02 dec Meggyes
Meggyes
Néha, csendes szombat délutánokon hajlandó vagyok süteményeket is gyártani (mostanában ritkábban, ugyanis, ha sütöm, eszem, és nagyobb súly nehezedik a lábamra). Jó hír, hogy cukrásztudományom fejlődőben, már teasütemények sütésével is símán megbírkózom. Gyorsan le is írom, hogy miket kevertem-kavartam össze-vissza, míg emlékeim nem fakulnak. Kezdődött egy vaj és egy keserűcsoki összeolvadásával, némi neszkávé társaságában.
Négy tojást habosra kavartam (és itt kezdődnek a problémák, mert ugye, mérleget nemigen használok) kb.1/3 kg cukorral, ami egészen pontosan 33,(3) dekagramm. Belecsurgattam a kihűlőfélben levő csokis masszát, majd került bele liszt, zabliszt és egy tasak sütőpor. Pontosan annyi, hogy jól formázhatóvá váljék a tésztám. Kis golyókat kerekítettem, amik belesorakoztak egy tepsibe, majd egy gömbölyű nyelű fakanál segítségével mindegyikbe került egy mélyedés. Ide aztán az ésszerűség határain belül lehet tenni bármit: diót, lekvárt, gyümölcsöt. És most következik az, ami miatt tulajdonképpen nekifogtam a sütésnek. Tudniillik a nyáron szeszben eltett meggyemről a szesz elillant (vagy mi a szösz), valamit kellett kezdeni a gyümölccsel. Hát ezekben a mélyedésekben végezte (épp ezért gyermeki gyomroknak nemigen ajánlom!). Végezetül, süteményem, díszítés céljából, csokiöntetet is kapott.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
