Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Nagyon rossz napokon teljesen másképp gondolkodom ezekről. De most azt tudom mondani, hogy ha az emberek megértik, hogy nem kell félni tőlük, ha erőt veszünk magunkon és szembenézünk a másik emberrel, az nekünk jó elsősorban. Én nagyon sokat kaptam ettől a közösségtől. Nem tudom, hogy egy kívülállónak ezt milyen hallani. De engem két év alatt soha meg nem bántottak. Milliószor elmondom nekik például, hogy tegezzenek. De nem. Pedig ez is egy fölé-alárendelt viszonyt eredményez. Nagyon sok családot ismerek aki nem kér. Sok gyerek van aki, ha kiosztom a csokoládét, akkor nem veszi el. Odaadja a kisebbnek, vagy hazaviszi a testvérének. Nagyon sok jó ember van közöttük.

Azt látom, hogy lassan-lassan az emberek képesek arra, hogy nyissanak. Képesek vagyunk megérteni, hogy nincs más választásunk, együtt kell élnünk. És ennek az együttélésnek meg kell találnunk a módját. Ők itt fognak élni velünk, és nekünk is érdekünk, hogy ők embernek érezzék magukat. Hogy okosak legyenek, hogy munkát tudjanak vállalni. Mert a várost nem lehet kettészakítani, hogy szegény réteg, meg gazdag réteg. Főleg idén azt látom, hogy nagyon sokan akarnak segíteni. Vannak, akik írnak nekem, hogy készítettem egy csomagot, kérlek vidd el. És akkor mindig elmondom, hogy egyrészt nincs időm, másrészt pedig épp ez a cél, hogy személyesen add át. Találkozzatok. Hogy lásd meg a körülményeit, ismerd meg. Azt is tudom, hogy sokszor amiatt nem mernek találkozni, mert félnek meglátni a nyomort. És mi lesz, ha máskor is fog kérni. Ha így van, akkor meg lehet mondani, hogy most ennyi van, és majd ha még lesz, akkor jövök. De nem kell félni tőlük. Nekünk is jobb, ha ezeket a félelmeket felszabadítjuk, és egy picit másképp nézünk rájuk. Ami nagyon fontos, hogy ne felülről adjunk lefelé. Hanem tényleg próbáljunk örömet szerezni.

Azért van bennünk egy elvárás is. Hogy akkor mi most adtunk, és kapjunk valamiféle hálát, nem?

Mielőtt adnánk valamit, el kell gondolkodni azon, hogy mi az én célom. Hogy szép lesz a karácsony, mert letudtam, vagy az a célom, hogy örömet szerezzek valakinek? Mert ha az utóbbi, akkor bele kell helyeznem magam egy kicsit a másik életébe. És akkor olyat fogok adni, aminek tényleg fog örülni. És most ez nem lesz népszerű vélemény, de én ezeket a cipősdoboz akciókat nem szeretem. Sok mindent láttam már benne, aminek nem tudom, ki örülne. Ne azt tegyük bele, ami éppen otthon fölösleges. Az nem ajándék. Azzal csak kipipáltunk valamit. És nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy ha egy kicsit erőt veszünk magunkon, és energiát és időt teszünk bele, és akár pénzt is, akkor ezért az ajándékért mi is megkapjuk az ajándékot. De ne feltétlenül hála formájában várjuk ezt. Néha ezek az emberek nem is tudják, hogy hogyan fejezzék ki a hálájukat. Olyan elképzelhetetlen körülmények közül jönnek, hogy ha nem jár valaki ott, akkor tényleg, el sem tudja képzelni. Másfél éve dolgoztam a gyerekekkel, amikor idén nyáron mondtam nekik edzéskor, hogy ne egyék az éretlen szilvát. Mert a futópálya végén volt egy szilvafa, amiről mindig ették a gyerekek. És erre az egyik azt mondta, hogy Orsolya néni, mi megesszük a dögöt is, nem fogunk az éretlen szilvától betegek lenni. Így élnek ezek az emberek. És akkor valahogy próbáljuk elképzelni, hogy abban a helyzetben minek örül. Vagy például mikor babának csomagolok, akkor mindig eszembe jut, hogy ott van egy kismama, aki egy lány, egy fiatal nő. És akkor elgondolom, hogy én fiatal nőként minek örültem volna.

Az is nagyon fontos, hogy ki az az ember, aki összefogja ezeket az adománygyűjtő akciókat. Te egy futócsapatot hoztál össze, akik most már úsznak is. És azt látják az emberek, hogy nem csak az van, hogy valaki karácsonykor elviszi ezeket a csomagokat és kész, hanem van mögötte valami olyan tartalom, ami által tényleg jobb lehet a világ. Most, hogy mondod ezt a cipősdoboz akciót, az érződik, hogy több szervezet nagyon fejetlenül ugrik bele egy-egy ilyen akcióba. Nem lehet látni, hogy honnan hová halad. Nincs folyamata. És ezekből szerintem nem lehet tanulni igazán adni, segíteni.

Az is egy lehetőség, hogy ha valaki szeretne segíteni, akkor találjon magának egy családot, személyesen. Amúgy, a mi akciónkat a hálózsákokkal (idén karácsonykor hálózsákokra gyűjtöttek pénzt a csapat számára) az én edzőm találta ki, aki Makai Viktória. Aki Budapesten él, de olyan rendszerességgel és tartással áll mellettem, hogy az energiáim nagy részét ő is adja. Ő találta ki, hogy ha nem tudunk tűzifát adni, akkor adjunk a gyerekeknek hálózsákot. Ha az ember szeretne egy kis energiát beletenni, tanulni is az ajándékozásból, akkor érdemes talán megkeresni azt a szervezetet, amely kapcsolatot is teremt az emberek között. Én azt látom a legfontosabbnak, hogy beszéljünk személyesen azzal, akinek adunk. Nem kioktató, nem helyretevő mondatokra van szükség ilyenkor, hanem beszélgetésre, mert az nagyon sokat tud jelenteni mindkét fél számára. Viszont én az olyanoktól nagyon dühös leszek, amikor valaki ad egy csomagot, és kioktatólag hozzátesz egy mondatot, hogy ne cigarettára legyen elköltve az a pénz. Akkor inkább ne adjál.

Mi a helyzet azokkal, akik szégyellnek kérni?

Én azt látom, hogy a családok nagy része szégyell, és fél is. Pontosan ezektől a beszólásoktól, helyreutasításoktól. Ez a sztereotípia a fejünkben, hogy a cigányok mindig követelőznek és kiabálnak, ez nagyon káros. Nagyon sok olyan családot ismerek, akik nem kérnek, és soha nincsenek ott a tumultusban, hanem hátulról figyelik a dolgokat. És ha nem veszed észre őket, ők nem fognak kérni. Remélem, hogy egyszer lesz egy olyan szociális háló, amely mindenkire oda tud figyelni. Mert nagyon meglepődtem azon például, hogy egy kismama, akinek leégett a háza, ő nem kap szociális segélyt. És nem értem, hogy hol van a szociális munkás, és hogy nem látja, hogy ott van ennek a nőnek két kisgyereke és nem kap semmit.

Az az általános vélekedés, hogy karácsonykor az emberek többet adnak, mint az év többi részében. Te hogyan látod ezt? Ha van egy ilyen célzott program, kampány, akkor évközben is segítenek az emberek?

Én lassan két éve kezdtem el ezt a munkát, és én azóta folyamatosan kérem az embereket, hogy segítsenek. Igyekszem bevonni az embereket, elsősorban a közösségi média segítségével. És nagyon jól működik. Én azt látom, hogy a két év alatt egyszer sem csappant meg az emberek kedve, és odaállnak mellém. Nekem az elmúlt két évben közel 3 ezer ember segített. És én azt látom, hogy a futócsapatot nagyon sokan szeretik is. Az úszás az úgy kezdődött, hogy a gyerekek kértek, hogy vigyem őket a strandra. De én nem tudok úszni, és így kitaláltam, hogy menjünk uszodába. Írtam egy bejegyzést, hogy segítenének-e, mert ugye papucs kell, törölköző, fürdőruha, belépő, és egy nap alatt összegyűlt mindenre a pénz. Ami ebből nagyon fontos, hogy nem rájuk erőltetni kell a programokat, hanem olyat kell kitalálni, amit szeretnek. Reggel 7 órától is mentünk úszni, mert nagyon szeretik. Valahogy így kellene az egész ajándékozást is felépíteni. Megnézni, hogy mi az, ami ezeket az embereket motiválttá teszi.

forrás: székely hírmondó

Nagyon sokszor hajlamosak vagyunk – mi nők – kicsinálni magunkat karácsonyra. Fel a kezekkel, ha ismerős a helyzet. Nem nyugszunk addig, amíg nem fénylik a lakás, amíg mindenkinek nem találtuk meg az ideális ajándékot, amíg nincs legalább 2-3 féle étel és sütemény…

1. Ne hajszold magad!

Figyelj a tested és a lelked jelzéseire. Ha úgy érzed, hogy nincs erőd fényesre súrolni a házat, akkor ne tedd. Nem történik semmi, ha egy évben egyszer csak az általános takarítást végzed el, vagy azt is másra bízod. Nem muszáj 3 fogásos ebéddel se készülj, sokkal fontosabb, hogy együtt legyetek és jót beszélgessetek bármit is esztek közben. A rokonokat sem muszáj végig látogatnod amennyiben nincs kedved hozzá. Figyelj magadra, és add meg magadnak azt, amire igazán szükséged van. Lehet, hogy semmi másra nem vágysz, csak arra, hogy otthonkában, forró csokival a kezedben nézd végig a Netflix sorozatait, hogy ki se mozdulj a házból. Akkor tedd azt.

2. Csak annyit főzz, amennyi valóban szükséges, és amennyit meg is esztek

Statisztikák bizonyítják, hogy mennyit pazarolunk ünnepek alatt, míg mások éheznek. 3 nap alatt nem kell annyit enni, mint máskor egy hét alatt. Az ünnepeket különlegessé lehet tenni a finom falatokkal, de nem kell túlzásba se vinni – főleg, ha ennek az az ára, hogy kifárasztod magad. Inkább kevesebb, de különlegesebb ételekre menj rá. Sütiből is elég, ha megsütöd 1, vagy 2 kedvencedet, vagy a család kedvencét. A megspórolt időt pedig inkább fordítsd magadra, a szeretteidre.

3. Ne csinálj átjáróházat az otthonodból!

4. Időben vásárold meg az ajándékokat!

Ne hagyd az utolsó pillanatra az ajándékvásárlást. Egyrészt azért, mert most ebben a vírusos élethelyzetben biztonságosabb nem akkor menni vásárolni, amikor megrohamozzák az üzleteket, márpedig a nagy többség idén is utolsó percre fogja hagyni az ajándékvásárlást. Másrészt egy nagy adag stressztől kíméled meg magad, amennyiben nem kell kapkodnod, és nincs az a stressz a válladon, hogy Úristen X-nek, Y-nak még nem vettem ajándékot, és halvány lila gőzöm sincs, hogy mit vegyek. Gondold ki, majd szerezd be időben. Csak egy ötlet: ajándékozz élményeket. Légy kreatív, az egy életre megmarad.

5. Énidőzz

Szentelj időt magadra. Tölts minőségi időt magaddal. Mozogj, sportolj, jógázz, olvass, nézz filmeket, tegyél arcmaszkot, vegyél meleg fürdőt. Kuckózz be, fordulj befelé, vedd át az éved, nézd meg, hogy mi minden történt veled, vonj le következtetéseket, és vidd át 2021-re a tanulságokat.

A karácsonyt általában mindenki a családdal tölti. Azonban akadnak olyan személyek is, akiknek ez bizonyos okokból nem adatik meg: egyedül élnek, elvesztették már a szeretteiket, nem tudnak hazautazni szentestére stb.

1. Tipp: Ne légy egyedül!

Vedd körül magad olyan személyekkel, akik kedvesek számodra. Lehetnek ezek az ismerőseid, barátaid, kollégáid, rokonaid. Ha nem tudtok személyesen találkozni a világjárvány miatt, akkor hívd fel őket telefonon, vagy videóüzenetben. Sőt már az előkészületben is jelen lehettek egymás életében: hangosítsátok ki egymást és főzzetek, süssetek együtt. Más lesz a hangulatod teljesen, hogyha van kivel főznöd a konyhában. Majd menj el szentmisére, vagy menj el olyan alapítványokhoz, egyesületekhez, akik szentestére programot szerveznek, betartva az előírásokat. Ha pedig nem érzed biztonságosnak, akkor marad az online csatlakozás. A mai modern technikai eszközöknek köszönhetően bárkinél ott lehetünk a fa alatt és együtt karácsonyozhatunk vele.

2. Tipp: Tedd különlegessé a Karácsonyt

Amiért egyedül töltöd a karácsonyt, az nem azt jelenti, hogy nem érdemled meg, hogy egy különleges karácsonyban legyen részed. Te pont olyan fontos vagy, mint a szeretteid, akiket megleptél volna egy különleges karácsonnyal. A te karácsonyod egyedül pont olyan értékes, mintha családban töltenéd. Ezért tervezd el időben. Gondold ki, hogy milyen színű lesz idén a fád, milyen ételeket fogsz készíteni, milyen zenét fogsz hallgatni, mivel és hogyan fogod dekorálni a házat stb. Készíts listát azokról a filmekről, amelyeket az év folyamán meg szerettél volna nézni, de nem volt rá időd, és szerezd be őket. Biztosítsd be magad jó könyvekkel, vegyél illatos fürdőt, gyújts mécseseket, egyél finom sütiket, írj hála-listát — ilyen és ehhez hasonló rituálékkal tedd különlegessé a karácsonyod, és segítsd át magad az egyedülléten. Élvezd a magad társaságában töltött időt, kényeztesd magad és tedd különlegessé a karácsonyod.

3. Tipp. Ajándékozd meg magad

4. Tipp. Gondolj pozitív dolgokra

Tudom, ezt könnyű mondani annak, aki nem tölti egyedül a karácsonyt, de hidd el, nem olyan vészes a helyzet. Az egyedüllét is lehet csodálatos, és a te karácsonyod is lehet gyönyörű, különleges és varázslatos attól még, hogy egyedül töltöd. Nézd meg, hogy mi lehet ennek az előnye. Például az, hogy végre olyan fát választasz, amilyet szeretnél, olyan színt és díszeket aggathatsz a fára, amilyet szeretnél, nem kell kompromisszumot kötnöd senkivel, nem kell azon törnöd a fejed, hogy kinek milyen ajándékot vegyél stb. Siránkozhatsz azon, hogy egyedül töltöd a karácsonyt, vagy pont ellenkezőleg, kihozhatod belőle a legtöbbet, és élvezheted az egyedüllét előnyeit is. Hiszen ne feledd, minden átmeneti. Lehet, hogy ebben az évben egyedül ünnepeltél, de az még nem azt jelenti, hogy ez örökre így is marad.

5. Tipp. Figyelj másokra

Néha a legjobb és legtöbb, amit magunkért tehetünk magányunkban, ha figyelmünket kifelé irányítjuk, és segítünk ott, ahol tudunk, annak, aki rászorul — és ettől a gesztustól már nem érezzük olyan magányosnak magunkat. Vedd észre, ha valakinek nehéz az egyedüllét a környezetedben, légy ott, tölts vele időt, hívd fel telefonon, vidítsd fel, mosolyogj rá. Együtt minden könnyebb.

6. Tipp. Írj hála-listát

A hála a legmagasabb rezgés, ezért képes felemelni minket az érzelmi mocsárból. Tudom, hogy baromságnak tűnik hálát adni egy magányos estén, de hidd el, hogy nem az. Miközben írod, rájöhetsz arra, hogy valójában milyen szerencsés is vagy, és hogy lehetne sokkal rosszabb a helyzet. Igen, lehet, hogy egyedül töltöd épp a karácsonyt, de hálás lehetsz azért, hogy megértél még egy karácsonyt, hogy egészséges vagy, hogy van tető a fejed felett, hogy volt pénzed karácsonyfára, hogy van étel az asztalodon, hogy ajándékot tudtál magadnak vásárolni, hogy vannak emberek, akiket felhívhatsz, vagy akik felhívnak, és boldog karácsonyt kívánnak stb. Minden hozzáállás kérdése, ezért próbáld nem sajnálni magad, hanem inkább hálát adni.

7. Tipp. Ha nagyon mélyen vagy, kérj segítséget

Ha úgy érzed, hogy a magány érzése nagyon erős, akkor kérj segítséget. Vannak lelkisegély szolgálatok, akik karácsony éjszakáján is fogadják a hívásokat. Beszélgess a szakemberekkel.

Az ünnepek közeledtével a magány érzése mindig felerősödik, akár egyedül élünk, akár párkapcsolatban, családban. A szeretet ünnepe előhozza, felerősíti bennünk annak az igényét és hiányát, hogy szeressünk és szeretve érezzük magunkat. És ez teljesen rendben is van, hiszen társas lények vagyunk, és szükségünk van arra, hogy megosszuk az életünket másokkal. Mikor nincs rendben mindez?

Általában, ha magányosak vagyunk, akkor kétféleképpen reagálunk. Vagy magunkba zárkózunk, bekuckózunk, ki sem megyünk nagyon házból — ezáltal még inkább megerősítjük magunkban a magány érzését, és sok esetben bele is kerülünk az önsajnálatba és az áldozat szerepbe. Vagy pont ellenkezőleg: programot programra halmozunk, mindenhova megyünk, lefoglaljuk magunkat, beosztjuk percről percre az életünket, csakhogy ne kelljen szembenéznünk a ténnyel, hogy mennyire magányosak vagyunk — ez azonban csak tüneti kezelés, önámítás és menekülés. A magány érzése csak ideig óráig terelhető el felszínes emberi kapcsolatokkal, aktivitással, zajjal.

Mitől is félünk valójában?

Nem attól félünk, hogy egyedül vagyunk, hiszen az egyedüllét bármennyire is furán hangzik, de természetes állapotunk. Életünk legmeghatározóbb eseményeit is egyedül csináljuk végig. Egyedül vergődünk át a szülőcsatornán, betegségeken is egyedül megyünk keresztül, hiába vannak ott mellettünk emberek, a tüneteket úgyis mi érezzük, és a halál pillanatát is egyedül csináljuk végig… Amitől félünk magányunkban, az nem más, mint önmagunk. Magányunkban szembe kell néznünk mindazzal, ami bennünk van. A magány csendjében ott vagyunk teljesen úgy, ahogy éppen vagyunk, csupaszon, kiszolgáltatottan. A magány csendjében nincs mese, nincs kamuzás, önámítás, ott visszatükröződik mindaz, ami nem működik, ami bűzlik, ami foglalkoztat, ami lehúz, ami felemészt, ami nem jó, ami bánt, ami fáj, amitől szenvedek… Az önmagunkkal való szembesülés nem könnyű. Néha félelmetes és fájdalmas. És persze, hogy tartunk ettől tudatosan vagy éppen tudattalan. Azonban előbb vagy utóbb szembe kell néznünk a magányunkkal. Nem menekülhetünk tőle míg a világ. A menekülés nem oldja fel a magány érzését bennünk.

Mit tehetünk?

És ha idáig eljutottunk, akkor már van erőnk változtatni is azon, ami nem tetszik, ami fájdalmas, ami lehúz stb. A magány állapotából átkerülhetünk az egyedüllét állapotába. Különbség van a kettő között. A magány lehúz, az egyedüllét épít. Hiszen amíg a magányban az önsajnálatban vergődöm, addig az egyedüllétben átkerülök egy cselekvő pozícióba, ahol már tudok döntéseket hozni magamért, és változtatni azon, amit megláttam és nem tetszik, vagy nem boldogít.