Hála

Szerző: Csata Éva • Fotók: Unsplash • 2021. június 18.

Megosztom:

Hála

I. rész

2019 nyara

Andris a kezeimet simogatta. — Nemsokára órára pontosan negyven évesek leszünk. Te meg én… — boldogan mosolygott, mint egy napközis a vattacukornak. Úgy beszélt erről a negyven évről, mintha minden egyes percét mellettem töltötte volna el. Miközben meg nem így volt. Csalással negyven. Lódítással. Jóindulattal. Nem házasságunk évfordulója, hanem a házasságkötésünké. De nem akartam kedvét szegni. Boldogan mosolyogtam rá, mint egy felnőtt a gyerekére. Mélyen a szívemben megbocsátottam nekik az eltékozolt éveket.
Azokat, amiket tőlem külön töltöttek el.
És még mélyebben meg is értettem őket.
Főleg Andrist.
Hiszen Katát nem lehetett nem szeretni.
Katát mindenki szerette.
Miközben senki sem ismerte igazán.
Talán csak egyedül én.
Ezért is volt annyira fontos neki a megbocsátásom. Ami nélkül képtelen lett volna elmenni.
— Kinga, te vagy a lelkiismeretem. Mint Pinocchiónak Tücsök Tihamér. Az én Tücsök Tihamérem vagy. És Tücsök Tihamér nem tart haragot. Mert sokkal okosabb, mint Pinocchio. Aki végeredményben nem más, mint egy fabáb, akibe a Kék Tündér életet lehelt. Hogy boldoggá tegyen valakit.
— Tényleg? És mikor jutottál erre a következtetésre? — kérdeztem.
— Egy egész élet kellett hozzá. Nem hosszú és nem szép élet — de mindre szükség volt, jó és rosszra egyaránt.
A beszélgetésünk másnapján hunyt el.
Hosszas búcsút követően.
Megnyugodva.
Hátrahagyva engem a kétségekkel, a félelmeimmel, a bánatommal és a magányommal. Amelyet csakis az ő jelenléte volt képes semlegesíteni.
Voltak kapcsolataim, barátaim, családom, gyermekeim, hobbiim, munkám — de az igazi jelenlétet Kata jelentette.
Olyanok voltunk, mint az ikrek.
Mindent együtt csináltunk.
És mindent megosztottunk.
Míg végül ebbe roppantunk bele.
Hiszen Kata valami olyasmit vett el tőlem, ami tabu volt. Oszthatatlan.
Utólag persze azt mondom, hogy nem rosszakaratból tette.
Talán megszokásból.
Ösztönből.
Ha valamit évtizedekig csinálsz, beléd ivódik.
Így vette el tőlem Andrást. Mintha csak egy kedvenc szoknyát, cipőt próbált volna fel egy fontos bulira.
Ha akkor és ott nem túlzom el a reakciómat, talán elmosolyodik és nevetve tovább áll.
Nekem azonban akkor és ott lett elegem.
Mert a bizalmamat rengette meg. És a tartófal kettőbe hasadt.
Elvesztettem a legjobb barátnőmet és a férjemet.
Félreálltam, hogy ők elnyerhessék egymást.
Azt mondtam magamnak és nekik, hogy rosszabb, ha maradok. Ha úgy teszünk, mintha meg sem történt volna. Mert ezek a dolgok nem véletlenül történnek meg.
Előkészítik a gondolatok, a vágy, a kölcsönös vonzalom, az interakció, verbális és nonverbális faldöngetés. S majd, mintegy utolsó felvonásként a fizikai közelség.
Amit már nem lehet meg nem történtté tenni.
Andris elégedetten simogatott.
Minden egyes pórusán áramlott a boldogság.
Tudtam és éreztem, hogy szeret.
De Kata most is közöttünk volt.
Mint egy elvarratlan szál. Amit soha nem lehet megfelelően eldolgozni. A használattól előbb-utóbb felfoszlik és újabb figyelemráfordítást és munkát igényel.
A következő felfoszlásig.
Ígértük, hogy lesz folytatás, és íme: Csata Éva újabb, nagyobb hangvételű írásával találkozhat az olvasó hétről hétre. Egy kisregény barátságról, csalódásról, elbukásról, veszteségről, kapcsolati és személyes fejlődésről, értelemkeresésről, feldolgozásról. Vagyis mindenféle, a lelkünk mélyében zajló folyamatról. Olvasd, kedves olvasó, mert egy kicsit megáll az idő, míg a sorok végére érsz, egy kicsit magaddal és a lelkeddel lehetsz csak abban a pár percben, míg szemed falja az egymás mögé sorakozó betűket. És ahogy Éva írásaival lenni szokott: nem csak a szemed, de a lelked is falni fogja a sorokat, az újabb és újabb részeket. Mert ez az írás rólad is szól. Munkás élmény lesz, dolgoznod kell vele szellemileg, mert két idősíkon halad a történet, oda kell figyelned; és lelkileg is dolgoznod kell, sőt, inkább a szöveg fog dolgozni a te lelkeddel. Bízunk benne, hogy megbirkózol vele. Érdemes!

A szerző Bookmann Kiadónál eddig megjelent könyvei megrendelhetők a www.antikvarius.ro oldalról:

  Homokóra láncostól  

•   Vér és döntés   

•   Barnabás, a vigasztalás fia   

•   Láncok az időben   

•   Génjeimben a hiba

•   Egy élettel tartozom

Előkészületben:

•   Génjeimben a hiba II   

•   Bennem a létra

Még több részt találsz itt.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.



Megosztom:

INSPIRÁLÓ

AJÁNLÓS