16 jan Évértékelő helyett
Írni kellene egy évértékelő/évindító cikket. Egy olyat, amely lezárja azt az óévet, amelyikben elindultunk. Egy olyat, amely elindítja az újat, amelyben sok-sok inspiráló tervünk van. Egy olyat, amely értékeli a régit és latolgatja az újat. Egy olyat, amely kellően érzékelteti Erdély különlegességeit. De nem elcsépelt, szenzációhajhász és nem is patetikus. Nem egy évértékelő-évtervező sablonra épül. Hanem más.
Másként sejteti mindazt ami a legtöbbször adott, de éppen nem vesszük észre. Vagy észrevesszük, de nem érezzük át. Vagy éppen átérezzük, de nem úgy és nem eléggé mélyen. Legyen az természet, projektek, elmúlás, újjáéledés, értékek vagy éppen az élet. Pedig az idén egy nappal több esélyünk van arra, hogy valamit másként csináljunk, kicsivel szebben, jobban, inspirálóbban.
Nagy szavak és eget rengető tervek helyett most éppen csend és nyugalom van. Kitöltök egy pohár vörösbort. Gyertyákat gyújtok. Lelassítom az időt. Már egy ideje észrevettem, hogy mindezt tudatosan kell tennem. Paroles, paroles avagy szavak, szavak énekli Dalida és Alain Delon. Még 2020-ban is van, aki ezt hallgatja. Kiválasztok 12 Erdélyről szóló vagy erdélyi szerző könyvét és játszani kezdek. Beleolvasok mindegyikbe, elkalandozok, olyan ráérősen, mint amikor akár napokig bármiféle következmény nélkül mindezt meg lehetett tenni. Majd ajtó nyílik és betoppan az élet. A csendet, a francia sanzonokat kacagás és vicces mondatok váltják fel. Nevetés. Becsukódnak a könyvek és egy új játék veszi kezdetét. Mindkettő elvarázsol. Vajon hány ilyen nyugodt, idilli pillanat adatik meg ebben az évben? Hányszor tudunk majd a körforgásból tudatosan kiszakadni, nemet mondani, határt húzni, egy saját irányt követni?
Tekintsd meg galériánkat!
Ha szeretnél hozzászólni cikkünkhöz, látogass el Facebook oldalunkra.
