fbpx

Kukoricakóré

Szerző: Berszán-Árus Csilla • Fotók: Berszán-Árus Csilla •

2020. október 17.

Megosztom:

Kukoricakóré

A Fennvalónak (meg egynéhány közeli rokonnak) hála, újfent megpillanthattam a sárguló dombok mögül előbukkanó magyarózdi kastélyt! Ám szülőfalum immár aszfaltos útjain haladva, örömöm nagyja elillant a sok üres, összeomlófélben levő házat látván. Mert ugye egyre többen hagyjuk el szülőhelyünk, anyaföldünk, anyanyelvünk, egy jobb élet reményében.
Önként válván így az arctalanok masszájának összetevőjévé, amit majd szépen ledarálnak azok, akik nem feledték, milyen fontos a nyelv meg a hit. Önszántunkból adunk idegen nevet gyermekeinknek, cégünknek, mi magunk siettetjük azt, ami ellen kézzel- lábbal kellene kapálóznunk. Ezért is tartom fontosnak ezeket a találkozókat, ahol olyan emberek társaságában lehetek, akik egyek azzal a földdel, ahol élnek, kik gyermekkoromban neveltek, és akiktől a mai napig tanulhatok valamit.

A minap sem volt ez másként, mikor is elém került egy tálca ínycsiklandónak tűnő kürtöskalács, melyet nagy meglepődésemre, kukoricakóréra csavarva sütnek a faluban.

A kukoricakóré egyébként a kukorica szára, mely külsőre leginkább a bambuszhoz hasonlatos, arasznyi darabkákra vágva pedig tökéletesen alkalmatos kalácstésztacsíkok általi áttekercselésre és sütésre. És íme, ma is tanulhattunk valamit, amit csak mi érthetünk, és ami a mienk.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.