetikai vagy szerzett betegségek is okozhatnak elhízást, például a Down-kór, a Prader Willi betegség, a pajzsmirigy elégtelenség, hogy csak párat említsek. Az életvitel szorosan kapcsolódik a táplálkozáshoz. A kalóriadús étrend és a mozgáshiány mindig hízást eredményez. A folyamatosan, évekig tartó szedentáris életmód, valamint a rendszertelen étkezés, csipegetés, kalóriabombák öntudatlan fogyasztása kóros elhízáshoz vezetnek. A helytelen étkezés mellett az alváshiány is hozzájárul a hízáshoz. A kóros elhízás szövődményei a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az artrózisok, az oszteoartritisz, visszérbetegség, az érelmeszesedés, elbutulás vagy az agy cukorbetegsége, az Alzheimer is. Rengeteg szövődmény léphet fel, ezért fontos lenne a megelőzés. Sajnos az emberek többsége igyekszik kényelmesen élni, lehetőleg kocsival gurulni bármilyen távolságra, és egyre többet enni félkész és iparilag előállított ételeket.

Ha preventíven gondolkodunk, mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Óvodában, iskolában tanítani kellene a tudatos táplálkozás alapjait. Úgyszintén a szülők által mutatott jó példa lenne a leghatékonyabb tanítás, ugyanis a gyerekek a szülők példájából tanulnak, önkéntelenül átveszik szokásaikat. Nemcsak a géneket örököljük, hanem a szokásokat is. Ha valaki eltér a családi mintától, akkor nem számít, hogy elődei túlsúlyosak voltak, lehet normál testsúlya, vagy ha cukorbeteg elődei voltak, akkor is lehet normál vércukorszintje, ehhez azonban elengedhetetlen a rossz szokások tudatos megváltoztatása.

Hogyan látja a páciensei körében, érzékelhető pozitív változás a tudatos életmódváltás irányába, akarnak egészségesebben élni és ezért tenni is?

Kezd egyfajta tudatosság kialakulni, de többnyire még mindig fogyókúrában gondolkodnak. Hadd meséljek egy kirívó esetről: egy túlsúlyos egyén kijelentette, hogy fogyókúrázik, csak csirkemellet eszik rizzsel, miközben egymás után tíz, félkészen panírozott csirkemellet sütögetett bő olajban és sütés közben pálinkát kortyolgatott, ebéd után órákig ült az udvaron és cigarettázott! Sokan tévesen azt hiszik, hogy a munkahelyükön végzett mozgás, vagy a kerti munka elegendő, viszont ezekben az esetekben nem mindig égetik el a szükséges kalóriamennyiséget, és csak bizonyos izomcsoportot terhelnek. Őseink sokkal többet gyalogoltak, többet mozogtak, kevesebbet és egyszerűbb ételeket fogyasztottak, nem fast foodon és adalékokkal telített ételeken éltek.

Hogyan segíthet a klinikai dietetikus az elhízás visszafordításában?

Ha az egyén dietetikushoz fordul, aki tényleg szakszerűen végzi a munkáját, érdemes rendszeresen visszajárnia felülvizsgálatra, hogy az izomtömeg és zsírarány alakulását mérőeszközzel ellenőrizze és megbeszélhesse tapasztalatait, felmerülő kérdéseit. Amennyiben nem végez testmozgást, ez meglátszik a mért értékeken, esetleg izomtömege fogy és a zsír ott marad. Köztudott, hogy a zsírszövet egy hormonálisan aktív szövet, amely fokozza az éhséget, így a bűvös kör bezárul.

A dietetikus arra hivatott, hogy számba vegyen minden tényezőt az egyén családi és személyes kórtörténetéből: milyen étkezési szokásokat örökölt, hogyan változtak az élete során, hogyan lehetne összehangolni a táplálkozást a családi programmal, ízléssel?

Több ezer diéta elérhető leírva, extrém diéták, tisztítókúrák, ezek az egyénre nem mindig illenek, még kevésbé hangolhatóak össze a családtagokkal. A szakdietetikusi étrend minta egyénre szabott, az egyén különböző betegségeinek a gyógyulását szolgálja. Ezek függvényében javasol vagy ellenjavall bizonyos ételeket, vizet, vitaminokat, nyomelemeket, fehérje-, cukor- vagy zsírtartalmú táplálékot.

Az elhízás, mint látjuk, valóban komoly problémát jelent. Ezért érdemes mindig szakemberhez fordulni, aki segíthet felfedni az okokat, majd ezeket és az egyéni élethelyzeteket figyelembe véve adhat útmutatásokat és kínálhat fel lehetőségeket az egészségesebb étkezési szokások kialakítására. Az egészséges étkezési és életmódbeli tanácsokat követve visszafordíthatjuk vagy megelőzhetjük a súlyproblémákat.

Gyöngyi történetét osztom meg az Alzheimer kapcsán, édesanyját pár éve diagnosztizálták, ekkor kellett szembenéznie az új élethelyzettel, ami megváltoztatta mindennapjait.

Az Alzheimer-kór és más demenciával járó betegségek jellemzően memóriavesztéssel, romló gondolkodási és tervezési funkciókkal járnak együtt, és a teljes szervezet lelassulását, merevségét és remegését eredményezheti.

Az autoimmun betegségek a szervezet védőmechanizmusán keletkezett „meghibásodások” miatt alakulnak ki. Nagyon sok esetben évekig lappangó, rejtett gyulladások károsítják a szöveteket. Ezek a gyulladásos folyamatok pedig az immunrendszert arra késztetik, hogy saját szövetei ellen forduljon.

Gyakori az autoimmun betegségeknél, hogy semmilyen tünet nem jelentkezik hosszú időn keresztül, vagy ha jelentkezik sem hozzuk összefüggésbe azzal, hogy esetleg betegek lehetünk. A tünetek sokfélék lehetnek: hízás, lassult gondolkodás, hangulat ingadozás, krónikus fejfájás, allergiák, depresszió, alvásproblémák, felborult bélflóra egyensúly, ízületi fájdalmak, megmagyarázhatatlan krónikus fáradtság, de kifejezetten betegségspecifikus is lehet egy-egy panasz, tehát itt még nem ér véget a sor…

A leggyakoribb autoimmun betegségek a teljesség igénye nélkül:

• 1-es típusú cukorbetegség,
• Szklerózis multiplex,
• Hashimoto-féle tireoiditisz,
• Chron-betegség,
• Addison-kór,
• Cöliákia vagy gluténérzékenység,
• Reiter-szindróma,
• Reumatoid artritisz,
• Sjögren-szindróma,
• SLE – szisztémás lupusz eritematózusz,
• Alopécia (foltos kopaszodás)

A tünetek nem egyértelműek, ezért gyakran hivatkozunk stresszre, a „biztos csak egy kis pihenésre van szükségem és jobban leszek” mondatok naponta csúsznak ki szinte mindannyiunk száján. Azt tapasztalom nap mint nap, hogy nehezen valljuk be, hogy esetleg valami baj lehet, maradunk a rossz közérzettel, az érzéssel, hogy valami nincs rendben. A környezetünk nem mindig megértő, vagy nem tud mit kezdeni a panaszainkkal, mivel a betegség jeleit nehéz tetten érni, lehet csak annyit látnak belőle, hogy felkúszott pár kiló, vagy fáradtak vagyunk.

Ne bagatellizáld el a panaszokat, vedd a kezedbe az irányítást, és kérj időpontot az orvostól! A megfelelő laborvizsgálatok sokat elárulnak, minden autoimmunitásra utaló leletet komolyan kell venni akkor is, ha az autoimmunitásnak csak a lehetősége is fennáll.

Az életmódváltás gyökeres változtatást jelent étrendben, napirendben, életmódban, amit mindenki saját döntése és ritmusa alapján kell hogy véghez vigyen. Ebben ne féljünk segítséget kérni. Az internet nem mindig a legmegfelelőbb forrás, összezavarhat, inkább forduljunk szakemberhez. Manapság egyre több segítőkész szakembert találhatunk, és sok esetben már lehetőség van online konzultációkra is.

A változtatás nem egyszerű, nehezen lépünk ki a komfortzónánkból, ehhez bátorság kell, kitartás, pozitív gondolatok, támogató környezet, de megéri. A cél kell hogy a szemünk előtt lebegjen, ami nem más, mint a jó közérzet. A pozitív életmódbeli változások csökkentik a szervezetben a gyulladásos folyamatokat, ez a panaszaink megszűnését jelentheti. Az egyéni panaszaink, betegségünk függvényében kell odafigyelni az étkezésre, emellett a megfelelő mozgásra is, amelyek a legnagyobb mértékben tudják javítani közérzetünket.

A gyógyulásra tehát sok időt és energiát kell szánni, nem elég az orvosi kezelés.

Legyünk bátrak, változtassunk, kérjünk segítséget, ha ez egyedül nem megy, és a várva várt eredmény sem fog elmaradni.