Eszerint, tisztán, igazi hittel és alább nem adva, eddig tartott…

Az INSPIREIT elvonulás alapötlete valójában egy igazi, befelé és egymásra figyelő búcsútalálkozásból indult munkatársak, bedolgozó partnerek, támogatók és olvasók között. Olyan emberek között, akik hittek és hisznek abban, hogy ki lehet alakítani egy olyan közösségi, támogató és megtartó inspirációs műhelyt, ahol az örök értékek új perspektívákkal találkoznak, és inspirációs forrásként sajátos nézőpontokat alkotnak. Azzal a több tíz alkotótárssal vonultunk el, akik legtöbbje végigkísérte a magazin alkotói folyamatait és hozzájárult írással, szervezéssel, kapcsolati hálójával, szakmai támogatásával, tudásával ahhoz, hogy egy igazi és értékközpontú inspirációs műhelyt hozzunk létre a virtuális világban és a valóságban egyaránt. Akik segítségével 5 év alatt 1060 inspiráló cikk született a magazin “hasábjain”, több mint 100 kreatív videó a magazin YouTube csatornáján, 35 izgalmas Podcast beszélgetés a Létköznapi rovatban, számos workshop, előadás, esemény, mint például a Picnic in the Vineyard, Arcok az írások mögött, Virtuális műhely szakértőkkel, Hagyományok vonzásában – Szatmári mesterségek.

Nehéz megfogalmazni valamit, aminek a lezáró szomorúságában mégis az öröm és hála dominál. Hiszen alkotótársaimmal együtt úgy érezzük, hogy a cél megvalósult. Az inspiráció a mély, időtálló, analitikus, tabudöntögető, ugyanakkor tettre hívó, a szépre fókuszáló tartalmainkkal ebben az 5 évben elindult. A varázslat folytatása pedig ezután a közösség tagjain múlik. Egyéni felelősséggé vált, hogy milyen cikkeket, eseményeket, kiadványokat és egyéb alkotásokat támogatunk figyelmünkkel, pénzünkkel, időnkkel és a lelkünkkel.

Talán egyszer elérkezik az az idő, amikor a valódi értékeket, egyéni kezdeményezéseket nem árnyékolják be a hamis érdekek látszatcsodái. Ha mindenki egyénileg és tudatosan dönt az őszinte szavak és önazonos cselekedetek mellett, akkor miért ne jöhetne el e varázslat személyek, entitások, társadalmi vagy éppen profitorientált vállalkozások életében?

Végezetül, köszönöm alkotótársaimnak, a magazin támogatóinak, partnereinek, szimpatizánsainak és leginkább nektek kedves olvasók, hogy hittetek, hisztek és hinni fogtok egy régi-új világban, ahol a pozitív rezgések, örök értékek és új perspektívák, az innovatív ötletek, kritikai érzék, a felfedezés öröme sajátos nézőpontokat nyújthat a méltó mindennapokhoz.

Az erdélyi életérzés megtapasztalásához érdemes elmerülni a helyi kultúrában, megismerni a szokásokat és a hagyományokat.

“Fontosnak tartjuk a Halmi környéki borok népszerűsítését, úgy gondolom, hogy a vulkanikus talaj, az egyedi éghajlat és a lelkesen dolgozó borászok munkája nyomán olyan borok készülnek, amelyeket szélesebb körben is meg kell ismertetni a minőségi italok szerelmeseivel” – mondta megnyitóbeszédében Magyar Lóránd parlamenti képviselő, a Partiumi Falugazdász Hálózat koordinátora. Kiemelte, a Zazou Social Events and More-ral idén már szerveztek egy borpikniket és újabbak is következnek, a falugazdászok pedig Nagykárolyban tartottak Bor a kastélyban címmel szatmári és Kárpát-medencei borászok részvételével egy sok érdeklődőt vonzó rendezvényt.

A Tilkós udvarán szimultán folyt a kóstolás: három helyszínen, három különböző csoportban ízlelték meg Poszet Ferenc borait, amihez a házigazdák finom falatokat is kínáltak. Ezt követően autóba-buszba szállt a csapat, úgy utaztak a közeli Halmihegyre, a rendezvény új helyszínére. Az „alaptáborból” indultak fel a szőlősorokkal sűrűn beültetett dombokra, illetve a dombok között megbúvó pincészetekhez.

A Mike pincészetnél a borok mellett vadhúsból készült kolbász, szalámi és őzhúsból készült miccs is várta a bortúrázókat – ez szoros összefüggésben áll azzal, hogy a borász maga is vadász. Sorban érkeztek a jobbnál jobb borok, a résztvevők pedig nem csak ezeket itták, hanem a borász és a borszakértők szavait is.

A TriterraPincészetnél izgalmas újdonságokkal is megismerkedhettek a borok szerelmesei: lelkesen fogadták a pincészet új gyöngyözőborát, amivel egyelőre csak kísérleteznek, de úgy érzik: jó úton járnak. Itt nem csak a pincészet borásza, hanem a szőlészeti szakértő is a kérdezők rendelkezésére állt.

A Năstase pincészet foglalkozik a régióban a legrégebb óta borok palackozásával, egy egységes márka-arculat kialakításával és az így kínált borok eladásával. Cristian Năstase lelkesen beszélt a sorra érkező csoportok tagjainak a családi hagyományról, melyből a borászat felépült és melyben ma a család több tagja is dolgozik. Ugyanitt – és később a táborban is – a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia kamarazenészei adtak koncertet, ezzel is különlegessé téve az eseményt.

A pincelátogatásokat követően mindhárom csapat leereszkedett az alaptáborba, ahol már behűtött borok várták őket. A borozás pedig buliba csapott át, köszönhetően a közreműködő lemezlovasnak, így volt, akinek a Picnic in the Vineyard napja a késő éjszakában ért véget.

A tervek szerint a szatmári borok és borászatok ilyen típusú népszerűsítése az idei évre korántsem ért véget: a következő állomás ősszel Krasznabéltek lesz.

Még a csapból is az önelfogadás folyik ki. Folyton. Állandóan. Felkapott téma, nem véletlenül, hiszen ennek hiányában nincs lelki béke. Lelki béke nélkül, pedig nincs semmi.

Miért Fontos az önelfogadás?

Elsősorban azért, mert kihat a mentális egészségünkre. Ha elfogadjuk magunkat, kevésbé vagyunk hajlamosak az önkritikára és a negatív gondolatokra, azaz csökkentheti a szorongást és még a depressziót is. Ugyanakkor kihat az önbizalmunkra is, hiszen azok, akik elfogadják magukat, magabiztosabbak és könnyebben megbirkóznak a kihívásokkal. Továbbá kihat a kapcsolatainkra is, hiszen javítja az interperszonális kapcsolatokat. Ha békében vagyunk önmagunkkal, másokkal is harmonikusabb kapcsolatokat tudunk kialakítani.

Az Önelfogadás akadályai:

1. Társadalmi elvárások: a média és a társadalmi normák gyakran irreális elvárásokat állítanak elénk, ami nehezíti az önelfogadást.
2. Önkritika: sok ember hajlamos arra, hogy túlzottan kritikus legyen önmagával szemben, és csak a hibáira koncentráljon.
3. Múltbéli tapasztalatok: korábbi negatív tapasztalatok és traumák szintén akadályozhatják az önelfogadást.

Hogyan fejleszthető az önelfogadás?

1. Önreflexióval: szánj időt arra, hogy megismerd önmagad. Írj naplót, ahol leírhatod érzéseidet és gondolataidat.
2. Pozitív belső párbeszéddel: gyakorold a pozitív dialógust önmagaddal. Helyettesítsd a negatív gondolatokat pozitív, megerősítő üzenetekkel.
3. Önismerettel: Ismerd fel és értékeld az erősségeidet és azokat a tulajdonságaidat, amelyek különlegessé tesznek.
4. Énidővel: találj időt azokra a tevékenységekre, amelyek örömet okoznak és feltöltenek. Legyen az egy hobbi, sport vagy egyszerűen csak egy nyugodt séta.
5. Határmeghúzással: tanulj meg nemet mondani és tiszteld saját határaidat. Ne engedd, hogy mások elvárásai irányítsák az életedet.

Gyakorlatok az önelfogadás fejlesztéséhez:

1. Hála napló: Minden nap írj le három dolgot, amiért hálás vagy. Ez segít a pozitív fókusz kialakításában és az önértékelésed növelésében.
2. Megerősítések: írj pozitív megerősítő mondatokat (pl. „Értékes vagyok”, „Szeretem és elfogadom magam”), és ismételd el őket naponta.
3. Meditáció: próbáld ki a mindfulness meditációt, amely segít jelen lenni a pillanatban és elfogadni önmagad.
4. Egészséges kapcsolatok: keresd azokat az embereket, akik támogatnak és bátorítanak. Kerüld azokat, akik kritizálnak vagy lehúznak.
5. Közösségi támogatás: csatlakozz olyan közösségekhez, ahol hasonló értékeket képviselő emberekkel találkozhatsz. Ez segíthet az önelfogadásban és az önbecsülés növelésében.

Az önelfogadás nem egy egyszeri cél, hanem egy folyamatos folyamat. Időnként nehéz lehet,különösen a társadalmi nyomások és a belső kritikák miatt. Azonban a pozitív párbeszéddel, az önreflexió és a támogató kapcsolatok segítségével elérhető, hogy békében, elfogadásban, szeretetben éljünk önmagunkkal.

Megoldásra váró helyzetek sorozatával találkozik legyen az a mosakodás kérdése, a sátor hőmérséklete a nappalok és éjszakák folyamán, a sötétség, az éjszakai zajok, a bogarak közelsége, esetleges csípések, az étkezések megoldása és élelem tárolása, a túrák megtervezése. Ha nem önmaga vagy nem ismeri igazán saját szükségleteit, egyből más irányba viszi az univerzum. És a könnyed vagy éppen mély felfedezés lehetősége átcsap egy túlélőtáborba, amelynek csak a vége válik vonzóvá.

Ahogyan azt előre sejteni lehetett, az igazi felfedezésekhez nincs feltétlenül szükségünk nagy távolságokra, jól hangzó távoli úticélokra. Elég az igazi megismerés szándéka. Legyen az a természet szépsége, a hagyományok varázsa, a visszacsatolás mélysége. Amelyhez nem jelent privilégiumot kapcsolódni, hiszen bárki hozzáférhet hozzá. Aki elég kíváncsi ahhoz, hogy ne kifelé, hanem inkább befelé figyeljen és közben észrevegye útitársa őszinte tekintetében saját és az érintetlen természet tündöklését. Napnyugtakor vagy éppen a fényszennyezésmentes és romantikus csillagos ég alatt, itthon, Máramarosban.

Ahogy tavaly a török Riviérán (Bodrumban), most is próbáltunk olyan szállást keresni, amely nem egy elszigetelt resort, hanem egy olyan komplexum, amely a városban található, saját partszakasszal rendelkezik, és a látnivalók is relatíve közel vannak hozzá. Így bukkantunk rá a négycsillagos, ultra all inclusive MPM Hotel Arsena-ra. Persze, ahogy minden hotelnek, ennek is megvoltak a maga előnyei és hátrányai. Már érkezésünk napján meglepődtünk a parkolás árán, ugyanis privát parkoló ide vagy oda, csinos kis összeget kértek el az itt eltöltött napjainkért. Az öt éjszaka szállás, ár szempontjából teljesen elfogadható volt, viszont a lakosztállyal nem tudtam teljesen megbarátkozni. Tartozott hozzá két nagy, egymásba nyíló szoba, egy kisebb fürdő, egy tágas előszoba és egy, részben tengerre néző terasz. Tágas volt, nagyon szerettük is, viszont a bútorzat és azok elrendezése hagyott némi kívánnivalót maga után. A lakosztály és en blok az egész szálloda területe tiszta volt és rendezett. Az éttermet pedig egyszerűen imádtuk. Választékos, bőséges és ízvilágában tökéletes volt. A szálloda négy (két felnőtt és két gyermek) medencével rendelkezett, ezek közül kettő fedett, kettő pedig szabadtéri volt. A hotelt általánosságban jó hangulat lengte körül, mindenki kedves volt és segítőkész (bár ezen még lehetne javítani). Véleményem szerint mindkettőnek az angol nyelvtudás hiányosságai szabtak szembetűnő gátat. A tengerpart viszont karnyújtásnyira volt, Neszebar óvárosa pedig alig egy kilométerre. A homok nagyon puha volt és lassan mélyült a víz. Családosok számára több mint ideális. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy jó időt kaptunk el (egy kis esővel), és a víz is meglepően meleg volt.

A bekötő úton bal felől egy török időszakból származó szélmalom köszönti a promenádon sétálókat, ikonikus a környéken, hisz csak alig pár maradt fenn a bolgár örökség számára. Másik oldalt a Noah- szobor látható, mely galambot tartva a kezében új földrész után kutat, noha sokan a tengerészek védőszentjét, Szent Miklóst látják benne. A városkapun átlépve megszűnik az autók zavaró zaja. Csakis a helyiek és az engedéllyel rendelkezők gurulhatnak be rajta. Már első perctől kezdve barátságosnak és igazán hangulatosnak találtam. Most, így az idei szezon elején, nagyon kevés volt a turista és abszolút élvezhető volt minden. Arculatát a sárga kőből épült, terrakotta színű téglákkal és élénkzöld mázas csempékkel díszített bizánci templomok és a bolgár újjászületés jellegzetes, alul kő, felül fából készült házacskái teszik igazán izgalmassá. Az épületeket szűk, romantikus utcácskák tekervényes útvesztője hálózza be, melyeket elsősorban macskakövek és sirályok vijjogása, művészek és festők, szuvenír árusok és régiségboltok, szappan- és bőrművesek, antik kávézók és borkóstolók, hárslevelek és finom illatok, valamint a hideg vizű török kutak tölti ki.

Az óvárost elsőre egyedül, majd később négyesben is meglátogattuk. Első alkalommal a kulturális örökségre fektettem a hangsúlyt, a második alkalommal a közös élményekre. Szalmakalapom árnyéka alá menekülve fedeztem fel az óvárost. Az egyik templomnál megtudtam, hogy kiváltható egy összesített jegy, mellyel beléphetek számos templomba, az etnográfiai múzeumba, a régészeti múzeumba és még a szélmalomba is. Neszebár olyan, mint egy kis ékszerteknős, kicsi, de ugyanakkor nagyon szép is, így vettem a fáradságot és megpróbáltam minél többet magamba szippantani ebből a kultúrából. Megérte időt szánni rá: a soha fel nem szentelt Szent János templom (St. John Aliturgetos) a díszes romjaival nyűgözött le, a Szent István templom (St. Stephen; nem a magyar király) a falfestményeivel, a Szent Zsófia templom (St. Sophia), mely egyébként az óváros központi része, a nagyságával, a régészeti múzeum az ókor kincseivel, az etnográfiai múzeum által betekintést nyerhettem a bolgár házak világába és a török időkből származó szálmalomban régi sírhelyek emléktárgyaival ismerkedhettem meg.

Az óvárosi barangolásainkon, szuveníreken és szerzett kincseken túl napjaink pihenéssel, pancsolással és sok-sok játékkal teltek. Zselyke imádta a homokozást, építettünk várat és kagylókat is kerestünk. A vízzel azonban az utolsó napig sem volt teljesen kibékülve. És mivel egyre nagyobb a mozgástere, az egész szállodán keresztül futottunk utána. Délutáni sziesztái alatt végre olvashattunk. Én többnyire lehúzódtam a medence mellé, mert itt karnyújtásnyira volt a hideg sör. Amikor már nem tűzött annyira a nap, sétáltunk a parton és élveztük az erejéből vesztett, simogató napsütést. Ez a pár nap kizökkentett egy picit a hétköznapokból, végre nem azzal foglalkoztunk, ami otthon maradt, az úgyis megvár, nem megy sehova, hanem az új élményekre, tapasztalatokra, a felfedezésre váró világra és persze egymásra fordítottuk figyelmünket és energiánkat. Az utolsó nap reggelén ezekkel az élményekkel, a rossz időkre tartalék napfénnyel és a hosszú útra pedig türelemmel pakoltuk csordultig az autó csomagterét. Így nyaraltunk négyesben: a pocaklakó, Zselyke, Ágnes, meg Én.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Miért teszi a nő magát második helyre? Ez egy olyan kérdés, ami sokat foglalkoztat. Engem mint nőt, hiszen sokáig én is ezt csináltam, és néha zsigerből még mindig csinálnám, ha nem lennék résen. És engem, mint segítő szakembert, hiszen nőkkel dolgozva látom, hogy ez nem csak nálam egy bevett szokás, más nő is előszeretettel űzi.

Ennek a jelenségnek több oka van, amelyek – mint már említettem – szoros összefüggésben állnak a társadalmi elvárásokkal, de a belső önértékeléssel és a hagyományos nemi szerepekkel is.

Társadalmi elvárások és szerepek

A nők gyakran olyan társadalmi elvárásoknak próbálnak megfelelni, amelyek az áldozatkészséget, a gondoskodást és a mások iránti figyelmet helyezik előtérbe. Ezek a normák már gyermekkorban megerősödnek, amikor a lányokat arra tanítják, hogy legyenek kedvesek, segítőkészek és figyelmesek. Felnőttként ezek az értékek mélyen gyökereznek, és gyakran eredményezik azt, hogy a nők saját igényeiket háttérbe szorítják a család, a munkahely, vagy a partner igényei mögé.

Önértékelés és önelfogadás

Az alacsony önértékelés és önbizalom szintén kulcsszerepet játszik ebben a jelenségben. Sok nő küzd romboló belső kritikával és elégedetlenséggel, a média és a közösségi média nyomása minderre csak hab a tortán. A tökéletes nő, aki szerepeiben tökéletesen helyt áll, és mindemellett még tökéletesen is néz ki a képeken, azt az érzést kelti bennünk, nőkben, hogy nem vagyunk elég jók, ami miatt még inkább háttérbe szorítjuk a saját szükségleteinket, hogy megfeleljünk a csalóka tökéletesnek.

Kulturális és történelmi hatások

A hagyományos nemi szerepek mélyen gyökereznek a kultúránkban és a történelemben. Hosszú időn keresztül a nők elsődleges szerepe a család és a háztartás köré összpontosult. Még a modern, karrierorientált nők is gyakran érzik a társadalmi nyomást, hogy megfeleljenek ezeknek a hagyományos szerepelvárásoknak, ami így volt, amióta világ a világ.

Megküzdési stratégiák

Sok nő megküzdési stratégiaként alkalmazza a mások igényeinek az előtérbe helyezését, hogy elkerüljék a konfliktusokat vagy a bűntudatot. Ez a viselkedés azonban hosszú távon káros lehet, mivel a folyamatos önfeláldozás kiégéshez, stresszhez és mentális egészségi problémákhoz vezethet.

A változás szükségessége

Segítő szakemberként azt gondolom, hogy ebből az árnyékből kijönni, csakis az önismeret és az önelfogadás által lehetséges. A nőknek meg kell tanulniuk figyelni a saját szükségleteikre, becsülni önmagukat és kikérni, megadni maguknak is azt, amit másnak zsigerből megadnak. Nem lehet és nem maradhat a nő önmaga számára kevésbé fontos, mint más.

Fontos, hogy a társadalom is támogassa a nőket ebben, hogy azt éljék meg, hogy a saját igényeiknek a kielégítése nem önzőség, hanem a kiegyensúlyozott és az egészséges életnek az alapja.

Kapcsolataink határozzák meg az életünket. Tetszik, nem tetszik, ez így van, hiszen mindannyian kapcsolatokban létezünk. Olyan nincs, hogy „megússzuk”, és nincsenek kapcsolataink. Már kapcsolatba születünk bele, a szüleinkébe, a szűkebb-tágabb családéba, aztán ahogy növünk, megjelennek a baráti kapcsolatok is, majd a párkapcsolatok, gyerekeinkkel, unokáinkkal való kapcsolataink, a saját magunkkal való kapcsolatról nem is beszélve. Ami pedig ilyen nagy mértékben, intenzitásban, állandóan jelen van az életünkben, az egyértelmű, hogy fontos és meghatározza jóllétünket, boldogságunkat.

Nézzük, mi kell az autentikus kapcsolatok építéséhez?

1. Őszinteség és nyitottság

Talán mondhatom, hogy ez az alap, hiszen amikor nyitottan és őszintén kommunikálunk, lehetővé tesszük, hogy a másik fél is így tegyen. Ez a kölcsönös őszinteség megteremti a bizalom légkörét, amely elengedhetetlen a valódi, mély, bizalmon alapuló kapcsolatok kialakításához.

2. Érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia, vagyis az érzelmek felismerése és kezelése, szintén kulcsszerepet játszik. Az empátia, azaz a mások érzéseinek megértése és átélése, segít abban, hogy valódi közelséget alakítsunk ki másokkal. Az érzelmi intelligencia fejlesztésével jobban tudjuk kezelni a konfliktusokat is, amelyek elkerülhetetlenek minden kapcsolatban.

3. Idő és figyelem

Az idő és figyelem a legértékesebb, amit valakinek adhatunk. Az autentikus kapcsolatokban a minőségi idő töltése központi szerepet játszik. Fontos, hogy jelen legyünk a pillanatban, és teljes figyelmünkkel a másikra összpontosítsunk. Ezáltal érezhetik, hogy fontosak számunkra, és értékeljük őket.

4. Kölcsönös tisztelet

A tisztelet minden kapcsolatban elengedhetetlen. Tisztelni kell a másik határait, véleményét és érzéseit, még akkor is, ha azok különböznek a miénktől. A tisztelet a kapcsolat stabil alapját képezi, amelyre lehet építkezni.

5. Közös értékek és célok

Amikor hasonló alapelveket vallunk, és közös célokat tűzünk ki, könnyebben találjuk meg az összhangot és a közös nevezőt. Ezek a közös pontok erősítik a kapcsolatot, és hosszú távon is összekötnek.

6. Bátorság a sérülékenységhez

Az autentikus kapcsolatban alap, hogy megmutassuk egymásnak a sérülékeny oldalunkat is, azaz nem félünk megosztani félelmeinket, bizonytalanságainkat és hibáinkat, mert tudjuk, hogy a másik elfogad minket anélkül, hogy ítélkezne. Ez a sérülékenység lehetővé teszi a mélyebb kötődést és az őszinte kapcsolatot.

Az autentikus kapcsolatok nem alakulnak ki egyik napról a másikra. Melózni kell érte, minden nap. Bátran. Türelemmel. Őszintén. Nyitottan. Szeretettel. De megéri, hiszen ezek azok a kapcsolatok, amelyek adnak és nem elvesznek, amelyek széppé teszik az életünket, boldogítanak, érzelmi támogatást nyújtanak.

Persze volt olyan helyszín, ahova némi küzdelem volt eljutni: a meredek domboldalon “másztak” fel a résztvevők, ott, ahol a gazdák a szőlőtőkéket nap mint nap gondozzák. A domb tetejéről viszont festői kilátás nyílt a környező dombokra. Helyenként erdőn keresztül, vadregényes részeken keresztül vezetett a kitűnő borok iránt érdeklődők útja, aki számára kiderülhetett: a környéken a sűrű fák között sétálni igazi stresszoldó, rekreáló tevékenység.

Az ízek mellett sok hasznos információ is várta a borok szerelmeseit, a gazdák és a borszakértők is nagy lelkesedéssel beszéltek a bakator szőlőfajtáról, annak történetéről, de az áldatlan állapotról is, mely szerint  bakator még mindig nincs borszőlőként elismerve. Pedig a környéken egyre több gazda szőlősében ott van a bakator, évente borfesztivált is szerveznek Avasújvárosban az újrafelfedezett fajta megünneplésére.

A borpince-látogatást követően az „alaptáborban” jó hangulat és természetesen jó borok várták a résztvevőket. Az eseményt a délelőtti órákban a helyi Bokréta Néptáncegyüttes produkciója köszöntötte, késő délután pedig a Phoenix SM zenekar örökzöld magyar és nemzetközi slágerekkel teremtett bulis hangulatot. A késő esti órákban Dj. Gabi zenélt, lehetőséget teremtve a bulizáshoz mindazoknak, akiket nem fárasztott ki teljesen az avasi dombok közötti bortúra.

Aki pedig kedvet kapott a szatmári borvidékek felfedezéséhez, az már most készülhet a következő bortúrára, melynek helyszíne Erdőd lesz, június 29-én. Az eseménnyel kapcsolatos részletekért érdemes figyelni a Partiumi Falugazdász, illetve a Zazou Social Event & More Facebook-oldalakat, amelyeken rendszeresen jelennek majd meg tudnivalók a következő rendezvényekről.