Tankönny – a babakék-rózsaszín bicikli

Szerző: Aczél Dóra • Fotók: Freepik • 2024. július 1.

Megosztom:

Tankönny –

a babakék-rózsaszín bicikli

Nyári iskola – inasképző a Grundon. Az inasok segíteni fognak az elkövetkezendő hetekben a kisebb gyerekeknél, sok tudást fognak átadni, reméljük, hogy még több motivációt, vidámságot, biztonságot. Nagyrészt kiskamaszok, a koruk viszont össze-vissza határolja be őket, van, aki már régen inkább nagykamasz allűröket mutat, van, aki ugyanabban a korban még csak a lázadás szárnyait próbálgatja.
Találtak egy rózsaszín és babakék, 4–5 éves gyerekeknek való biciklit abban a fészerben, ahová nem szabad bemenni. A tegnap Ádám, ma Kristóf körözött vele. Egyik sem 5 éves, egyik sem kislány. 12, 13 évesek. A tegnap kértem Ádámot, szálljon le róla, mert a bicikli nem a miénk, a fészert nem használhatjuk, amúgy is, a kereke leeresztve, ha ráül tönkremegy. Ádám visszarakta. Ma Kristóf az udvaron majomabiciklin-ezett vele. Élvezte, mert már annyira gáz, hogy az már menő.
– Kristóf, a biciklit vidd vissza kérlek a fészerbe! – mondtam neki kedvesen, de határozottan, hogy közben ne hallatszódjon a hangomon, hogy kacagnék, mert szerintem is annyira gáz, hogy az már menő.
– De miért?
– Mert nem a miénk, nem használhatjuk.
– De csak egy kört megyek vele.
– Kristóf, a bicikli nem az enyém, így nem tudom odaadni neked, nem tudom megengedni, hogy használd. Vidd vissza kérlek!
– De csak két kört megyek, aztán visszarakom.
– Az előbb egy kört mondtál. És egyet sem mehetsz vele, mert én nem adhatom oda, mert nem az enyém.
– De ha nem a tiéd, akkor miért zavar, ha megyek vele?
– Mert érted felelősséget vállaltam, és tudom, hogy a Grundon nem teszünk olyant, hogy úgy használjuk más dolgait, hogy a tulajdonosa nem tudja.
– De ha nem tudod, hogy kié, akkor az nincs is itt, nem látja, hogy használtam.
– De én tudom, hogy használtad és te is tudod, hogy használtad.
– Ó na, csak két kört engedj, hogy menjek.
– Kristóf, eldöntheted, hogy mész vele, vagy nem mész vele. Mindkettőnek következménye lesz.
– Ja, az lesz a következménye, hogy te nyersz, én meg veszítek, és én nem veszítek soha. Megyek két kört, aztán visszarakom.
– Azért veszítesz, mert…? – vontam fel a szemöldököm, mert itt már felsejlett azért, hogy nem a bicikliről beszélünk.
– …Mert te azt akarod, hogy ne menjek, én meg akarok menni. Megyek két kört, visszarakom és nyerek.
– De Kristóf, miért gondolod, hogy az a nyerés, ha igazad van? Most olyasmihez ragaszkodsz, amit te találtál ki magadnak, és meg sem engeded, hogy végiggondold az igazságtartalmát. Szerintem akkor vagy igazán nyertes, ha felülkerekedsz önmagadon, és belátod, hogy amit most szeretnél csinálni. az gyakorlatilag vandalizmus. Olyan dolgot használsz, ami nem a tied, nem tudjuk, hogy ki a tulajdonosa, így el sem tudjuk kérni tőle, jó eséllyel fogod megrongálni, mert nem a te méretedre gyártották a biciklit, ráadásul a hátsó kereke le van eresztve, ha ráülsz kivágod a belsőt és meghajlik az abroncs is. Jobb vagy te ennél.
– Ja, ezt most azért mondod, hogy neked legyen igazad és nyerjél.
– Kristóf, én nem tiltom meg, hogy menjél vele, mert ismétlem, a bicikli nem az enyém. De tudd, ha mész vele, annak következménye lesz. És a következménye pedig az lesz, hogy ezután nem fogok tudni olyan könnyen megbízni benned.
Pár másodpercre sikerült belülre néznie, tényleg önmagába. Látszik az a tekinteten, mikor valaki képes belátni, hogy valami nem ellene történik, nem azért mondódik, hogy ne neki legyen igaza, hanem azért mert, … jaj, mert lehet, hogy tényleg azt akarják, hogy neki jó legyen. Amikor valaki bele tud abba a nyugalomba csak egy kicsit ereszkedni, hogy érte szól valaki, nem megküzdenie kell a másikkal, hanem megnyugodnia, biztonságban lennie. Kristóf ma egy pár másodpercig azt érezte, hogy egy felnőttel így is lehet.
– És ha nem ülök fel rá, csak tolom azt az utolsó kört?
– Kristóf, te döntesz.
Kristóf nem ült fel rá. Muszáj volt végigtolnia az utolsó körön azt a babakék- rózsaszín biciklit, mert nem engedhette meg magának, hogy ne legyen egy kicsit sem igaza. De sietett, látszott, hogy szabadulni akar már ettől. Hiszen ő nem vandál. Ő jobb ennél.
Sok sztorink van még a Perma? Cool! nyári iskolánkban, amelyet a MOL Románia és a Polgár-Társ Alapítvány finanszírozott, és amelyben minden lépéssel egyre mélyebbre kerülünk a permakultúra gyökereihez. Hogy felelősek vagyunk a környezetünkért. Még azért az árván hagyott, gazdátlan babakék-rózsaszín bicikliért is.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ