Talán mindannyiunk számára ismerős Antonio Vivaldinak a Négy évszak című műve, de talán kedvencünkké is válhat, ha tudunk egy s mást róla; például azt, hogy egészen a barokkig, a zene egyenlő volt a vokális zeneművészettel, melynek főként a templomok adtak otthont, de nem azért, hogy azt kérkedő magamutogatás eszközeként használják, hanem a zene kizárólag az ember vertikális kapcsolatát fejezte ki Teremtőjével. Aztán mintegy robbanásként „hódítanak” a hangszerek, így tehát a kolostorok és templomok zárt kapuit átlépi az alkotói szellem, és megszületnek az első világi, hangszeres zeneművek is. A koncert (vagy hangverseny) egyike azon barokk zenei műfajoknak, amelyben a hangszer főszerepet kap: egy zenekari csoport és egy szóló hangszer váltakozva szólaltatja meg a dallamot. Vivaldinak összesen 28 koncertje ismeretes, többek között a híres Négy évszak, amelynek „programatikus” címe is a zeneszerző újító szellemiségét igazolta (többek között azért is, mert csak a romantikában válik központi koncepcióvá a programzene, olyan hangszeres mű, amely egy tájat vagy személyt fest le, egy irodalmi vagy történelmi eseményt, filozófiai koncepciót tartalmaz).

Vigad a pór, táncolva, énekelve,
a bő termést örvendezőn fogadja,
ma még Bacchus borától víg a kedve –
holnap álomba hamvad majd vigalma.

   Minden vigadjon, dalra, táncra kelve!
Legyint a langyos légtenger fuvalma,
a gazdag évszak mintha integetne:
édes álomból szép gyönyörbe csalna.

   A vadászok hajnalban útra kelnek,
kürttel, puskásan, alvó falvakon túl
vadat hajszolva jó nyomot követnek.

   A megriadt vadállat puskaportul
prüszköl, rohanna, ám futása sebzett,
bukdácsol még, aztán a fűre fordul.

Mind a négy hegedűverseny három tételes (gyors – lassú – gyors), amelyek „alcímekkel” vannak ellátva. Így az Ősz három tétele: A parasztok tánca és dala, A részeg és A vadászat. Ismervén ezeket a címeket, talán könnyebben bízhatjuk fantáziánkra a zenei tartalmakat: a népies hangulatú témák, az ide-oda dülöngélő, majd álomba merülő részeg ember, végül a finálében felcsendülő szüreti mulatság, a lovaglás és vadászkürtök hangja, a riadt vad menekülése (a virtuóz hegedűszólam) és haláltusája.

Talán ismerős a Mendelssohn név: Felix Mendelssohn-Bartholdy híres német romantikus zeneszerző volt. Kevésbé közismert és szokatlan Fanny Mendelssohn neve a zeneszerzők névsorában, márcsak azért is, mert női név. Fanny Mendelssohn tehát Felix Mendelssohn nővére volt és bár szülei távol akarták tartani a zenei pályától, bátyjához hasonlóan rendkívüli tehetséggel volt megáldva, így — a kor viszontagságaival ellentétben és a nők akkori státuszával ellenkezve — sikeres zeneszerzőként maradt fent a történelemben.

Nem hiába nevezte Strauss utolsóknak ezeket a dalokat, hiszen már „szembe nézett a halállal”, mikor ezeket a műveket komponálta. A ciklus első dala (Tavasz) Joseph von Eichendorff versére, a többi három pedig (Szeptember, Lefekvéskor, Alkonyfényben) a Nobel-díjjal kitüntetett Hermann Hesse verseire írott.

Szeptember

Gyász ül a kerten,
surran a szirmon a hűvös eső.
Remeg a csendben:
tudja a nyár, a vége jő.

Levélre levél aranyat
hullat a magas akácról.
Nyár-mosoly döbben fonnyatag,
a kert: álom a pusztulásról.

Rózsáknál elálldogál
a nyugtot váró évszak.
Szeme fénye: apály
pillái elalélnak.

Mind a négy dal az elmúlásról szól, így tehát a Szeptember nem csupán a változó természet halálát idézi elő, hanem a zeneszerző már előre megérzett halálát „zenésíti” meg. Érdekes, hogy a zene hangulata az elmúlás fájdalma mellett mégis fénylik. A halál nem zord, sötét és az ismeretlentől való félelmetes misztikumként jelenik meg, hanem a már sokat megélt zeneszerző számára megváltást, feloldozást és békét jelent, egy olyan elmúlást, ami valami széppé, fényessé fog újjászületni.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

A legelőkön azért szépek a fák, kár, hogy csak kicsit összeszoruló gyomorral lehet nekik örülni. A legelő állatok gazdái kicserélődtek, és a legeltetés alapvető célja is megváltozott. Régen tejért, gyapjúért, bőrért és húsért legeltettek, ma inkább már csak pénzért. Ennek szebbik fele pedig területalapú mezőgazdasági támogatás formájában érkezik.

A pénzért cserébe pedig úgy kell kezelni a legelőket, ahogy Nyugat-Európában öltönyös, fekete cérnazoknis hivatalnokok eldöntik, hogy kezelni kell. 

Ha arra adnak pénzt, hogy legyen fa, maradnak a fák, ha arra (és sajnos a jövőben erre esély van), hogy nem kellenek a fák, akkor már dőlnek is recsegve a százados tölgyek.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

Levél 2020-as önmagamhoz

Kedves fesztiválozó,

Nem tudom, hogy milyen érzések lesznek benned jövőre, eljössz-e negyedik alkalommal is, vagy ez volt itt az utolsó torockói Double Rise-od és teret adsz valami másnak, amit régóta ki szeretnél próbálni vagy valami teljesen új impulzusoknak engedsz majd. Hiszen egy év alatt annyi minden történhet. Ha pedig az időnél tartunk egy fesztivál alatt is mennyi szerep keveredik, akárcsak az életben. 

… gyerekként

… anyaként 

Az újdonság és csoda varázsa. Egy már ismert élmény átélése más szinten, amikor már nem az én az első, hanem csak majdnem. Valahogy az első fesztiválélményhez hasonlít először babával ott lenni. Minden ismét újjá válik, felfedezhetővé, együtt. Második alkalommal, egy kisgyerekkel már jönnek az összehasonlítások, olykor a klisék. Milyen volt  azelőtt, miben másabb az idén, mennyit fejlődött a gyerek. És talán itt lép visszafordíthatatlanul érvénybe mindaz, ami gyerekkorban, vagy gyerekként automatikusan jön, a felszabadultságra, szabadságra való törekvés. Hiszen ebben az életszakaszban is megoldható, csak talán tudatosság és akarat kérdése. A nem menni az árral. Mert aki elindul azzal a bizonyos árral valahogy beszűkülhet egy szerepbe, vagy egy nézőpontba.

… feleségként

A tudat, hogy van a helyszínen, vagy a színfalak mögött, otthon egy valódi lelki társ, egy idő után felszabadultabbá tesz. Aki megért, aki veled megy, vagy éppen elenged pár napra fesztiválozni. Mert érzékeli, hogy éppen mire van szükséged, és mert olyannak fogad el, amilyen vagy. Még ha ez nem is mindig a hercegnős mesebeli attitűd, vagy 4 óra alvás után másnap van.

És nem utolsó sorban … NŐKÉNT

Ami végülis minden ebben az egy szerepben, vagy ez mindegyikben. Vagy csak úgy egymagában? Hiszen olyan jó érzés összeállítani a fesztiválos outfiteket. Eleinte csak úgy jön magától, később már érettebben azokból az üzletekből lehet választani, ahol inkább tiniknek szóló darabok vannak. Egyszer-kétszer az évben lelkiismeretfurdalás nélkül fast fashion-höz nyúlni és már mindenki tegez. A fesztiválozós évek telésével növekvő külső elvárások nélkül. Munkahelyi és otthoni logisztika nélkül. Időpontok nélkül. A tapasztalatok miatt kialakult kritikai érzéket félretéve. Még akkor is, ha nyilvánvalóak a szervezési hibák, oda nem figyelés, felszínesség. Mindent félretéve. Csak úgy mosolyogni, szabadon. Mert az olyan jól áll. Még mindig. És talán még oly sokáig.

Majd jelezz vissza levelemre, ha lesz erre egy kis időd 2020 július elején, kíváncsi vagyok jövő nyáron hogyan látod és csinálod.

Üdv,

egy fesztiválozó (is)

Erdélyi fesztiválok és nem csak, ahol eddig egyik-másik szerepemben, vagy akár az összesben, de jelen voltam:

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

Erdélyi szállások és koncepciók:  kikapcsolódáson kívül nyújthat valami pluszt egy utazás?

„Alig várom, hogy induljunk”, „Épp most érkeztem haza, de már tervezem is a következő utamat”, „Egész évben dolgoztam, most már igazán megérdemlem a pihenést” — ugye, ismerősen csengenek az alábbi mondatok? De vajon egy szállás lefoglalása kapcsán a kényelmen, kalandon, relaxáláson, áron, kilátáson kívül egyéb faktor is számít? Miért ne értékelhetnénk valami mást is a döntésünkkel?

Koncepció 1 – A parasztházak megmentői

Noha Péter, a gondnok elmondása szerint szándékosan nem reklámozzák a helyet, remélem nem fognak megsértődni, hogy velük kezdem a listám. De, ez a az egyik legfrissebb élmény és remélem nem olyan utazókat fogok inspirálni, akiket zavar, ha a 100 éves ágy recseg. „Meglátni és megszeretni — valahogy így kezdődött”, szerepel honlapjuk (www.skanzen.ro) bemutatkozójában. Szász István és családja a 2000-es évek elején vett itt telket, ahol egy öreg ház, meg egy csűr árválkodott. Egy hirdetést adott fel, melyben asztalos műhelye számára régi fát keresett bútornak. Sokan jelentkeztek a hirdetésre, egész házak váltak eladóvá. Így történt, hogy a környező patakokból „elszálították” a halálraítélt házakat, lebontották és ugyanúgy visszaépítették ezen a telken azokat.

A csíkmadarasi kivételével az összes csángó parasztház: Nagygyimesből, Gyimesbükkből, Gyimesközéplokról, Bálványos patakáról, Buhapatakáról, Gyimesfelsőlokról, Görbepatakáról. Két csűr található a telken, az egyik étkezőként és közösségi térként, a másik fürdőházként funkcionál, egy kápolna, múzeum, valamint az új építésű kúria. Olga főzött nekünk: házias ételek, kedves szavak, beszélgetések vártak minket reggel és este. Következő vendége a Magyar Állami Néptáncegyüttes volt. A táj lenyűgöző, a csend, nyugalom és hagyományos életforma itt még teljesen mindennapos. Egyszerű ragaszkodás a szépséghez és mélységhez.

Egy fiatal család két kislányukkal eldöntötte, hogy elhagyja a hektikus nagyvárosi, kolozsvári életet, és a békés életet választja ebben a csodaszép máramarosi faluban, Breben. Itt is megtalálható még az autentikus életforma, érdekesen keveredve a kanadai, amerikai, svájci turistákkal, sőt sok külföldi már házat vásárolt. Projektjük célja a hagyományos, régi faházak, a helyi építészet és belső használati tárgyak megmentése, új életet és értelmet varázsolva számukra. Az eljárás pedig a csángó házak esetével azonos, új telekre kerültek a régi házak, teljesen hagyományosan, számozva, lécről lécre viszaépítve. Ottjártunkkor az ide ékrező turisták szemmel láthatóan éppen ezt a sajátos helyit — amitől a legtöbb helyi szabadulna — találta a legvarázslatosabbnak.

Koncepció 2 – Egyszerűség, az adott környezetre szabva

Koncepció 3 – Egyszerűség, skandináv mintára

Az egyetlen szálláshely a felsoroltak közül, amelyiket még nem fedeztem fel a valóságban, viszont annyira újszerűnek tűnik az itthoni vendéglátói palettán, hogy fontosnak tartottam a beemelését ebbe a listába. A Fogaras hegység lábánál, a természet közepén elhelyezkedő modern menedékház letisztult dizájnnal rendelkezik.

Folytatás következik… 

Frissítve: a folytatás itt.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.