27 szept Tudatos ruhatár
Tudatos ruhatár
A színek arcunkra és lelkünkre gyakorolt hatása, avagy az előnyös színnel állunk optikai vonala is feljebb kerül
Öltözködni könnyű, csak nehéz. Mert ha már megfogalmazódik bennem az igény, hogy tudatosan csináljam, akkor ezzel együtt érkezik a jól ismert érzés is: nincs mit felvennem, pedig még a szekrényajtót sem tudom rendesen becsukni, annyi ruhadarab van benne. Ez egy létező probléma, és nem vagyok ezzel egyedül — nyugtat meg a húgom, Hajnal Zsuzsa, akivel imádok „szakmázgatni” egy finom kávé mellett. Innen jön az ötlet is, írjuk le, hátha segít ez nőtársainknak — és férfiaknak — önmagukra találni. Zsuzsa szín- és stílustanácsadó Marosvásárhelyen, és imádja a munkáját, szerencsémre beszélni sem rest róla, én meg szorgosan le is írom, amit mond, hogy megmaradjon mozdulatlan az idő kifeszített vonalán.
Az életformánk alakítja a stílusunkat, amely leginkább attól függ, hogy milyen szakaszban van az életünk, van-e gyerekünk, hol dolgozunk, mennyi pénzt tudunk ruhákra költeni, hol élünk. Lehet, hogy a tűsarkús, tüllszoknyás stílus áll közelebb a szívünkhöz, de épp olyan életszakaszban vagyunk, amikor az óvoda, iskola, a gyerek fociedzése és meló között rohangálunk, ezért ilyenkor kényelmesebb cipőre, öltözékre vágyunk. Az életben azonban az a legjobb, hogy minden csak átmeneti, tehát eljöhet még a tűsarkús idő is, de addig sem kell lemondani róla. Az öltözködésben ugyanis pont az a legjobb, hogy millió variáns létezik arra, hogy összeillesszük a ruhadarabokat, bár néha egy ezer darabos puzzle-t is könnyebb kirakni, mint a saját ruháinkat és kiegészítőinket egymáshoz, de főleg önmagunkhoz illeszteni. Az öltözködéssel ugyanis a praktikus szempontokon túl optikai hatást akarunk elérni, hiszen eddig még senki nem lett hirtelen öt évvel idősebb, sem fiatalabb amiért magára vett egy trapézfarmert bőujjú blúzzal, vagy mert az ő színskálájához nem találó árnyalatú pólót húzott fel. Az illesztés művészetét pedig tanulni lehet — vallja Zsuzsa, aki ma a színek arcunkra és lelkünkre gyakorolt hatásáról beszél nekem.
A színek mi vagyunk
„Nem az számít, hogy milyen színű a bőröd, szemed, hajad, hanem az, hogy milyen színű a bőröd altónusa, amely a színskála bármely árnyalata lehet. Ráadásul, hogy még nehezebb legyen, mindig csak leheletnyi különbségeken múlik az, hogy melyik árnyalat előnyös az arcodhoz. Sokszor veszel magadra egy olyan színű blúzt, amelyben nem tetszel magadnak, azzal le is írod azt a színt, holott csak az árnyalattal volt a gond. Ugyanabból a színből tehát egy másik árnyalat jobban illene hozzád. Ne adjuk fel a színeket!” — magyarázza Zsuzsa, és rá is tér a színelméletre, amely szerint dolgozik.
Ezt a kis elméleti részt a saját klienseinek is mindig elmondja, így most sem hagyja ki: először Johannes Itten festő- és művészetpedagógus volt, aki a huszadik század első felében kidolgozta a rendszert, amelyre a mai színtanácsadás épül. Ő négy csoportba sorolta a színeket három tulajdonság alapján, a csoportokat pedig az évszakok után nevezte el: tavasz, nyár, ősz és tél lett a színtípusok neve is. Az adott évszaknak megfelelő tulajdonságok — meleg, hideg, pasztell, kontrasztos, lágy stb. — jellemzik az ember színvilágát is.
Ha például valakinek hideg színkombinációja van bőre, szeme, haja, bőrének az altónusai alapján, akkor neki a hideg színek állnak jól, ha valakit melegebb színvilág jellemez, akkor rá a melegebb színek vannak jó hatással. Tehát a tudatosságon múlik ez is, mint minden más az életben. Egyszerűnek tűnik, pedig egyáltalán nem az. Mert tényleg csak azon múlik, hogy látod-e a leheletnyi különbséget a színárnyalatok között, amelytől valamely szín előnyödre vagy hátrányodra válik. Ráadásul ez a „látás” függ a lelkiállapotunktól, fényektől, tapasztalatainktól egyaránt. Ez számomra nem mindig könnyű, de ha egymás mellett vannak a színek, akkor talán egyszerűbb a dolgom.
Nem a tökéletes megjelenés a cél, hanem a szerethető
Cél, hogy szeressük magunkat abban a ruhában, abban a pillanatban, abban a helyzetben. Ehhez pedig jó, ha tudjuk, hogy mi milyen hatást vált ki rajtunk, mi előnyös. Hozzáteszi még, három dologra kell figyelni, amikor színt választunk a boltban, hogy sötét vagy világos az alapszínünk, vagyis a hajunk, bőrünk, szemünk színe. Továbbá arra, hogy hideg vagy meleg, illetve pasztell vagy élénk a színvilágunk. A képlet tehát a következő: mindig azt vegyük fel, amilyenek mi vagyunk. De vegyük figyelembe a próbafülke fényviszonyait is, ha vásárolunk, hiszen ha benti fényben állunk, kontrasztosabbak vagyunk, ezért lehet, hogy az utcán a természetes fényben már másként áll ugyanaz a ruha.
„Az optikai vonal az állunk alatt fentebb kerül a jó színnel, a rossz színnel pedig lentebb, ezáltal fáradtabbnak, nyúzottabbnak nézünk ki. A jól választott szín mindig a szemünkre hívja fel a figyelmet, nem az arcunk alsó részére” — teszi hozzá „családi” színtanácsadóm, aki nem olyan szigorú ma. Azt tanácsolja, ha megkívánok valamilyen színt, akkor vegyem meg, hisz valamiért üzen nekem, de ne ez legyen az alapszín a gardróbomban.
Vásároljunk önmagunknak!
Rég tudjuk, hogy időt és pénzt spórolunk, ha ismerjük a színeinket és a számunkra előnyös fazonokat, de ami még ennél is meggyőzőbb, hogy mindig önmagunknak vásárolunk, ha tudatosan vásárolunk. Ha például veszek egy blúzt, amiről nem tudom, hogy mivel fogom majd felvenni, de impulzív módon azonnal le akarom rántani a próbababáról, akkor ezt nem magamnak vásárolom, hanem egy elképzelt másik ruhadarabnak, amely nincs is a szekrényemben. Ilyenkor jön elő otthon a jól ismert „nincs amit felvennem”-érzés, hiszen nem találnak egymással a darabjaim, és hozzám sem passzol a a gardróbom nagy része. Zsuzsa vallja, hogy semmi baj nincs azzal, ha hozzánk színben nem találó, vagy fazonban előnytelen ruhát veszünk fel, ha mindezt tudatosan csináljuk. Például azzal sincs gond, ha egy körte alkat, mint ezen írás szerzője mégis úgy dönt, hogy hangsúlyosan színes csípőnadrágot húz, hogy még inkább előtérbe kerüljön az alkata, de ennek tudatában cselekedjen. Nem úgy mint én a kilencvenes években, amikor még az MTV volt a személyes stílustanácsadóm, így halvány fogalmam sem volt arról, hogy a csípőnadrág mennyire hangsúlyozza a csípőmet, mindig jól meg is lepődtem a tükörképemen. Nevetünk ezen, de olyan keserédesen, mert sok szorongást és frusztrációt megspórolhattunk volna tinédzserként, ha valaki felhívja erre a figyelmünket akkor — egyezünk meg Zsuzsával az utolsó korty kávé előtt.
Az öltözködés nem csak örömforrás, hanem sok szorongással és félelemmel is járhat, ezért is fontos, hogy leszámoljunk ezekkel az érzésekkel. Erre jó egy színtanácsadás, de nem mindenkinek van szüksége tanácsokra a színekkel kapcsolatban, van aki ösztönösen ráérez, van, aki úgy boldog, ahogy van, és számára a színeknél is fontosabb a ruha anyaga, alakja, illata. Ha önazonosak vagyunk a ruháinkban, az meglátszik rajtunk, és végső soron ez számít igazán.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
