fbpx

Énidő — azaz vagyok-e olyan fontos a saját életemben, mint más?

Szerző: Simon Emőke •  Fotók: Envato • 2019. szeptember 28.

Megosztom:

Énidő — azaz vagyok-e olyan fontos a saját életemben, mint más?

Idő. Mindig kevés van belőle — vagy legalábbis sokszor érezzük úgy, hogy még több kellene. És mivel mindig versenyt futunk vele, ezért hajlamosak vagyunk prioritizálni, és a lista végére általában és legtöbbször saját magunkat tesszük. Mert hát ugye mindenki más fontosabb mint én?!
Van időd a párodra, a gyerekedre, a szüleidre, a barátodra, a szomszédra, a macskádra, kell hogy legyen időd főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, és néha még egy jót pletyózni is, na de hogy magadra szánj időt, az szinte soha nem szokott összejönni. Vagy mert lejárt a nap, vagy mert már túl fáradt vagy hozzá, vagy mert miért is?
És közben telnek a napok, hetek, hónapok, évek, néha évtizedek is, és nem tudod megfogalmazni, de érzed, hogy valami nincs rendben, hogy nem kapod a helyed, hogy nem érzed jól magad a bőrődben, a testedben, hogy türelmetlen vagy mindenkihez és magadhoz, hogy néha megszöknél a világból egy lakatlan szigetre. Hogy miért? Mert már túl hosszú ideje csak adsz magadból, és közben magadra egyáltalán nem jut idő. Mindenkinek figyelsz az igényeire, csak a tiedre nem. Ilyenkor a tested és a lelked már nagyon jelzi, hogy: „Helló, én is itt vagyok, én is létezem, figyelj rám is, adj már egy kis időt nekem is!”
Ez az énidő, amire a tested és a lelked is vágyik, ami kell ahhoz, hogy élvezni tudd az életed, hogy legyen életerőd, hogy egyensúlyba kerülj újra, ha éppen olyan valami történt, ami kibillentett. Hogy gyógyulni tudj, ha beteg vagy, hogy türelmes maradj, ha próbára tesznek, hogy ne add fel, ha nehéz…
De nézzük is meg egy kicsit jobban, hogy mi is az az énidő.
Énidő az önmagadra fordított minőségi idő, amikor bármit csinálhatsz, ami számodra örömöt jelent, feltölt, vagy a személyes fejlődésedet szolgálja. Ilyenkor magadért teszel, nem a családodért, barátaidért, másokért.
Énidő, amikor kivonulsz kicsit a külvilágból, és kicsit magadba vonulsz vissza. Amikor „elcsensz” egy kis időt magadnak magadra, és megszűnik minden: a titulusod, a szerepeid. Ebben a pár percben, órában nem számít, hogy éppen én vagyok a legjobb szívsebész, hogy 2 gyerek anyukája vagyok, hogy feleség, férj, barát, szomszéd stb. vagyok.

Énidőben csak egy nagy kupac én vagyok, a lecsupaszított formámban. Csak én vagyok, és minden, ami bennem történik, zajlik: a gondolataim, az érzéseim, a hangulatom, a megéléseim.

Énidőben lehetőségünk van töltődni, gyógyulni, egyensúlyba kerülni, lezárni, feldolgozni és újrakezdeni. Énidőben helyére tudnak kerülni a hangsúlyok a lelkünkben és az életünkben.

MIBŐL TUDHATOD, HOGY NINCS NEKED?

–  Ha állandósult a levertség érzése, azaz állandóan fáradt vagy, annak ellenére, hogy pihensz!
–  Ha eltűnt az életkedved!
–  Ha elfogyott az energiád!
–  Ha gyakran van világvége hangulatod!
–  Ha gyakran fáj a fejed, a gyomrod, a derekad, hátad!
–  Ha gyakran kapod fel a vizet, és leszel ideges!

MIKOR A LEGFONTOSABB, HOGY ADJ MAGADNAK?

Mindig, amikor éppen azt mondod, hogy neked erre nincs időd.
És akkor is, ha:
  –  Stresszes vagy és feszült!
  –  Megbomlik az egész(s)éged!
  –  Nem találod a helyed!
  –  Fáradt, kimerült és céltalan vagy!

HOGYAN TEREMTS ÉNIDŐT MAGADNAK?

Az első és legfontosabb lépés: csökkentsd a digitális világ zaját. Nem muszáj mindig online lenned, az sem baj, ha nem válaszolsz azonnal az üzenetekre, és az sem, ha 10 perccel később tudod meg, hogy éppen hol nyaralnak az ismerőseid, hogy kinek született meg a gyereke, vagy hogy éppen ki vált el.
Továbbá engedd el a megfelelési kényszert. Ne akarj mindenkinek megfelelni, és ne akarj mindenkinek a kedvében járni a saját magad rovására. Sokszor esünk abba a hibába, hogy egyszer legyen a kertben lenyírva a fű, legyen étel az asztalon, legyen elmosogatva, kiteregetve, legyen a ház tiszta, a kutya levive stb.
Na és hol maradsz te? Te nem vagy annyira fontos, mint az, hogy megfelelj annak az elvárásnak, szerepnek, hogy jó feleség, férj, anya, apa stb. légy. Kérlek, értsd jól. Nem azt mondom, hogy önző legyél, és hanyagold el azokat, akiket szeretsz. Én csak azt mondom, hogy te is legyél annyira fontos, mint más. És nem baj, ha néha fél órával később kerül étel az asztalra, és az sem, ha időnként rendelsz valamit. Ahogy az sem baj, ha megkéred a párod, hogy ma ő mosogasson el, mert te kicsit olvasni szeretnél. Engedd el a megfelelési kényszert, és igen,  merd elvenni azt az időt magadnak, amire szükséged van.
És nem utolsósorban azt tanácsolom, hogy az elején — amíg a mindennapi rutinoddá nem válik az énidőzés — mindenképp tervezz vele. Igen, írd be a  határidőnaplódba, a telefonododba, ha kell, tegyél emlékeztetőt. Csak úgy tud beépülni a mindennapi életedbe, ha tudatosan építed be.

MIVEL TÖLTSD AZ ÉNIDŐDET?

Pont azzal, amihez éppen kedved van, ami úgy érzed, hogy feltölt, kikapcsol, inspirál, amire éppen szükséged van. Ennek ellenére, én mégis adok egy pár tippet:
–  Pihenj!
–  Érkezz haza, és engedd el a napot!
–  Ülj le egy padra, a fűbe, a kanapédra és csak „csináld a semmit”, azaz ne gondolj semmire, üresítd ki az elméd, engedd el magad, és lazulj.
–  Hallgasd a csendet, és hagyd, hogy a tested pihenjen, az elméd elcsendesedjen!
–  Meditálj, jógázz, fuss, hallgass zenét, olvass, sétálj!
–  Légy jelen tudatosan, igyál meg úgy egy teát, mintha most innád életedben először, beszélgess úgy, hogy állítsd némára telefonod, és legyél jelen teljes figyelmeddel a beszélgetésben.
–  Csinálj olyan dolgot, ami a figyelmedet önmagad felé fordítja, ezáltal tegyél szert mélyen önismeretre és önreflexióra.
–  Csináld azt, ami örömet okoz, feltölt, inspirál, motivál, felszabít, gyógyít és erőt ad!

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.