Lokálisan cselekedni és globálisan gondolkodni, talán ez lenne a legjobb, amit tehetünk. Aczél Dóra, Czirjék Kati és Kiss Anna kiváló csapatot alkottak ebben a beszélgetésben is, mindenképpen érdemes végighallgatni és továbbszőni az elhangzottakat.

• Meséljetek kicsit magatokról, mikor szippantottátok először magatokba az utazás felszabadító érzését, mi volt az a pont, amikor végleg eldőlt, az utazás lételemmé válik?

• Szerintetek az utazás önmegvalósítási forma, presztízskérdés, egy külső vagy éppen egy belső megismerési forma?

• Milyen aktuális trendek jellemzőek manapság utazás terén?

• Hogyan érdemes itthon, Erdélyben, Romániában vagy éppen a nagyvilágban tudatosan és szépen utazni? Gyermekkel vagy éppen várandósan vannak olyan részek, amelyek baba-mama barát jellegére jobban oda kell figyelni? Kérdezlek Csaba, akinek ezúton is gratulálok, második gyermeketek születéséhez!

• Mit lehet egy utazás során tanulni önmagunkról, határainkról vagy éppen a világról?

• Orsi és Anna ti nagy túrázók vagytok, egy-egy nagyobb táv, kihívás hogyan tud hatni rátok, vannak-e az utazásaitoknak, belső, önismereti hatásai?

• Változó világban élünk, ahol lételemmé vált a reziliencia, az alkalmazkodás az új kihívásokhoz. Melyek a fenntartható utazás technikái, tippjei?

• Mi volt eddig a legmeghatározóbb (szebb, nehezebb, mély üzenetű) utazási élményetek?

• Mi az, ami a legjobban ki tud hozni a sodrotokból utazás során? És mi nyújtja az AHA- pillanatokat?

• Mi a kedvenc helyetek Erdélyben, milyen érzést vált ki belőletek?

• Melyek a rejtett kincsek szerintetek Erdélyben és a nagyvilágban, amit ajánlani tudtok?

• Melyek a legnagyobb félelmek és tévhitek szerintetek az utazások kapcsán?

• Végezetül szerintetek milyen egy inspiráló utazás, miben különbözik egy szimpla nyaralástól, kirándulástól?

A válaszokat pedig megtaláljátok az alábbi videóban.

– Kristóf, a biciklit vidd vissza kérlek a fészerbe! – mondtam neki kedvesen, de határozottan, hogy közben ne hallatszódjon a hangomon, hogy kacagnék, mert szerintem is annyira gáz, hogy az már menő.
– De miért?
– Mert nem a miénk, nem használhatjuk.
– De csak egy kört megyek vele.
– Kristóf, a bicikli nem az enyém, így nem tudom odaadni neked, nem tudom megengedni, hogy használd. Vidd vissza kérlek!
– De csak két kört megyek, aztán visszarakom.
– Az előbb egy kört mondtál. És egyet sem mehetsz vele, mert én nem adhatom oda, mert nem az enyém.
– De ha nem a tiéd, akkor miért zavar, ha megyek vele?
– Mert érted felelősséget vállaltam, és tudom, hogy a Grundon nem teszünk olyant, hogy úgy használjuk más dolgait, hogy a tulajdonosa nem tudja.
– De ha nem tudod, hogy kié, akkor az nincs is itt, nem látja, hogy használtam.
– De én tudom, hogy használtad és te is tudod, hogy használtad.
– Ó na, csak két kört engedj, hogy menjek.
– Kristóf, eldöntheted, hogy mész vele, vagy nem mész vele. Mindkettőnek következménye lesz.
– Ja, az lesz a következménye, hogy te nyersz, én meg veszítek, és én nem veszítek soha. Megyek két kört, aztán visszarakom.
– Azért veszítesz, mert…? – vontam fel a szemöldököm, mert itt már felsejlett azért, hogy nem a bicikliről beszélünk.
– …Mert te azt akarod, hogy ne menjek, én meg akarok menni. Megyek két kört, visszarakom és nyerek.
– De Kristóf, miért gondolod, hogy az a nyerés, ha igazad van? Most olyasmihez ragaszkodsz, amit te találtál ki magadnak, és meg sem engeded, hogy végiggondold az igazságtartalmát. Szerintem akkor vagy igazán nyertes, ha felülkerekedsz önmagadon, és belátod, hogy amit most szeretnél csinálni. az gyakorlatilag vandalizmus. Olyan dolgot használsz, ami nem a tied, nem tudjuk, hogy ki a tulajdonosa, így el sem tudjuk kérni tőle, jó eséllyel fogod megrongálni, mert nem a te méretedre gyártották a biciklit, ráadásul a hátsó kereke le van eresztve, ha ráülsz kivágod a belsőt és meghajlik az abroncs is. Jobb vagy te ennél.
– Ja, ezt most azért mondod, hogy neked legyen igazad és nyerjél.
– Kristóf, én nem tiltom meg, hogy menjél vele, mert ismétlem, a bicikli nem az enyém. De tudd, ha mész vele, annak következménye lesz. És a következménye pedig az lesz, hogy ezután nem fogok tudni olyan könnyen megbízni benned.

Pár másodpercre sikerült belülre néznie, tényleg önmagába. Látszik az a tekinteten, mikor valaki képes belátni, hogy valami nem ellene történik, nem azért mondódik, hogy ne neki legyen igaza, hanem azért mert, … jaj, mert lehet, hogy tényleg azt akarják, hogy neki jó legyen. Amikor valaki bele tud abba a nyugalomba csak egy kicsit ereszkedni, hogy érte szól valaki, nem megküzdenie kell a másikkal, hanem megnyugodnia, biztonságban lennie. Kristóf ma egy pár másodpercig azt érezte, hogy egy felnőttel így is lehet.

– És ha nem ülök fel rá, csak tolom azt az utolsó kört?
– Kristóf, te döntesz.
Kristóf nem ült fel rá. Muszáj volt végigtolnia az utolsó körön azt a babakék- rózsaszín biciklit, mert nem engedhette meg magának, hogy ne legyen egy kicsit sem igaza. De sietett, látszott, hogy szabadulni akar már ettől. Hiszen ő nem vandál. Ő jobb ennél.

Sok sztorink van még a Perma? Cool! nyári iskolánkban, amelyet a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány finanszírozott, és amelyben minden lépéssel egyre mélyebbre kerülünk a permakultúra gyökereihez. Hogy felelősek vagyunk a környezetünkért. Még azért az árván hagyott, gazdátlan babakék-rózsaszín bicikliért is.

Ebben a rovatban a fogantatás lelki részével, a várandósság kihívásaival, a szülésre való felkészüléssel, magával a szüléssel, annak körülményeivel, lelki, szellemi hátterével és a gyermekágyi időszakkal, szoptatással fogunk nyíltan foglalkozni. Tarts velünk, hogy ezt a hanyagolt és sok esetben  tabusított, de annál fontosabb életszakaszt megismerd vagy felelevenítsd magadban e tudást. Hiszen mindannyian megszülettünk egyszer és mindannyian hordozzuk ennek nyomait, ha tisztában vagyunk azzal, mi minden rejlik és mi mindenen kellene változtatnunk, akár rendszer szinten, ebben a különleges időszakba, a gyermekeinknek, unokáinknak már más lehet a tapasztalatuk földi életük első időszakáról.

Ha azt a kérdést teszem fel neked, hogy: mi a hozzáállásod a szüléshez? – valószínű tovább lapozol. Tovább lapozol, mert még nem szültél, vagy már rég szültél, vagy férfi vagy, vagy mert azt gondolod téged nem érint.

Olyan világban élünk amelyben nem hiszünk el semmit, csak ha tudományosan is be van bizonyítva, a jó hír az, hogy a perinatális tudományok mára már mindent bebizonyítottak, amit a várandós és szülő nők ösztönösen éreztek ebben a fizikailag, szellemileg és érzelmileg is kiemelt állapotban, időszakban.

Mi lehet akkor a gond? – kérdezhetnéd, a nők ösztönösen érzik, a tudomány bebizonyította, mindenki mindent tud, téma lezárva. Igen ám, csak míg eljutottunk oda, hogy mindez tudományosan is bizonyított legyen, túlságosan is beleavatkoztunk a természet dolgába, megtagadtuk az anyai ösztönöket, eltávolodtunk a természettől és a természetes folyamatokat irányítani kívánjuk mind a mai napig. Félreértés ne essék, nem kívánom elítélni az orvostudomány vívmányait. Kifejezetten szükségesek lehetnek akkor, amikor ez indokolt, de egy egészséges nő, egészséges várandósságot követően, az esetek 80–90%-ában képes természetes úton, komplikációmentesen megszülni gyermekét. Az biztos, hogy testileg általában egészségesen kerül ki az anya és a baba is a szülés folyamatából, de egy család harmonikus és egészséges működéséhez ez nem elég. A szellemi és érzelmi egészség pont ugyanolyan fontos mint a testi egészség.

És akkor újra felteszem a kérdéseimet: Mi az, amit tudsz a saját születésedről? Mit tudsz a természetes szülés folyamatáról? Nagy eséllyel nehezen tudod megválaszolni ezeket a kérdéseket, pedig az első kérdés nagyon is rólad szól. Lehet érdemes elgondolkodnunk azon, miért is ennyire hiányosak ismereteink ezen a téren és vajon hogyan tudnánk ezeket az ismereteket pótolni?

Az a tény, hogy a szülések, 100–150 éve kikerültek az otthonokból, a biztonságot adó közösségekből és beköltöztek az intézmény falai közé, ezáltal egy rajtunk kívülálló folyamattá vált, amire, ha a testünkben is történik, vajmi kevés ráhatásunk van. Miért van kevés ráhatásunk? Mert nem ismerjük a testünk működését, képességeit és igen, az új kutatási eredményekkel sem találkozunk nap mint nap a témában, ezért a felelősséget és az irányítást átadjuk a szakszemélyzetnek.

Azt gondolom, egy gyermek érkezése hatalmas kihívás, nem csupán a szülés része, hanem az utána következő minimum 18 év, ami szorosan összefügg az anyaméhben eltöltött idővel, a születéssel és az első életév élményeivel.

Nem mindegy hát, hogyan történik, éppen ezért nem biztos, hogy a várandósság 9 hónapja elég arra, hogy felkészüljünk akár anyaként, akár apaként vágunk bele a nagy kalandba. A cikksorozat következő részeiben a fogantatással, várandóssággal és szüléssel, születéssel és az utána következő időszakkal fogunk foglalkozni.

Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.

Pánczél Emőke: a szerelem a kakaód tetején levő finom hab, egy lenge nyári szellő, pillangók a hasadba…

1. Ki vagy te?

Négy gyerek édesanyja vagyok, nő, aki mindig megy előre és soha nem adja fel, örök gyerek, és egy igazi könyvmoly.

Jelen pillanatba az anyaság az, amivel azonosulni tudok mert 3 évesek az ikerlányaim és napjaim nagy részét a velük való foglalkozás tölti ki. Imádom ezt a nagy családot! Nálunk mindig zajlik az élet.

Már vénülő kezemmel/ Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel/ Őrizem a szemedet.
Világok pusztulásán/ Ősi vad, kit rettenet
Űz érkeztem meg hozzád/ S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel/ Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel/ Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig/ Maradok meg még neked
De a kezedet fogom/ S őrizem a szemedet.

Kedvenc festményem pitypangokat ábrázol.

Ez az a kérdés, amin a legtöbbet gondolkoztam: a szerelem a kakaód tetején levő finom hab, egy lenge nyári szellő, pillangók a hasadban.

Nincs, de mindent szívesen megeszek, amit édesanyám főz.

Nemrég egy televíziós műsorában arról beszélgettünk, hogy egyre gyakoribbak az olyan programok, amelyek a nőiséget helyezik előtérbe, mint például a női táborok, női körök, tánctanfolyamok, előadások, workshopok. És ez valóban így van – legalábbis én ezt tapasztalom immár 8 éve, amióta elkezdtem női táborokat szervezni, majd női köröket, nőknek szóló műhelymunkákat. Isszák a nők ezeket a témákat, és mintegy szivacs szívják magukba. Pár napja a Kanári-szigetekről jöttünk haza egy maroknyi nővel, akikkel úgy döntöttünk, hogy pár napra kiszállunk a mókuskerékből, hagyunk csapot-papot és elmegyünk töltekezni, önmagunkkal lenni és önmagunkhoz kapcsolódni.

Fontos ez, mert szükségünk van időnként arra, hogy kilépjünk a mókuskerékből, kettőt lépjünk hátra és önmagunkat helyezzük az előtérbe. Töltsük fel az elemeinket és lőjük be az irányt, hogy merre szeretnénk tovább haladni az életbe. Kiket szeretnék az életünkben továbbra is, kiket nem, mi az, ami épít, és mi az, ami lehúz, ami nem szolgál már engem. Erre ideálisak ezek a női körök, mert olyan légkört teremtenek, ahol mindez szinte magától megtörténik. Mert létrejön egy bizalmi, támogató és egymást inspiráló háló, ahol sokkal könnyebben megy a leengedés, ellazulás, töltekezés. Egy ellazult lelkiállapotban pedig az életemre is másképpen látok rá, így tudnak fontos felismerések, döntések, elhatározások tudatosulni. Így tudok az életemben jelentős változtatásokat elindítani.

A női kör ereje csodálatos. Minden közös alkalom után azt látom, hogy kinyílnak, megerősödnek, megszépülnek, ragyognak, jó értelemben magabiztosabbá válnak a nők. Ilyen egy nő, ha egyensúlyban van. Csak bátorítani tudlak, hogy találd meg, vagy hozd létre a környezetedben a női körödet. Női körök mindig is léteztek, erre voltak régebb a vörös sátrak, a fonók.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.

Benedek Izabella, a Lumina Terra megálmodója, akiben van elég bátorság az ötleteit szabad útjukra engedni.

1. Ki vagy te?

Rosszul állok a memóriámmal. Elég sok minden elfásul idővel. Most talán inkább a gyerekversek maradnak meg, mivel mindennap szinte egy verset elmondunk a gyerekekkel, vagy ha épp készülnek egy versenyre, azok elég jól megtapadnak a memóriámban. Viszont, ha nagyon mélyre kell ásnom, akkor Szabó Lőrincz: A vándor elindul című verse az, amivel azonosulni tudok, de kívülről azért elmondani nem tudnám.

Azt hiszem, nem kellene meséljek, mert az ő fantáziájuk annyira színes, hogy az enyémet is túlszárnyalják. Ezért, ha megkérdezném tőlük, biztosra tudnák a választ, hogy mi az a szerelem. Persze az ő nyelvükön. Viszont nem erről mesélnék nekik, mert erre még ráérnek, inkább másról.

A pisztrángot nagyon szeretem. És bármit amit nem én kell elkészítsek, csak előmbe teszik és meg kell enni.

Egy igazán új és inspiráló sorozatot indítunk ebben az évben. Ismerjünk meg együtt érdekes lelkeket, elméket, gondolatokat ugyanazon kérdések tükrében. Csata Éva új sorozata: Mutasd magad címmel! Tekintsetek be ezen emberek életébe és ne feledjétek, ahány ember annyi féle csodálatos világ.

Hivatása szerint pszichológus, szupervízió köteles pszichoterapeuta. Hobbiját tekintve esküvői ceremóniavezető, koordinátor, esküvőszervező, aki szerint: Az élet maga a boldogság.

1. Ki vagy te?

Szeretem az idézeteket minden nagyobb életciklusomhoz van egy, ami sokat adott abban a pillanatban. Ami most spontán jön az egy szentírási rész: „Vagyok, aki vagyok.”

A szerelem olyan, mint amikor felrázol egy szénsavas üdítőt és hirtelen kibontod. Elönt és ezen vagy nevetsz egy jót, vagy elszomorodsz.

Az életemben nem nagyon van jelentősége a kedvenc szónak. Semmit sem tudok kitüntetni ezzel a jelzővel, mert folyamatosan változik az ízlésem, szeretek kipróbálni új ízeket. A zöldségekből és a hüvelyesekből készült ételek azok, amik közel állnak a szívemhez.

Ismertetőjelei:

• Nem létezik nála a nem-mozgás, mint fogalom. Ha olvas, akkor a lábát mozgatja, ha beszél, akkor a kezét-lábát-szemét. Ha alszik, akkor is járkál. Ha a fűben ülünk körben, akkor a füvet tépkedi maga körül.

• Mindig van megjegyzése a plénumban elhangzottakra. Általában vicces(kedő) megjegyzése, amin ő szokott a leghangosabban kacagni, közben figyeli, hogy ki csatlakozik fel rá, márpedig lesz olyan, és akkor vele örök csibészségi fogadalmat köt egyetlen tekintettel.

• Ha választhat a foci és a kaja közt, akkor a focizás közbeni kajálást választja.

• Ha választhat a focizás és a tudományos kísérletek közt, akkor a focizást választja. Mindig a focizást választja. Ha nincs lehetősége választani, akkor is a focizást választja.

• A pizsamája egy focimez. Pizsamacipője is van: focicipő.

• Könnyen motiválható a részvételre, alapvetően igen szeret társaságban lenni. Minden igyekezetével azon van látszólag, hogy a csibésztársával szétrobbantson bármilyen izgalmas programot, de igazából csak a figyelmet igényli. Ezért nála az, hogy csendes elvonulásra vágyik — egy sci-fi.

• A figyelmet nagyon igényli, és meg is tesz mindent, hogy megkapja: csúnya a szája, hangos és bomlasztó tud lenni a magatartása — tudja nagyon jól, hogy a botránkoztató viselkedésért több és erősebb figyelem jár.

Épp ezért így érdemes vele:

• Engedjük meg neki a focit. Nagyon jól működik nála a jutalmazás. Jutalmazzuk őt fociidővel. Ha van olyan tevékenység, ami semmiképpen nem köthető össze a focival, akkor az legyen a keret, hogy ahogyan megvan azzal a feladattal, mehet focizni.

• Ha nem foci, akkor ásó, kapa: bármilyen mozgásos tevékenységre nagyon jól reagál. Keressünk olyan helyet, ahol áshat. Agyagozási programnál ő legyen az, aki begyűjti az agyagot (ha erre van lehetőség), vagy ő hordja a vizet. Kertészeti programnál ő fog ásni, vagy a magaságyás keretét összekalapálni. Ő fogja hordani talicskával a földet. Bunkert fog építeni a csibésztársaival. És az a bunker nagyon vagány lesz, hidd el. Csak engedd, hogy csinálja.

• A szabályok ismertetése nagyon fontos. Nála nem fog egyből átmenni, ő az, aki vonzza a konfliktusokat, a szabálysértéseket. Lehet, hogy megérti a szabályt, de ugyebár a szabálykövetés csendes meló, ezért néha csak azért szegi meg, hogy megkaphassa a figyelmet. Nincs baj, többször át kell venni. De át kell venni, ne engedjük meg magunknak, hogy elsiklunk fölötte.

• Küzd a szeretetért, ezért a szabályoknál érdemes mindig abban a fényben magyarázni neki, hogy a szabálykövetéssel biztonságot teremt másoknak, magának is, a szeretet szép kifejezése ez. Ezt jobban fogja érteni. Hiszen a

  szeretetvesztéstől, mint lehetséges következmény fél inkább. Ezt ne mondjuk neki. Egyrészt mert nem igaz (nem igaz, hogy a rossz viselkedése szeretetvesztést von maga után), másrészt ha elmondjuk, akkor csak azért is ki fogja próbálni, s akkor olyan helyzetet kell kezelnünk, ami sokkal mélyebbre mutat, és közösségi szinten kell ezt tennünk.

• Szeret vezetni, mert vezérnek lenni figyelemmel jár. Direkt nem vezetőt írtam. Nem feltétlenül vannak meg a kvalitásai ahhoz, hogy vezető legyen, így inkább csak vezérként viselkedik. Viszont segítsünk neki azzal, hogy funkcióval, s így

  felelősséggel is ellátjuk. Például koordinálhatja a bunkerépítést, de nekünk, felnőtteknek kell itt éles szabályokat, éles feladatköröket meghatározni. Abban már jól mozog.

• Ne várjuk el tőle, hogy proaktív ötletekkel jöjjön. Szüksége van arra, hogy vezetve legyen, a szabályok neki biztonságos keretet adnak.

Kristóf az a táborokban és az órákon, aki mindig az ablak felé kukkant. Foci kell neki. Rohangálás, szünet, erős kiabálás, sok férfiasnak vélt tevékenység. De annál több szeretet és odafigyelés. Néha egy-egy szúrós tekintet vagy elismerő kacsintás is megteszi a dorgálás vagy elismerés helyett. Érezze, hogy különleges, mert az.