Hála Harmincharmadik rész

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2022. február 11.

Megosztom:

Hála

XXXIII. rész

Másnap reggel korábban kelek. Mindent kicsomagolok és elrendezek a puritán szoba szekrényében, amelyben mindössze egy ágy, imazsámoly, kis asztal és szekrény áll. Az ablakom csodálatos tájra néz. Csak az ég kékje és a mezők zöldje tölti be a teret. Felfrissülve igyekszem a reggeli áhítatra.
Órákig, vagy percekig imádkozunk. Nem tudom. Az idő elveszíti egész életünkre billogot rakó jelentőségét. A három hét alatt két emberrel beszélgethetek. Délelőttönként a férjemmel — ezt a későbbiekben délutánra tesszük, mert
mindannyiunknak jobb. Neki is reggeliben a vizitek foglalják le az idejét. Nekem is jobb, ha tiszta elmével élem végig a napot. A legjobb lenne a három hét alatt egyáltalán nem érintkezni, de ebbe Andris nem egyezett bele.
A programom lekötött és nem tűr meg semmi spontaneitást. Legfeljebb az útvonalamat tekintve.
Majdnem hajnali áhítat.
Reggeli.
Közös beszélgetés — inkább irányadó a lelki vezetőmmel.
Elmélkedés. Amit olykor séta közben, máskor a kápolnában térdelve hajtok végre.
Ebéd.
Délutáni elmélkedés.
Vacsora.
Beszélgetés.
Majd lefekvés.
Nem hiányzanak a hírek. A televízió. A könyvek. Az ingerek. A barátok. A kertem. A szomszédok. A férjem.
Az első napok nyugtalansága tovatűnik.
Helyébe sztoikus nyugalom költözik.
Szinte időrendi sorrendbe végigélem életem legfontosabb állomásait.
Elidőzve a gyermekkoromat meghatározó személyeknél és azok életemre tett hatásainál. Az Andrissal való találkozásom körülményeivel. A megbízható, de félénk barátnő, majd pontosan olyan megbízható feleség szerepemnél. Az első gyermek megszületésénél. A karrierem kontra anyaság felett naponta meghozott döntéseim mindegyikénél. A Katával való kapcsolatom minden egyes állomásánál. Olyan mondatoknál, amik elhangzottak, de elfutottam mellettük — mert fiatalon az ember sokszor úgy véli, semmire sem jut ideje.
A Kata döntésénél. Elvesztésénél. További rohanásomnál — ami felhúzta minden irányba a falakat. A gyermekeimnél. Hogy mivé lettek. Az anyaságomnál — hogy mivé lett. És a küszöbön álló utolsó fejezetemnél — amiről azt hittük, soha nem érjük meg. Lemondtunk róla, nem terveztük, nem tartottuk elképzelhetőnek, elsiklottunk felette. Pedig egy második esély az életre. Beteljesíteni, kimondani, megélni azt, amire fiatalon nem volt időnk vagy nem volt meg bennünk a kellő bátorság a megélésükre. Így vagyok ezzel a zarándoklattal is. Akkor Katával is kevésnek bizonyultunk hozzá. Ma már annyira tapasztalt vagyok, hogy pontosan tudom — a legfélelmetesebb dolgok nem rajtunk kívül, hanem bennünk lakoznak.
Ígértük, hogy lesz folytatás, és íme: Csata Éva újabb, nagyobb hangvételű írásával találkozhat az olvasó hétről hétre. Egy kisregény barátságról, csalódásról, elbukásról, veszteségről, kapcsolati és személyes fejlődésről, értelemkeresésről, feldolgozásról. Vagyis mindenféle, a lelkünk mélyében zajló folyamatról. Olvasd, kedves olvasó, mert egy kicsit megáll az idő, míg a sorok végére érsz, egy kicsit magaddal és a lelkeddel lehetsz csak abban a pár percben, míg szemed falja az egymás mögé sorakozó betűket. És ahogy Éva írásaival lenni szokott: nem csak a szemed, de a lelked is falni fogja a sorokat, az újabb és újabb részeket. Mert ez az írás rólad is szól. Munkás élmény lesz, dolgoznod kell vele szellemileg, mert két idősíkon halad a történet, oda kell figyelned; és lelkileg is dolgoznod kell, sőt, inkább a szöveg fog dolgozni a te lelkeddel. Bízunk benne, hogy megbirkózol vele. Érdemes!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Génjeimben a hiba II   

•   Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ