fbpx

Fagylalt

Szerző: Berszán-Árus Csilla • Fotók: Berszán-Árus Csilla, •

2020. augusztus 29.

Megosztom:

Fagylalt

Az utolsó három méteren megérkezett hozzánk is a kánikula, két egész napra fizetett be egy még működő gyergyói panzióba, aztán tovább is állt. Jó volt, míg itt volt, visszavárnánk, de sajna, ebből tán csak a következő nyáron lehet valami, ugyanis itt oson máris nyomában az ősz.
Megkezdődtek a ködös, hűvös reggelek, a delet is elüti a harang, mire felszárad a pára. Tanszerek halmait kerülgethetjük az üzletekben, mert ugye a tanításnak kezdődnie kell, bár még túl sokan nem tudják, hogy hogyan. Gondos(nak vélt) szülő terepmintás arcmaszkot vásárolna csemetéjének, mert, míg meg nem kapja a 350 lejes egyenruháját, nem mindegy hogy miben jelenik meg a csemete a mindennapokban.
Mindeközben örvendeznék, hogy nincs iskoláskorú gyermekem, ha nem nyomasztana folyamatosan, hogy mivé vált az életünk. De mivel lehetőségeinkhez mérten pozitívan kell szemlélnünk a történéseket, ahhoz, hogy a negatívizmus őrjítő mocsara el ne nyeljen, csak a lábfejemet melengető napsugarakra, a fölöttem a nagy útra gyakorolgató, keringő gólyákra, és a kezemet a tálkán keresztül hűtő fagylaltra (ennek hiányában gin-tonikra) koncentrálok.

Fagylaltom alapja egy krémes görög joghurt, melyben helyenként roppanó óriásfeketeribizli- szemek bujkálnak. 

Még mindig van fény, csend, meleg, láb, ami még barnulhat, ember, aki mindezt élvezheti.

Ha tetszett a cikk és szeretnél még ehhez hasonló anyagokat olvasni, támogasd a magazint.

Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.