fbpx

Zero waste – az örök harc Egyéni döntések, kis lépések. A változás te magad légy!

Szerző: Kovács Réka •  Fotók: Kassay Costan Bernadett • 2020. szeptember 29.

Megosztom:

Zero waste — az örök harc
Egyéni döntések, kis lépések. A változás te magad légy!

A Picnic in the Vineyard szülinapi eseményünk Zero Waste elnevezésű panelbeszélgetésének központi témája a környezetvédelem és tudatos életmód volt.
Szőcs Blanka kommunikációs és közösségépítő szakember vezetésével egymástól nagyon különböző nézőpontokból közelítette meg a témát három meghívottunk, és habár különböző területekről érkeztek, egy közös van bennük: mindnyájuk élete, szakmája, vállalkozása összefonódik a környezetvédelemmel. Az általános helyzetkép után egyre inkább a személyes törekvések és példák felé terelődött a beszélgetés, amelyből megtudtuk, hogyan valósítják meg ezt a fajta életmódot, és mennyire tudják a szemléletet beültetni mindennapjaikba, akár magánéleti területen, akár vállalkozásukban.

A helyzet most, de folyamatos változásban

Dr. Mara Gyöngyvér biológus, a csíkszeredai Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, a Biomérnöki Tanszék docense a téma szakértőjeként a tudomány és a szakemberképzés oldaláról kezdte a beszélgetést. Kutatások, felmérések és vizsgálatok lebonyolításáról és eredményeiről tud, ismeri a társadalom és főleg a fiatal szakemberek (környezetmérnökök, biológusok stb.) hozzáállását, érdeklődését és felkészültségét a témában. Elmondása szerint leginkább természetvédő egyének és szakemberek tagjai a társadalmunknak, egyre kevesebben választják a környezetvédelmet, környezetismereti és biológiai tárgyú területeket mint olyan szakmát, amiből meg is lehet élni. Vannak területek, amelyekkel hazánkban például még nem nagyon foglalkoznak, mint amilyen az ipari környezetvédelem. Ugyanakkor azok a fiatalok, akik ilyen területen tanulnak és helyezkednek el, nagyon lelkesek, lendületesek, akarnak tenni, komolyan veszik és teszik a dolgukat. Ők egyfajta hősöknek számítanak, úgy tűnhet, hogy szélmalomharcot vívnak, de kis lépésekkel, egyéni szintű cselekedetekkel és döntésekkel lehet elérni eredményeket. A tanulók tudják az értékeit a szakmának, de ettől nem érzik magukat kiváltságosnak.
Sajnos az országos szintű törekvések, rendelkezések és szabályozások gyerekcipőben járnak még, leginkább az energetika, energiatakarékosság körében történtek előremozdulások, indultak be támogatási programok, de a hulladékgazdélkossal nem tudunk mit kezdeni, az ipari környezetvédelemmel még senki nem foglalkozott stb.
A társadalom nagy része tévedésben él, amikor pár baniért biológiailag lebomló műanyagzacskót vásárol, mert ahogy azt kísérletekkel bizonyították: az elméletileg lebomló műanyag zacskók, amikért fizetünk, csak és kizárólag ipari komposztálóban bonthatók le. Itt nálunk nincsenek ilyenek. Az egyszerű házkörnyéki komposztálóba ne is tegyük bele, mert nincsenek meg ott a körülmények ahhoz, hogy lebomoljon, ugyanúgy ott marad a természetben a más fajta műanyaggal együtt.
De szükséges volt használatukat bevezetni az Európai Unió által előirányzott szabályozások miatt. Gyöngyvér ugyanígy látja a szelektív hulladékgyűjtés és feldolgozás ügyét is: hiába tanítjuk az embereket külön gyűjteni a szemetet, minden kezdeményezés megreked, amíg nincs meg a háttérben az ipari válogatása és feldogozása a hulladéknak. Nálunk egyelőre az égetés a legelterjedtebb. A társadalom és a vállalkozói szféra még nem látja a szemétben az üzletet, a megélhetési lehetőséget, nagyon kevés a szemétfelvásárló, a legtöbb hulladék elégetésre kerül, amivel nagyon kevés energia nyerhető, viszont nagyon sok szennyeződés kerül a levegőbe.
Leginkább cementgyárak vesznek át szemetet és égetnek, akik ebből energiát nyernek ki. Tehát a kulcs abban van, hogy minél kevesebb szemetet termeljünk, mert ha már megvan, akkor azt nem tudjuk kezelni, feldolgozni, átalakítani, eltüntetni. Az egyetemi oktató úgy látja, hogy manapság nem a környezetvédelem a trendi, hanem az ezekről való blogolás, a vlogolás a menő, és ezért ezen témák felé fordulás a divatos. A legtöbb fiatalt nem a környezettudatosság mozgat, hanem az, hogy ez a téma most menő, látnak egy olyan lehetőséget például a zero waste „jelenségben”, hogy ha efelé fordulnak, akkor lehet meg tudnak élni belőle.

Hogyan élsz?

A Vera Green vállalkozás megálmodója, Balog Boros Enikő is a hulladékcsökkentés híve, és ezért olyan, háztartásban használatos termékeket gyárt és forgalmaz vállalkozása, amelyekkel csökkenthetjük a biológiai lábnyomunkat:

nem ártalmasak a szervezetünkre és nem szennyezik a környezetet, mert biológiailag lebomló anyagokból készülnek, csomagolásmentesek.

Enikő úgy véli, nagyon nehéz tökéletesen hulladékmentes életmódot folytatni, ő sem tud, habár gyerekkora óta így él, de az apró sikereket tartja fontosnak, mindenkinek az egyéni hozzáállását, a törekvést a tudatos életmódra. Minden ilyen irányú cselekedet számít, a kis lépések is, ha sokan megtesszük. Webshopja olyan termékeket kínál, amikkel odafigyelnek arra, hogy ne termeljenek szemetet, tartós, praktikus dolgok, amik ha szemétbe is kerülnek, hamar lebomlanak, nem károsítják a környezetet.
Enikő gyerekkorából hozza a környezettudatosságot: mindent újrahasznosítani, felhasználni, ezt látta otthon már kiskorától. Régebb is vászonzsákokat, szatyrokat használtak például, pedig akkor nem volt zero waste mozgalom.
Szerinte ez a fajta életmód egy örök harc: sok alternatíva van, amelyeket fel kell fedezni, kipróbálni, megtalálni a legmegfelelőbbet. Az ő háztartásában megtalálták a tisztítószerek kevésbé káros megfelelőit, de a fürdőszobai termékeket nehezen tudják kiváltani. Családja most épp passzív házat épít. Olyan életteret alakítanak ki maguknak, ahol felfogják és használják az esővizet, napelemeket használnak stb.

Hogyan laksz?

A környezettudatosság a lakhatásban témában otthon van Imre Attila ökológus végzettségű vállalkozó is, aki a MUViN Containers vállalkozást képviseli. Alternatív megoldásokat kínálnak életterekre, ingatlanokra. A vállalkozása nem a környezetvédelem jegyében indult, de idővel mégis szorosan összekapcsolódott vele:

régi és új áruszállító konténerekből álmodnak és terveznek meg ma már otthonokat is, és amikből régen csak gépházat, raktárat, esetleg irodahelyiséget alakítottak ki, ma már egész kényelmes lakóházakat is építenek.

Irodájuk 33 éves konténerekből készült. Tehát ezek a konténerek felújításra kerülnek, nem lesznek az enyészeté, újragondolják őket. A mobilitás, az alacsony költségvetés, környezettudatosság mind jellemzői a termékeiknek, amelyeket először csak bérbe adtak, aztán már el is adnak.
A vállalkozás indulásakor nem tudatosították a környezettudatosságot, de efelé hajlanak: a környezetben kevésbé hagy lenyomatot a konténer, mint egyébből épített ingatlanok. Van olyan építmény, amihez kell építkezési engedély, ha az ember nagyobb ingatlant, valódi lakást szeretne, amit esetleg hátra is hagy a leszármazottainak, de ha a mobilitást meghagyjuk, és szállítható a szerkezet, akkor nincs szükség engedélyeztetésre sem, a bürokrácia is csökken.
Sok felhasználási lehetőség van, de az embereket tanítani kell, információval kell ellátni, mert nem elég az, hogy látnak egy ilyen építményt a Pinteresten, és azzal az ötlettel állnak elő, hogy ők is ilyet szeretnének. Szerencsére már Romániában is egyre nyitottabbak az emberek, nem csak a kockát látják a konténerben, egyre pozitívabban állnak hozzá.
Az ipari ág volt, ami elindította a többet látást: ipari mobilis helyszíneket létesítettek először: szivattyúházat, elosztóházat stb. Ezekből a tapasztalatokból elmentek a lakóház irányába, orvosi rendelő, szórakozóhely is megvalósult már. Sok kreativitás kell a kialakításhoz, tervezés, átszabás, erősítés, burkolás, és már nem is kocka a konténer, hanem valami teljesen új élettér.
A hulladékgazdálkodás témát jobban kibontva Mara Gyöngyvér elmondta, hogy Romániában körülbelül 300 kg szemetet „termel” egy lakos. A statisztikákban az EU-s országok listájának végén kullogunk az újrahasznosítás területén, viszont a másik oldalon az is ott van, hogy aránylag kevés szemetet termelünk, ebben elől vagyunk, mert például az Egyesült Államokban napi 2–4,5 kg szemét jut egy főre.

A változás

A számok mögött azt kellene mindenki megnézze, hogy mi a szemét összetétele? Mi lesz a hulladékkal? Legtöbben a szemétre nem értékként gondolunk, amiből lehet valami, amit átalakíthatunk, hanem egyszerűen megszabadulunk tőle, és már el is felejtettük. Fontos lenne foglalkozni vele: azért is, hogy valamilyen módon csökkentsük. Nem az a lényeg, hogy mindent kisöpörjünk az életünkből, ami a régi életmóddal összefügg, és egyik napról a másikra zero waste életmódot éljünk. Kis lépésekben kell megtenni az átállást. A szelektív hulladéknak nagyon kis mennyiségét hasznosítjuk újra. Az újrahasználás lenne a lényeg, és a „helyes szemetelés” — hogyan dobjunk el? Kimosva a csomagolásokat például. A papírnak is csak a nem szennyezett részét tudják újrahasznosítani, tehát ezt is tudni kell, hogy csak a tiszta papír újrahasznosítható.
Az átállás egy folyamat, amit meg kell tanulni: úgy dobom el, hogy tiszta, megmosom stb. A számok valóban nagyok, és végleges, jó megoldás nincs, de törekedni kell inkább mint keseregni: nézzük meg, vizsgáljuk át a szemetünket. Mi az, amiről le tudok mondani, mire van alternatíva? A döntéseinket kell okosan meghozni, a szokásainkat változtatni, például vásárlás, beszerzés területén. A karanténidőszak jó volt arra, hogy rájöjjünk, mennyi minden nélkül meg tudunk lenni.
A biológus az egyének felelősségét hangsúlyozta, Ghandi mondatát idézve: Te magad légy a változás amit a világban látni akarsz. Egyénileg sokat tudunk tenni, és csökkenteni a hulladékot, még akkor is, ha a világban a mutatók nagyok. Enikő életmód változtatása a mosható pelenkákkal kezdődött, miután látta a gyerekei után maradt eldobható pelenkamennyiségeket. Macerásabb a használatuk, több odafigyelést igényel, de „a lelkünk így nyugodott meg” — állítja. Jöttek aztán a mosható betétek, menstruációs kelyhek; füzetborítók textilből, mert a papír szakad; kozmetikumok.
A változásban nagy szerepe van a példamutatásnak: a gyerekeknél a példakövetés működik — amit anya használ, azt használom én is, kamaszoknál a bandaszellem — a vezéregyéniség gyerekei elmondják a barátaiknak mit használnak, honnan van, ők pedig követik egymást ebben. Rácsodálkoznak: ez mi, miből készül, milyen vagány, nekem nem készítesz?
A beszélgetés moderátora és az egyik hölgymeghívott játék formában is sarkallta magát a változásra: Gyöngyvér vászonzacskóval, dobozokkal indult el bevásárlásra Csíkszeredában célzottan, filmfelvételt készítve. Sok érdekes tapasztalata volt: szembetalálta magát olyan eladóval, aki nagyon furának találta, nem tudott adni például húst neki zacskó nélkül, azzal fogta meg, majd miután betette a dobozába eldobta a zacskót — így nem sok értelme volt a dobozba vásárlásnak, de volt olyan bolt, ahol az első zacskómentes vásárlása után felismerik, és többet kérés nélkül sem adtak zacskót. Azóta is igyekszik családjával hulladékmentesen vásárolni.
Blanka 365 napos fogadalmat tartott be: egy éven keresztül nem vásárolt ruhaneműt. Elővette a régieket, átalakította, hordta.
Attila elmondása szerint a vaslemez oldalakkal rendelkező, könnyűvázas szerkezetű építményekről kevés információ kering, sokan megkeresik őket ötletekkel, de általában az ötletből 180 fokos fordulattal valósul meg valami. Igyekeznek segíteni tervezéssel, ötleteléssel, és a praktikusságra vonatkozó kérdésekkel az érdeklődőknek: hogyan akarják fenntartani az ingatlant, hogyan fogják megőrizni az állagát — ezekkel mind segítve a mentalitásbeli váltást. Jelenleg egy bemutatóházat készítenek konténerből. Egy érdekes tendenciát tapasztalnak: a 20–30 év közötti fiataloknak mobilitásra van igényük. Laknának pár évet egyik városban, majd másik városba költöznének, és ehhez szállítanák a lakóházukat, ami praktikus is, mert idővel bővíthető, ha bővül a család.

Költséges-e környezettudatosan élni?

Enikő kiszámolta, hogy miből mennyit használ hónapok és évek alatt, megrémisztették a számok. Felméréseknek nézett utána, figyelte a saját környezetét, hogy miért vesznek zacskót az emberek, újrahasználja-e többször azt, miből mennyi fogy az évek alatt. A mérlegelés után megállapította, hogy a textillel például gazdaságosabban jön ki. Elsőre nagyobb befektetés, de visszahozza az árát. „Az ember, ha nemcsak a mának él, hanem a jövőre is gondol, rájön, hogy a környezettudatos életmód gazdaságos megoldás.” Fontosnak tartja listával menni vásárolni, nem éhesen, nem elcsábulni, ellenállni leárazásoknak.
Gyöngyvért soha nem a tudatos életmód anyagi oldala motiválta, hanem szakmájából kiindulva és otthonról hozta ezt a fajta látásmódot. Elismeri, hogy a ráfordítás mértékegysége sokkal inkább az idő és az energia, nem annyira a pénz. A megtervezés az alap: mikor hova mész vásárolni, egy terméknek az egész életciklusát kell nézni — hol gyártották, hol fogja végezni, mennyibe kerül. Ha az egészet nézed, akkor tudsz zero waste-ben gondolkodni, környezettudatosan. Főleg a nők részéről többletráfordítást igényel. Otthon elkészítve az ebéd egészségesebb is, környezetbarátabb is. A szervezetünk és a környezetünk védelme együtt jár. Az a tapasztalata, hogy akkor fordulnak efelé a családok, amikor gyerekük lesz. Egyetemistaként az olcsó élelmet esszük, maradjon pénzünk, nem gondolunk bele sok mindenbe, de amikor gyerekünk születik, akkor feltesszük a kérdést: azt akarom, hogy a gyerekem szervezetébe jusson a sok fölösleges vegyszer?
Attila az építkezéseknél kiemelné a vállalkozói szemszöget: ha építeni akarunk, vagy bővíteni például egy termelői egységet, hagyományos építkezéssel ez nyomot hagy. Ha tovább akarunk költözni, minden amit nem viszünk magunkkal, ott marad, jön a következő vállalkozó és kidobja. Konténerekkel viszont viheted magaddal, nem kell még egyszer belefektess. Irodaházaknál is így működik: például ha személyzetleváltás van, visszaadod a már fölösleges bérbe vett konténert és nem marad utána semmi. A felhasznált anyagok összetételénél feltevődik a kérdés: mi a jobb hosszú távon? Használjuk fel a régi anyagot, vagy jobb, ha olyan anyaghoz nyúlunk, ami új technológiával készül, időtállóbb? Például amit homlokzatok fedésére használnak, forgács és műanyag keverék, ami víz-, hő- és fagyálló, nem igényel speciális kezelést. Egyszer kell megfizetni, nem olcsó, de hosszú távon kifizetődő. Az első lépések drágák, de utána minden visszatérül.

Mi a legnagyobb kihívás?

Meghívottaink mindenképpen a tudatosítást tartják nagy feladatnak, például egy vállalkozás klienseit afelé terelni, hogy tudatosabbak legyek. És természetesen a mindennapok megszervezése okoz gondot: helyitől vásárolni, nem viszonteladótól nagyvárosban nehezebb, egyik bolt itt van, a másik bolt máshol… Addig nehéz, amíg kialakul a rutin, hogy elinduljunk otthonról tudatosan vásárolni: szatyrok, zsákok mindig kéznél legyenek, legyen meg a terv, hogy mit, hol, milyen sorrendben vásárolunk meg.
Nagy kihívása a társadalomnak és a mindenkori országvezetésnek a törvényes keretek kialakítása, amik most nagyon kezdetlegesek. Támogatni kellene a vállalkozásokat, hogy törekedjenek a környezettudatosságra és ez érje is meg nekik.
A tudatos életmód és a környezetünk védelmének egyik alappillére a már használt tárgyak újragondolása. Innovatívnak és merésznek kell lennünk ezen a területen is, mert a lehetőségek határtalanok. Kiaknázatlan, sok lehetőséget rejt magában és piaci rés a hulladékgazdálkodás, szelektálás, újrahasznosítás is. A lehetőség adott, már csak a bátor vállalkozókat várja. Ki kicsiben, ki nagyban, ha tesz, akkor a folyamatok elindulnak. Inspiráljuk és segítsük egymást, ahogy a Matusinka is megpróbálja hozzátenni a részét egy élhetőbb világért, méltóbb hétköznapokért!

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

A Picnic in the Vineyard szülinapi eseményünk másik témája: Alternatív oktatás Erdélyben. Itt megnézheted, ha lemaradtál róla.