fbpx

Az ízléses otthon nem „menőzik”, nem hivalkodó

Szerző: Hajnal Csilla • Fotók: Pinterest • 2020. január 10.

Megosztom:

Az ízléses otthon nem „menőzik”, nem hivalkodó

Amit az otthonoddal teszel, azt teszed magaddal is. Olvastam egyszer ezt valahol, és azóta is ezen gondolkodom, mert van benne értelem. Az otthon berendezése, a bútorok helye, a terek használata nem öncélú esztétikum — legalábbis elméletileg, hanem az élhetőbb mindennapokat segíti elő.
Ha egy család valamennyire összhangban él, közös tervek vannak, amelyekért együtt dolgoznak, akkor ezeket szem előtt tartva tudják otthonukat is megtervezni, illetve a változások időszakában átrendezni, magukhoz igazítani. Számomra akkor élhető egy otthon, ha hozzánk igazodik, és bátran tükröz bennünket, nem pedig egy-egy áruház leárazott hétvégéjét, vagy a gombamód szaporodó kínai gyártmányú, silány termékeket árusító boltok kirakatát másolja.
Egy ország lakberendezési szokásai kiválóan tükrözik a társadalmi szokásokat is. Vegyük például a nálunk kialakult függöny-kultuszt. Szinte elképzelni sem tudják legtöbben az otthonuk ablakait függönyök nélkül — otthontalan lesz az otthon, hiányosságot ébreszt bennük, különben is belátnak, meglátnak, megszólnak — vallják sokan. Azok is egyébként, akikhez nem olyan könnyű belátni. Társadalmi szokás ez: rejtegetni magunkat a külvilág elől. Itt nem az intimitásra értem, hanem arra, hogy például ülök egy fotelben vagy beszélgetek valakivel a nappaliban. Tény, hogy mi, Balkánhoz közel élők szeretünk benézni mások ablakain. Legalábbis én biztosan. Talán pontosan azért, mert olyan gondosan takargatjuk egymás előtt ablakainkat…
Lakberendezési szokásaink együtt változnak velünk, ízlésvilágunkkal, életciklusváltásainkkal. Sőt, szerintem a lakberendezési érzék fejleszthető, főként akkor, ha valóban jó lakberendezési példákat állítunk magunk elé. Olyan képeket nézegetünk, ahol nem az áruházak középszerű katalógusai köszönnek vissza, nem a kommersz, unalomig elcsépelt tárgyak és minták jelennek meg benne, hanem mernek egyediek lenni.
Például az észak-európai országokban olyan ritkán látni ócska, vizuálisan zavaró otthonokat, mert ott nem lepte el a piacot az ócska, vizuálisan zavaró tömegcikkeket forgalmazó kínai kereskedés, ami ha akarjuk, ha nem, a közízlést is befolyásolja. Sokkal felszabadítóbb egy olyan otthon képeit nézni, ahol nem a mennyiségre törekszenek a lakók, hanem megtalálják az egyensúlyt a minőség és a mennyiség között.
Egy jó otthon nem hivalkodó, nem „menőzik”, nem másoknak készül, nem rivalizálásból és magamutogatásból születik, mint a bánffyhunyadi paloták, hanem azért, hogy a benne élőket mindennap elkényeztesse, megnyugtassa, feltöltse, tükrözze.

Innen nézve a giccs, mint tárgy önmagában nem is létezik, hanem mindig a környezetében válik valami giccsessé, vagy éppen ellenkezőleg: környezetéből kiragadva válik azzá.

Vagyis ha például egész évben a nappalinkban tartanánk egy fenyőfát, gömbökkel, Mikulás-fejekkel, csillámporos angyalokkal feldíszítve, akkor talán giccsnek tűnne, de karácsony körül mégsem egyből a giccsre asszociálunk. Az otthon berendezésekor nem feltétlenül az a giccses, ami nem odaillő, hanem inkább az, ha túlzásokba esünk, és ez a minőség rovására megy. Pár éve bemutatták Donald Trump és Trumpné otthonát: nem az volt a meghökkentő benne, hogy az orosz cári palota csillogását, barokkos bútorokat, szökőkutat, aranyszobrokat és még egy Renoir reprodukciót is felvonultattak a new yorki felhőkarcolójukban, hanem hogy mindezt az ízléstelenséget egyszerre kell vizuálisan befogadnunk.
Mindenkinek megvan a maga giccse, szerintem az ízléstelenség ott kezdődik, ha ezt eltúlozzuk. Még nem válik ízléstelenné a tér azáltal, ha egy nem odaillő tárgyat helyezünk el, inkább egyedivé, mókássá, kreatívvá tesszük a teret ezzel. De ha telerakjuk aranyszobor-utánzatokkal, plüssállatokkal és még egy élénk narancssárga és élénk zöld (átlósan elválasztva) fallal is megfejeljük a hálószobánk dizájnját, lehet, hogy kissé ízléstelen hatást keltünk ezzel.

Az ízlés nem egyetemes és nem objektív, de fejleszthető, és velünk változik.

Régen szerettem a sok apró, színes dekorációt, ma már jobban szeretem, ha kevesebb tárgy vesz körül. Öt éve még nem festettem volna mélyzöldre a fürdőszoba mennyezetét, ma már ott vírit ez a szín a plafonon, és mindig vizuális izgalommal tölt el, ha ránézek. Tanulságom: legyünk nyitottabbak a lakberendezésben is, mert lehet, hogy amit ma teljesen elutasítunk, holnap már szeretni fogunk.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.