Amikor ügyfelekkel dolgozom, mindig elmondom, hogy fontos a coaching, a terápia, a kineziológia oldás, azaz minden, ami önismeret, minden, ami a testi-lelki-mentális egyensúlyunkat támogatja és szerzi vissza, de pont olyan fontos a rendszeres mozgás, a táplálkozás és a pihenés is. Sokan úgy gondoljuk, hogy nincs olyan nagy jelentősége annak, hogy mit eszem, sportolok rendszeresen vagy sem, illetve, hogy mennyit alszom, arról nem is beszélve, hogy milyen az alvásom minősége, tud-e pihenni, regenerálódni a testem vagy sem. Ez azonban nem így van. Óriási a jelentősége. A fizikai jólétünk kihat a mentális és lelki egészségünkre is. Egy szimpla ficam is, ami ágyhoz köt mondjuk hetekre, megváltoztatja a hangulatunkat. Lehet, hogy pár nap után már ingerültek leszünk, azért, hogy korlátozva vagyunk, hogy nem csinálhatjuk, amit szeretnénk, elkezdjük unni magunkat, ha még fájdalmunk is van, akkor az még rátesz egy lapáttal. Ugyanakkor még egy autóba is, ha drágább, minőségibb üzemanyagot teszünk, akkor másképpen megy. A szervezünk is így reagál, annak függvényében, hogy éppen tápláló, egészséges, tiszta ételekkel tápláljuk vagy sem. Ezért javaslom a következőket.

2. Állíts célokat: határozd meg, hogy miért szeretnél mozogni (pl. súlycsökkentés, izomépítés, állóképesség javítása, jólét, egészségmegőrzés), és állíts be mérhető, reális célokat. Ez segít, hogy motiváld magad és ne hagyd abba. Minden kis cél előre visz.

3. Kombinált edzés: minél több izomcsoportodat mozgatod át, annál jobban fog örülni a tested. Jó, ha az erősítés mellett nyújtasz, növeled a rugalmasságod és az állóképességed is. Minél jobban van a tested, annál jobban fogja érezni magát a lelked és az elméd is. Hiszen minden mindennel összefügg,

4. A fokozatosság elvét tartsd: ne ugorj neki, fokozatosan szoktasd hozzá a tested a mozgáshoz – ezzel elkerülheted a sérüléseket és segít a testnek alkalmazkodni.

5. Tarts pihenőnapokat: biztosítsd a megfelelő pihenést az izmok regenerálódásához.

6. Korrekt kivitelezés: mindig figyelj a gyakorlatok helyes kivitelezésére, hogy megelőzd a sérüléseket és az edzés tudjon hatékony lenni.

Ami a táplálkozást illeti, figyelj arra, hogy:

1. Kiegyensúlyozott legyen az étrended: egyél változatosan, így biztosítod magadnak a szükséges makrotápanyagokat (fehérjék, zsírok, szénhidrátok) és mikrotápanyagokat (vitaminok, ásványi anyagok) is.

2. Vigyél be elég és jó minőségű fehérjét: főleg akkor, ha izomépítést vagy súlycsökkentést célzol meg, de nem csak, hiszen minden szervezetnek szüksége van fehérjére. Jó fehérjeforrások: csirkehús, hal, tojás, hüvelyesek, tofu stb.

3. Komplex szénhidrátokat egyél: válassz teljes kiőrlésű gabonákat és rostban gazdag ételeket. Ezek lassabban emelik a vércukorszintet és hosszabb távon biztosítanak energiát.

4. Egészséges zsírokat fogyassz: olívaolaj, avokádó, diófélék és magvak, ezek támogatják a hormonális egyensúlyt és az agyműködést.

5. Hidratáld magad: naponta legalább 2–3 liter vizet fogyassz, különösen edzésnapokon. A megfelelő hidratáció elengedhetetlen az optimális teljesítményhez és a regenerációhoz.

6. Kerüld a feldolgozott ételeket: minimálisra csökkentsd a cukros, magas zsírtartalmú és feldolgozott ételek fogyasztását. Ezek nemcsak üres kalóriákat tartalmaznak, hanem rossz hatással vannak a szervezetedre, stresszeik az immunrendszered.

7. Tarts időszakos böjtöket: ezeket pozitív hatása az egészségünkre bizonyított. Ilyenkor tisztul a szervezet, megszabadul a méreganyagoktól, az elhalt sejtektől, megpihen és regenerálódik.

Egyéb tippek:

1. Alvás: fontos a napi 7 óra minőségi alvás, hogy a szervezet megfelelően regenerálódhasson és energikusnak érezd magad.
2. Stresszkezelés: találj olyan tevékenységeket, amelyek segítenek a stressz csökkentésében, mint például jóga, meditáció, olvasás vagy séta a természetben.
3. Közösségi támogatás: tölts időt barátokkal, járj csoportos tevékenységekre. Az is bizonyított tény, hogy a közösséghez való tartozás érzése kihat a mentális egészségünkre. Fontos, hogy érezzük, hogy számítunk, fontosak vagyunk, szükség van ránk, segíthetünk, segítséget kapunk stb.

A ciklusok nagyon fontos szerepet játszanak a kínai világnézetben. Az ősi kínaiak jó megfigyelők voltak, és felismertek bizonyos mintákat az univerzum ciklusában és az évszakokban, melyek az emberre is alkalmazhatóak. Az ókori Kínában feltételezték, hogy az 5 változás fázisa tükröződik az egész természetben, a makrokozmoszban (univerzum/föld) és a mikrokozmoszban (ember) is. Minden napban, minden hónapban, minden évben, de az egész életünk során megtaláljuk a megjelenés, tevékenység, visszavonulás és felszabadulás ciklusát. Ezek a ciklusok pedig hatással vannak a testre, a lélekre és az elme állapotára. A bodyART edzés során az 5 elem: föld, fa, tűz, fém és víz között több kapcsolat van, például a termelőkapcsolat. A termelés ciklusa életet tart fenn így: a földből fa nő, ami tüzet szül; ez megolvasztja a fémet; a fémből, amikor megtisztul, víz lesz. A bodyART órán résztvevők vezetve vannak, átélve ezeknek az elemeknek az energiáját, létrehozva az egyensúlyt a testben és az elmében, valamint a lélek között a YIN és YANG erők által.

Az edzés első fázisát a FÖLD elem dominálja. A hagyományos kínai orvoslás szerint ebben az elemben találjuk meg a családunkat és telepedünk meg, az egyensúlyt, tisztaságot és belső erőt képviseli. Az edzés második fázisa a FA elemhez tartozik. A hagyományos kínai orvoslás szerint ebben az elemben éljük gyerekkorunkat, növekedés, tevékenység, mozgás jellemzi. Az évszak tavasz, az irány kelet, a nap időpontja pedig a reggel. Az edzés harmadik fázisa a TŰZ elemhez tartozik. A természetben ez a nyár évszak, és a fiatalságunkat éljük a tűz elemében: eufória, vitalitás, kíváncsiság. Az edzés negyedik fázisa a FÉM elemhez tartozik. A visszavonulás pillanatát jelzi, fokozódik a belső figyelem és lassul a ritmus, az ősz évszaka kapcsolódik hozzá. A VÍZ elemével érkezünk a tréning utolsó fázisához, a természetben ez a tél. Ebben az elemben tapasztaljuk meg az élet utolsó fázisát, a halált, amelyhez a pihenés és elengedés társul.

Az egészséges életmód egy bonyolult folyamat. Fontos pillérei a változatos és minőségi élelmiszerek fogyasztása, testmozgás, elegendő minőségi pihenés és nem szabad elfelejteni a mentális és szellemi részt sem. A hagyományos kínai orvoslás szerint minden elemhez kapcsolódik egy szerv, amely aztán táplálja a következő szervet. A földnek a máj, lép, hasnyálmirigy, a fának a lép, a tűznek a szív és vékonybél, a fémnek a tüdő és vastagbél, a víznek pedig a vese és húgyhólyag felel meg. Mivel az öt alapvető elem egymást generáló és elpusztító módon kapcsolódik, egy szerv megbetegedése negatívan befolyásolhat egy vagy több vele kapcsolatos szervet. Ugyanúgy, ha egy szerv erősödik, akkor javítja az összes többi szerv egészségét. Fontos, hogy megőrizzük az összes szerv finom egyensúlyát, hogy azok egészségesek maradjanak és megelőzzük a betegségeket.

Az öt elem támogat minket az irányításban, és iránytűként szolgál, amikor elveszítjük az irányt. Főleg akkor, amikor mindennapi életünket túlzott leterheltség alatt éljük és kimerültséget, fáradtságot, hőhullámokat, álmatlanságot, vagy más tüneteket tapasztalunk, amelyek arra utalnak, hogy kimerült a YIN részünk, mert a mai korban általában nagyobb hangsúly kerül az aktív és teljesítményorientált YANG részre az életünkben. Nehezebb számunkra átmenetet találni a nap folyamán a YANG részből az esti YIN-be, így az elme nyugtalanul kóborol – különösen éjszaka. Sokszor elfeledkeztünk arról, hogyan éljünk a ciklusokkal, és hallgassuk meg az egyes fázisok minőségeit. Legjobb esetben heti ciklusban élünk, ami azt mondja nekünk, hogy dolgozunk hétköznap, és pihenünk hétvégén. Alig veszünk időt megállni – sem este, hogy átgondoljuk a napot, sem a havi ciklus végén. Sokszor még akkor sem, amikor véget ér egy év. Jobb lenne megtanulni az élettel a ciklusokban élni, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hiszen ezt az egyensúlyt kívánja a testünk-lelkünk és szellemünk is.

A napokban olvastam egy felmérést, miszerint a 11–21 év közötti lányok 62 százaléka szeretne fogyni, 50 százalékuk próbált már valamilyen fogyókúrát, és 29 százalékuk fontolgatja a plasztikai műtétet. Sokatmondó adatok ezek. Egyértelmű, hogy a testképünk mindannyiunk témája, főleg fiatal és középkorban, de van, aki még idős korára se jut a testével való megbékélés fázisába.

A média és a társadalmi elvárások gyakran irreális szépségideálokat közvetítenek, amelyeknek nehéz megfelelni. Az Instagram, a reklámok és a magazinok tökéletes testeket mutatnak be, ami sok nő számára okoz szorongást és elégedetlenséget a saját testével kapcsolatban.

A negatív testkép jelentősen csökkentheti az önbecsülést és az önbizalmat. Azok a nők, akik elégedetlenek a testükkel, gyakran szigorú diétákat és túlzott edzéseket folytatnak, ami tovább ronthatja a mentális és fizikai egészségüket. Az alacsony önértékelés pedig akár depresszióhoz, szorongáshoz és étkezési zavarokhoz vezethet.

A testkép problémák tünetei:
1. Állandó elégedetlenség: folyamatosan elégedetlennek érzed magad a testeddel, és mindig találsz valamit, amit javítani szeretnél rajta.
2. Önbírálat: gyakran kritizálod magad a tükör előtt, és negatív megjegyzéseket teszel a külsődre.
3. Elkerülő viselkedés: kerülöd a tükörbe nézést, vagy az olyan helyzeteket, ahol mások láthatják a testedet (pl. strand, uszoda).
4. Extrém diéták és edzések: szélsőséges diétákat és intenzív edzésprogramokat követsz, hogy megpróbálj megfelelni az elvárt testképnek.

Lehetséges megküzdési stratégiák:

1. Pozitív belső párbeszéd: próbáld meg helyettesíteni a negatív gondolatokat pozitív, támogató kijelentésekkel. Például: értékelem a testem, mert erős és egészséges. Köszönöm, hogy ma is annyi mindent megélhettem általad és neked köszönhetően. Köszönöm, hogy elittél A- ból B-be. Köszönöm, hogy főzhettem a szeretteimnek stb.

2. Önelfogadás: tanuld meg elfogadni és szeretni a tested olyannak, amilyen. Próbálj arra fókuszálni és azt erősíteni magadban, hogy minden test különböző és egyedi. Így a tiéd is egyedi és megismételhetetlen.

3. Média tudatosság: légy kritikus a média által közvetített képekkel szemben. Emlékeztesd magad, hogy sok kép retusált és nem tükrözi a valóságot.

4. Szakmai segítség: ha úgy érzed, hogy a testképeddel kapcsolatos problémák túlterhelnek, kérj segítséget coachtól, pszichológustól, kineziológustól, vagy tanácsadótól.

Támogató környezet
1. Beszélgetés: oszd meg érzéseidet barátaiddal vagy családtagjaiddal. Gyakran a támogatás és megértés segít a negatív érzések enyhítésében.
2. Közösségi csoportok: csatlakozz támogató közösségekhez, ahol mások is hasonló problémákkal küzdenek. Az ilyen csoportokban értékes tippeket és bátorítást kaphatsz.

A testképpel kapcsolatos problémák jelentős hatással lehetnek ránk, de megfelelő stratégiákkal és támogatással kezelhetők. Fontos, hogy reális elvárásokat állítsunk magunk elé, és elismerjük testünk értékét és erősségeit. A pozitív testkép hozzájárul az általános jóléthez és boldogsághoz, így érdemes időt és energiát fordítani rá.

Érettségi előtt még orvosin gondolkodtam, de aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való. De azt tudtam, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, másokon segíteni, és akkor jött, hogy próbáljam meg a gyógytornát, mert valahogy sokkal jobban tetszett az, hogy végig tudom kísérni a páciens fejlődését az elejétől a végéig. És hogy mind a ketten örülni tudunk annak, hogy ha valaki újra lábra áll, meggyógyul, újra van ereje, meg kedve. Nagyon sokszor mintha pszichológiai ülést is tartanánk a beteggel. Nemcsak fizikai, hanem lelki támaszt is nyújtunk a páciensnek, és talán ezért is elhivatottság ez, és nem egy szakma.

Hogyan kerültél kapcsolatba a manuálterápiával?

A manuálterápiával gyakorlatban Bécsben találkoztam először. Négy évet éltünk kint a párommal, és én akkor egy magánklinikán dolgoztam, ahol rengeteget tanultam, fejlődtem, és itt kerültem kapcsolatba a Maitland koncepcióval. Erről azt kell tudni, hogy Ausztráliából származik, és már a 70-es évek óta alkalmazzák. Ez nem egy csontkovács, vagy nem egy masszázs, nem úgy kell elképzelni, hogy eljön oda az ember és össze-vissza ropogtatjuk. Nagyon komplex vizsgálati rendszere van, rengeteg tesztet végzünk el a betegen, hiszen rá szeretnénk jönni, hogy mi okozza a problémát, honnan ered a fájdalom. Többnyire a mechanikus fájdalmakat vizsgáljuk, az izom-, ízület- és akár idegi problémákat is nagyon hatásosan tudunk kezelni vele. De nem elégszünk meg csak a fájdalommentességgel, hanem otthon elvégezhető tornával, vagy akár életmódbeli változtatásokkal is törekszünk arra, hogy ezt az újonnan visszaszerzett egészséget továbbra is fenn tudjuk tartani.

Mi a legfontosabb ezzel kapcsolatban, amit az emberek tudniuk kell? Hogyan zajlik egy ilyen alkalom, és miben más ez, mint egy hagyományos gyógytornás kezelés?

A kezelések mindig egy konzultációval kezdődnek, ahol egy kicsit jobban megismerjük a pácienst. Kikérdezzük, ami segíthet abban, hogy megpróbáljunk rájönni a fájdalom forrására. Majd ezt követi egy posztorális inspekció, ami azt jelenti, hogy alsóneműre vetkőzve, sima állóhelyzetben végignézzük a páciens testét, és megnézzük, hogy van-e bármilyen deformáció, gerincferdülés, lábhossz különbség, vagy egyéb elváltozás, ami akár a probléma okozója is lehet. Ezt követően végignézünk néhány általános mozgástípust, megnézzük hogy van-e valami hiba a páciens járásában, van-e esetleg olyan mozdulat, amire jelentkezik a fájdalom, vagy van-e olyan mozdulat, amivel még jobban tudjuk fokozni ezt a fájdalmat. Ez lenne igazából a legjobb, mert ez azt jelenti hogy egyből rájöttünk a problémára. Viszont vannak olyan esetek is, amikor nem sikerül egyből megtalálni a probléma forrását. Ilyenkor a szomszédos ízületeket is át szoktuk nézni. Például ha valaki derékfájdalommal jön, átvizsgáljuk az összes mozgástípust, végignézzük a járását, és ha nem találunk semmit, akkor lehet, hogy a csípőjénél kell keresni a gondot, vagy akár lehet térdprobléma, tehát mindig átnézzük a szomszédos ízületeket is. A kezelés során a terapeuta kézzel történő finom, passzív mobilizálásokat végez a páciens izmain, vagy gerincén, ízületein, vagy akár az idegszálon is, hogy ha onnan ered a gond. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy ez egy nagyon fájdalmas tevékenység. Lehet, hogy egy picit érzékeny, viszont nem megyünk bele sosem a fájdalomba. Megpróbáljuk a terápiát úgy irányítani, hogy a beteg jól érezze magát, és a végén vagy kevésbé fájjon, vagy pedig jobban tudjon mozogni.

Milyen panasszal jönnek hozzád a leggyakrabban?

A leggyakoribb probléma talán a gerincfájdalom, leginkább a derékpanaszok. Itt közrejátszik az is, hogy rengeteg ember végez ülőmunkát, vagy akár órákhosszat ülnek az autóban, és ebből kifolyólag nagyon kevés az aktív mozgás. Ugyanakkor, ennek a másik oldala a nyaki probléma, ami szintén az ülőmunkának az átka. Mert hogyha órákat bámuljuk a képernyőt, meg többnyire lefelé nézünk, meg nem egyenesen előre, az is okozhat töbek között izomkontrakciót, vagy egyszerűen csak az egész testtartásból adódó fáradtságot az adott területen, és ezek mind okozhatnak migrént, rosszullétet, szédülést, akár vérnyomás problémát. Mert ugye nem mozog rendesen a keringési rendszerünk, és ezekben az esetekben mindig jó, hogyha egy terapeutához fordulunk, vagy akár ellátogatunk egy fizioterápiás kezelésre, vagy az is jó, ha elmegyünk egy picit edzőterembe.

Hogyan lehet ezeket a gyakori problémákat megelőzni?

Az anatómiánk arra lett kitalálva, hogy egyforma arányban mozogjunk. Tehát legyen az mondjuk ülés, fekvés, járás, vagy bármilyen tevékenység, de ne egy bizonyos pozíciót tartsunk hosszú ideig, mert ez nem tesz jót sem a belső szerveinknek, sem a mozgásszerveinknek. Így sokan nem is gondolnák, hogy egy egyszerű mindennapos aktivitással mennyi mindent meg tudnának előzni, és sokkal kevésbé lennének fájdalmaik. Például az irodai munkások már azzal meg tudnák előzni a nyaki panaszok nagy részét, ha óránként felállnak, sétálnak, átmozgatják a nyaki gerincet, vagy egyszerűen csak levegőznek egyet a szabadban.

Hogy kapcsolódsz a gyógyszerekhez? Szerinted életmódváltással, tornázással meg lehet gyógyszer nélkül is szűntetni ezeket a tipikus fájdalmakat?

Sajnos sokan választják a rövidebb utat, és véleményen szerint inkább lustaságból, hogy ha valami fáj, akkor rögtön a gyógyszerhez nyúlnak. Amikor valószínűleg, hogy egy egyszerű, banális dologgal is sokat tudnánk segíteni. De nem kell rögtön gyógyszerekhez nyúlni, vagy orvosokhoz rohanni, mert nem minden esetben teszünk ezzel magunknak jót.

És mennyire tudod diagnosztizálni például a stresszt, vagy egyéb lelki okot, amikor hozzád jön valaki? Meg lehet állapítani egy befeszült izomból?

A lehetséges okozókhoz hozzátartozik a mindennapi rohanás és a stressz is. Egy picivel több időt kellene magunkra fordítani, kevesebbet kellene idegeskedni. Igen, tudom, könnyű mondani, de tényleg meg kellene próbálni egy kicsit kevesebbet rohanni, mert sok esetben vannak lelki okai is a panaszoknak. Ezért tartom fontosnak, hogy jól megismerjem a pácienseimet, és ők is többnyire nyíljanak meg előttem. Voltak olyan esetek, hogy hosszú ideig járt hozzám egy hölgy kezelésre, nagyon fájt a nyaka, fejfájása is volt, és nem jöttünk rá, hogy mi lehet a gond, mert nem volt érzékeny sem egy adott csigolya, és az izmai sem konkrétan, és aztán rájöttünk, hogy a válása volt az, ami őt nagyon megérintette, és ebből kifolyólag jöttek a tünetek. Nyilván az első alkalommal nem mindenki tud annyira megnyílni, nem is mindenki tudja, hogy mire számítson az első alkalommal. Viszont az már egy nagyon nagy lépés, hogy egyáltalán eljön, és veszi a bátorságot, hogy segítsünk a problémáján. Általában egy befeszült izomból is lehet tudni, hogy az ember nagyon stresszes, vagy éppen fárasztó napja volt.

Tavasszal az emberek általában elindulnak sportolni, kirándulni, vagy éppen nekifognak kertészkedni. Mire kell ilyenkor odafigyelni?

Tavasszal a mozgásszervi megbetegedések száma egyre inkább nő. Legyen az éppen egy újonnan felbuzdulásból elindult sportolás, vagy éppen kertészkedés a hátsó udvarban, de azzal senki nem számol, hogy egész télen kimaradtak az ilyen típusú mozgások. És azok a mozgásszerveink el vannak fásulva és lustulva, és amikor én egyből nekifogok felásni egy fél udvart, akkor természetes, hogy ezután egyből megbosszulja a testem és fájni fog. Vagy ha hirtelen elindulok szaladni, de előtte hónapokig nem szaladtam, és mondjuk 5 km-rel kezdenék, fájni fog a térdem, a derekam, a bokám, mert nem volt erre a szervezetem felkészülve. A másik nagy hiba, amit észerveszek az embereken, hogy szinte senki nem szokott bemelegíteni, vagy legjobb esetben is öt perc alatt letudják, holott nagyon nagy szerepe van a bemelegítésnek abban, hogy elkerüljük a sérüléseket.

Ugye neked van külföldi tapasztalatod is. Szerinted külföldön máshogy állnak az emberek a fizikumuk ápolásához, karbantartásához, mint itthon? Miben látod a legnagyobb különbségeket?

Ahogy említettem, én éltem Ausztriában néhány évet, és az a tapasztalatom, hogy az ottani emberek sokkal nyugodtabbak, mint az itthoniak, és sokkal jobban odafigyelnek az egészségükre. Nagyon sok olyan középkorú és idős páciensem volt, aki rendszeresen járt hegyet mászni, vagy minden este kiment sétálni. Azt látom, hogy az itteni emberek elvannak a saját problémáikkal, de közben hiányzik a testi és lelki feltöltődés. Ausztriában nyilván megvan az anyagi jólét is ehhez, és az egészségügyi rendszer helyzete is sokkal jobb. Itthon annyira nem vagyunk tisztában a lehetőségeinkkel, és nem is nagyon áldozunk magunkra. És én nem tudom megfejteni ennek az okát.

Egyre több tanulmány bizonyítja az összefüggést a mentális egészségünk és a fizikai erőnlétünk, jólétünk között. Amikor a testünk veszélyt észlel, például stresszhelyzetbe kerül, a szimpatikus idegrendszerünk azonnal aktiválódik. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy küzdünk, vagy elmenekülünk. Ez a természetes válaszreakciónk teljesen jól jön és életmentő, amikor valóban veszélyben vagyunk, azonban a gond ott kezdődik, hogy sokszor nem vagyunk veszélyben, a veszélyt csak a fejünkben észleljük, éljük meg. Ha a szimpatikus idegrendszerünk sokszor aktiválódik a nem valós veszély miatt, akkor a test kimerül, elfárad, hosszú távon pedig megbetegszik.

1. Sporttal

A rendszeres sport és az érzelmi rugalmasság kéz a kézben jár. Minél egészségesebb és rugalmasabb a tested, annál jobban kezeled a stresszhelyzeteket, ritkábban aktiválódik a szimpatikus idegrendszered. Ugyanakkor a sportnak köszönhetően olyan hormonok termelődnek és szabadulnak fel a véredben, amelyek segítenek abban, hogy jól érezd magad, kiegyensúlyozottnak és boldognak.

2. Alvással

Szintén bizonyított, hogy a minőségi alvás nagyban hozzájárul a mentális és a fizikai jóléthez. Alvás közben a test és az elme pihen, regenerálódik, gyógyul, feldolgozza a nap történéseit, eseményeit — mindez szükséges ahhoz, hogy kipihenten, jó hangulatban ébredj. Szakemberek azt tanácsolják, hogy ajánlatos ugyanabban az időpontban lefeküdni, 7–8 órát aludni, alvás előtt nem telefonozni, hanem valamilyen relaxációs tevékenységet folytatni.

3. Táplálkozással

Az amit eszünk, szintén kihatással van úgy a fizikai, mint a mentális egészségünkre. Egy autóba se mindegy, hogy milyen üzemanyagot teszünk, nemhogy a testünkbe. Vannak élelmek, vitaminok, ásványok, amelyek kihatással vannak a lelkiállapotunkra. Ilyenek például a teljes kiőrlésű gabonafélék, a gyümölcsök, zöldségek, a tengeri gyümölcsei, és az egészséges zsírok — ezek mind jó hatással vannak a mentális egészségre is.

4. Énidővel

A magunknak szentelt minőségi idő nagyban hozzájárul az immunrendszerünk erősítéséhez és a mentális egészséghez. Minden olyan tevékenység, ami tölt, inspirál, motivál, energizál, gyógyít, nincs hogy ne legyen jó hatással úgy a testemre, mint az elmémre és ezáltal a hangulatomra, a kisugárzásomra, az életemre.

5. Kiegészítőkkel

Vannak olyan élethelyzetek, amikor az előző 4 nem elég. Ilyenkor próbálkozhatunk vitaminokkal, természetes stresszoldókkal, amelyek erősítik az idegrendszert, segítenek ellazulni, visszatalálni az egyensúlyunkhoz, és sokszor a realitáshoz. De a kiegészítők mellett próbálkozhatunk stresszoldó technikákkal is, mint például jóga, meditáció, hangfürdő és bármilyen más olyan tevékenység, ami nyugtat, lazít.

Ha pedig ezek a tippek nem segítenek, és gyakran vagyunk küzdj vagy fuss üzemmódban, akkor érdemes szakember segítségét kérni.

Önmagunkat szeretni nem csak azt jelenti, hogy felveszünk egy szép ruhát és megajándékozzuk magunkat egy masszázzsal.

A másik oldalon, önmagunk szeretete az életünk minden területére jó hatással van, kezdve attól, ahogy benne vagyunk a kapcsolatainkban, ahogy másokhoz viszonyulunk, ahogy megéljük a velünk történteket, egészen addig, hogy sokkal hatékonyabbak, türelmesebbek, kreatívabbak, problémamegoldóbbak vagyunk, másképp nézünk ki és másképpen érezzünk magunkat.

Ott van a helyemen vagyok érzése még akkor is, ha jönnek a nehézségek, a problémák, a nem várt élethelyzetek. Ha szeretem magam, akkor ott tudok lenni önmagamnak, nem veszítem el a fejem, és jó döntéseket tudok hozni magamért, a szeretteimért. Íme néhány módszer arra, hogy hogyan szeresd önmagad:

1. Légy kapcsolatban önmagaddal napi szinten! Érezd a tested, figyeld a gondolataid, tudatosítsd az érzéseid. Légy tudatában a szükségleteidnek, vágyaidnak, annak, hogy mi jó neked, és mi nem. Ha kell, húzd meg a határaidat.

2. Beszélj szépen önmagaddal! Ismerd meg a belső kritikusod, és ne hagyd, hogy szapuljon, hogy megalázzon, hogy keménykedjen veled. Biztos ismerős számodra is, hogy hányszor hülyézed, butázod le magad, hogy hányszor vagy könyörtelen és kegyetlen magaddal, ha valamit elhibáztál, tévedtél stb. Amiért szépen beszélsz magaddal, attól még látod a hiányosságaid, a hibáid, amiken dolgozol és attól még azon vagy, hogy kijavítsd és legközelebb másként csináld. Szerető, biztonságos közegben tudunk mindig csak hatékonyan fejlődni.

3. Mutasd meg másoknak, hogy hogyan bánjanak veled szeretettel! Ahogy magunkkal bánunk, úgy fognak mások is bánni velünk. Ezért nagyon fontos, hogy tudjunk határokat meghúzni. Kedvesen, diplomatikusan is lehet jelezni, hogy mennyire szereted magad, ha valaki épp átlépett nálad egy határt, ami számodra bántó, sértő volt.

4. Énidőzz! Találd meg az egészséges határokat az életedben. Legyen meg a munkának az ideje és legyen meg a pihenésnek. Legyen időd másokra is, de legyen időd önmagadra is. Töltsd minőségi időt önmagaddal.

5. Értékeld magad! Az önirónia fontos, és az is, ha képesek vagyunk beismerni a hibáinkat, a gyengeségeinket, mert ezáltal azt jelezzük, hogy képesek vagyunk elfogadni és szeretni önmagunkat. Azonban fontos és önmagunk szeretetéhez hozzátartozik, hogy ne kicsinyítsük le a sikereinket, az érdemeinket, az erősségeinket. Nyugodtan lehetsz büszke önmagadra, ettől még nem vagy nagyképű, és ettől még nem hiányzik az alázat belőled.

Ünnepek alatt megnő az öngyilkosok száma – legalábbis ezt a jelenséget figyelték meg azok az ismerőseim, akik az egészségügyben dolgoznak. Mindig mondják, hogy ezek az ügyeletek a legnehezebbek. Nem csodálkozom. Hogy miért nem? Mert minden ünnep, de legfőképp a karácsony a szeretetről szól, arról az alapvető igényünkről, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Ha ezt nem érezzük, ha ebben éppen nincs részünk, akkor nagyon nehéz ám túlélni ezt a pár napot. Erre még rátesz persze egy jó nagy lapáttal a szociális média is, hiszen ezekben a napokban semmi más nem jön velünk szemben csak szép ruhába felöltözött boldog, mosolygós párok, családok, feldiszített karácsonyfák, otthonok, finomabbnál finomabb ételek, sütemények, ajándékok. Ezt tolja szembe velünk másodpercenként a telefonunk, a képernyőnk.

Nem könnyű, sőt irtózatosan nehéz szembesülni mások boldog életével ünnepek alatt azoknak, akik egyedül élnek, vagy valamilyen oknál fogva éppen egyedül ünnepelnek, de azoknak is nehéz, akik kapcsolatban vannak, családban töltik az ünnepeket, ám belül mégis magányosak, boldogtalanok, üresek, szomorúak, és nem érzik szeretve, elfogadva magukat. Mindkét esetben nehéz megbírkózni ezekkel a belső konfliktusokkal, vívódásokkal, hiszen a szeretet egy alapvető igényünk. Szeretet nélkül nem tudunk élni, és nem is akarunk sok esetben – ezért választják egyesek inkább a halált.

Ami fontos, hogy ünnepek alatt, két ünnep között, ne engedjük, hogy bedaráljon minket a szociális média, mert sok esetben  ezek a fotók csak a külvilágnak szólnak, mutatni akarunk a világnak valamit, amit sok esetben pont nem élünk meg. Az az ember, aki boldog, nem azzal tölti az ünnepét, hogy fotókat osszon meg magáról, a családjáról. Eszébe sem jut, mert éppen megéli azokat a boldog pillanatokat. Tehát ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget ezeknek a fotóknak, mert fogalmunk sincs, hogy milyen érzések, életek vannak mögötte. Vagy ha nem tudunk nem tulajdonítani neki jelentőséget, akkor előzzük meg mindezt, ne tegyük ki magunkat ennek, legyünk offline az ünnepek alatt. Ez segíthet. És ami még mindenképp jól jöhet, hogyha emlékezünk azokra a személyekre, akik közel állnak hozzánk, akikhez tartozunk – ahogy Pál Feri atya mondta. Nem baj, ha nincs sok ilyen személy az életünkben, az se baj, ha csak egy valaki van, a lényeg, hogy van! Az pedig,  hogy több ilyen személy legyen az életünkben, csak rajtunk áll! Nyissuk ki a szívünk, merjünk kezdeményezni, barátkozni, megnyílni, beengedni, befogadni embereket, szeretetet. Merjünk szeretni, és legyen bátorságunk hagyni azt is, hogy szeressenek.

Van, hogy mindez már nem tud segíteni, ilyenkor kell segítséget kérni. Vannak egyesületek, alapítványok által működtetett telefonos szolgálatok, akik ünnepnapokon is éjjel-nappal válaszolnak a telefonhívásokra, segítenek, vagy szakemberhez irányítanak. A lényeg, hogy segítsünk magunknak kijönni az ünnepnapok kiváltotta mélységből.

Advent van: tedd magad offline-ba és kapcsolódj magadhoz.
Van egy mondás, miszerint, ha elfáradtál állj meg, és várd meg míg a lelked utolér.

Az adventi periódus pont arra van, hogy kicsit lelassuljunk, hogy időt, teret, energiát adjunk magunknak. Modern megközelítésben azt is mondhatnám, hogy az advent a slow life megélésére és tudatosítására ad lehetőséget. Arra, hogy kicsit lelassuljunk, megálljunk, hagyjuk, hogy a lelkünk utolérjen bennünket. Erre mindannyiunknak szüksége van, hiszen futottunk eleget, és lehet, hogy még mindig futunk ebben az évben. Sajnos a tapasztalat azt mutatja — és sokszor láttam én is ügyfelekkel dolgozva —, hogy csak akkor állunk meg és akkor lassítunk, amikor már késő, amikor az élet odavág rendesen, és nincs más választásunk, lehetőségünk. Ilyen egy súlyos betegség, egy váratlan baleset, egy válás, egy szerettünk elvesztése, anyagi csőd, érzelmi kiborulás, egyensúlyvesztés, mély depresszió, pánik stb. Ne várjuk ezt magunkra!

Igen, tudom, lehet már nem tudod, hogyan kell. Ezt is látom, tapasztalom egyes ügyfeleknél. Olyan régóta futnak már, hogy nagyon távolra kerültek önmaguktól. Ilyenkor nem könnyű visszatalálni, mert nem tudják, hogy hogyan kell, de nem lehetetlen. Nem lehetetlen, mert mindannyiunkban létezik egy belső vezető, aki ott van. Nevezhetjük ezt akár a lelkünknek is. Ő jelzi, ha jó irányba tartunk, és azt is, ha nem. Jelzi, ha boldogok vagyunk, és azt is, ha nem. Ez a belső vezető a mi iránytűnk. Ahhoz, hogy fel tudjuk venni a kapcsolatot vele, hogy halljuk, érezzük őt, meg kell állnunk néha.

Kapcsolj ki mindent. Kapcsold ki magad. Tedd magad offline-ba az adventi időszakban. Minden nap. Légy csendben magaddal. Ne kapcsold be a tévét, halkítsd le a telefonod, mellőzd a szociális médiát. És amennyire lehet, kapcsold ki az elméd is. Amíg kattognak és cikáznak benne a gondolatok, addig nagyon nehéz hallani a belső hangod, addig lehetetlen kapcsolódni önmagadhoz.

Maradj csendben. Csak figyelj, és kezdj el beszélgetni önmagaddal. Nézd meg, mit találsz a csendben. Mi az, ami foglalkoztat, mivel vagy elégedett és mivel nem. Min lenne jó változtatni, mi az, ami zavar, ami nem tesz boldoggá, ami bosszúságot okoz. Nézd meg, milyen irányba tart az életed. Jó ez neked? Kell ez neked? Vagy változtatni akarsz? Ezek mind a csendben vannak. A válaszok is. Csak légy résen. Slow life és figyelj. Hallgasd magad. Keresd magadban a válaszokat. A megoldásokat. Azt, ami jó neked.

Advent a várakozás időszaka. Várakozz magadra. Várakozz a válaszokra.

Na, igen… könnyű ezt mondani és leírni, viszont nem olyan könnyű kivitelezni. Tudom. Néha a saját bőrömön is tapasztalom, főleg abban az esetben, amennyiben te is egy érzékeny lelkületű személy vagy és könnyen együttérző. Viszont meg kell tanulnod elhatárolódnod mindattól, ami nem hozzád tartozik, ami nem rólad szól, hanem a másik frusztrációjáról, önbizalomhiányáról, dühéről, elfojtásairól, félelmeiről, csalódásairól, kishitűségéről stb. Van, hogy mindezt te kapod, hogy rajtad keresztül vezetik le a belső feszültséget — és ilyenkor kell neked nagyon résen lenned és nagyon ébernek.

Fontos kiállnunk magunkért, és fontos megvédenünk magunkat, különben azon kapjuk magunkat, hogy bár jó kedvvel indult a napunk, mi is szorongókká, stresszesekké, rosszkedvűvé váltunk. Egy pár hasznos tipp, hogy mihez kezdj, ha azon kapod magad, hogy átvetted mások energiáit:

Engedd ki magadból ezeket a rossz érzéseket azonnal, ahogy tudatosítottad, hogy eljutottak hozzád. A sport, mint például a futás vagy a jóga, remekül ellazít, közben koncentrálj magadra, próbáld kiengedni a feszültséget, és függetleníteni magad gondolatban is.

2. Lélegezz mélyeket!

Nem hiába mondják, hogy lélegezz, amennyiben stresszes vagy és feszült, vagy éppen pánikolsz. A légzés képes visszaállítani az egyensúlyt benned. Képzeld el, ahogy minden kilégzéssel kifújod magadból mindazt, ami nem hozzád tartozik, és ami nem a javadat szolgálja.

3. Vedd körül magad pozitív emberekkel!

Nagyon fontos, hogy minimalizáld azon emberek számát az életedben, akik mérgezően hatnak rád, és gyakran bokszzsáknak vagy villámelhárítónak használnak. Törekedj arra, hogy azokkal az emberekkel töltsd az időt nagy részét, akik ezt nem teszik.

Egyre többet hallani, olvasni erről, és én is számtalan írásomban hangsúlyoztam már, hogy mennyire fontos, hogy önmagunk legyünk, hogy azt az életet éljük, amit valójában élni szeretnénk, hogy ott legyünk, ahol lenni szeretnénk, és azokkal, akik úgy fogadnak el minket, amilyenek vagyunk, és nem akarnak folyton megváltoztatni.

A gyereknek azt kell megtanulnia, hogy álljon be a sorba, nem azt, hogy nem baj, ha nem áll be. Nem tudjuk megtalálni önmagunkat, nem tanuljuk meg, hogy hogyan legyünk önmagunk, ha folyton valamilyennek kell lennünk, különben bünti jár érte. Szóval ilyen szempontból egyáltalán nincs könnyű dolgunk, mert már nagyon pici kortól és hosszú éveken át valamilyenné formálnak bennünket. Ez a valamilyen pedig nem lehet önmagunk.

Ebből a körből úgy tudunk kilépni, amennyiben tudatosan elkezdünk visszatalálni önmagunkhoz, elkezdjük a körénk font hálót levetni önmagunkról. Mindezt lehet autodidakta módon is, személyiségfejlesztő könyveket olvasva, önismereti műhelymunkákra elmenve, vagy akár személyesen dolgozva egy coachcsal, terapeutával. Életünk során nagyon fontos eljutni a legyek önmagamhoz. Hiszen a legyek önmagam azt jelenti, hogy hitelesen élem az életem. Őszinte vagyok magammal. Nem hazudok önmagamnak, nem csapom be magam. Nem keresek kifogásokat. Nem alkuszok meg, ha a saját jólétemről van szó. Azt az életet élem, amit élni szeretnék, olyan célokért dolgozom, amiben hiszek, és ami számomra fontos, a saját értékeimet tartom szem előtt.

Az írásnak köszönhetően sokkal könnyebben és sokkal hamarabb visszatalálunk önmagunkhoz, mert azáltal, hogy írunk kicsit, kívülállóként látjuk magunkat, és van lehetőségünk eltávolodni a helyzettől, problémától, attól, ami fáj. Az írás egy objektív szemüveget helyez fel a szemünkre. Úgyhogy, amikor legközelebb azt érzed, hogy szomorú vagy, szorongsz, rettegsz, ideges vagy, félsz, vagy elárasztanak a negatív érzések és gondolatok, akkor vegyél egy papírt, ceruzát, és kezdj el írni. Nem biztos, hogy neked is beválik ez a módszer, mert sokan vagyunk sokfélék, és ami segít nekem, lehet neked nem. De ha meg sem próbálod, akkor nem is fogod megtudni. Úgyhogy, hajrá! Lehet, hogy rátalálsz az írásban arra a módszerre, amellyel tisztítani tudod magad és egyensúlyba hozni.