Főként a gasztronómiában, a specifikus ételekben maradt meg. Annak idején a falvakon minden szükséges alapanyagot megtermeltek maguknak az emberek. Nem jártak üzletbe, ha mégis nagy ritkán, akkor esetleg cukrot vagy élesztőt vásároltak, az ételekhez szükséges hozzávalók megtalálhatóak voltak otthon.

Ebben a mostani történetben pedig TE, kedves olvasó hozzájárulhatsz egy olyan kulturális egyesület álmának a megvalósulásához, amelyik 15 éve folyamatosan bizonyít, nem tért le a hitelesség útjáról, kicsiknek és nagyoknak közvetíti a magyar hagyományokat, kultúrát, az egyéni és közösségi alkotás örömét.

Nem múltidézés a cél. Inkább egy helyzetfelmérés és jelentés a XXI. századból.  Vajon a hagyományos mesterségek már csupán a falumúzeumokban, fesztiválokon és oktató jellegű gyerekfoglalkozásokon felbukkanó érdekes elemként játszanak szerepet? Vagy valami örök érvényű útravalóként fennmaradt valami belőlük és még élnek is a mindennapi tudatban, körforgásban?