23 szept Marmaládé
Marmaládé
Gyermekkorom egyik felejthetetlen édessége a marmaládé névre hallgató ládás édesség. Máig számban az íze, orromban az illata, sőt a lelőhely is szemem előtt: kis falusi bolt, faláda, melyből Mihály Feri bácsi, a bolt teljhatalmú ura, igény szerint akkora darabot emel ki egy zsírpapírra, amekkorát a vásárló kér. Lévén gyakori vásárló (mivel a fogyasztók sorát is előszeretettel gyarapítottam), máig érzem a petróleummal felkent padlójú kis üzlet vegyes illatát. Régóta motoszkál bennem, hogy nyomába eredjek ennek az illatnak, íznek. Sajna, mint minden szép emléknek -az évek hosszú során át-, ennek is megváltozott egy (vagy több) összetevője, így hosszas keresgélés után sem leltem rá magára a marmaládéra, önmaga teljességében.
Állaga és színe megvan, de az ízét még keresem. Ha valaki netán a talált tárgyak osztályán rábukkanna, nyomban értesítsen, a józan ész határain belül bármit megadnék érte. Tán valami igen titkos adalékanyagot tartalmazhatott, mert többrendbéli próbálkozásom sem hozta meg a kívánt eredményt. A bajok ott kezdődtek, hogy igazából magáról az alapanyagokról sem található információ, internet- és szakácskönyvszerte, semerre. Receptje valószínűleg a kommunizmus soha fel nem fedett titkai között lelte végső nyughelyét. Így aztán e példány alma, körte, szilva, barack, meggy összetevőkből készült, igen hosszas főzés által és turmixolás által.
Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
