25 máj Csomagolatlan valóság
Csomagolatlan valóság
Amennyiben szelektíven gyűjtjük a műanyag hulladékot, egyrészt gratuláljunk magunknak, hiszen már ezzel is sokat tettünk a környezetünkért, másrészt meg javaslom, hogy nézzünk szét a kukánkban, hogy miből is áll össze a tartalma.
Ha a műanyag hulladékunk túlnyomó része műanyag palack, tudjunk róla, hogy a palackozott víz kiváltható csapvízzel és mondjuk vízszűrős kannával vagy más, egyszerűbb vagy bonyolultabb vízszűrő berendezéssel. Ha a szénsavas víz a gyengénk, kipróbálhatjuk a különböző szódakészítő berendezéseket vagy az üveges ásványvíz fogyasztást.
Ha a műanyag hulladékunk túlnyomó része műanyag ételes doboz, tudjunk róla, hogy ezektől megszabadulhatunk úgy, hogy meggyőzzük a kedvenc vendéglátó egységünket arról, hogy nekik is gazdaságosabb és a fogyasztóik számára is egészségesebb hosszú távon, ha befektetnek néhány fém ételes dobozba, amelyet fertőtlenítő mosogatás után újra, meg újra, meg újra, meg újra, meg újra használhatnak és csak egyszer kell kifizetniük. Valószínűleg egy izgalmas piaci rés is van számukra a hazai piacon.
Ha nem sikerül rávennünk a kedvenc vendéglátó egységünk, hogy változtasson, változtassunk mi a szokásainkon és inkább együnk a helyszínen, vagy vigyük magunkkal a cseppmentesen zárható dobozainkat, amibe kiporciózzák majd az ebédünk, mielőtt hazaszállítjuk. Ha nem hajlandóak saját dobozba felszolgálni az ebédünk, indokoltan válasszunk más kifőzdét.
Ha a műanyag hulladékunk túlnyomó része műanyag csomagolás, tudjunk róla, hogy a csomagolásmentes vásárlás nem termel műanyagcsomagolást (ki hitte volna?).
A csomagolásmentes vásárlás egy olyan kompromisszum saját magunkkal és sok esetben a velünk együtt élőkkel is, amibe csak akkor érdemes forró fejjel beleugrani, ha teljes elkötelezettséget érzünk a műanyag elleni küzdelem iránt.
A csomagolásmentes vásárlás során a vásárlónál már van tasak, ezért nem szükséges az üzleti csomagolásban hazahozni a (tudatosan) megvásárolt termékeket. Persze ez abban az esetben lehetséges, ha a terméket eleve csomagolás nélkül árusítják. Ha változatos az étrendünk és nincs csomagolásmentes bolt a városunkban, bizony több helyszínre is el kell majd mennünk ahhoz, hogy beszerezünk mindent, amire szükségünk van.
A piac jó barátunk, ott a bevásárlólistánk nagy részét kipipálhatjuk, legtöbb élelmiszer beszerezhető „kimérősen”, amennyiben alapélelmiszerekről van szó.
A feldolgozott élelmiszereket ritkábban árulják csomagolásmentesen, de a nagyáruházak polcain kimérhető csokit, kukoricapelyhet vagy akár gumicukrot is találunk, ha éppen arra fáj a fogunk (vagy attól szeretnénk, hogy fájjon). Szóval nincs más dolgunk, mint előkeresni a bevásárlószatyrot vagy egy nagyobb méretű hátitáskát, leltározni a hálós szütyőket, zsákocskákat, zárható dobozokat, tejes üvegeket, a listán szereplő termékeknek megfelelő mennyiségben és méretben, és már vághatunk is neki a bevásárlókörútnak.
A bevásárlókörutunk útvonalát és megállóit nyilván a bevásárlólistánk fogja meghatározni. Miután kiválogattuk a célnak megfelelő tárolóinkat, érdemes egy rövid optimizálási algoritmuson végigfuttatni a bejövő adatokat és a megfelelő sorrendbe csomagoljuk be otthon a szütyőket, dobozokat, üvegeket, amennyiben ez megoldható. Tehát ha mondjuk krumplit, krémsajtot meg epret szeretnénk vásárolni hátizsákkal, a krémsajtos doboz kerüljön legalul a hátizsákban, mert az a legstabilabb, rá tesszük a krumplit, hogy ne roncsolja a epret, majd legutoljára az epret. Ez azt jelenti, hogy a bevásárlásunk sorrendje a krémsajt, krumpli, eper kellene hogy legyen. De amennyiben az epret az első helyen már megvásároljuk, kézbe kell azt elvinnünk a krumplisig, a krumplit meg az epret szintén kézben kell továbbvinnünk a krémsajtosig, hogy utána a krémsajt kerüljön a szatyor aljára, rá a krumpli és a tetejére az eper. Az eper valószínűleg így sem lesz biztonságban, hiszen hazáig összetörhet a hátizsákban, úgyhogy improvizálnunk kell. Szerencsénkre van még nálunk egy másik doboz, amit zabpehelynek hoztunk. Abba tesszük hát az eper egy részét, mert természetesen nem fér bele az összes. A többi epret a sónak tartogatott befőttes üvegbe tesszük, hisz abban sem törik össze.
Maradt tehát egy hálós szütyőnk a zabpehelynek meg a sónak, de mivel még a zabpelyheknél is nagyobbak a lyukai a szütyőnek dönthetünk: vagy beleszuszakoljuk valahogy a tejes üvegbe a zabpelyhet és rá a sót, a tejet meg beszerezzük később, vagy vásárolunk inkább tejet és visszajövünk zabpehelyért meg sóért. Persze ajánlja a kedves hölgy a műanyag zacskót, de nem azért jöttünk saját csomagolással, hogy egy kéretlen zacskót vigyünk haza, ami ráadásul nem is csomagolás, kizárólag a felkészületlen és kaotikus rendszerünk és ezáltal a karakterünk záloga.
Miután az epret átpakoljuk a másik két edénybe, rájövünk, hogy így nem fogjuk tudni bezárni a táskát, mert a doboz meg a befőttes üveg nem áll meg a formátlan krumplik tetején. Kiemeljük tehát a krumplis szütyőt (ami nem porozta össze a krémsajtos doboz tetejét, ha erre gondolnátok, hiszen tudatosan sűrű szövésű zsákot hoztam a krumplinak), a krémsajtos doboz tetejére tesszük az epres dobozt, melléje a befőttes üveget, rá a krumplit. Még csak a tej van hátra. Ennek beszerzése azzal kezdődik, hogy keresünk egy eldugott helyet, ahol lehetőleg azok az árusok, akiktől eddig vásároltunk nem láthatnak, ugyanis ha végignéznék a következő, általunk produkált műsorszámot, az egész zero waste irányzatot is romba döntenénk, a tekintélyünkkel együtt.
Az eldugott helyen tehát egyik vállunkra vesszük a hátitáskát és megpróbáljuk előhalászni a tejes üveget a táska aljáról, ahol az imént felejtettük és rápakoltuk a krémsajtot, az epret és a krumplit. Miután már belátjuk, hogy a negyedik próbálkozásra sem fogjuk tudni kihúzni a tejes üveget épen, a felső rétegek miatt, kiszedjük a hátizsák tetejéről a krumplit. Egyik kezünkbe fogjuk a krumplit, míg másikkal kotorászunk a fél vállunkról lógó hátizsákban, hogy megtaláljuk a doboz epret, amit a felemelt térdünkön egyensúlyozunk, majd ráhelyezzük óvatosan a krémsajtot. Utoljára kiemeljük az epres befőttes üveget is, ráhelyezzük az fölemelt térdünkön billegő, epres dobozon himbálózó krémsajtos dobozra, állunkkal tartva meg az építményt, amíg a tejes üveget villámgyorsan előkapjuk a táskából. Finom mozdulatokkal ráakasztjuk a tejes üveget tartó kezünk kisujjára a krumplis szütyőt, a tejes üveget meg átadjuk az eddig krumplit tartó kezünknek. A krumplit beletesszük a táskába, rátesszük a befőttes üveget, felvesszük a táskát a vállunkra és keresünk egy padot. A padon kipakoljuk a befőttes üveget és a krumplit, betesszük az idáig kézben szállított epres és krémsajtos dobozt, melléjük a befőttes üveget, rá a krumplit. Bezárjuk a táskát és irány a vastehén.
A tej kitöltése előtt meg előkeressük a pénztárcánkat, aminek a hollétéről már emlékeink sincsenek. Hosszas keresés után sem találunk rá, ezért visszamegyünk a padhoz és a táska tartalmát ismét kipakoljuk. Végül megkerül a pénztárca. A farzsebünkben volt. Visszapakoljuk a táskába a megvásárolt termékeket, bezárjuk a táskát és irány a vastehén. A vastehénnél konstatáljuk, hogy a pénztárcánk nem tartalmaz három darab 1 lejest, amelyek nélkül nem lehet sajnos tejet vásárolni. Bemegyünk a szemközti cukrászdába váltani, de csak akkor váltanak, ha vásárolunk valamit. Kérünk egy fagyit és a 3 lejjel elsétálunk a vastehénig. Megetetjük a tehenet, kiporciózza a tejet az üvegbe, amit aztán a hónunk alá veszünk. Kezünkben a fagyival előre lódítjuk a táskát az ellenkező vállunkról és egy kézzel bíbelődve kinyitjuk. A hátizsákba már nem fér be a tej. A nyári hőség miatt pedig csúszik a hónunk alatt az üveg és épp csak az utolsó pillanatban kapjuk el, mielőtt a földre esne. A félvállon tartott táska előreesik, nyakon vág, kiesik belőle a krumpli.
A fagyink olvad és rácsöpög a cipőnkre. Visszalódítjuk a táskát a hátunkra, elcipeljük a padig a tejet és a krumplit egyik kézben, a másikban a fagyit tartjuk, próbáljuk cseppmentesíteni. A padra pakoljuk a krumplit és a tejet, majd a táskát. Kivesszük a befőttes üveget, a helyére betesszük a tejet. A krémsajtos üvegre rátesszük a befőttes üveget és a legtetejére a krumplit. Mindezt egy kézzel, mert a másik kezünkben ott a fagyi. Végre bezárjuk a táskát, ellenőrizzük, hogy megvan-e még a pénztárcánk és a telefonunk. Körbenyaljuk a fagyinkat, ami mintha a mai beváráslás jelképeként folyna ragacsossá az ujjaink között és néhány ezer neurontól megszabadulva hazasétálunk. A lakás előtt nem találjuk a kulcsunk. A zörgő hangokból ítélve, a táskánk alján lapul…
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
