16 máj Madarak és fák
Madarak és fák
Madarak és fák napja van. A gyümölcsfák születésnapi virágzuhatagban pompáznak, ágaikon a rózsalevelekről felszürcsölt nedütől kissé becsiccsentett veréb zsűri azon vitázik, hogy kinek adja a legszebbnek járó első díjat.
Hangoskodásukat szerencsére majdnem teljesen elnyomja a sztárvendégek zümmögő kórusa, mely látványt és hangot a tavasz egyik csodájaként élem meg minden egyes évben. És míg ők jelenlétükkel megtisztelik e jeles napot, mi reménykedhetünk meggy, alma, körte, szilva, egyszóval jóféle gyümölcsök termésében. A remény, a bizodalom meg napjainkban igencsak létfontosságú érzés, jól jön a sok bizonytalanság, frusztráció, félelem mellé. Számomra manapság az egyik megemészthetetlen téma a maszké (garantált pozitívuma, hogy míg fent van, nem emésztünk), minden ébren töltött percemnek gondolatai mögött ott kísért a kérdés: hogy, hogy fogom elviselni azt a nyári melegben, meg egyébként is, miért kényszerítik rám, holott eredményességét tekintve a 100 %- os biztonságosságtól kb. olyan távolságra van, mint én az óvodás napjaimtól.
Haszontalansága mellett, ráadásként, látni sem enged (szemüvegpárásodás), arról nem is beszélve, hogy már most sem mindig ismerem meg az utcán rám köszönő maszkos polgárokat, ha aztán rajtam is lesz egy, ez a nullára fog csökkeni (és akkor arról még nem is beszéltem, hogy hiába nem felejtem itthon a bevásárlólistámat, úgysem fogom látni). De, hurrá, máris megvalósulhat az annyira vágyott távolságtartás, ismeretlenekkel ugyanis senki sem áll le trécselni!
Hogy valami emészthetőbbről is írjak, az alant elhelyezkedő képen báránycomb pironkod(ott)-ik.
Töltekezhettünk e falatokkal, mi, egy páran, szó szerint, mindenki más pedig látványilag telhet be vele. Hagymával, fokhagymával, sóval, borssal, szerecsendióval, borral meghintve sült, helye pedig azóta már hűlt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
