A ciklusok nagyon fontos szerepet játszanak a kínai világnézetben. Az ősi kínaiak jó megfigyelők voltak, és felismertek bizonyos mintákat az univerzum ciklusában és az évszakokban, melyek az emberre is alkalmazhatóak. Az ókori Kínában feltételezték, hogy az 5 változás fázisa tükröződik az egész természetben, a makrokozmoszban (univerzum/föld) és a mikrokozmoszban (ember) is. Minden napban, minden hónapban, minden évben, de az egész életünk során megtaláljuk a megjelenés, tevékenység, visszavonulás és felszabadulás ciklusát. Ezek a ciklusok pedig hatással vannak a testre, a lélekre és az elme állapotára. A bodyART edzés során az 5 elem: föld, fa, tűz, fém és víz között több kapcsolat van, például a termelőkapcsolat. A termelés ciklusa életet tart fenn így: a földből fa nő, ami tüzet szül; ez megolvasztja a fémet; a fémből, amikor megtisztul, víz lesz. A bodyART órán résztvevők vezetve vannak, átélve ezeknek az elemeknek az energiáját, létrehozva az egyensúlyt a testben és az elmében, valamint a lélek között a YIN és YANG erők által.

Az edzés első fázisát a FÖLD elem dominálja. A hagyományos kínai orvoslás szerint ebben az elemben találjuk meg a családunkat és telepedünk meg, az egyensúlyt, tisztaságot és belső erőt képviseli. Az edzés második fázisa a FA elemhez tartozik. A hagyományos kínai orvoslás szerint ebben az elemben éljük gyerekkorunkat, növekedés, tevékenység, mozgás jellemzi. Az évszak tavasz, az irány kelet, a nap időpontja pedig a reggel. Az edzés harmadik fázisa a TŰZ elemhez tartozik. A természetben ez a nyár évszak, és a fiatalságunkat éljük a tűz elemében: eufória, vitalitás, kíváncsiság. Az edzés negyedik fázisa a FÉM elemhez tartozik. A visszavonulás pillanatát jelzi, fokozódik a belső figyelem és lassul a ritmus, az ősz évszaka kapcsolódik hozzá. A VÍZ elemével érkezünk a tréning utolsó fázisához, a természetben ez a tél. Ebben az elemben tapasztaljuk meg az élet utolsó fázisát, a halált, amelyhez a pihenés és elengedés társul.

Az egészséges életmód egy bonyolult folyamat. Fontos pillérei a változatos és minőségi élelmiszerek fogyasztása, testmozgás, elegendő minőségi pihenés és nem szabad elfelejteni a mentális és szellemi részt sem. A hagyományos kínai orvoslás szerint minden elemhez kapcsolódik egy szerv, amely aztán táplálja a következő szervet. A földnek a máj, lép, hasnyálmirigy, a fának a lép, a tűznek a szív és vékonybél, a fémnek a tüdő és vastagbél, a víznek pedig a vese és húgyhólyag felel meg. Mivel az öt alapvető elem egymást generáló és elpusztító módon kapcsolódik, egy szerv megbetegedése negatívan befolyásolhat egy vagy több vele kapcsolatos szervet. Ugyanúgy, ha egy szerv erősödik, akkor javítja az összes többi szerv egészségét. Fontos, hogy megőrizzük az összes szerv finom egyensúlyát, hogy azok egészségesek maradjanak és megelőzzük a betegségeket.

Az öt elem támogat minket az irányításban, és iránytűként szolgál, amikor elveszítjük az irányt. Főleg akkor, amikor mindennapi életünket túlzott leterheltség alatt éljük és kimerültséget, fáradtságot, hőhullámokat, álmatlanságot, vagy más tüneteket tapasztalunk, amelyek arra utalnak, hogy kimerült a YIN részünk, mert a mai korban általában nagyobb hangsúly kerül az aktív és teljesítményorientált YANG részre az életünkben. Nehezebb számunkra átmenetet találni a nap folyamán a YANG részből az esti YIN-be, így az elme nyugtalanul kóborol – különösen éjszaka. Sokszor elfeledkeztünk arról, hogyan éljünk a ciklusokkal, és hallgassuk meg az egyes fázisok minőségeit. Legjobb esetben heti ciklusban élünk, ami azt mondja nekünk, hogy dolgozunk hétköznap, és pihenünk hétvégén. Alig veszünk időt megállni – sem este, hogy átgondoljuk a napot, sem a havi ciklus végén. Sokszor még akkor sem, amikor véget ér egy év. Jobb lenne megtanulni az élettel a ciklusokban élni, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, hiszen ezt az egyensúlyt kívánja a testünk-lelkünk és szellemünk is.

Miért akartál annyira dramaturg lenni?

Igazából először színházkritikus akartam lenni. Már a suli ideje alatt elkezdtem kritikákat írni, aztán később egyre több helyen publikáltam. És hát volt egy nagyon kellemetlen helyzet, amikor szembesülnöm kellett azzal, hogy ez nem nekem való. Röviden az történt, hogy hát ugye másod-harmadéves korára már azt hiszi az ember, hogy eleget tud a színházról, és nem kell tekintettel lenni az alkotókra, és én is ilyen voltam. Aztán egyszer írtam egy előadásról, és hát nem szerettem, ezt pedig a diplomáciai érzék teljes hiányában meg is írtam. És amikor megjelent, akkor találkoztam az egyik színésznővel, aki játszott ebben az előadásban — pont a kritikát olvasta a fesztiválújságból — és igazából töménytelen szomorúságot láttam az arcán. Akkor azt mondtam, hogy többet nem. Ezután pedig elkezdtem gondolkodni rajta, hogy melyik az a munka, amihez írás is kell. A dramaturgi munka pedig mindig is tetszett, mert az egy ilyen kicsit bent, kicsit kint levést is jelentett a színházon belül.

Aki dramaturgként dolgozik, az sokszor azzal kell szembesüljön, hogy a szavak néha tettekké, mozdulatokká alakulnak a színpadon. Te ezt hogyan tapasztaltad meg az elején?

Nagyon sok múlik azon, hogy milyen színpadi nyelvezetet használ az adott rendező. Viszont én nagyon szeretem azokat az előadásokat, ahol pont, hogy ellene megy a színpadi játék a szövegnek. Amikor nem ugyanazt látjuk eljátszva is, mint elmondva. És ebből a szembeállításból születik meg valami különleges, erős jelentés. Aztán mozgásszínházi előadásban az egy teljesen megfogalmazhatatlan kérdés, hogy mit jelent dramaturgnak lenni. Inkább a ritmusról, ismétlődésekről szólt, meg egy ilyen zsigeri viszonyulást jelentett ahhoz, ami a színpadon történt, és ez nekem valahogyan talán jobban is ment, hogy nem tudatosan, agyból kell megszülni egy döntést, hanem belülről.

Nagyon nehéz ma már egy pontos megfogalmazást adni a mozgásszínházi formának, és valószínűleg nagyon sokan még sosem voltak ilyen előadáson. Hogyan magyaráznád el, mire számíthat az ember, ha mozgásszínházi előadásra készül? Mi lehetett az indíttatás, amiért megszületett ez a műfaj?

Igazából én is úgy érzem, hogy bizonyos állapotokat vagy érzéseket a test által sokkal őszintébben meg lehet fogalmazni, mint szavakkal. Én ezt úgy képzelem el, hogy az ember szavakkal tud úgymond hazudni, testben viszont kevésbé. A tánc azóta létezik, amióta az ember létezik — szerintem ez létszükséglete az embernek. Bár manapság azért már olyan világot élünk, hogy az emberek elfelejtenek táncolni. Közben meg fantasztikus dolgokat szabadíthat fel bennünk a tánc. A mozgásszínház annyiban másabb, hogy ugyan testi kifejezéssel dolgozik, viszont közben színpadi szituációkat hoz létre.

Hogyan kell értelmezni egy mozgásszínházi előadást? Említetted, hogy az elején mindent is értelmezni szerettél volna.

A zenehallgatáshoz, vagy a képzőművészeti alkotások befogadási folyamatához tudnám leginkább hasonlítani. Amikor zenét hallgatunk, akkor egy komplexebb zenei műnek sem úgy állunk neki meghallgatni, hogy értelmezni akarjuk. Ott is a befogadás, a bizonyos érzelmek kiváltásáról szól. És talán ugyanez történik akkor is, amikor egy olyan képzőművészeti alkotást nézünk, ami nem egyértelműen értelmezhető. Ott is megvan a késztetés, hogy az ember értelmezze, de közben ha ránézel egy festményre, akkor az valamilyen érzelmet biztosan kivált belőled. És a mozgásszínháznál is ez a jó nézői attitűd. Sokkal fontosabb az, hogy az ember egyszerűen nyitott nyitott szívvel üljön be az előadásra, és hagyja, hogy az előadás hasson rá, és hogyha jutnak eszébe bizonyos gondolatok előadás közben, akkor jó, de ha nem, az is rendben van.

Te is megfogalmaztad, hogy az emberek életében egyre kisebb szerepe van a táncnak. Sokkal kevesebbet táncolunk mint régen. Ugyanakkor azt is érzem, hogy a mozdulatainkból is jócskán visszavettünk. Nem igazán engedjük meg magunknak azt, hogy általa fejezzük ki az érzéseinket. Te ezt hogy látod?

Melyik volt az az előadás, aminek a tematikája, de maga a megvalósítás is nagyon közel állt hozzád?

Igazából több is van: az egyik az a Lift, ami tér szempontjából nagyon nem hagyományos előadás, mert egy képzeletbeli liftben játszódik, és hát kétszer két méteren előadást csinálni, az azért eléggé meredek ötlet. És azért tartom fontos előadásnak, mert a színészek szempontjából egy nagyon jó próbafolyamat volt, mindenki nagyon jól érezte magát benne. És ez a mai napig érződik az előadáson is, és valószínűleg ezért történt az meg, hogy messzemenően ez a legsikeresebb előadása a társulatnak. Van egy sajátos humora, miközben az előadás egy másik rétegében nagyon is komoly témákat vet fel.

Ha tegyük fel, egy színész valamiért nem tud megoldani egy mozdulatsort, valamilyen gátja van ebben, akkor mivel lehet feloldani?

Alapvetően ilyenkor szerintem a kommunikáció az, ami segít elsősorban. Ha színházi emberként, vagy akár magánemberként szembesülünk egy blokkal, akkor elsőként mindig be kell azonosítanunk, aztán pedig fel kell oldani azt a problémát. Ha meg tudjuk fogalmazni azt, hogy mi miatt nem vagyunk képesek egy mozdulatot végrehajtani, vagy miért félünk beengedni magunkat egy adott szituációba, az már egy lépéssel afelé van, hogy az adott blokkot feloldjuk. Közben meg ez egy olyan szakma is, ahol az előadók szinte minden nap találkoznak egy-egy ilyen helyzettel. És szerintem biztosan sokan vannak egyébként olyan színészek vagy táncosok, akik ha emberileg rendben vannak, és szeretetben élnek, akkor sokkal könnyebb nekik nyitottnak lenni a színpadon is. De egyébként ezért is szokták mondani, hogy a színházi munka az egy végtelen önismereti folyamat.

Az M Studio legközelebbi bemutatója az Are we human or are we dancers? című előadás lesz, amelyet Ioana Marchidan koreografál és rendez emberi történetekről, a legmélyebb gondolatainkról filterek és előítéletek nélkül.

Egy olyan csoportfoglalkozásról van szó, amely lehetőséget nyújt a résztvevőknek a tánc és mozgás általi kreatív önkifejezésre és személyes fejlődésre. A test mindig őszinte és általa közelebb juthatunk önmagunkhoz és jobban ráláthatunk működésünkre, de a foglalkozáson a hangsúly első sorban a mozgáson és a kreatív táncon, az alkotás élményén és a testtudat fejlesztésén van.

A tevékenységek különböző módszerek ötvözetéből állnak össze: autentikus mozgás, megtestesítés (embodiment), tánc- és mozgásterápia, szabad tánc, mozgásszínház, történetmesélés, tapasztalati tanulás, mozgás meditáció, kontakt improvizáció és kortárs tánc.

Felszabadulás, testtudat, jelenlét.

Először is, CSÖKKENTSD ÉS KORLÁTOZD az információmennyiséget, ami eljut hozzád.

Naponta egyszer informálódj – lehetőleg reggel, hogy este ne maradj elalvás előtt negatív gondolatokkal – és mindig hivatalos forrásból tedd ezt meg. A belügyminisztérium oldala például egy hiteles forrás. Napközben ne olvass koronavírussal kapcsolatos írásokat, cikkeket, álld meg, még ha a barátaid, ismerőseid is küldték át neked, ajánlották a figyelmedbe. Tedd meg ezt másnap, abban az időintervallumban, amit a koronavírusra szántál. Ez nagyon fontos, hogy határozottan, következetesen szabjunk határt a ránk zúduló információknak.

Ezekben a napokban különösen fontos, hogy ne hagyj sok időt az elmének azon gondolkodni, ami körülöttünk és szerte a világban történik. Ennek érdekében tervezd meg a napod. Tudom, sokan otthonról dolgoztok — ebben az esetben még fontosabb a tudatos tervezés, mert különben szétcsúszik a nap, ha meg szétcsúszik a nap, akkor te is nagy eséllyel szétcsúszol. Ezt most nem szabad hagyni. Szóval reggel miután felkeltél, tervezd meg a napod: mivel indítod a napod, hánytól hányig dolgozol, mikor tartasz munka közben szüneteket, és mivel töltöd ki ezeket a szabad perceket, mivel fogsz töltődni, mit csinálsz munka után, és mivel zárod a napod.

Bár korlátozva van a kijárásunk, az még nem jelenti azt, hogy nem mozoghatsz. Sőt, muszáj, kell, ha ép és egészséges akarsz maradni úgy testileg, mint lelkileg és pszichésen. Otthon is tudsz mozogni. A mai online világ lehetővé teszi, hogy naponta csatlakozz bármilyen testedzéshez, vagy akár az online felületekre feltöltött videók is a segítségedre lehetnek. Találd meg azt a mozgásformát, ami számodra jó, amihez kedved van: jógázz, táncolj, végezz pilates, bodyart, különböző alakformáló gyakorlatokat. Csak csináld. A mozgás nem csak a testre, hanem az elmére is nagyon jó hatással van. Lenyugtat és a jelenben tart, nem hagy agyalni, félni, pánikolni, szorongani.

Tartsd a kapcsolatot.

Amiért nem találkozhatunk, az nem azt jelenti, hogy el is kell távolodnunk egymástól. Sőt, most kell a leginkább tartani a kapcsolatot. Fontos, hogy halljuk egymás hangját, hogy megosszuk egymással gondolatainkat, hogy meghallgassuk, bátorítsuk egymást, hogy adjunk teret a humornak, a nevetésnek, a szívből jövő kacagásnak. Fontos, hogy pozitívan töltsük egymást.

Használd ki hasznosan és kreatívan a szabadidőd. 

Csináld azt, amihez kedved van a négy fal között, amire rég vágytál már, de eddig nem volt rá időd. Olvass, főzz, süss, varrj, kézimunkázz, nézz filmeket, pihenj, aludj, játssz a pároddal, a gyerekeiddel, tegyél rendet a szekrényedben, a polcokon, beszélgess, szeress, kacagj, tervezz, tűzz ki célokat, hívj fel egy régi ismerőst… csak tedd azt, ami számodra most ezekben a napokban örömet okoz, ami tölti a lelked.

Ha már nem mehetsz ki, akkor fordulj be.

Sokan tisztában vagyunk azzal, hogy egészséges életmóddal, helyes táplálkozással, mozgással, stressz kerüléssel a jó közérzet nem csak ígéret, hanem elérhető. Mégis, a megvalósításban gyakran elbukunk.

Legyünk türelmesek, magunkkal és a környezetünkkel egyaránt. Törekedjünk arra, hogy sikerélményünk legyen minden nap, találjunk minden napban valamit, ami miatt megveregethetjük a vállunkat.