fbpx

Alternatív oktatás – mint mozgalom

Szerző: Kovács Réka •  Fotók: Kassay Costan Bernadett • 2020. szeptember 22.

Megosztom:

Alternatív oktatás – mint mozgalom

A Matusinkának szívügye az oktatás, és szeretné, ha társadalmi párbeszéd indulna el, erősödne a változtatás és jobbítás céljával és reményével. A Matusinka projekt reméli, hogy hozzájárul a közös gondolkodáshoz, a mentalitásváltáshoz, és talán a jó irányba való elmozduláshoz írásaival, rendezvényeivel.
Ezért is valósítottuk meg a Kárásztelek Pezsgőpincészetben a Picnic in the Vineyard szülinapi eseményünk panelbeszélgetéseit, amelyek közül az alternatív oktatási formákról szóló egy akár napokig folytatható eszmecserévé alakult és nagy érdeklődésnek örvendett. Igyekszünk egy közösséget is kialakítani, egy olyan tábort, amiben hasonló gondolkodás, elképzelések és értékrend találhatóak meg. Ehhez a megfelelő embereket próbáljuk megkeresni, azokat a szakembereket, vagy akár laikusokat, akik az adott területre nagyon nagy rálátással bírnak, sok tapasztalattal rendelkeznek, de nem elfogultak, nyitott szemléletükkel másoknak hasznos, értékes és érdekes információkat tudnak nyújtani.
Így vett részt ezen a beszélgetésen:
dr. Frigy Szabolcs szociológus, iskolai tanácsadó és egyetemi tanár mint moderátor;
Ferencz-Salamon Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos szakmai alelnöke, aki hagyományos iskolában, de step by step osztályokkal és Montessori/módszerrel dolgozó after schoolt megvalósító intézményben igazgató;
László-Bakk Áron István, a kolozsvári Waldorf Líceum tanára;
Tasi Ottilia Gyöngyvér temesvári step by stepes tanító;
Aczél Dóra, a nagyváradi Grund School magániskola megalapítója
és Ferencz-Gyöngyössy Gyöngyvér Noémi pedagógus, aki az otthonoktatást valósítja meg évek óta családjában, és az ezen oktatási formákat közel érzőknek, ezt az utat választó erdélyi családok közösségének építője, vezetője.
Egyelőre úgy tűnik, hogy bár rengeteg kompromisszum árán, és sok akadályba ütközve valósíthatóak meg hazánkban a különböző alternatív oktatási formák, mégis ezek elszaporodását tapasztaljuk, mintegy reneszánszukat éljük, úgy ahogyan ezek a 90-es években, a rendszerváltás után elindultak, majd lankadt a lendület, elfáradtak a szülők és pedagógusok, nem volt elég támogatottság, de mostanra újra erőre kapott a jelenség: egyre több alternatív oktatási forma vasul meg hazánkban. Beszélünk itt most csak az Erdélyben megvalósuló, magyarokat érintő folyamatokról. Habár a legtöbb erdélyi és partiumi megyeszékhelyen és kisebb városokban is gombamód szaporodtak az utóbbi években a Waldorf, Montessori, step by step óvodák, iskolák, vagy akár csak csoportok, osztályok, az otthontanulást választó közösségekről nem is beszélve, ezek még mindig csak nagyon kis hányadát teszik ki a romániai közoktatásnak, alig 1 százalékát érintik a gyerekeknek.
A pár mondatos pedagógiai hitvallásukban a meghívottak olyan fogalmakat említettek, mint gyerekközpontúság, szabadság, személyes felelősség, szeretet, belső motiváció, tanulni akarás, kreativitás, szárnyalás, öröm, tapasztalat általi tanulás, élményalapú oktatás, természetes érdeklődés, a gyerek érdekei és oktatás-nevelés igényei, színes, pedagógusok szakmai tapasztalatának fejlesztése. Ha egyebet nem is írnánk most le, akkor már ez a felsorolás is nagyon jól elmondja, hogy miről szólnak az alternatív oktatási formák, mi az, ami hol többé, hol kevésbé, de hiányzik a hagyományos, állami oktatási rendszerünkből. Ezek a fogalmak azok, amiket hordoznak magukban a legkevesebb négy külön területre beilleszkedő oktatási irányok: reformpedagógia, modern pedagógia, módszertani alternatíva, tanulócsoport és magántanuló.
Az állami oktatási rendszer kitalálásának alapjául az ipart vették, az iskola olyan mint egy gyár: futószalagon folyik a termelés, ehhez uniformizálás kell. Az iparosodás után kialakított egységes tömegoktatási forma a tudásátadás indusztrializálódása volt, ugyanazt a tudást akarták rászabni minden gyerekre, egységesítettek, mert a rendszer abból az elvből indult ki, hogy minden gyerek egyforma, és nem tudták mit kezdjenek az egyénnel. Könnyebb volt kezelni egyformán mindenkit, egységes tanterv, egyforma iskolák stb. szerint. Ez a koncepció ma már nagyon idejét múlt, ezért van ma válságban az oktatási rendszer. Meg azért is, mert egy túlméretezett rendszer nehezen változtatható, mozdítható, fejleszthető. Ma a legtöbb területen van piac, végbement egy liberalizáció, kivéve az oktatás területét. Ezt annyira kézben tartja az állam, hogy nincs, illetve nagyon csekély mértékű a konkurenciája a hagyományos, állami oktatásnak, és ez minimalizálja a fejlődést. A 20. század elején ezt felismerik, és próbálnak rajta változtatni Nyugat-Európában, így születtek meg azok az iskolák, amelyeknek képviselői meghívottaink is. De még megannyi más oktatási forma is létrejött a 20. század folyamán, leginkább a fejlett államokban. Romániában a 90- es évek után volt erre lehetőség. Az oktatás területén nem történt meg a rendszerváltás, ebben minden meghívott egyetértett.
A változás, fejlődés rendszerszinten nagyon lassú. A kitörés, a változás az alternatív formákkal, módszerekkel és rendszerekkel mind alulról jövő.
Mindenütt kis szülői és pedagógusi közösségek hozták létre a közeget és valósították meg azt az intézményesített keretet, ahol valami más megvalósulhat. A kolozsvári Waldorf Líceum például (a legrégebbi alternatív iskola az országban) egy pedagógusok által alapított iskola, ez az iskola jellemében is látszik, de a többi szülők által megvalósított iskola, akik nagyon sok nehézség és áldozat árán, rengeteg munkával hozzák ezeket létre. A 2010-es években újra elindult egy odafordulás az alternatívák fele, mert a szülők érzik, hogy valami nem jó, nagy gondok vannak a hagyományos oktatással, nem reagál például a világ jelenségeire, nem reagál a gyerekre — ezt hiányolja és próbálja megvalósítani a Grund school —, és így ha az állami oktatási rendszeren belül is (Romániában egyedülálló módon, mert más országokban magánintézményekként működnek — ez anyagi szempontból előny, de nagyon sok hátránnyal is jár), de megpróbálják létrehozni a maguk kis oktatási vonalát, amihez pedagógust keresnek, befogadó iskolát keresnek, és habár az állami rendszer által megszabott keretek között, de igyekeznek megvalósítani mindazt, amit fentebb a felsorolásban olvashattunk.
Az oktatási rendszerünk problémáit nagyon pontosan megfogalmazták meghívottaink, de nem taglaljuk, mert legtöbbünk tisztában van ezekkel. Mégis kiemelnénk azt, amire a pedagógusok szövetségének képviselője hívta fel a figyelmet: a nagy változást talán pedagógusok képzésében kéne elkezdeni, ez a gyökere mindennek, és hasznosabb lenne, ha a pedagógusba, nem mint egyénbe fektetne a rendszer, hanem tanerő testületekben gondolkodnánk. Ahogy beszélgető meghívottaink a szülői közösségek erejét emelték ki az alternatív oktatási formák megvalósításában, amik azért jelenhettek meg, mert kis szülői közösségekben megszületett az igény erre, úgy a pedagógusokat is mint közösségeket lenne jó formálni, fejleszteni, és nem az egyéni fejlődésre, versenyre fektetni a hangsúlyt.
A beszélgetés szólt még a alternatívák által megélt mindennapokról, arról ki hogyan tanít-nevel-formálja a gyereket, az olyan kis dolgokról, amelyek megszüntethetik a nagyon erős függőleges hierarchiát és nagyfokú bürokráciát a rendszerben, a demokratizálódás és szabadság felé tekintő eljárásokról. Valamint arra a kérdésre is válaszolt minden meghívott, hogy milyennek látja a jövőt. Ha kíváncsiak vagytok válaszaikra, hallgassátok meg az alábbi videóban a teljes beszélgetést a Matusinka videócsatornájáról, garantáljuk, hogy csak gazdagodtok általa, és olyan értékes információkat hallotok, amik révén összefüggéseiben láthatjátok az oktatás problematikáját régiónkban.
A jelenlévők egységesen képviselték azt az álláspontot, hogy mindig kell hinni és törekedni a változásra, a javításra, az alternatív oktatást megvalósító közösségek küldetéstudata nagyon erős, összefogáson alapul, és ez lehet a változtatás motorja, amire vannak is jó példák, hiszen már nagyon sok jó gyakorlatot és módszert vett át az állami rendszer is a különböző pedagógiákból.
Jelen korunkban a hiány és bátorság szüli meg a választási lehetőségeket, és ez a legfontosabb: legyen választási lehetőség, hisz erről szól a demokrácia is, és valahol ez a legfőbb érték, hogy a demokráciát valóban valósítsuk meg. Ehhez kellenek a bátor szülői közösségek, akik demokratikus oktatási formákat hoznak létre, nem hierarchiára alapulókat, és ebben a szellemben nevelkedhetnek és tanulhatnak a gyerekeik. Így lehetnek ezek az iskolák, közösségek a társadalmi változás előmozdítói.
Köszönjük meghívottainknak a részvételt, hogy általuk is értéket teremthetett a Matusinka. Kívánjuk nekik, hogy folytassák munkájukat, kitartást és erőt kívánunk nekik ahhoz, hogy kövessék azt az utat, amin elindultak, meggyőződésünk, hogy mind a megfelelő helyen vannak, és az erdélyi magyar közösség csak kaphat és gazdagodhat úgy személyiségük, mint munkájuk által.
Hálásak vagyunk támogatóinknak is, hogy segítettek létrehozni ezt a fórumot, reméljük együttműködésünk hosszú távra szól.
Köszönet: Carastelec, Cochet Home Decor, Blaze, Vera Green.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.