Az életünk nem mindig fenékig tejfel, és van, hogy bármennyire is szeretnénk, nem látjuk a fényt az alagút végén, és inkább arra fókuszálunk, hogy a pohár félig üres, és nem arra, hogy félig tele van. Vannak nehéz pillanatok. És vannak nehéz hetek, hónapok is. És van, hogy ez az állapot évekig tart. És ez fáj, dühít, bosszant, lehúz, leszív, elveszi tőlünk az energiát, az életkedvet, és egy kilátástalan állapotba sodor bennünket, ami felett úgy érezzük, hogy nincs semmilyen kontrollunk. És talán mindebben ez a legijesztőbb.

Biztosan tudod, miről beszélek, hiszen mindannyian keltünk már fel úgy reggel, hogy elegünk volt mindenből és mindenkiből, hogy nem éreztük magunkban az erőt, az életkedvet, a motivációt, az akaratot, hogy minden mindegy volt, vagy éppen valami nagyon fájt, és pattanásig feszített belülről. Ebben az állapotban csak az nem mindegy, hogy mit kezdesz magaddal és a helyzettel.

Nagyon sokszor beleesünk az önsajnálatba, egy beszűkült tudatállapotba, amikor az elménk csak a rossz dolgokat veszi észre az életünkből, és csak ezekre összpontosít. Ez azonban csak tovább ront a helyzeten, és még mélyebbre visz bennünket, és még inkább magunkba roskadunk napról napra.

Minél inkább ragadunk benne ebbe az állapotba, annál inkább válik a valóságunkká. Holott a valóságunk soha nem csak az egyik oldal. Olyan nincs, hogy mindig csak a rossz van az életünkben. Lehet, hogy jelenleg több a rossz, mint a jó, de van jó is. Mindig van. És ezt is látni kell, ezt is észre kell venni. Mert ez a teljes realitás. Mindannyiunk életében van jó is és rossz is. Mindig. Ha megtanuljuk ezeket is látni, amikor nagyon rossz, amikor nagyon fáj az élet, akkor már segítettünk magunknak egy kicsit. És már elviselhetőbb minden. Persze, tudom, hogy amikor nagyon erősek a negatív érzések, és nagyon mélyen vagyunk, akkor nagyon nehéz a jót észrevenni, viszont egy nagy adag tudatossággal sikerülhet.

Továbbá azon is elgondolkodhatsz, hogy a jelenlegi rossz helyzetedben mi lehet jó? Mert lehet, hogy éppen tanulsz valamit általa, vagy rájössz, hogy hány jó ember van melletted, segít és támogat, hogy nem vagy egyedül, hogy nem egyedül kell megbirkóznod mindezzel, vagy éppen erősödsz azáltal, hogy egyedül kell kijönnöd ebből, és senkire nem számíthatsz stb.

Ami még segíthet ezekben a nehéz helyzetekben, ha megpróbálod feltérképezni az erőforrásaidat, hogy mibe vagy kibe kapaszkodhatsz. Ez szintén nagyon fontos ahhoz, hogy ne ragadj bele az önsajnálatba, hogy találd meg az erőforrásaidnak köszönhetően az erődet. Térképezd fel magadban azokat a tulajdonságokat, képességeket is, amik segíteni tudnak téged ebben a nehéz helyzetben, és a megoldástalálásban.

És ami nagyon fontos, hogy bánj magaddal kíméletesen, gyöngéden ezekben a nehéz helyzetekben. Ne ostorozd magad, ne bánts magad, ne keresd magadban a hibát. És légy türelmes a folyamattal kapcsolatban is, amiben vagy. Ne akarj megszabadulni tőle, ne akard, hogy minél hamarabb elmenjen. Ne akard erőltetni, kierőszakolni magadból a jólétet. Persze tudom, hogy nehéz nem jól lenni, és egy természetes első reakció részünkről, ha azt szeretnénk, ha mihamarabb elmúlna, ami fáj, feszít. Ki akarja érezni a szenvedést hosszú távon. Azonban ez elengedhetetlen a gyógyuláshoz, ahhoz, hogy elmúljon, hogy végleg elmenjen. Nézz szembe a fájdalommal, hagyd felszínre jönni a negatív érzéseidet is. Ne menekülj előlük, hagyd, hogy tudjanak felszínre jönni, és nézd meg, hogy mit akarnak. Hogy miért jöttek, hogy miért vannak még itt, és te mit tudsz tenni annak érdekében, hogy újra egyensúlyt teremts a jó és rossz között az életedben.

Ha nem sikerül egyedül kijönnöd ebből az állapotból, akkor mindenképp fordulj szakemberhez. Kérheted coach vagy terapeuta segítségét.

Az élet nem mindig fenékig tejfel. Van mikor tele vagyunk csupa jó érzéssel, de vannak olyan napjaink, mikor úgy érezzük, semmi nem jön össze. Mikor a napunk szuperül alakul, akkor használjuk ki és próbáljuk nyújtani a pozitív pillanatok idejét. Ne rohanjunk, ne kapkodjunk mert mindent elronthatunk.

Az énidő a magadra fordított minőségi idő, amikor egy kis időre kizársz mindent, és kizárólag magadra figyelsz, mindarra, ami a testedben, az elmédben és a lelkedben történik. Énidőben kicsit kivonulsz a külvilágból és visszavonulsz a saját belső világodba. Mindig kihangsúlyozom, hogy az én-idő, az nem mi-idő. Tehát az is nagyon jó, amikor a pároddal egyet sétálsz, vagy amikor a szüleiddel jókat nevetsz, viszont ahhoz, hogy a saját személyes lelki békéd, nyugalmad, harmóniád, kiegyensúlyozottságod, testi-lelki egészséged meglegyen — ahhoz nekem meggyőződésem és személyes tapasztalatom is —, az kell, hogy rendszeresen minőségi időt tölts magaddal. Hiszen énidőben töltődünk, feldolgozunk, lezárunk, újrakezdünk, erőt gyűjtünk, elengedünk, inspirálódunk, gyógyulunk, egyensúlyba kerülünk. Ha pedig én jól vagyok, akkor a munkámat is a leghatékonyabban tudom végezni, és az életem minden területén a legjobb formámat tudom hozni, azaz jó feleség, anya, barátnő, kolléga, szomszéd stb. tudok lenni.

Mi történik ezeken a műhelymunkákon, táborokban?

A szakemberek pedig abban segítenek nekik, hogy visszataláljanak a saját belső erőforrásukhoz, önmagukhoz. Töltekeznek, inspirálódnak, harmóniába kerülnek, úgy, hogy közben kézzelfogható segítséget, mankót kapnak a kezükbe ahhoz, hogy két lábon, kiegyensúlyozottan tudják élni minél tudatosabban az életüket.

A tavalyi tábor hogyan zajlott?

Tavaly nagy örömömre már két tábort sikerült összehozni. Volt egy nyári és egy téli tábor. A nyári tábor témája az önismeret és az önbecsülés volt, hiszen nagyon sok nő küzd ezzel. Nem tudják magukat szeretni és elfogadni, elvárások szerint élik az életüket, és magukat nagyon sokszor háttérbe szorítják. Mindig mindenki más fontosabb, mint ők. Aztán meg csodálkoznak, hogy nem érzik jól magukat a bőrükben, hogy nincs egyensúlyban az életük, hogy a szerepeik túlnőnek rajtuk, hogy nem találják a helyüket, vagy hiányzik valami az életükből. Ilyenkor általában te hiányzol saját magadnak. A téli táborban pedig a sérült lélekrészünkkel dolgoztunk, hiszen mindannyian sérültünk már életünk során, és a sérültségünk nagyban befolyásolja az életünket, hozzáállásunkat, reakciónkat, ezért jó ezt gyógyítani.

Kiket vittél magaddal, milyen szakembereket?

Volt a táborban pszichiáter szakorvos, stresszkezelési tanácsadó, Reiki-oktató és terapeuta, transzgenerációs pszichológus, hangmasszőr, illóolaj- szaktanácsadó, kommunikációs szakember és coach.

Milyen programok voltak? Beavatsz minket is egy kicsit…

Minden reggel jógával kezdtünk, tudatos jelenlét gyakorlatokkal és megpróbáltuk elsajátítani a helyes légzést. Aztán sor került csoportos és egyéni műhelymunkákra, előadásokra, inspiráló beszélgetésekre, hangfürdőre, relaxációra is. A természetben is töltöttünk időt. Próbáltam egy kis töltődést is belecsempészni a táborba, ezért közösen néztünk filmet pokrócba bújva és közben forró csokit kortyolgattunk és dézsáztunk is.

Idő. Mindig kevés van belőle — vagy legalábbis sokszor érezzük úgy, hogy még több kellene. És mivel mindig versenyt futunk vele, ezért hajlamosak vagyunk prioritizálni, és a lista végére általában és legtöbbször saját magunkat tesszük. Mert hát ugye mindenki más fontosabb mint én?!

MIBŐL TUDHATOD, HOGY NINCS NEKED?

MIKOR A LEGFONTOSABB, HOGY ADJ MAGADNAK?

HOGYAN TEREMTS ÉNIDŐT MAGADNAK?

Az első és legfontosabb lépés: csökkentsd a digitális világ zaját. Nem muszáj mindig online lenned, az sem baj, ha nem válaszolsz azonnal az üzenetekre, és az sem, ha 10 perccel később tudod meg, hogy éppen hol nyaralnak az ismerőseid, hogy kinek született meg a gyereke, vagy hogy éppen ki vált el.

MIVEL TÖLTSD AZ ÉNIDŐDET?