25 ápr Ökörtej
Ökörtej
-Lapte de bou-
Azt hiszem nem egyedül küszködök azzal a megoldhatatlan problémával, hogy elmennék itthonról, de nem lehet. Kőhajításnyira zöldellnek az erdők, de mindhiába, egyelőre csak kis kertecskémben szívhatom a nem túl oxigéndús —jó lenne egy igazi nagy zápor — levegőt.
Lakásaink hasonlókká váltak egy jól záródó kuktához, melyből egyre fogy a türelem, és mikor ez teljesen elillan, kezdetét veheti egy nem túl szép, új világ. Jó lenne elkezdeni idegosztályoknak, szenvedélybetegek gyógyítására szakosodott intézményeknek, rászorulók étkeztetésével foglalkozóknak gyűjteni, halkan tanácsolván mindezt azoknak a politikusainknak is, akik szégyenszemre most is saját arculatuk építésével foglalkoznak!
Szabadidőmben (többek között) addig is olcsó, könnyen elkészíthető eledelek tanulmányozásával foglalkozom, hogy ha eljön az idő, és még élek, valamint megtehetem, akkor ilyesmikkel örvendeztethessem meg nálam kevésbé szerencsés polgártársaimat. Álljék itt elsőként egy olyan egyszerű, de különös étel, melynek őshazája az Erdélyi-középhegység, készítői pedig az amott élő pásztorok voltak. Hogy a név honnan ered, az a múlt ködébe vész, annyit mindenképp tisztázhatunk, hogy miként az ökörszem sem az ökör szeméből készül, az ökörtejet sem az ivartalanított bika adja (ráadásként, míg az ökörfarok a fazékba kerülhet, az ökörfarokkorót inkább a vázába helyezzük, hacsak nem teaként fogyasztjuk).
Hozzávalók: 15-20 dkg tökmag, hideg víz.
A száraz tökmagot megpörköljük, famozsárban (eredeti recept szerint) összetörjük, majd nem túl sűrű szitán átszitáljuk. A tökmaglisztet hideg vízzel összekeverve, tejsűrűségűre főzzük. Forró puliszkával tálaljuk.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
