16 márc Zacskós március
Zacskós március
Ha már Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget, akkor én sem adhattam alább, zacskóban sütöttem az ebédet. Persze, míg én a konyhában sürgölődtem, ők nyugodtan kocsmázhattak, az idén túl sok meleget nem kellett cipelniük (merthogy már eleve meleg volt). Ugyanis a történet szerint az emberek márciusra annyira megunták a sok hideget, hogy imáikban csak melegért könyörögtek. Szent Péter ezt megelégelvén, Sándorral le is küldött egy zsáknyit nekik. Csakhogy, milyen a férfiember? A hosszú út porát igyekezvén lemosni, betévedt egy italmérésbe, aholis kissé ottfelejtve magát, elfeledte a dolgát. Szent Péter pedig fölöttébb csodálkozván, hogy az imaáradat csak nem apad, utánaküldte Józsefet, majd őutána Benedeket. Ugye, mondanom sem kell, szintén csak a kocsmáig jutottak?! Mikor továbbra sem történt változás az időjárásban, Szent (mérges) Péter végső megoldásként Mátyást szalajtotta, egy korbáccsal. S ő ezt nem is volt rest kollegális hátakon használni, melynek utóhatásaként a tavasz rögvest megérkezett.
Éljenek a sikeres akciók! S míg leszűrtem e kis történetből, hogy a túlzott alkoholizálás hathatós ellenszere egy jó hátbavágás, zacskóimban krumplicikkek, és sajttal feltekert karajszeletek (zsírral megkenve, nehogy cipőtalp állagot öltsenek!) sültek (180 fok, 50perc). Tegyük még hozzá, míg a virágzó alkohol- és fegyvergyárak csak úgy öntik termékeiket, manapság már kevésbé támadjuk direktben egymást, inkább csak úgy lesből, álságosan, mondhatni, a kígyó 100%– ban teljesítette a küldetését.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
