testvér – Matusinka.ro

Családi idill Tizenkettedik rész

costanbernadett — Fri, 19 Feb 2021 05:27:15 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2021. február 19.

Családi idill

XII. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Mindig én voltam az a gyerek, akire építeni lehetett. Ezt anyustól tudom. Anyussal későn vált elszakíthatatlanná a kapcsolatunk, talán akkor, amikor Peti úgy döntött, hogy felnő, távol marad, kilép a családi idillből, amiből köszönte szépen, egyáltalán nem akart szakítani magának.

Az első három évem meghatározó volt. Tudom, úgy tartja a tudomány, hogy emlék lenyomataink valamikor öt éves korunktól kezdenek lenni, de nekem határozottan vannak az első három életévemből. Nem történések, hanem éles benyomások. Az a nagy szeretet és nyugalom, ami körülvett. A meleg, az, hogy mindig számíthattam valakire, anyusnak a mély és oszthatatlan jelenléte, az apus okozta biztonság, ami Peti születésével mintha eltörött volna.

Onnan kezdődően minden átalakult. Hirtelen kellett önállóvá és nagylánnyá válnom. Aki besegít, odaviszi a tejesüveget, betakarja a bealudt anyját, oldja a feszültséget bohóckodásokkal, igyekszik jó kislánynak lenni, szépnek, nem meghízni, nem kilógni a sorból, nem okozni a galibát, hanem jó cselekedetekkel tompítani azt. Ha végignézed a családi fotótárat, láthatod ennek a gyönyörű kibontakozását az arcokon, a kezeken ahogy összefonódnak, a felálláson, a körülményeken. Első három évben vagyok Én, mindenütt, anyán, apuson, a nagyszülőkön, a hegyen, a völgyben, görkorival és korival, biciklivel és ugrókötéllel. Aztán negyedik életévemtől Peti mellett, Peti mögött, Petivel, Peti alatt. De már soha többé magamnak. Csak úgy, bele a világba, ahogy Peti tehette. Akkor is, amikor jelen volt, és azt követően is, ahogy lelépett.

Rengeteget dolgoztam és szorongtam.
Ez a munkamánia és az állandó szorongás jellemezte egész gyermekkoromat.
És természetesen átfolyt és mélyen befolyásolta a fiatal-felnőtt énemet.
Tíz évesen a fertőzés közel hozta az elmúlást. Tizenöt évesen egy hozzám igen közelálló barátnőm halála az elmúlás okozta fájdalmat, amit nem oszthattam meg senkivel, mert nem illett szenvedni.

Nálunk ez volt:
Elesel, felállsz és továbbmész.
Hatodikosok lehettünk.
Már egy éve volt menstruációs vérzésem.
Lassan utolértek a többiek is.
De nem mindenki.
Tehát, még mindig presztízst jelentett.

Így kommunikáltuk le a fiúknak, hogy nagylány lettem, velem már nem szarozhattok — hogy hasfájásra panaszkodva hazakérezkedtünk vagy nem tornáztunk. És a tanárok szó nélkül elengedtek.
Főleg a férfiak.
Nem tudtak mit kezdeni ezzel.
Mondom anyámnak aznap reggel amikor megjött: — ha ma nagyon fáj majd a hasam, hazajövök és lefekszem.
Mire anyám: — mi nem vagyunk ilyenek! Fáj a hasad, beveszel egy görcsoldót. Be akarsz verni egy szeget — veszed a kalapácsot. Problémáid vannak — megoldod.
Na akkor aznap reggel tudtam — hogy nem lesz könnyű életem.
Nem az a nő leszek akin segítenek — hanem aki megoldja…

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill Tizenkettedik rész appeared first on Matusinka.ro.

Családi idill Tizenegyedik rész

costanbernadett — Fri, 12 Feb 2021 05:30:45 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash, Freepik • 2021. február 12.

Családi idill

XI. rész

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Kamaszként későre ugyan, de levált rólunk. Egyszer csak magába zárkózott, majd a szoba ajtaját kezdte el zárni, aztán barátokat hozott fel, végül ő nem járt haza. Igyekezett távol tartani magát attól, ami a családban történik. Mintha arra várna, hogy minden megoldódjon, és akkor majd szépen ő is visszatér.

Egyik cirkusz alkalmával a fejéhez is vágtam.
— Utálom, hogy mindig távolságot tartasz mindentől és mindenkitől. Itt vannak olyan dolgok, amikhez rád is szükség lenne. Hol vagy mindig? Miért nem számíthatunk rád?
— Itt vagyok. Csak egyszerűen nem akarok belefolyni. Nagyon unom a vitákat, a drámákat, az egymásnak feszülést. Ki nem állhatom a feszkót. Nekem normalitás kell. Ha megint minden normális lesz, visszafolyok. Addig oldjátok meg, intézzétek. Ezt a szart nem segítek enni, mert nem én kavartam. Lehet, hogy neki volt igaza. Petinek sem előtte, sem közben, sem utána nem volt szüksége terápiára.

Azzal, hogy távol maradt, hogy nem vett magára olyan szerepeket, amiket nem is ő kellett eljátsszon, megóvta magát. Inkább az egyedüllét és magány, mint ez. Sokat sportolt. A barátokkal csináltak hülyeségeket, miért, ki nem? A lányok, akiket hazahozott, sokkal szerelmesebbek voltak bele, mint amilyen intenzitással ő viszonozta iránta táplált érzelmeiket. Jobban imponált neki, hogy megint igába tudott hajtani egyet a legszebb lányok közül. A lányok átvették a helyünket a királysága megszilárdításában. Kiszolgálták, ellátták, teljesítették mindenfajta igényét, majd amikor többet nem tartott igényt a szolgáltatásaikra, egyszerűen és csendben továbbálltak. Soha nem volt dráma, cirkusz, nem jött vissza hozzánk senki sírva bepanaszolni Petit, sőt a legtöbbjükkel még barát is maradt idővel. Soha nem értettem, hogy csinálja, de valamit tudott ez a gyerek.

Amikor anyuék kibékültek, nekem már két gyerekem volt. Túl voltam kismillió drámán, össze volt foltozva a lelkem minden egyes helyen, de Peti látszólag még újszerű állapotban volt. Évekkel azelőtt, az érettségi után rögtön kért (mit kért?), kijelentett egy év haladékot magának, amikor saját döntésből külföldön próbált szerencsét. Keresztszülei voltak London mellett, hozzájuk ment ki dolgozni. Azalatt az egy év alatt dolgozott, mint egy rabszolga. Megszedte magát pénzzel, hiszen semmire nem kellett költenie. A keresztszülők eltartották. Amikor hazajött, közölte anyusékkal, hogy elmegy egyetemre, van annyi pénze, hogy fizesse indulásból tandíját, albérletét, s közben, ha órarendje lehetővé teszi, a tanulás mellett munkát is vállalna.

Peti egyből bejutott, és természetesen nem tandíjas helyre.
Petinek az órarendje lehetővé tette, hogy dolgozzon az egyetem mellett és soha ne kelljen pénzt kikönyörögnie anyuséktól.
Petinek minden sikerült, amibe belefogott.
Mert Peti egy ilyen szarcsimbók volt.
Szerencsecsillaga, mint a Föld maga.
Soha nem engedte, hogy Petit térdre kényszerítse az élet.

Akármekkorát esett, felállt, leporolta magát, ha megérte kicsit sírt, ha nem volt mellette senki, még könny sem szökött a szeméből, majd továbbment. Álmai asszonyával az egyetemi évek alatt találkozott. Évfolyamtársak voltak. Nem volt túlzottan bonyolult történet. Szerették és végre talán életében először, viszontszeretett. Bemutatták és hatalmas sikert aratott a lány szüleinél. Hazahozta és nekünk sem lehetett semmilyen ellenvetésünk. Befejezték az egyetemet, elsőre összejött a gyerek, kis segítséggel tudtak venni egy apartmant, azonnal kapott munkát. Azaz semmi új a Nap alatt.

Mert Peti csak egyféleképpen tudta.
Jól. Tökéletesen.
Ha nem így sikerült volna, szerintem bele sem fog.

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill Tizenegyedik rész appeared first on Matusinka.ro.

Családi idill Tizedik rész Öcs, az egyenletben

costanbernadett — Fri, 05 Feb 2021 05:13:33 +0000

Szerző: Csata Éva • Fotók: Pexels, Unsplash • 2021. február 5.

Családi idill

X. rész

Öcs, az egyenletben

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Peti kisebb, mint én. Ő az én öcsém. Ennek a hatalmas harcnak — anyusnak a világ és önmaga ellen, apus ellen, apusnak anyus démonaival szemben — éppen úgy elszenvedője, mint én magam.

Három évvel vagyok idősebb Petinél. Azaz volt három felhőtlen évem, amikor a szüleim csak az enyéim lehettek. Aztán megérkezett Peti. Aki mindig kicsi és kiszolgáltatott maradt, még felnőttként is. Kamasz lehetett, s otthon még mindig babáztunk. Petit nem lehetett magára hagyni, Petinek mindig valamiben segíteni kellett, Petinek meg kellett melegíteni az ebédjét, Petinek fel kellett szolgálni a vacsorát, Peti nem ment el az üzletbe, Peti nem vitte ki a szemetet. Peti mindig kicsi maradt. És fantasztikusan vissza tudott élni ezzel a helyzettel. Otthon. Anyáékkal szemben. De főként anyával és velem.

Apával csak Peti volt.
Aki pont úgy részt kellett vállaljon a feladatokban, mint bárki más.
Akinek pont úgy fel kellett cipelnie a csomagokat, mint a család többi tagjának.
Aki, amikor apussal volt és megéhezett, vagy csinált kaját, vagy nem volt elég éhes. Mert apussal más kártyája nem igazán volt, amit ki tudott volna játszani.
Ebből a szempontból Petinek egy óriási vesztesség volt apus elköltözése.
Mert egy zsarnok lett.
Egy igazi Férfi, aki a nő hátán utazik.
Peti nem kiszolgáltatott volt, hanem okos.

Soha nem felejtem el, amíg nekem mindenért meg kellett dolgoznom, ő játszi könnyedséggel vette az akadályokat. Ha tanulni kellett, ő volt meg elsőnek vele. Ha valamit memorizálni kellett, elég volt, ha ránézett, és tudta. Ha hosszabb szövegeket kellett bemagolni, elég volt, ha végigolvasta, s ment neki. Ha mateket, fizikát vagy kémiát kellett megoldani — ment neki, mint a karikacsapás. Nyelvérzéke szintén kiemelkedő volt. Kisujjában a román, német, angol. Mindig is igazságtalanságként éltem meg ezt a családi leosztást. Nem lehet egy családban egyik gyereket mindennel felvértezni, a másikat meg semmivel. Vagyis én küzdöttem minden egyes kicsi és nagyobb eredményért, ő meg csak végigszaladta az egész életét, és amit lehetett, mindent learatott. Semmiért nem kellett hogy küzdjön vagy szenvedjen. Csak egyszerűen elvette, ami kijárt. Így volt ez a külalakjával is.

Míg én nő létemre már tíz évesen tudtam a diétákról, megvontam magamtól a kenyeret, leveseket, édességeket, ő egész álló nap telezabálta magát mindennel, aminek volt egy kevés cukoralapja. Ehetett bármikor, bármit. Nem kellett attól rettegjen, hogy meghízik, vagy narancsbőrös lesz, esetleg pattanásos. Okos volt, csinos, jó kötésű, humoros, lehengerlő. Én pedig minden, ami ennek ellentéte. Szorongó, önbizalom hiányos, és ugyan csinos — de milyen áron? Az állandó diéták, megszorítások, félelmek, levegő visszatartások árán. Ez volt tehát az az ellentét férfi és nő között, ami bennem letette a két nem kapcsolata közötti fundamentumot.

Nem volt elég anya betegsége, a szüleim válása, a felfoghatatlan dolgok, amelyek a családi játszmák során zajlottak. Itt volt nekem a magam és a Peti élete és esélyei közötti egymásnak feszülő ellentét.
Peti szeretetreméltó volt.
Petire nem lehetett haragudni.
Imádni való volt.
Sokszor dühöngtem volna, vagy legalább büntettem volna, de egyszerűen nem volt miért. Annyira volt ártatlan ebben a történetben, mint amennyire én bűnös. Annyira szeretett, amennyire én sokszor nem tudtam szeretni. Szívattam, keresztbe tettem neki, haragudtam rá, kidobtam a szobámból, ha vigasztalásért jött, nem adtam meg neki.

Aztán beteg lettem. Valami súlyos fertőzés áldozata, amit az orvosok képtelen voltak diagnosztizálni. Soha nem felejtem el a család kétségbeesését. Anyuék igyekeztek felhajtani a legjobb orvosokat, a leghatékonyabb kezeléseket, de sajnos semmi sem segített. Egyszerűen nem lehetett tudni, mivel állunk szemben. Aznap este, talán tíz lehettem, éppen csomagoltam az újabb kórházi befektetésre. Anyu már minden szabadságát felélte. Apus kijelentette, ne aggódjon, ebben az esetben semmi sem számít. Mindent megteremt, csak végre egészséges legyek. Peti bejött a szobámba. Automatikusan ki akartam dobni, ahogy mindig is tettem — de amikor megláttam előregörnyedt vállait, lehajtott fejét és ritmikus, visszafojtott zokogás okozta remegését, egyszerűen nem tudtam mást tenni, mint odasétálni és átölelni.

Hatalmas szemeivel rám nézett és a lelke mélyéről jött síros hanggal azt mondta:
— Ha lehetne egy kívánságom, egyetlen egy, én most azt szeretném, hogy én legyek beteg, és nem te.
Na, ilyen volt Peti.
Az én Petim.
Aki mindenkit szeretett és őt nem lehetett csak viszontszeretni.

Csata Éva szociálpedagógus fogyatékosokat segítő civil szervezetet vezet, és ír. Ez a hobbija, a gyógyszere, a terápiája és lételeme. Családi idill című írását a Matusinka közölheti elsőként, még mielőtt könyv születne belőle, tehát olvasóink igazi premiernek lehetnek követői hétről hétre. A naplószerűen megírt mű részleteivel péntekenként jelentkezünk, ígérjük, ugyanolyan mélységeket és magasságokat járhatunk végig a bemutatott családdal, mint a Nagytatával, kicsit más terek, helyszínek, szereplők mutatkoznak be, de az élmény, az esszencia, a lelkünket megszólító matéria marad, magukkal sodró gondolatok és történések várnak ránk, a sorok rágódásra alkalmasak!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.

The post Családi idill Tizedik rész Öcs, az egyenletben appeared first on Matusinka.ro.

testvér – Matusinka.ro

Családi idill Tizenkettedik rész

Megosztom:

Családi idill

XII. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Nálunk ez volt: Elesel, felállsz és továbbmész. Hatodikosok lehettünk. Már egy éve volt menstruációs vérzésem. Lassan utolértek a többiek is. De nem mindenki. Tehát, még mindig presztízst jelentett.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Családi idill Tizenegyedik rész

Megosztom:

Családi idill

XI. rész

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Mert Peti csak egyféleképpen tudta. Jól. Tökéletesen. Ha nem így sikerült volna, szerintem bele sem fog.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

Családi idill Tizedik rész Öcs, az egyenletben

Megosztom:

Családi idill

X. rész

Öcs, az egyenletben

A család kegyelem. Ajándék… Ajándék lónak nem nézzük a fogát! Kapjuk. Beleszületünk. Nem kell megváltoztatnunk. Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Peti kisebb, mint én. Ő az én öcsém. Ennek a hatalmas harcnak — anyusnak a világ és önmaga ellen, apus ellen, apusnak anyus démonaival szemben — éppen úgy elszenvedője, mint én magam.

Hatalmas szemeivel rám nézett és a lelke mélyéről jött síros hanggal azt mondta: — Ha lehetne egy kívánságom, egyetlen egy, én most azt szeretném, hogy én legyek beteg, és nem te. Na, ilyen volt Peti. Az én Petim. Aki mindenkit szeretett és őt nem lehetett csak viszontszeretni.

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

• Homokóra láncostól

• Vér és döntés

• Barnabás, a vigasztalás fia

• Láncok az időben

• Génjeimben a hiba

Előkészületben:

• Egy élettel tartozom

• Génjeimben a hiba II

• Bennem a létra

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Nálunk ez volt:
Elesel, felállsz és továbbmész.
Hatodikosok lehettünk.
Már egy éve volt menstruációs vérzésem.
Lassan utolértek a többiek is.
De nem mindenki.
Tehát, még mindig presztízst jelentett.

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Mert Peti csak egyféleképpen tudta.
Jól. Tökéletesen.
Ha nem így sikerült volna, szerintem bele sem fog.

A család kegyelem.
Ajándék…
Ajándék lónak nem nézzük a fogát!
Kapjuk.
Beleszületünk.
Nem kell megváltoztatnunk.
Meg kell keresnünk a helyünket és a lehető legjobbat kell kihoznunk abból, ami van, amik vagyunk és amivé lehetünk.

Hatalmas szemeivel rám nézett és a lelke mélyéről jött síros hanggal azt mondta:
— Ha lehetne egy kívánságom, egyetlen egy, én most azt szeretném, hogy én legyek beteg, és nem te.
Na, ilyen volt Peti.
Az én Petim.
Aki mindenkit szeretett és őt nem lehetett csak viszontszeretni.