Városkép. Az óváros közepén, az Astoria Hotelben szálltunk meg, így szó szerint körülvett a Körös-parti Párizs. Az Astoriától alig párszáz méterre található a főtér. Kilépve a Ferdinánd Király térre, azonnal szembe találjuk magunkat az Nagyváradi Állami Színházzal és az óváros egyik legszebb sétálóutcájának öblével. A közelben található a Moskovits Miksa-palota és a Darvas-La Roche ház is. A Szent László hídról festői a kilátás úgy az óratornyos városházára, mint a Sion Neológ Zsinagógára is. Áthaladva a hídon, meg is érkezünk a város szívébe, a főtérre, melynek Körös-parti szélén villamos pálya szalad, időnként egy piros, karácsonyi villamossal. A tér bal oldalán Nagyvárad híres épülete a Fekete Sas Palota, jobb oldalt a Szent László Katolikus templom és Ferdinánd Király lovasszobra látható. A háttérben a Görög-katolikus püspöki palota emelkedik különleges formavilágával. Ebben a miliőben rendezték be az idei karácsonyi vásárt.

Vásári kínálat. A Nagyváradi Karácsonyi Vásár az újdonságokra törekedett és az eddigi vásárokhoz képest igazán formabontóra sikerült. Elvetették a műjégpálya és az óriáskerék ötletét, viszont a hiányát pótolja a kisvonat és a körhinta. A vásár területét egy láthatatlan vonallal két, jól elkülöníthető részre osztották. Az egyik felében a Food Trucks régiót alakították ki, ahol mindenféle finomságokat (kürtőskalács, mézeskalács és a Munch kimondottan látványos gofri költeményei), gyorsételeket (ízletes, tradicionális német palacsinta húsos szalonnával, sajttal és hagymával) és forró italokat (fűszerezett forralt bor, teák, puncs) lehetett kapni az erre kialakított pöpec járgányokban. A másik felében pedig kézműves tárgyak, szappanok, bőráru és játékok kaptak helyet a házikókban. A két féltekét egy központi terecske választotta el egymástól, ahol egy pompás karácsonyfa ontotta fényét. A tér jobb oldalán a Télapó várta a gyerkőcöket, a karácsonyfa égisze alatt pedig háromnyelvű kóruselőadás emelte a színvonalat. Ünneplőbe öltözött a tér, és igazából az egész óváros, kimondottan ízléses megvilágítással. A vásár január 2-ig látogatható, hétközben 14:00 – 22:00, hétvégén, bele értve pénteket is, 12:00 – 22:00 között.

Pozitívumok. A Nagyváradi Karácsonyi Vásár marketingje kimondottan jól sikerült. Nagyon szimpatikus volt és meggyőztek arról, hogy nekünk is ott van a helyünk. A bejáratnál kétnyelvű (román és magyar) felírat fogadott, ez nagy pozitívum a többi vásárral szemben. Kolozsváron elég nagy felháborodást váltott ki a magyar felírat hiánya. Talán nem is kell ecsetelnem, hogy a nagyváradi városkép mindközül a legszebb volt, nem is fér hozzá kétség. Pozitívumnak éltem meg azt is, hogy nem próbálták utánozni a többi vásárt, nem volt óriáskerék és jégpálya, de nagyon hangulatos volt a vásár területén kanyargózó kisvonat. Food Trucks megoldást csak itt láttunk, ez is különlegességnek számított. A többnyelvű kóruselőadás nagyon szívmelengető volt. Bizonyára a többi vásáron is voltak programok, de részünk benne csak Nagyváradon volt. A karácsonyfa is nagyon mutatós, az egyik legszebb. Ami a bejutást illeti, meglepően könnyen, szinte sorbaállás nélkül, gördülékenyen ment minden.

Negatívumok. A nagyváradi vásár véleményem szerint nagyon komplex volt, így alig tudok negatívumokat felidézni. Ami talán a legmeglepőbb volt számomra, hogy a nyitvatartás programját eléggé megkurtították. Talán a hétköznapi rövidített program még érthető, de hétvégén is csak délután van nyitva. Szerencsére a korlátozások változtatásával a látogatási idő kitolódott 22:00 óráig. A kézműves kínálat picit szegényesebbre sikerült, de ha a vásár egészét nézem, színes és összetett volt.

Követelmények. A járványhelyzet szabályait itt is be kell tartani, viszont most már nemcsak oltási igazolással, hanem gyors antigén teszttel (nem régebbi, mint 48 óra) és PCR teszttel is (nem régebbi, mint 72 óra) bejuthatunk. A maszkviselés kötelező!

Konklúzió. Egy jó beszélgetéshez nincs is megfelelőbb hely a Cafe Freinél. Ide ültünk be mi is. A Nagyváradi Karácsonyi Vásár hatalmas élmény volt. Közös döntés alapján, nekünk itt telt a legjobban. Teljesen elvarázsolt a hangulata. Úgy gondolom, hogy méltóbb lezárása nem is lehetett volna a karácsonyi vásársorozatunknak. A nagy kérdés azonban mindeddig megválaszolatlan maradt, hiszen az idei legszebb karácsonyi vásárt kerestük, de melyik legyen az?

A Brassói vásár a nyugalom és a béke megtestesítője, egy könnyed, nem túl sok impulzust kiváltó, de mégis élvezhető vásár. Kolozsvár sokkal jobban felzárkózott, de igazából úgy éreztem, hogy egy átlagos karácsonyi vásár volt, kevés különleges, egyedi megnyilvánulással, inkább mennyiségre, mint a minőségre törekedtek. A Nagyszebeni vásár erőssége, hogy a legkomplexebb és a legtöbb szórakozási lehetőséget nyújtó vásár. A Nagyváradi azonban a hangulatával tarolt, itt éreztük a legjobban magunkat, voltak hiányosságai a Nagyszebenihez képest, viszont tudott újdonságot is nyújtani! A döntés nagyon nehéz volt, hisz mindkét vásár elnyerte tetszésünket, csak két teljesen eltérő szempontból. De úgy gondolom, legyünk bárhol is Erdélyországban, a legfontosabb az, hogy jól érezzük magunkat, és nekünk Nagyvárad nyújtott ebben felejthetetlent. Az összkép koronázatlan királya azonban továbbra is a Nagyszebeni Karácsonyi Vásár marad!

Neked melyik tetszett a legjobban?

Az előző részeket itt olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Városkép.Elhelyezkedésének, kulturális töltetének és különleges látnivalóinak köszönhetően Brassó az ország egyik legkedveltebb turistavárosa. Óvárosát, hazánk egyik legszebbjeként tartják számon. A régi városrész azonban nemcsak nyáron szép. Díszekbe öltözve, pompásan fest. A Nicolae Titulescu parkot és a Tanács teret összekötő Kapu utca, valamint az ezt körülölelő városrész idén is ünneplőbe tündököl. Az új városháza és az Igazságügyi Palota kimondottan szép arculatot kapott. Az óváros ütőere a Kapu utca, fénymámorban úszik, azonban a város fénypontja mégis csak a Tanács tér, melynek közepén ott ragyog a karácsonyfa.

Vásári kínálat. Az idei Brassói Karácsonyi Vásár sokkal szerényebbre sikerült, mint a pandémiát megelőző években. A tér régi, óratornyos városháza most is ízléses dekorációt kapott, közvetlen közelében pedig egy 26 méter magas élő fenyő vonja magára a látogatók figyelmét. A karácsonyfa egyébként 600 gömbbel és 30.000 égővel büszkélkedik. A torony körül házacskák foglalnak helyet vegyes kínálattal. Picit jobban dominált a termelői vásárhangulat, de a felhozatalban méltó helyet kaptak a karácsonyi díszeket és édességeket árusító standok is. A vásárban nem lehetett kapni gyorsételeket és italokat, azonban a teret szegélyező épületek éttermei és kávézói tárt karokkal fogadtak. Az ünnepi hangulat színvonalához a jól ismert karácsonyi dalok is hozzájárultak.

Negatívumok. Mivel nem kimondottan karácsonyi vásár, picit dominált a termelői vásárhangulat. A kínálat messze alulmaradt a többi vásáréhoz képest, nem voltak finom ételeket és meleg italokat kínáló standok sem, ezt kimondottan sajnáltam. A vásárból hiányoztak a szórakozási lehetőségek, mint például a körhinta, az óriáskerék és a jégpálya.

Követelmények. A járványhelyzet szempontjából azonban Brassó alakított a legnagyobbat. Bejelentették, hogy idén nem fognak óriási karácsonyi vásárt rendezni számtalan programmal, így kicsiben és visszafogottan oldották meg. Nem jelentették be, hogy mikor kapcsolják fel a díszvilágítás fényeit, hogy elkerüljék a nagy tömeget. A vásár területén a maszkviselet továbbra is kötelező. Nem szükséges semmilyen igazolvány.

Konklúzió. A Brassói Karácsonyi Vásár igazi különcként szerepel az idei karácsonyi vásárok között, ami talán nem is olyan nagy probléma. Kínálatban és szolgáltatásokban messze alulmaradt az eddigi vásárokkal szemben, de kicsit sem gondolom azt, hogy ez oly sokat rontott volna az összképen. Sokszor a kevesebb több, és idén a vásárszervezők egyszerűen és mégis stílusosan oldották meg a feladatot!

A következő és egyben az utolsó részben egy olyan híres városba látogatunk el, mely teljesen jogosan pályázik a legszebb erdélyi, karácsonyi vásár címre. Ebben a városban minden adott ahhoz, hogy megvalósulhasson a tökéletes vásári hangulat. Melyik ez az ominózus város? Sikerül-e túlszárnyalnia az eddigi városok teljesítményét? A következő részben minden kiderül!

Tarts velem legközelebb is!

Az előző részeket itt olvashatod.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Mindenhol a kedvenc kávézónkban találkozunk, hogy nyugodtan megihassunk egy kávét és szakértők segítségével beszélgessünk időmenedzsmentről, tudatos fogyasztásról. Szóljon a nőnap tényleg rólad és arról, ami neked fontos.

„A régi tárgy az idő múlásával még patinásabbá válik. Ha átadják nemzedékről nemzedékre, már teljesen mássá válik, mintha egy új tárgy lenne, már van története, lelke és hangulatot ad. Holisztikusan kell a dolgokat kezelnie az építésznek, a tájat, a házat, a berendezést, a kertet, mind összhangban kell legyen. Alig lehet olyan helyeket találni, amelyek nincsenek megerőszakolva az új, fogyasztói társadalom által. (…)” – Gróf Kálnoky Tibor

A vizuális beszámoló Kassay-Costan Bernadett különleges meglátású portrésorozatának köszönhető.

Folytatás következik…

… beszámolónk első részét itt olvashatod.

Mindez egyrészt a Sebes-Kőrös által határolt Nyugati-Kárpátok közelségének, másrészt pedig a lépésekben történő araszolásnak köszönhető. Még 4-5 kilométer és a türelmét vesztett vásárló, kincskereső vagy csak egyszerű bámészkodó számára az útszéli kertjüket, kaszálójukat megnyitó, október második hétvégéjén 5 vagy 10 lej ellenében gazdából parkolóőrré avanzsálódott helybéliek látványa egyértelműen megnyugvásra késztet: itt van a feketetói vásár.

A keleti részről megközelítve a jórészt kínai szagú, új állapotban levő termékek sokadalma után, nyugat felé haladva a Nyugatról beérkező segélyekből, használt ruházatból, lábbelikből és elektronikai eszközökből összehalmozott kupacokat, az őskori számítógépektől a megunt játékokig, az ócskaságok teljes sora követi. A régiségek szekcióban az Aradi Tejcsarnok I. világháború előtt gyártott üvegétől, az árus szerint román, magyar vagy akár német nyelven kitűnően játszó, de éppen rumbát muzsikáló 1920-30-as évekből származó patefonon keresztül, a napjaink kávézóiban fénykorát élő fafogasokig és esernyőtartókig minden megtalálható. A 30, 50 vagy akár 70 éve őseink által levetett kalotaszegi és széki népviseletet 70 évesen népviseletben, 50 évesen modern ruházatban, jórészt 20-30 éves magyar turisták, néptáncosok, olykor román ajkú kíváncsiskodók próbálgatják.

A vásári kavalkád ma is a régi, a keserédes hangulat pedig fokozódott. Egyre kevesebb olyan árús és vevő maradt még, aki a vásárt eredeti funkciója alapján élné meg.

Folytatás következik…

…itt olvashatod a folytatást