16 júl Hála Ötödik rész
Hála
V. rész
A vakációban sikerült kihevernünk a magunk szárnycsapásai által keltett viharokat. Majd visszaérkezve, csak a vizsgákra összepontosítottunk. Andrist szem elől veszítettük egy ideig. A nyári vakációban azonban meglátogatott. Nem volt mellettem Kata. Biztosra jött. Virággal, előre eltervezett bemutatkozó szöveggel, apámnak borral, anyámnak bonbonnal. Csendes volt és szerethető.
Sétálni vitt, majd beültünk a központban egy kávéra. Nem volt igazi kávé, de mi igaz szívvel játszottuk a valódi felnőtteket. Hazafelé belém karolt. Jobban megütött, mintha a kezemet fogta volna meg. A karon fogás egyet jelentett a hosszú távra tervezéssel. A bizalommal. A ténnyel, hogy támaszkodhatom rá. Hogy ha én is szeretném, innentől most már akár mellettem lehet. — Miért jöttél? — kérdeztem. — Mert látni akartalak. Katával nagyon nehéz a közeledbe férkőzni. A fiúk gyakran fapináknak hívnak a hátatok mögött. Meg vannak győződve róla, hogy intim közelségbe éltek. — És te? Te mit gondolsz? — Azt, hogy akárhogy is legyen, kellesz nekem. Nem Kata kell, vagy a kettőtök egysége, hanem te kellesz.
— Kata szerint a szerelem csak arra jó, hogy a nőket megállítsa. A férfiaknak szárnyat és alapot ad a repüléshez, a nőket megtorpantja és leszállásra készteti. — És te, mit gondolsz?
— Azt, hogy jó lenne befejezni azt, amit elkezdtem. Szeretném, ha nem lenne hiábavaló a küzdelmem.
— Nekem megfelel.
— Szóval nem akarsz feleséget csinálni belőlem? Háttérországot, ahova hazajöhetsz?
— Hazudnék, ha azt mondanám nem szeretnélek a barlangomban látni. De támogatlak és büszke vagyok rád. Ha orvos akarsz lenni, az leszel. Ebben pont én nem foglak megállítani.
— Gyermeket, akarsz?
— Tőled mindjárt többet is — felelte nevetve. Már az is késő lenne, ha most kezdenénk.
— Nem vagyok anyának való. Tanulni akarok és tapasztalni. Fejlődni és repülni. Éppen, mint te.
— És ezt a bátorságot szeretem benned a legjobban. A gyerekek még várhatnak. Fiatalok vagyunk.
Azon a nyáron többször eljött. Mindig bejelentkezés nélkül. De nagyobb és nagyobb örömöt okozva. Gyakran csókolóztunk. Nekem meg hiányzott Kata. Semmit nem tudtam a férfiakról. Tapasztalatlanul haladtam egyre beljebb — felismerve, hogy a könyvek tudása hasznavehetetlen a hátköznapi életben. Andris azonban türelmes volt. Mindig megállt, mielőtt még nemet kellett volna mondanom. Miközben ő, önuralma elvesztése miatt rettegett, én Kata miatt aggódtam a leginkább. A Katával való szembesülés kisebb gondot jelentett, mint egy nem kívánt, házasságon kívül fogant terhesség.
Ebben a kibontakozni vágyó szerelemben ért bennünket az ősz. Ami számunkra egyet jelentett a kezdetekkel. Egyetemi évünk elkezdésével, egy újabb otthonainktól távol töltendő év elkezdésével, friss és tiszta lapokkal, amiket meg fogunk tölteni jegyzetekkel, hogy majd megtanulhassuk, széthányjuk, vagy csak egyszerűen megdobáljuk egymást, ha már túl soká görnyedtünk fölöttük, de leginkább annak a kezdetével, hogy ezt a letagadhatatlanná vált köteléket be kell illesztenünk a jól bevált koreográfiánk elemei közé. A Kata és én felállásba, ami eddig nem tűrt meg semmi külső ingert.
Egyetlen tévedésem talán — igaz, szarvashiba — hogy egész nyáron említést sem tettem a Katával való beszélgetések során Andris látogatásairól. Megtehettem volna. A körülményeket okolni gyenge és balga kifogás lenne. De valahogy úgy voltam vele — amíg nem tud róla, nem fáj. Miközben meg titkon vágytam számára is egy szerelmet. Ami tompítaná az enyém támadásnak vélt hatásait.
Ígértük, hogy lesz folytatás, és íme: Csata Éva újabb, nagyobb hangvételű írásával találkozhat az olvasó hétről hétre. Egy kisregény barátságról, csalódásról, elbukásról, veszteségről, kapcsolati és személyes fejlődésről, értelemkeresésről, feldolgozásról. Vagyis mindenféle, a lelkünk mélyében zajló folyamatról. Olvasd, kedves olvasó, mert egy kicsit megáll az idő, míg a sorok végére érsz, egy kicsit magaddal és a lelkeddel lehetsz csak abban a pár percben, míg szemed falja az egymás mögé sorakozó betűket. És ahogy Éva írásaival lenni szokott: nem csak a szemed, de a lelked is falni fogja a sorokat, az újabb és újabb részeket. Mert ez az írás rólad is szól. Munkás élmény lesz, dolgoznod kell vele szellemileg, mert két idősíkon halad a történet, oda kell figyelned; és lelkileg is dolgoznod kell, sőt, inkább a szöveg fog dolgozni a te lelkeddel. Bízunk benne, hogy megbirkózol vele. Érdemes!
A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:
• Homokóra láncostól
• Vér és döntés
• Barnabás, a vigasztalás fia
• Láncok az időben
• Génjeimben a hiba
• Egy élettel tartozom
Előkészületben:
• Génjeimben a hiba II
• Bennem a létra
Még több részt találsz itt.
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
